Felépítés II.
LCD és kereső
A DMC-G1 sarkalatos pontja az LCD és LVF kereső. A gyártó igyekezett olyan minőséget biztosítani ennél a gépnél, ami magasan kiemelkedik a kompakt átlagból. A próbálkozás sikerült, hiszen már az LCD monitor sem átlagos darab. Képmérete átlósan 3″, oldalaránya viszont nem az érzékelőnek megfelelő 4:3, hanem a DSLR gépekhez hasonlítható 3:2, így normál képméreteknél élőképet használva a két oldalon fekete csík jelenik meg és csak 3:2 arányú fotóknál tölti ki a teljes képmezőt. Ez persze csak a hagyományos, kompaktos megjelenítési stílusra igaz, amikor az összes információ, adat a az élőképre írva jelenik meg. Ezen felül azonban DSLR stílus is használható, amikor a képet egy fekete keretben látjuk, a képadatok pedig az élőkép alatti fekete státuszsoron láthatók.
Felbontása 460 000 képpont, ami jóval több a mai átlagnál. A jelenlegi csúcsnak számító DSLR kijelzőket ugyan nem fogja meg, de ezeknél a gépeknél is csupán néhány rendelkezik ennél jobb felbontású monitorral. A látható kép így is kiváló felbontású. A pixelek még éppen észrevehetők, de egyáltalán nem zavarók. Az LCD monitor laposabb szögből is jó képet biztosít a színek a megszokotthoz képest természetesek és a kontraszt is nagyon jó. A széleskörű használatot segíti, hogy 180 fokban kihajtható, és ugyanilyen mértékben előre, valamint 90 fokban lefelé dönthető. Egyszóval, szinte bármilyen állásban kényelmesen használhatjuk. Hiányossága maradt azonban ennek a kijelzőnek is, hogy túl nagy kontrasztkülönbségnél alacsony dinamikájú képet ad, illetve gyenge megvilágítás mellett szemcséssé válik a kép és szaggat.
Ha napsütésben, vagy fej fölé tartva használjuk a gépet, az LCD extra fényerejű módban, illetve alsó szögből is jó képet adó beállításban is használható. Világossága a menüben +/-3 lépésben szabályozható, de ugyanilyen mértékben növelhetjük, vagy csökkenthetjük a kontrasztját is, ami valamennyire segít az említett alacsony képdinamikán. Az LCD-n háromféle kompozíciós segédrács és élő hisztogram is megjeleníthető. A hisztogramot bárhová elhelyezhetjük a képernyőn, ami szintén nem egy megszokott szolgáltatás.
A keresőn megjelenő információk a DISPLAY gombbal lapozhatók, de ugyanezzel a gombbal ki is kapcsolható az LCD, ha spórolni szeretnénk az energiával. Energiatakarékos módban magunk is beállíthatjuk a kijelző automatikus kikapcsolását. Az említett gomb segítségével felvételi státuszképernyő is kérhető, amely nem tartalmaz élőképet, csupán a fontosabb expozíciós adatokat foglalja össze. Ezek a következők: felvételi üzemmód, rekeszérték, záridő, akku állapota, hátralévő képek száma, fehéregyensúly, érzékenység, fénymérési mód, intelligens expozíció módja, vakumód, képméret, képminőség, egyképes/sorozat mód, stabilizátor, filmmód. A képernyő jobb oldalán az expozíció korrekció kísérhető figyelemmel egy látványos körskálán.
A külső kijelzőről az LVF/LCD gombbal válthatunk élőképes keresőre (LVF- Live View Finder). Ez a kereső ha lehet még nagyobb előrelépés az eddig megszokott elektronikus társaihoz képest. Felbontása 1,44 millió ekvivalens képpont, ami soha nem látott részletességet ad a képnek. A pixelek gyakorlatilag láthatatlanok, a kép az eddigiekhez képest hihetetlenül részletes. Pedig az 1,44 millió képpont egyszerre nem is látható a képen, csupán szemünk becsapásáról van szó. Persze a mozi 24 képkockája is az. A G1 elektronikus kijelzője a projektoroknál és a Panasonic professzionális videokameráiban már alkalmazott LCOS (Liquid Crystal on Silicon) technológiát használja, amit tekinthetünk az LCD és DLP egyfajta ötvözetének is. Az LCD-ktől eltérően itt nem egymás melletti különböző színű képpontokról van szó, hanem egy monokróm, 800 x 600 pixeles (0,48 Mpixel) képről, amely – mint egy képszerkesztő szoftver színcsatornái – a vörös, zöld és kék (RGB) világossági információt villantja fel gyors egymásutánban. Olyan gyorsan, hogy szemünk nem képes elkülöníteni ezeket. Mindeközben vörös, zöld és kék LED-ekkel világítják meg amely szemünk (agyunk) számára folyamatos, színes mozgóképként érzékelhető. A képváltás sebessége 180 Hz, a végleges látott képet azonban – a három, váltakozó színkomponens miatt – 60 Hz-es képfrissítésként észleljük. Az LCOS ”pixelmentességét” a pixelek közötti minimális, szem számára láthatatlan hézagoknak köszönheti, ami az LCD-nél jóval kisebb.
