Felépítés
Ergonómia
A Panasonic gépek jellegzetesen szögletes külseje itt is visszaköszön, sőt nagy általánosságban ugyanazt a vázat kapjuk, mint az FZ100-nál. A legtöbb kezelőszerv is ugyanoda került, és az anyagválasztás, összerakási minőség is azonos – mindkettő jó. A masszív, precízen összerakott fémötvözet váz, kategóriájában az egyik legjobb minőségű.
Kényelem terén sem kell szégyenkeznie. Bár a markolat az FZ modellekhez hasonlóan vékony és nem túl mély, azért jó fogás esik rajta, melynek biztonságát és kényelmét egy csúszásgátló gumiborítás is növeli. A bőrhatású borítás a hüvelykujji részen is visszaköszön, de itt már rideg műanyag formájában.
A gép pont akkora, hogy egy közepes férfikézben sem veszik el teljesen, a kezelőszervek jól elérhetők anélkül, hogy összegabalyodna a két kéz. Ehhez nagy segítség az itt bevezetett többfunkciós tolókar, mely az objektívház bal oldalán kapott helyet, és a zoom illetve a fókusz szabályozására használható. Így csaknem úgy állíthatók ezek a funkciók mint a cserélhető objektívek fókusz és zoomgyűrűivel. A kis kart, vagy inkább gombot, fel-le tolva nagyon finom, kétsebességű zoomolás, vagy folyamatos kézi fókuszálás érhető el. Egy programozható gombot is kapunk (Fn/le iránygomb), melyhez számos funkció rendelhető.
A memóriakártyát és az akkumulátort a gép alján nyíló foglalatban cserélhetjük, de mivel a fém állványmenetet pont az aljtó széléhez szerelték, állványtalpon lehetetlen a cseréjük.
Optika
Ugyanaz az objektív került a gépbe, mint az egy évvel korábban bejelentett elődbe, mégpedig egy 4,5-108mm-es Leica Vario-Elmarit optika, 24x-es zoomátfogással és F2,8-5,2 fényerővel. Kisfilmes értéken ez 25-600mm-nek megfelelő gyújtótávolság tartományt jelent, vagyis elég széles, beltérben is jól használható nagylátószöget kapunk. Az objektívet 2 aszférikus és 3 ED (extra alacsony szórású) lencsetaggal is ellátták, és új nano bevonatot is kapott, mely a korábbihoz képest kevesebb becsillanást és szellemképet jelent majd.
Bekapcsolt állapotban a lencsetubus alig több mint 2 cm-re, tele állásban viszont közel 6 cm-re nyúlik ki a vázból. A zoom a szokásos, exponáló gomb körüli kétállású gyűrűvel, illetve egy újdonsággal az objektívház bal oldalán elhelyezett tológombbal szabályozható két sebességi fokozatban. Digitális zoomként 4x-es értéket kapunk, de a sorozat korábbi modelljeiben megismert EZ zoom lehetőség, illetve Intelligens zoom is bekapcsolható. Előbbi 3 megapixeles állásnál már 46,9x zoomnak megfelelő kivágást, utóbbi legfeljebb 32x-es zoomot nyújt. Az optikai és digitális zoom mértéke is megjelenik a kijelző alján lévő skálán.
Optikai és digitális zoom
A frontlencsét a mellékelt nyűanyag védőkupakkal zárhatjuk le. A peremén található menetre 52mm-es szűrők csavarhatók.
Képérzékelő
Méretében semmit nem változott az FZ150 képérzékelője, legalábbis az eggyel korábbi modellel összevetve. Maradt az 1/2,33”-os MOS szenzor. Felbontását tekintve azonban szerényebb értéket, „mindössze” 12 megapixelt kapunk. Ez elsőre hátránynak tűnhet, de valamivel nagyobb pixeleket, így több információt és kevesebb zajt is jelenthet. Az FZ100-at és testvéreit jogosan kritizálták több helyről, hiszen már ISO100-on elég jól látható zajt produkáltak.
A Panasonic ezért a Venus Engine FHD képfeldolgozó rendszeren is javított. Többlépcsős zajszűrést kapunk, mely az adott képterület világosságának függvényében szűri a zajt. Az érzékenységet ISO100 és 3200 között állíthatjuk állókép módban, videónál pedig az ISO6400-as érték is elérhető. Ez egyel magasabb, mint az előd maximuma. Új lehetőség továbbá, hogy az eddig 1 fényértékenként állítható ISO szint, most akár 1/3 Fé lépésközökkel is szabályozható. Automata állásban megadhatjuk az ISO érték maximumát is.
Képformátumként JPEG-et, és RAW-t, vagy ezek kombinációját választhatjuk. A JPEG képek maximális mérete 4000 x 3000 pixel lehet, tömörítésük pedig kétféle, finom és normál. A szokásos 4:3 oldalarány mellett 3:2, 16:9 és 1:1 arányú méretek is választhatók.
LCD és kereső
A képérzékelővel ellentétben az LCD maradt a régi. Átlósan 7,5 cm-es (3”) méretet kapunk, 461 000 képponttal. A kijelző által adott kép így szép éles, és a láthatóságával sincs probléma. Laposabb szögből is látszik minden, és a színekkel, kontraszttal is elégedettek voltunk. Sötétben fotó állásban az élőkép belassulhat, de videó módnál teljesen sima, akadásmentes. A kijelző élőképe 100%-os lefedettségű.
