Kipróbáltuk: Panasonic DMC-FZ5 teszt

0

Felépítés

A Canon EOS-350D-nél megemlítettük, hogy a vékony markolat kényelmetlen fogást eredményez. Ha ott azt mondtuk, hogy kicsi, akkor ennél a gépnél azt kellene mondanunk, hogy parányi méretű. Bár természetesen nem egy kategóriáról beszélünk, így ami a 350D-nél hosszú távon valóban kényelmetlenséget okoz, az FZ5-nél ilyen problémával nem kell számolnunk. Az viszont tény, hogy az alacsony gépmagasság következtében jó esetben két ujjunkat tudjuk elhelyezni a gép markolatán, a kisujjunk mindenképpen az alsó megtámasztást szolgálja. Ez esetben tehát szerencse, hogy a fényképezőgép mindössze 326 grammot nyom (vagyis pillekönnyű), mert így ezzel a markolattal is tökéletesen használható marad.



A fényképezőgép bekapcsolását a hátlapon található tolókapcsolóval kezdeményezhetjük, ezután az objektív előre tolódik, feltéve, hogy az objektívsapkát nem felejtettük el levenni a gép elejéről. Ez esetben 5 rövid csipogással jelzi a gép, hogy a sapkát vegyük le. Ha a gyári adaptert használjuk, és arra helyezzük az objektív sapkát, akkor ilyen problémába nem ütközünk. A teljes bekapcsolási folyamat mindössze 2,9 mp-ig tart, amely a legtöbb kompakt 3x-os optikájú gépnél is átlagos sebességű lenne, itt viszont a nagy zoomátfogás miatt jó értéknek számít.


A vaku nyomógomb segítségével pattintható fel, kinyitott állapotban az optikai tengelytől kb. 5 cm-re emelkedik ki, amely felpattanó vakuhoz képest nem túl nagy teljesítmény. Ennek az is a következménye, hogy a napellenző jelentősen leárnyékolja a vaku fényét, sajnos még fordított állásban felhelyezve is. Sőt, maga az adapter is árnyékol. Így tehát ha valaki nagylátószöggel szeretné használni a beépített vakut, feltétlenül le kell vennie az adaptert is.

A vaku üzemmódjai között automatikus, automatikus vörösszem-hatás csökkentéssel, derítés, lassú szinkron vörösszem-hatás csökkentéssel módokat találunk. A vakut csak akkor használhatjuk, ha kézzel felnyitjuk (sajnos még a nagyon egyszerű Simple módban is a fotósnak kellene felnyitnia a vakut, amelyre azonban a fényképezőgép nem figyelmeztet). A vaku feltöltése a Li alapú energiaellátás miatt kellően gyors, max. 2,8 mp alatt képes üzemkészre töltődni, amely igen szép érték.

A gépre külső vakut nem helyezhetünk, sem vakupapucs, sem szinkronkimenettel nem látták el az FZ5-öst.



Az állványcsavar az optikai tengelytől 1,5 cm-rel került távolabb, anyaga fém. Mivel az állványmenet az akkumulátor- és kártyanyílás fedlapjához igen közel van, így állványra helyezett gépnél sajnos ezek egyike sem cserélhető.




A csatlakozók a fényképezőgép bal oldalán egy ajtó mögött találhatók. Itt helyezték el az adapter bemenetet és a kombinált USB és A/V kimenetet.
A mikrofon a gép elejére került, az AF segédfény mellé.

Az akkumulátort alul tudjuk behelyezni, a kártyafoglalatnak és az akkumulátornak egy közös műanyag fedlapja van, amelyet a letörés ellen fémmel erősítettek meg. Ha a fedlapot kinyitjuk, az akkumulátort a kieséstől még egy retesz védi.