Felépítés II.
Felépítés
Behunyt szemmel tapogatva kiköpött Panasonic FZ50 ez az L10. Nyitott szemmel is. A gyártó nem csak számos szolgáltatásban, de külalakban is a bevált FZ formát vette kölcsön. Bár szerintem nem ez a külső a fényképezőgép ergonómia csúcsa, könnyű belátnunk előnyeit. Annak aki FZ fényképezőgépről szeretne feljebb váltani ideális lesz, hogy szinte mindent ugyanott talál. A gombok elhelyezése jó és viszonylag kényelmes, bár nekem túl kicsik. Problémám megint a tárcsákkal van, jobbára az első vezérlőtárcsával, amit a kicsi markolat tetejére biggyesztettek. A markolat éppen elég hosszú ahhoz, hogy három ujjunk szűken elférjen. Középső ujjunk fölött közvetlenül már ott is a tárcsa, amihez így nehéz hozzáférni anélkül, hogy lejjebb ne keresnénk fogást. Ott, ahol már nincs. Egyébként a markolat a szokásos Panasonic kialakítású. Keskeny, de még éppen elég mély, hogy stabil fogás essék rajta. Elülső felülete, és a hüvelykujj alatti hátsó rész gumiborítást kapott a még biztosabb fogás érdekében. Maga a gépváz egyébként többségében műanyagból készült, ami érződik is rajta, bár egyáltalán nem kelt olcsó hatást. Kategóriájának megfelelő. A váz helyenként fém borítást kapott, amelynek helyére csak tippelni tudok. Érzetre a gép teteje és alja kapott ilyen köntöst, Elülső és hátsó takarólemeze műanyagból készült.
Az exponáló gombot ugyanúgy kiemelték kicsit, mint a kompaktoknál. Kicsit jobbra van az ideális helyétől, de ezt elnézhetjük neki, hiszen ott már nincs markolat. Tetszett viszont a felvételi módok kapcsolója. Ugyanúgy oldották meg, mint a ki és bekapcsoló gombot. Az utóbbi kétállású, ez pedig négyállású kapcsoló a főtárcsa alatt. Csak egy kattintás és egyképes módból azonnal sorozatra, vagy önkioldóra válthatunk. Módválasztó tárcsáját is az FZ-től örökölte a gép. A kellően kiemelkedő kezelőszerv könnyedén forgatható, de nem túl laza járású.
A Panasonic L10 kezelhetőségét javítja, hogy a fontosabb funkciókat külön gombokra rakták. Jól elkülönül például az élőképet bekapcsoló Live View gomb, de találunk az érzékenység, fénymérés, fehéregyensúly és AF pont beállításához is egy-egy kezelőszervet. Még a Film üzemmódnak is szenteltek egy gombot a gép tetején, a további fontos beállításokat pedig a FUNC segítségével kapjuk meg a képernyő gyorsmenüjében, mely ismét csak a FZ örökséget erősíti. Bár a kategóriában nem minden esetben általános, de sajnos a mélységélesség ellenőrző gombot lehagyták a gépről és nincs programozható funkciójú kezelőszervünk sem.
LCD és kereső
Az Olympus E-3-nál szóvá tettem a „csak” 2,5” képátlójú LCD méretet. A Panasonic L10-ben is ugyanezt az átlót kapjuk – saját méréseink szerint 2,44” (6,2 cm) látható képmérettel – de cseppet azért árnyalja képet, hogy a két gép nem játszik egy ligában. Még úgy is bocsánatos a dolog, hogy a Panasonic csak 207 000 képpontos kijelzőt kínál. Erre jelenleg az átlagos a legjobb jelző. További plusz viszont a kihajtható és forgatható kivitel, ami az élőkép szolgáltatással együtt tovább erősíti a kompakt „fílinget” és a géphez adott kitobjektívvel maradéktalanul megkapjuk a Panasonic FZ-k kényelmét, de erről majd a következő fejezetben.
Szóval a 100%-os lefedettségű TFT LCD monitort 180 fokban kihajthatjuk és felfelé szintén 180, lefelé 90 fokban elfordíthatjuk. Ezzel szinte minden helyzetben biztosított a megfelelő képnézet. A menüben 7 fokozatban állítható a képernyő fényessége és meghatározható az akkumulátort kímélő automatikus kikapcsolás is.
A Panasonic L10-en nem találunk státusz kijelzőt. Ezt a szerepet is az LCD monitor tölti be és a következő információk jelennek meg rajta: felvételi mód, rekeszérték, záridő, AF mező beállítás, fénymérési mód, expozíció kompenzáció mértéke, film mód, stabilizátor állapota, készíthető képek száma, kártyára írás ikonja, képminőség/méret, akku töltöttsége, egyképes/sorozat fényképezés, vakuteljesítmény, vakumód, fehéregyensúly, érzékenység. A vezérlőtárcsákkal módosított beállítások az infó képernyőn azonnal visszaellenőrizhetők. A Panasonic egyéb gépeihez hasonlatosan élőkép módban a kijelző fényereje megnövelhető, így erős napsütésben is jól látható a képe.