Persze még mindig ott a nagy kérdés, hogy mindez mennyiben jobb, mint az eddigi EVF kijelzők és mennyire közelít a DSLR-ek optikai keresőjéhez? Nos, ez esetben csak szubjektív tapasztalataimat sorolhatom. A megszokott EVF keresőkhöz képest sokkal jobban használható, jobb nagyítású, éles és lényegében pixelmentes képet láthatunk a G1 keresőjében. A képméretet összevetettem a egy középkategóriás Canon DSLR keresőjével és kb. akkora méretre számíthatunk. Talán a G1-é valamivel nagyobb volt. Nagyítása 1,4x, ami a kis érzékelő ellenére is nagy méretű keresőképet biztosít. Lefedettsége ~100%. A manuális fókuszállításra a nagyítható kép miatt az LVF használhatóbb, mint a hasonló árú DSLR-ek keresője. Még úgy is, hogy elméletben az optikai (DSLR) kereső felbontása sokkal jobb. Az LVF-es élességállítást segíti a kép kontrasztossága is, hisz könnyebben elkülöníthetők a részletek. Sötétben az LVF nagyobb erősítést használ, így világosabb képet látunk benne, mint az optikai keresőben, bár a kép zavaróan szaggat és nagyon zajos.
Az optikai kereső plasztikusabb képét viszont sehogy sem sikerül visszaadnia, már az első beletekintéskor is világos lesz mindenki számára, hogy elektronikus képet lát. Aki az emberközelibb, optikai megjelenítést pártolja, annak szokatlan, sőt elsőre talán az EVF-hez hasonlóan visszatetsző lesz. További hátránya magában a technológiában rejlik. Ha hirtelen más pontra pillantunk a keresőképen, a nagy kontrasztkülönbségű pontok szélén megjelenik a DLP projektorokból már ismert szivárvány hatás. Így egy pillanatra látható a fehér pontok három színkomponense. Ezen felül ugyanazt tapasztaltam, amit már LCD-nél is láttunk. Erős kontrasztkülönbségnél egyszerűen „leül” a dinamika az árnyékos területek egybefüggő fekete foltként, a világosak túlvilágított fehérként jelennek meg a képen.
Az LVF ugyanolyan megjelenítési stílusokra (hagyományos/DSLR) állítható, mint az LCD. A két kijelzőtípus között nem csak gombbal válthatunk, de automatikus váltásra is lehetőség van. Az LVF kényelmes, gumiszegélyű betekintő nyílásának jobb oldalán egy szemérzékelőt helyeztek el, ami a nyílást elsötétítve automatikusan kikapcsolja a külső kijelzőt és LVF-re vált. Néha azért megtréfált ez az üzemmód, mivel ha testünkkel kicsit árnyékolunk, vagy kezünk véletlenül a közelébe téved már el is kapcsol az LCD-s megjelenítésről. Az érzékelő ezen kívül az LCD világosságának automata szabályozására is alkalmas. Sötétben kisebb fényerőt, míg világosban erősebb kijelzést használ. A betekintő nyílás bal oldalán dioptria korrekciós tárcsát találunk, mellyel elég széles tartományban, +/-4 dioprtia között szabályozható a kereső élessége.
Élességállítás
A tükörrendszer elhagyása komoly feladat elé állította a Panasonicot. A gépből ki kellett hagynia a DSLR-ekben megszokott fáziseltérésen alapuló élességállító rendszert. Helyette a kompaktokból örökölt kontrasztérzékelős AF került a gépbe, amely köztudottan pontos, de lassabb az imént említettnél. A Panasonic csillagos ötösre oldotta meg feladatot és a DMC-G1-ben megalkotta az eddigi leggyorsabb kontrasztérzékelős AF rendszert. Én is azok között voltam, akik az első lelkendező hangok hallatán, a „hiszem, ha látom” álláspontra helyezkedtek, aztán az első próbák és a gép éles tesztje után csendben beálltam a sorba. Ez kérem gyors! Az általam eddig látott leggyorsabb kontraszt AF. Sebességét még a menüben választható Quick-AF szolgáltatás is javíthatja. Ennek aktiválásával nem csak az expo gomb félig lenyomásakor, de folyamatosan működik az AF rendszer, így az expozíció megkezdése előtt rövidebb idő alatt képes a témára állni.
