Felépítés
Ergonómia
Egyes MILC gépek bejelentésekor azt hittük „ennél kisebbet már nem lehet gyártani cserélhető objektívesben”, de tévedtünk. Lehet, és erre a GM1 a legjobb példa, mely méretben minden eddigi cserélhető objektíves készüléket felül-…akarom mondani, alulmúl. Vastagsága alig 3 cm, széltében pedig nem éri el a 10-et, vagyis az rendkívül apró Pentax Q7-nél is kisebb.
A gépet egy épp nálunk lévő Olympus E-PM2 mellé is letettük. Fotókon is jól látható mennyivel kisebb a Olympus „mini” modelljénél és kitobjektívjénél, de kézbe véve még nyilvánvalóbb a különbség.
Már-már ultrakompakt méret, egy kiváló építési minőségű vázban, mely fémborítást, és a Panasonic prémium kategóriás rendszerkompaktjaira jellemző műbőr hatású bevonatot kapott.
A bevonat a drágább gépekhez hasonlatosan a teljes előlapot és hátul a hüvelykujj megtámasztását segítő foltot borítja. Gyakorlatilag ez az egyetlen kapaszkodónk, hiszen markolat nincs, a váz pedig nagyon apró. Kényelmes fogásról nem is beszélhetünk ennél a gépnél, és a gombok, egyéb kezelőszervek is zavaróan kicsik. Minden éppen azon a határon van, hogy felnőttkézben még kezelhető maradjon, de néha történhetnek balesetek (ahogy velünk is történt), hogy egyszerre több dolgot nyomunk, vagy nem pont azt, amit szerettünk volna.
Szóval az építési minőség első osztályú, a kezelés viszont jóval alacsonyabb komfort fokozatú. Persze a készítők a kis váz adta lehetőségekhez mérten megtettek mindent, hogy viszonylag kényelmessé tegyék. Azt mindenesetre nem mondhatjuk, hogy nehéz elérni a gombokat, és gyorsmenü, valamint valódi és virtuális funkciógombok is színesítik az összképet. Nagyon tetszik, a gyufás skatulya méret ellenére olyan kezelőszerveknek is jutott hely, mint a módválasztó tárcsa, vagy a fókuszmód kapcsoló gyűrű.
Az apróság egyik hátránya lehet, hogy a bajonett nagyon alacsonyra, alsó széle lényegében a gép aljával egyvonalba került. A mellékelt kitobjektívvel semmi baj, de a Panasonic kínálatban azért találunk olyan olyan optikákat, melyek felcsatolva túllógnak a készülék alján, így az állványtalpra illesztés sok esetben fantáziánktól és állványtalpunk méretétől, tudásától is függhet. Előfordulhatnak olyan balesetek is, hogy adott objektívvel vagy állvánnyal nem tudjuk használni a gépet.
Az állványtalp felcsavarozására szolgáló alsó menet egyébként fémből készült és pontosan az optikai középtengely vonalában helyezték el. A tőle így kb. 1 cm-re került akku és kártyafedél azonban állványra erősített gépnél már nem nyitható.
Optika
A Panasonic egy GM1-re szabott kitobjektívvel is jelentkezett, mely tökéletes társ ehhez a modellhez, hiszen mindössze 70 gramm, csukott állapotban pedig 24 mm-rel növeli a gép hosszát, vagyis kisebb a gyártó pancake zoomjánál is. Építési minősége hasonló a vázhoz. Fekete, vagy ezüstszín fém külsőt és egy szintén fémből készült zoomgyűrűt kapott. Az objektíven más kezelő alkalmatosság nincs.
Optikai stabilizátort (MEGA O.I.S.) is kapott, melyet szokás szerint a fényképezőgép menüjében kapcsolhatunk be.
A kis zoomobjektív a korábbi, jellemzően 14-42mm-es kitzoomoktól eltérően valamivel nagyobb látószöget kínál. Fizikai gyújtótávolsága 12mm-től indul, ami kisfilmes értéken 24 mm-nek felel meg. Igaz tele állásban nem kapunk „csak” 32mm-t, így 3x helyett 2,66x-os zoomátfogás a végeredmény. Az optikai zoomon kívül 2x vagy 4x-es fix digitális zoom, illetve úgynevezett Kiterjesztett telekonverter is beállítható. Utóbbi alacsonyabb felbontásokat választva lép működésbe, és a nagyítást megtartva képkivágásokat hozhatunk létre a segítségével.
A DMC-GM1 által használt Micro4/3 bajonett a legrégebbi MILC szabvány, így nem meglepő, hogy kiegészítő ellátottsága is a legnagyobb. Csak a Panasonic kínálatából több mint 20 objektív közül válogathatunk, és ott van még a hasonló csatlakozást kínáló teljes Olympus paletta, valamint rengeteg külső gyártó termékei is.