A készülék optikai keresőjének képmérete nem túl impresszív. Nagyítása 0,92x, lefedettsége pedig 95%, ami az átlagnál kisebb 4/3-os érzékelőt is figyelembe véve elég kis képméretet eredményez. Ha egy képzeletbeli 1x nagyítású és 100% lefedettségű kisfilmes (36 x 24 mm) gép keresőjéhez mérnénk, területének csupán 46%-át tenné ki az L10 által nyújtott kép. Sajnos alapból szinte az összes konkurens DSLR-től elmarad, kivéve a hasonló kategóriájú 4/3-os modelleket (pl. Olympus E-410/E-510). Bár a Canon EOS 400D-nél csak ~3%-al kisebb, a Nikon D40/D40x párostól már 9, a Pentax K100D keresőképének méretétől pedig 15%-al marad el. A problémát szerencsére átérezte a gyártó is, ezért egy nagyító szemkagylót mellékeltek az L10 mellé, ami 1,2x-esére növeli a látható méretet. A betekintő nyílás jobbján élességállító tárcsát találunk, amellyel -3 – +1 dioptria között szabályozható a keresőkép.
A felvételi információk a Panasonic gépektől már megszokott helyen a kereső jobb oldalán olvashatók. Ezek az alábbiak: AF mezők és középre súlyozott mérési mező, érzékenység, expozíció kompenzáció mértéke, manuális expozíció visszajelzés, expozíció sorozat lépésközei, fehéregyensúly, vakuteljesítmény, rögzíthető képek száma (max 99), vakumód, fénymérési mód, AE rögzítés, rekeszérték, záridő. Itt jegyezném meg, hogy sajnos a memóriakártyára rögzíthető képek számának kijelzése elég szegényesre sikerült, mivel csak 99-ig képes kiírni a gép, efölött egy +-jel látható a kijelzett szám mellett.
Élőkép
Az élőkép (Live View) mód az utóbbi időben szépen belopódzott a DSLR-ek világába. Ma már nem arra a tükörreflexesre kerekítünk szemet, amely rendelkezik ilyen funkcióval, hanem arra, amelyik nem. A kompaktól örökölt – és ott mindennaposnak számító – szolgáltatást a Panasonic DMC-L10 is megkapta. Mi több, mondhatjuk, hogy a legjobban hasznosítja az átvetteket. Mi mondatja velem ezeket? A kompaktok között is kiemelkednek azok, amelyek hátsó kijelzője kihajtható, hiszen ez sokkal nagyobb képkomponálási szabadságot jelent a többinél. Az L10 hozza ezt a képességet. A DSLR-ek másik élőképes hátránya az AF használhatóságában mutatkozik meg. Sok esetben kényelmetlen és zavaró tükörcsapkodással, vagy egy extra gomb lenyomásával aktiválható csak az automata élességállítás. Az L10 ismét inkább a kompaktoktól tanult. Ha a kitobjektívvel használjuk, az expo gomb félig lenyomására szinte hangtalanul, bármilyen tükörcsapkodás, vagy trükkös gomb nélkül meglódul a kontraszt érzékelős élességállítás. Ha fókuszt talált kis csippanással és egy zöld fókuszkerettel jelzi az eredményt. Éppen úgy, mint bármely kompaktnál. Sajnos ezt a funkciót más, általunk próbált objektívvel nem hozta a gép, akár kompatibilis Leica, akár a Zuiko objektívekkel próbáltuk, az AF csak újbóli tükörcsapkodással aktiválódott, ahogy pl. az Olympus E-3-nál. Itt már a megszokott, 3 pontos fázis érzékelős AF rendszer dolgozik.
Az élőkép módot a gép hátulján lévő Live View gombbal kapcsolhatjuk be és ki. Ha például lejátsszuk a képeket, az élőkép mód felfüggesztésre kerül, de nem kapcsolódik ki. Ugyanez történik, ha kikapcsoljuk a gépet. Bekapcsolás után újból élőképet ad a gép és csak az említett gomb következő lenyomására léphetünk ki belőle.
Az élőkép mód információs képernyőit a DISPLAY gombbal válthatjuk, a főbb információk mellett a jobb oldalon egy apró élő hisztogramot, valamit kétféle kompozíciós segédrácsot is megjeleníthetünk a kijelzőn. A főképernyőn a következők olvashatók le: felvételi mód, rekeszérték, záridő, érzékenység, AF mód, fénymérési mód, fókuszjelző lámpa, kártya használata ikon, rögzíthető képek száma, vakumód, képstabilizátor állapota, képminőség/méret, akku töltöttsége, film mód, aktív AF mező.