Szőrszálhasogató sebesség összevetésre egy DSLR-rel nem vállalkoznék, mivel ott sok múlik az objektívek AF motorján is, de érzetre elég közel jár a G1 rendszere ahhoz a teljesítményhez. Egy hatalmas előnyét mindenesetre tapasztalhatjuk a használat során. Szinte teljesen hangtalan. Csendesebb az ultrahangos élességállító meghajtással szerelt DSLR objektíveknél.
A DMC-G1 AF-rendszere 23 mezős és kétféle módban használható, a szokott módon. Az AFS beállításban a kiválasztott fókuszmezőre eső témára élesít a gép, majd az exponáló gomb (félig) nyomva tartása alatt ezen a távolságon is marad. Az AFC beállításban szintén a kijelölt helyre fókuszál a gép, de a téma elmozdulásakor vagy a készülék elmozdításakor folyamatosan korrigálja az élességet a rendszer. Az alap AF módok a gép bal oldalán lévő kis tárcsával választhatók ki.
Autofókusz terület szerint négy beállítás használható:
- 1-mezős: ez alapból a középső fókuszmező, de a le iránygomb megnyomása után képernyőn 56 x 38 mezőpozíció jelölhető ki.
- 23-mezős automata: a készülék önállóan válasz egyet vagy többet a meglévő 23 mező közül. Ezek többnyire a legközelebb eső, kontrasztot témán lesznek.
- Követő mód: az AF-tracking mód rendkívül egyszerűen működik. Elég csak kiválasztanunk, majd a képernyőn látható fókuszkerettel befogni bármilyen kívánt témát és félig lenyomni az expo gombot. Az AF rendszer a választott témára áll, majd a gép elmozdításakor, vagy a téma mozgásakor is folyamatosan követi a teljes képmezőben. Tehát nem csak abban az esetben, ha közeledik, vagy távolodik, hanem bizonyos sebességhatáron belül a képmezőben oldalra elmozdulva is. Ez a mozgási sebesség viszonylag gyors is lehet. Már az FZ28-ban is megvolt ez a funkció, de kevésbé volt gyors és hatásos.
- Arcfelismerő: a gép emberi arcvonásokat keres a képmezőben és ezekhez igazítja a fókuszt, valamint az expozíciót. Egyszerre 15 arcot képes észlelni a rendszer és a befogottakat az előbb ismertetett AF-tracking módhoz hasonlóan követni is képes a képmezőben. Ebben a módban digitális vörösszem eltávolító funkciót is használ a készülék.
A beállított élességet a gép hátulján lévő AF/AE LOCK gombbal rögzíthetjük. Így a kép átkomponálásakor is megmarad a beállított távolság. A gomb a beállított expozíciós értékek rögzítésére is használható, de mindkét funkciót is egyszerre elláthatja. Az AF rendszer jellemzően 0-18 Fé tartományon belül működik. Gyengébb fénynél már hajlamoz bizonytalankodni. Ez esetben a gép elején lévő, narancs színű AF-segédfény támogatja a működését.
A fejezet elején szóba hozott fókusztárcsával nem csak az AF módjait, de a kézi élességállítást (MF) is kiválaszthatjuk. A manuális fókusz a DSLR gépekhez hasonlóan az objektív fókuszgyűrűjének elfordításával történik. A gyűrű elektronikus vezérlésű, bármely irányban folyamatosan körbeforgatható, hasonlóan a hagyományos 4/3-os objektívekhez. Elfordítására az LCD kijelzőn, vagy a keresőn nagyított nézetben jelenik meg a kép. Az eredetileg kb. 4x-es méretű képkivágás az iránygombokkal bármely irányba görgethető, az elülső tárcsával pedig még egy fokozattal (kb. 8x méretre) nagyítható. Az átlagnál jobb felbontású LCD-n kényelmesebb az élesség beállítása, mint a korábbi modelleken, bár a nagyított nézet miatt remegő képnél érdemes állványt használnunk. A nagyítás természetesen ki is kapcsolható a menüben. Ugyanitt választhatunk kombinált AF+MF módot is.
A Panasonic DMC-G1-en a L10-hez hasonlóan nincs mélységélesség ellenőrzés.
Vaku
A gép az FZ-sorozathoz és a gyártó DSLR modelljeihez hasonlóan beépített, felnyíló vakuval is rendelkezik. A kereső fölött elhelyezett vakut a tőle balra lévő kapcsolóval nyithatjuk fel. A kapcsoló mechanikus, így akár kikapcsolt állapotban is nyitja a vakut, amit becsuknunk kézzel kell.
A vaku nyitva kb. 7 cm-re magasodik az optika középtengelye fölé. Ez az L10 magas villanójához képest 2 cm-rel kisebb.