Képérzékelő
Nagy valószínűséggel a DMC-GX7 modellből származik a GM1 képérzékelője, legalábbis ennek továbbfejlesztése, hiszen több téren is egyforma a két Live MOS szenzor. A 4/3-os rendszer megkívánta méret persze változatlan, ezúttal is 17,3 x 13 mm, a 16,84 megapixeles felbontás viszont hajszálpontosan megegyezik a nagyobb testvérrel. Ebből kereken 16 megapixelt hasznosít a készülék valódi képalkotásra.
A 16 megapixel legfeljebb 4592 x 3448 pixeles fényképek készítését teszi lehetővé, mely mellett két további (8 és 4 Mpx) méret választható. A natív 4:3-as oldalarány mellett a tükörreflexes gépekre jellemző 3:2, valamint 16:9 és 1:1 oldalarány is beállítható, szintén 3-3 választható képmérettel.
Háromféle állókép formátumot kínál a gép, de ebből csak kettő áll alapból rendelkezésünkre, mégpedig a kétféle tömörítésben választható JPEG és a RAW, melyet az előzővel kombinálva (RAW+JPEG) is használhatunk. A harmadik, MPO formátum automatikusan aktiválódik, ha a külön kapható 12,5mm-es Panasonic 3D objektívet csatlakoztatjuk a géphez. Ez esetben legfeljebb 1824 x 1368 pixeles képek készülhetnek.
A GM1-ben a legújabb Venus Engine feldolgozórendszer működik az említett nagyobb modellben megismert fejlett képfeldolgozással és zajszűréssel. Az érzékenység – hasonlóan a GX7-hez – ISO200 és 25600 között állítható, akár egész, akár 1/3 fényérték lépésekben. A menüben engedélyezhetünk kiterjesztett értéket is, mely nem a szokásos magasabb, hanem alacsonyabb beállítást jelent, ISO125-nek megfelelőt. Aki nem szeretné manuálisan állítani, választhat automata, vagy intelligens (iISO) módot. Az intelligens beállítás aszerint választ ISO értéket, hogy álló vagy mozgó témát észlel a képmezőben.
A fényképezőgép már a gyártó újabb modelljeiben használt automatikus poreltávolító rendszert (Supersonic Wave) használja, melynek vibrációját másodpercenkénti 80 000-re növelték, így megfosztva a szenzort a rátapadt zavaró porszemektől. Ez minden bekapcsoláskor automatikusan aktiválódik, de a menüben is bármikor kezdeményezhető a tisztítás.
LCD és kereső
Keresőt keresve se találunk egy ekkora gépen, hiszen még külső EVF csatlakozó sem fért rá. A képkomponáláshoz tehát egyedül a hátsó kijelző használható, mely ezúttal is egy TFT LCD. Piros pontot érdemel azonban, hogy erre a kis vázra a megszokott 3″-os méretű képernyőt sikerült rázsúfolni.
Az LCD nem kihajtható ugyan, mint a GF6-ban, de ugyanúgy érintésérzékeny, és 1,04 millió képpontos felbontása is abszolút naprakésznek számít. Részletességével tehát megelégedhetünk, és színvisszaadása, kontrasztátfogása is kiváló. Sötétben sajnos szokás szerint lassú, szaggat, de más problémát nem tapasztaltunk vele kapcsolatban. Ha erős napfényben fotózunk többféle képernyő mód (köztük automatikus), valamint +/-3 fokozatú világosság állítás választható. Ezen kívül a menüből szabályozhatjuk a kontrasztját/telítettségét, valamint hideg és meleg színárnyalatainak mértékét is.
A 7,5 cm-es képátlójú kijelző nem a szenzor alap oldalarányát, hanem 3:2-es képet kapott, vagyis normál képkivágásnál csak 7 cm körüli élőképet látunk, a kijelző szélét pedig jó esetben érintőikonok vagy egyéb képadatok töltik ki. A hat funkciógomb közül öt a jobb szélen megjelenő érintőfülön található.
Az LCD-n látható adatok a DISP gombbal lapozható, vagy kapcsolhatók ki. Ennek segítségével jeleníthető meg például a kéttengelyes vízszintjelző, az élő hisztogram, vagy a háromféle kompozíciós segédrács is. Mindhárom közvetlenül a funkciógombokról is elérhető, ha ezek kikapcsolását rendeltük hozzájuk. Egyéb esetben a menüben kapcsolhatjuk ki és be őket. A hisztogram érintéssel a képmező bármely részére áthúzható. A GF6-ból múltkor általam hiányolt fókusz élkiemelés is megjeleníthető a GM1 képernyőjén.