A Live View szolgáltatás a választható AF módokban is nagyobb szabadságot biztosít. Ebben az esetben válik elérhetővé az arcfelismerő funkció, amely automatikusan felismeri az emberi acvonásokat és ehhez igazítja a fókuszt, valamint az expozíciót. A rendszer több arcot is képes felismerni a képmezőben, melyek elmozdulását is követi. Próbáink során elég megbízhatóan működött, bár profilból már gondjai akadtak az arcfelismeréssel. Az élőkép mód további 5 fókuszmódot kínál, melyeket a következő részben mutatunk be részletesebben.
Élőkép módban is adott a képek oldalarányának beállítása, így akár 16:9-es méretet is választhatunk. Egy DSLR géptől kissé furcsa, de a Panasonic kompaktoknál bevált Extra Optical Zoom, és digitális zoom funkciók sem maradtak ki az L10 szolgáltatásai közül. A kiterjesztett optikai zoom (EZ) alacsonyabb képméretnél érhető el. Ilyenkor a 10 megapixeles méretnek megfelelő nagyítást kapjuk, a képszélek levágásával. A végeredmény olyan, mintha nagyobb zoomot használtunk volna. 6 megapixeles méret alatt az ekvivalens gyújtótávolság -az érzékelő méretéből adódó 2x szorzó mellett- 1,3x, 3 megapixel alatti méretnél pedig 1,8x-al növekszik. Például ha 3 megapixeles méretet választunk, a kapott kép 50mm-es gyújtótávolsággal ekvivalens 100 mm-nek megfelelő, kiterjesztett zoom szolgáltatással pedig ekv. 180 mm-t ad. Míg az EZ funkció a képminőséget nem, csupán a felbontást rontja, a Panasonic L10 digitális zoomja a minőségre is hatással van, mégpedig negatív előjellel. 2X vagy 4x digitális zoom használható élőkép módban, ami példaként hozott 50 mm-es (ekv. 100 mm) objektívünknél ekvivalens 400 mm-t jelenthet. Az EZ lehetőséggel együtt használva már 712 mm ekvivalens gyújtótávolsággal számolhatunk, bár egyben a minőség jelentős romlásával és kisebb felbontással is.
Élességállítás
A Panasonic L10 fázisérzékelős automata élességállítása mindössze 3 mezős, ami még egy belépő szintű DSLR számára is kevés manapság. Ennek megfelelően a következő fókuszpont beállításokat engedélyezi a gép: 3 pontos, AUTO (a készülék választ fókuszpontot), jobb oldali, középső, bal oldali mező.
Jobbak a lehetőségeink, ha az élőkép módot használjuk, amely a kompaktoknál megszokott kontrasztérzékelős fókuszt is felkínálja. Itt a már említett arcérzékelős mód mellett további öt beállítás választható:
- 9-mezős: a gép választ 9 fókuszmező közül.
- Multi: a gép a felhasználó által választott 5-4-3 mezős fókuszcsoportokon belül állít élességet.
- 3-mezős: a fázisérzékelőshöz hasonlóan a középső és a job/bal oldalán lévő mező közül választ a készülék.
- 1-mezős: 11 fókuszmezőből a fotós határozza meg az élességállítás helyét.
- Szpot: hasonló az előzőhöz, de kisebb területen.
Kétféle AF módot támogat a készülék, melyek közül a gép hátulján elhelyezett választókapcsolóval válthatunk. Az AFS mód az exponáló gomb félig lenyomására, vagy az AFL/AEL gombot használva aktiválódik és a kiválasztott fókuszmezőn, vagy a gép által választott területen a legközelebbi tárgyra állítja az élességet. A beállított távolság az exponáló gomb félig lenyomott állapotában fix marad, így a kép átkomponálásával is ez marad érvényben. AFC módban a választott fókuszmezőn folyamatosan korrigálja magát a gép, ha a téma elmozdul, vagy mi mozdítjuk el a fényképezőgépet. Ez a mód is az exponáló gomb félig nyomott állapotában indul. Használhatjuk például mozgó dolgok folyamatos fókuszban tartására, vagy fotósorozatnál. Élőkép módban nem működik a folyamatos élességállítás, csak az AFS mód használható. A fókuszmód választó kapcsoló harmadik állása az MF, vagyis kézi élességállítás. Ebben az esetben a felhelyezett objektív élességállító gyűrűjével történik a fókusz beállítása. Élőkép módban a beállított fókuszmező tartalma legfeljebb 8x mértékben kinagyítható a képernyőn, így jóval pontosabb a kézi élességállítás. A készülék menüjében kombinált AF+MF módot is választhatunk.