Az LCD nagyon kényelmesen használható, hiszen kihajtható és elforgatható. 180 fokban nyílik és 90 fokban lefelé, 180 fokban előre fordítható. Ha engedélyezzük a menüben, a kép mindig az adott LCD állásnak megfelelően fordul. A kijelzőn tükröződésmentes bevonat biztosítja a jobb láthatóságot, az extra fényerővel (Power LCD mód) pedig erősebb napsütésben is viszonylag jól kivehető képet kapunk. Újdonság, hogy a világosság mellett, ami itt +/-3 fokozatban állítható, a kontraszt, a színek telítettsége, valamint a vörös és kék árnyalatok erőssége is ugyanilyen részletességgel szabályozható.
Az LCD nem kikapcsolható, ez ügyben csak az energiatakarékos mód alvó állapota nyújt megoldást, bár meglehetősen lassan, több másodperc elteltével talál csak magára a gép. A képernyőn megjelenő adatokat a Display gombbal válthatjuk. Ha előzetesen engedélyeztük megjeleníthető élő hisztogram, kétféle kompozíciós segédrács és a DSLR-ekhez hasonló, alul és oldalt végigfutó státuszsor is.
A hátsó kijelző és az elektronikus kereső (EVF) közötti váltás egy külön gombbal (EVF/LCD) lehetséges, illetve ha behajtjuk az LCD-t, automatikusan a kereső lesz aktív. Beállíthatjuk azt is, hogy az EVF használata ellenére az elkészült kép azonnali visszajátszása mindig az LCD-n jelenjen meg.
Az EVF keresőket mintha az utóbbi időben komolyan elhanyagolnák a gyártók ebben a kategóriában. Már az FZ100 202 000 képpontos, kicsi, kontrasztszegény és a hátsó kijelzőnél kevésbé színhelyes elektronikus keresője sem tetszett. Sajnos ugyanez mondható el az FZ150-éről is, mivel ugyanazt a keresőt kapta. Az itt megjelenő élőkép és adatok tökéletesen megegyeznek az LCD-n látottakkal. A kép élessége +/-4 dioptria között állítható a bal oldalán lévő kis kerékkel. A kereső betekintő nyílását elég jól kitolták a vázból, így kényelmesen használható.
Lejátszásnál szintén a Display gombbal lépkedhetünk a háromféle adatképernyő között, itt is megjeleníthető hisztogram. Az állóképek legfeljebb 2-16x-os méretig, négy lépcsőben nagyíthatók, és a navigációs nyilakkal görgethetők a képernyőn. A hátsó tárcsával akár nagyított nézetben is lapozhatjuk a fotókat, vagyis könnyedén összehasonlítható egy sorozat fotóinak élessége. A zoomgyűrűt ellentétes irányba tolva 12 és 30 nézőképes oldalak, valamint naptár szerinti képcsoportosítás jelenik meg.
Vaku
Vaku terén semmi változás. Ugyanolyan erősségű villanót kapunk, ami 7,5 cm-re magasodik az optikai középtengely fölé és a hátlap bal felső sarkában található gombbal nyitható fel. Apró különbség azért, hogy a vakumódokat ezúttal csak a menüből érhetjük el. Köztük megtaláljuk a lassú szinkron a derítő, és az automata módot is. Külön állíthatjuk be az első és hátsó redőnyre szinkronizált villanást. Vörösszem csökkentő elővillanás is aktiválható, de a gép szoftveres vörösszem csökkentéssel is rendelkezik.
A vaku nagylátószögnél 0,3-9,5 méter, tele állásban 1-5,1 méter között hatásos (ISO Auto). Teljesítményét ez expozíció korrekció (fel irány) gomb kétszeri lenyomása után +/-2 Fé tartományban állíthatjuk. A témamódok között vakusorozat is elérhető.
Külső villanót a gép tetején lévő vakupapucsra csatlakoztatva használhatunk. Erre egyrészt hagyományos középpontos, de leginkább a gyártó által kiadott rendszervakuk helyezhetők. Utóbbiak zavartalan kommunikációjáról három plusz érintkező gondoskodik. A Panasonic a DMW-FL220, DMW-FL3560 és DMW-FL500 modelleket ajánlja a géphez.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
Az elődhöz viszonyítva majdnem dupla annyi, 70 MB belső memóriát kapunk, bár ez édeskevés a 12 MB-os RAW, de még a JPEG képekhez és a videókhoz, főleg, hogy az utóbbiból csak VGA méretűt menthetünk rá. A legjobb minőségű AVCHD videóból 4 perc fér 1 GB memóriába, képekből pedig kb. 190-nel számolhatunk ugyanekkora tárhelyre. Érdemes minimum 4-8 GB-os SDHC-t vásárolnunk. A gép ezen kívül beéri a kisebb kapacitású SD, és a 32 GB-nál kezdődő SDXC kártyákkal is. Ezek a markolat alatt nyíló foglalatba helyezhetők.
Ezen a helyen, de a mellette lévő foglalatban kapott helyet a géphez mellékelt lítium-ion akkumulátor is. A kis akku ugyanolyan kapacitású, mint elődje. A hozzá adott hálózati töltővel kb. Két és fél óra alatt tölthető fel teljesen, és 410 fotót, vagy 3 óra 25 percnyi videót készíthetünk vele.
A gép csatlakozói a bal oldalán lévő két gumiajtó mögé kerültek. A felső egy sztereó minijack csatlakozó, mely a külső mikrofont, vagy a szintén külön beszerezhető kábeles távvezérlőt (DMW-RSL1) fogadja. Alatta egy szélesebb gumilap mögé rejtették a HDMI (mini-C), valamint a kombinált USB (2.0), audió/videó aljzatokat. Ehhez kábeleket is találunk a dobozban, de ha HDMI-re vágyunk, külön kell beszereznünk a „kanócot”. A HDMI kimenettel kapcsolatos újdonság, hogy az 1080i felbontás mellett már a progresszív 1080p is elérhetővé vált.