A fotók, videók visszajátszásakor is a DISP gombbal válthatók a megjelenített adtok. Ilyenkor a kiégett területek kijelzése, illetve színcsatornákra bontott hisztogramok is megjeleníthetők a felvételi adatok mellett. Egyvalamire azonban nem alkalmas a DISP gomb: nem kapcsolhatjuk ki vele az LCD-t.
A kijelző kitűnő érintésérzékeny funkcióit a korábbi modellekből örökölte a gép. Gyakorlatilag alig kell használnunk a gombokat, majdnem minden érintéssel is elérhető. Érintéssel választhatók ki a fókuszpontok, aktiválható az expozíció és a fénymérés. Ezzel a módszerrel is navigálhatunk bármely menüben vagy a gyorsmenüben.
Lejátszáskor az érintőképernyő is bevethető a képek lapozása, a multitouch technológiának köszönhetően pedig kényelmes és részletes (akár 0,1x lépésekben) nagyításuk is lehetséges. A fotók 16x-os méretig nagyíthatók, kicsinyítve pedig 12 és 30 nézőképes oldalak, vagy naptár szerinti képcsoportosítás érhető el.
Vaku
A kis váz miatt kötött egyik kompromisszum a vakut érinti. Mindenesetre szinte megdöbbentő, hogy egy ilyen apró vázba felnyitható vakut sikerült építeni. Az LCD fölötti mechanikus kapcsolót elhúzva azonnal felpattintható, és egyben bekapcsolható a készülék beépített villanója, mely nem csak méretben, de sajnos teljesítményben is kicsi. ISO100-ra átszámítva kb. 4-es kulcsszámot ad. Összevetve a GF6 szintén kis vakujával, ott 5-ös kulcsszámot kaptunk. A vakuszinkron idő is korlátozott, hiszen nyitott villanóval max. 1/50 mp-es állíthatunk. Ez alól az elektronikus zár kivétel, mivel ilyen esetben 1/16000 mp is lehet a záridő.
Üzemmódjai legegyszerűbben a gyorsmenüben érhetők el, ahol derítő, vörösszem csökkentő elővillanás, és lassú szinkron mód (vagy ezek kombinációja) érhető el. A felvétel menüben beállíthatjuk, hogy első, vagy hátsó redőnyre kívánjuk a szinkront, és itt érhető el a +/-2 fényérték tartományban működő vakuexpo kompenzáció is. Ezen kívül automatikus expo kompenzáció is engedélyezhető, de az újabb Panasonic MILC-ekre jellemző részletes vakubeállítások ezúttal hiányoznak. Nincs például a GF6-ban elérhető vezeték nélküli mód, és manuálisan állítható teljesítmény sem.
Külső vakupapucs ugyanúgy nem fért erre a gépre, mint valamivel nagyobb testvérére, úgyhogy a prémium színvonal a villanó képességeit és szolgáltatásait nem érinti.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
Az akkumulátor és a memóriakártya is az ilyen gépeknél megszokott helyre a képzeletbeli markolat alatt nyíló foglalatokba helyezhető. Ezt egy közös ajtó fedi, mely sajnos – a váztól eltérően – műanyagból készült.
Akkumulátorként a 680 mAh-es, 7,2 V-os DMW-BLH7E lítium-ion áramforrást mellékelik, a hozzá való hálózati töltővel együtt. A kis kapacitás nem sok jót sejtet, és bizony egy teljes töltéssel csak kb. 220-230 képet készíthetünk. Az akku véletlen kicsúszását foglalatából egy rugós műanyagnyelv gátolja. Az akkumulátor foglalat ajtajában lévő nyíláson át opcionálisan megvásárolható hálózati adapter is csatlakoztatható.
A mellette lévő apró foglalatba SD, SDHC, és SDXC memóriakártyák helyezhetők. Utóbbiak közül az UHS-I sebességosztályúakat is támogatja a készülék. Mentési helyünk kizárólag memóriakártya lehet, ugyanis szokás szerint nincs belső memória.
A markolat oldalsó részén egy másik kis ajtó is nyitható, mely mögött két csatlakozóhely található. Felül a nagy felbontású külső megjelenítőkhöz készült HDMI kimenet, alatta pedig a hagyományos tévékhez, vagy számítógéphez csatlakoztatható A/V és USB 2.0 kombinált aljzat. Kábelt persze csak az USB kimenethez kapunk.
A felső HDMI (Type-C) csatlakozóhely kimeneti felbontását a menüben 1080i, 720p vagy 576p értékben adhatjuk meg.