A módválasztó kapcsoló közepén találjuk az élesség és az expozíciós értékek rögzítésére szolgáló AFL/AEL gombot. A menüben itt is lehetőség nyílik csak az egyik, vagy mindkét funkció beállítására, valamint arra, hogy a gomb nyomvatartása alatt, vagy egyszeri lenyomásakor rögzítse az értékeket. Az előbb említett AF+MF állásban a gomb automata fókuszról kézi élességállításra vált.
A Panasonic L10 beépített autofókusz segédfénnyel is rendelkezik. A markolat és az objektívfoglalat között elhelyezett kis, vörös színű lámpa a menüben kikapcsolható és 1-3 méter között biztosít hatásos megvilágítást az AF-rendszer számára. Felnyitott, vagyis bekapcsolt vakunál egy sokkal erősebb elővillanás sorozat látja el az AF segédfény feladatát.
Talán ide kívánkozik, hogy a gépről lemaradt a mélységélesség ellenőrző gomb, ami nem alapkövetelmény a kategóriában, de időnként azért jó szolgálatot tehet.
Vaku
Kis mérete ellenére a Panasonic L10 beépített vakuja meglehetősen magasra, az objektív középtengelyétől mérve 9 cm-re nyílik, ami a vörösszem kialakulásának veszélyét csökkentheti. Lecsukott állapota a kikapcsolt állást jelenti, míg nyitva derítő vakuként használhatjuk, illetve további négy vakumódot állíthatunk be: automata, automata+vörösszem csökkentő elővillanás, lassú szinkron, lassú szinkron+vörösszem csökkentő elővillanás. A vakuszinkron első és második redőnyre is beállítható, legrövidebb ideje 1/160 mp lehet. A beépített villanó kulcsszáma 11-es, ami F2,8 rekesznél és ISO100 érzékenységnél kb. 4 méteres hatótávolságot jelent. Teljesítménye +/-2 Fé között szabályozható 1/3 lépésekben. A készülék saját villanójának ellenőrzőjében a „feltöltési idő” mellett egy nagy csillagos ötös szerepel, ugyanis e vonatkozásban nagyon gyors jószággal van dolgunk. Átlagosan 1 mp körül kellett várnunk a következő villanásig, de még teljes kisütés esetén sem tartott tovább 3 mp-nél az újratöltés.
Szinkroncsatlakozó a belépő kategóriás gépek hagyományaihoz híven nincs az L10-en, de tetején megtaláljuk a kötelező vakupapucsot. A fényképezőgép elsősorban a hivatalos rendszervakukat támogatja. Felhelyezhetünk hagyományos, középpontos vakukat is (a megfelelő talpfeszültséget tartsuk szem előtt!), de a TTL mód kihasználásához a Panasonic DMW-FL500, vagy FL360 külső vakukat ajánlja a gyártó. Az L10 ezeken kívül teljes körűen támogatja az Olympus FL-50, FL-36, FL-20, valamint STF-22 és SR-11 rendszervakuit is.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A Panasonic L10 csatlakozói a megszokottól eltérően nem a gép bal oldalára, hanem a markolat felső részére, a memóriafoglalat fölé kerültek. A kis gumifedél két csatlakozónyílást rejt. Balra az USB 2.0 (Full speed) kapcsolat és a videó kimenet kombinált, mini-B típusú csatlakozóját találjuk. Mindkettőhöz egy-egy kábelt mellékel a gyártó. Mellette a vezetékes távkioldó csatlakozóját találjuk, amelyhez a külön megvásárolt DMW-RSL1 távvezérlőt használhatjuk.
A kártyafoglalat alatti gumifedelet kihajtva hozzáférhetünk a szintén opcionálisan beszerezhető hálózati táp (DMW-DCC1) csatlakozójához.
A fényképezőgéphez a hosszú nevű DMW-BLA13PP lítium-ion akkumulátort mellékeli a Panasonic. A 7,2V-os áramforrás 1320 mAh kapacitású. Feltöltése nagyjából 2 óra 20 percet vesz igénybe és a gyártó mérései szerint (CIPA standard) ~450 kép készíthető vele, ha az optikai keresőt használjuk. Az élőkép mód gyakori igénybevételével kb. 280 kép készülhet egy töltéssel. A töltöttség jelzésére a jól bevált ikonos megoldást használja a gyártó, három szintállapottal (a negyedik a merült jelzés). Az akkut a markolat alján lévő foglalatba helyezhetjük, melyet egy elfordítható retesszel zárhatunk le, de véletlen kicsúszását egy rugós műanyagpöcök is akadályozza.
A memóriakártya foglalat szintén a markolati részen, a gép jobb oldalán található. A hátratolt műanyag ajtó magától kinyílik és a foglalatba Secure Digital vagy Multi Media Card formátumú memóriák helyezhetők, de az L10 támogatja a nagyobb kapacitású SDHC (Secure Digital High Capacity) típusokat is.
