Kipróbáltuk: Panasonic Lumix DMC-G2 teszt

Mért értékek

A képzeletbeli léc a DMC-G1 korábbi teljesítményének megfelelő magasságban volt, és azt kell mondanom a G2 simán megugrotta ezt a szintet. Nem maradt el a neves őstől, igaz látványos előnyre sem tett szert.

A bekapcsolás után kb. 0,8 mp-re volt szüksége az előkép megjelenítéséig. Ez első ránézésre, 2010-ben talán már lassúcskának hat, de a kijelzőn már 0,4 mp-en belül megjelentek az első képinformációk, ha pedig fotót akarunk készíteni, a bekapcsolástól számítva 0,65 mp-en belül is menni fog. Vagyis gyorsabban, mint ahogy a keresőkép megjelenik a kijelzőn. Két felvétel között minimális időnek (0,32 mp) kell eltelnie, ami gyakorlatilag megegyezik a sorozat képfrissítési sebességével. Ha elég gyorsan nyomkodjuk az exponáló gombot, akár így is készíthetünk sorozatot – egy darabig, a puffer beteltéig. Feltétel persze az is, hogy ne használjunk vakut, mert így a fotók között pár másodperc is eltelhet, rosszabb esetben pedig 6 mp-ig kell szobroznunk a villanó feltöltésére várva.

A zárkésleltetés szintén minimális, bár többnyire nem is ez, hanem az automata élességállítás adja az exponáló gomb és a kép tényleges elkészülte közötti várakozási idő zömét. A G2 ugyanúgy teljesít mint elődei, kiválóan. Akár nagylátószögnél, akár tele állásban használtam a gépet az AF ideje mindig átlagosan 0,3 mp volt. Egy kontraszt-alapú fókuszt használó géptől ez tisztességes érték. Persze ehhez jó fényviszonyok kellenek. Sötétben már romlik a teljesítménye, de még mindig gyorsabb az ugyanilyen AF rendszerrel szerelt konkurenciánál. Nagylátószögnél átlagban 0,4-0,5 mp alatt végzett, de néha előfordult 0,8 mp-es idő is. Tele állásban ettől 1-2 tizeddel maradt el. Az ilyenkor megszokott, akár több másodperces élességállításra nem volt példa.

Lejátszás módba kapcsoláskor 0,3 mp a várakozási idő, két kép között pedig nagyjából 0,2 mp-et kell várnunk. A lapozó iránygombok folyamatos nyomásával valamivel gyorsabban is átpörgethetők a felvételek, ami ezúttal 5,5 kép/mp-et jelent.

Egyetlen (fontos) terület volt csupán, ahol a G2 kissé elmaradt a korábban látott teljesítménytől, a kártyaírási sebesség. Pedig ezúttal a rendelkezésünkre álló leggyorsabb SDHC memóriakártyákat vetettük be, mely egyrészt egy Panasonic Class10-es, másrészt egy ugyanilyen sebességosztályba tartozó SanDisk Extreme kártya volt. A G1 által hozott, valamivel több mint 8 MB/mp-es írási teljesítmény itt jobbára 7-8 MB/mp volt.