A maximális szinkronsebesség 1/160 mp lehet, kulcsszáma ISO100 értéknél 11, vagyis F3,5-ös rekesznél kb. 3,2, F5,6-nál kb. 2 méterig biztosít hatásos megvilágítást. Természetesen az érzékenység emelésével a vaku teljesítményén is javíthatunk. A villanási teljesítmény külön is szabályozható. A menüben +/-2 fényérték között állíthatjuk, 1/3 lépésközökkel. A vaku módjai szintén a menüben választhatók ki és a következők lehetnek: automata, automat+vörösszem csökkentés, derítő (mindig villan), derítő+vörösszem csökkentés, lassú szinkron, lassú szinkron+vörösszem csökkentés. A lassú szinkron beállításhoz két további mód választható. Használhatunk első és második zárredőnyre szinkronizált villanást. Az előbbi az expozíció elején, az utóbbi a végén villantja el a vakut. A vörösszem csökkentés a fővillanást kb. fél másodperccel megelőző elővillanást jelent. A piros szemek ellen szoftveresen is védekezhetünk. Ez a Digitális vörösszem csökkentés mód bekapcsolását jelenti, amely a menüből érhető el.
Ahogy az L10-ben, úgy a G1-ben sincs külső vaku számára szinkroncsatlakozó aljzat. Van viszont szabványos vakupapucs, ahová középpontos érintkezőjű külső villanók, illetve szabványos Panasonic rendszervakuk csatlakoztathatók. A gyártó természetesen saját modelljeit ajánlja, hiszen csak ezekkel garantált a tökéletes kompatibilitás és minden vakuszolgáltatás kihasználása. A Panasonic kínálatában jelenleg a DMW-FL220, DMW-FL360 és DMW-FL500 TTL típusok kaphatók.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A Panasonic G1-en több helyütt is találunk csatlakozókat. Az egyik ilyen az akkufoglalat, ahová a külön megvásárolható hálózati tápkábel csatlakoztatható egy „ál-akku” segítségével. A hálózati kábel ezután, a foglalat peremén lévő gumifedelet kihajtva vezethető ki a gépből, így becsukhatjuk a foglalat ajtaját. A többi csatlakozó a másik, azaz a bal oldalon található két gumifedél mögött. A nagyobb fedél takarja a HDMI valamint a hagyományos audio/video (A/V) kimenetet, ehhez egy kábelt is mellékel a gyártó, amellyel a gép normál TV készülékekhez csatlakoztatható.
A készülék támogatja az NTSC és a PAL szabványokat is. Az A/V kimenet egyben kombinált USB 2.0 Hi-speed portként is működik, amellyel számítógéphez, vagy pl. PictBridge kompatibilis eszközhöz (pl nyomtatóhoz) csatlakozhatunk. Aki HDTV-n szeretné visszanézni a képeit, külön HDMI kábelt (MiniHDMI TypeC 1.3b) vásárolhat hozzá. Ennek kimeneti felbontása Auto, valamint 1080i és 576p értékekre állítható. A videókimenetek foglalatai fölött egy kisebb gumilap kapott helyet, mely a vezetékes távkioldó aljzatát takarja. A DMW-RSL1 modellszámú kioldó szintén opcionálisan szerezhető be a készülékhez.
A fényképezőgép egy saját lítium-ion akkumulátort használ, melyet mellékel hozzá a gyártó. A DMW-BLB13E típusú áramforrás 7,2 V-os és 1250mAH kapacitású. A CIPA által kiadott mérési szabvány szerint az akku egy feltöltésével kb. 330 felvétel készíthető, ha LCD monitort is használunk, és kb. 350, ha az elektronikus keresőre bízzuk magunkat. Ezen értékeket a 14-45 mm-es kitobjektívvel mérték. Az akkumulátorhoz egy hálózati töltőt is kapunk, melynek modellszáma DE-A49. Töltési ideje hozzávetőlegesen 2 óra.
Az akku a markolat alatti foglalatba helyezhető, melyet egy elég masszív műanyagajtó véd. A véletlen kicsúszását egy rugós rögzítőpöcök akadályozza. Az áramforrás töltöttségét egy 5 fokozatú ikon jelzi az LCD/LVF adatai között.
A memóriakártya foglalata ehhez képest már kevésbé tűnik strapabírónak. A markolat jobb aljtó részén találjuk és egyszerűen hátratolva rugósan nyílik fedele. Előny viszont, hogy gyorsan is zárható és állványra helyezett gépnél sem kell aggódnunk a csere miatt. A DMC-G1 SD (Secure Digital) és SDHC (Secure Digital High Capacity) memóriakártyákat támogat. Kártyát nem mellékelnek a géphez és belső memóriát sem kapunk, így a vásárláskor mindenképpen kalkuláljunk egy memóriakártyával is.
