Képminőség II.
Általános képminőség
A Pentax K10D-nél sajnos elég látványos moirét fedezhettünk fel a képek ismétlődő, finom részleteinél. A K20D viszont mentes ettől a hibától, köszönhetően az új érzékelőnek és nyilván AA szűrőnek.
A JPEG képekre viszont továbbra is jellemző az az elnagyoltság, amely a Pentax és Samsung DSLR-eknek sajátja volt. Talán most egy kicsit jobb a helyzet, de az élek még mindig durván kiemeltek és a JPEG kép emiatt olyan, mintha egy kompakt fényképezőgépből esett volna ki. Sokkal jobb a helyzet a RAW-ban készült, konvertált fotóknál. Megfelelően jó objektívvel már a finomabb részletek is felfedezhetők a képen. A Pentax új készüléke ezúttal is csak RAW-ban (legyen az PEF, vagy DNG) tudja megmutatni igazi képességeit. Ha viszont nem fontos a részletnagyítás, vagy a kép 100%-os monitornézetben való böngészése, a JPEG is megteszi.
Arra azért készüljünk fel, hogy a 14,6 megapixel nem kis feladatot ró az átlagos objektívekre. Ha egyszerű kitobjektívekkel szeretnénk használni, korántsem aknázzuk ki a nagyobb felbontás előnyeit. A gép elméleti felbontás maximuma kb. 100 vonalpár/mm, amit ezek az olcsóbb objektívek már nem képesek teljesíteni.
A K20D-nél kibővítették a képfeldolgozási beállítások körét. Az eddigi kettő (Natural, Bright) helyett például hat képtónus beállítás választható, melyeknél külön külön állíthatjuk a feldolgozási opciókat is, mint amilyen a színtelítettség, színezet, szűrőeffekt (7 színszűrő + infravörös szűrőhatás), tónus, kontraszt és élesség. A szűrőeffekt kivételével minden opció +/-4 lépcsőben szabályozható. A hat alap képtónus a következő:
A készülék egyik feldolgozási újítása az úgynevezett D-Range mód. Ezt az Fn menüben, az érzékenység beállítások alatt aktiválhatjuk és beállításával az érzékenység ISO200-tól ISO3200-ig használható. Egyfajta kontrasztátfogás növelővel van dolgunk, ahogy megszokhattuk egyéb fényképezőgépekben is. A dinamika tartomány (D-Range) csak egy értékben, 200%-ig növelhető és némi részletet csempész a kiégés közeli, valamint az árnyékos részekbe is. A világos területeket sötétíti, míg a sötéteket világosítja.
Hosszú expozíció
Ismét egy 10 perces expozícióval izzasztottuk a fényképezőgép érzékelőjét, mely képes jól érzékeltetni az éjszakai fotózások során fellépő képi anomáliákat, mint amilyen a hotpixelesedés, vagy a sötét-, illetve termikus zaj. A tesztet természetesen letakart objektívvel és keresőnyílással végeztük. A gép ugyan rendelkezik hosszú záridős hotpixel szűréssel, de ez nem kapcsolható ki a menüben. A Custom beállítások között egy állandóan bekapcsolt és egy automata állás közül választhatunk, amely ilyen hosszú záridőnél már biztosan működésbe lép. Ez többnyire egy ugyanolyan hosszú (esetünkben 10 perces) második expozíciót jelent, melynél a gép meghatározhatja a nem kívánt pixelek helyzetét, majd kivonja azokat a képből. A K20D-nél 7 perc 40 mp-ig tartott a szűréshez szükséges második expozíció. Ezalatt a gép nem használható.
A K20D nagyon jól teljesített ebben a tesztben. Hotpixeles és egyéb zaj nem látható a képeken, csak abban az esetben ha a hisztogram széthúzással kivilágosítottuk. Így jelentős mértékű színzaj, valamint a világossági zajban enyhe sávosodás (banding) figyelhető meg, de valódi helyzetekben ez nem fog látszani. Másodikként egy 10 perces RAW képet is megvizsgáltunk, ahol még jobb volt a helyzet. Némi hotpixelesedés látható volt ugyan, de csak a világosságot erősen megemelve. Az új CMOS, úgy tűnik, kitűnőre vizsgázott.
Hosszú záridejű felvétel (10 perc)
Stabilizátor
A Pentax sajtóközleménye szerint a stabilizátor teljesítményén is javítottak, ami ezúttal akár 2,5-4 fényértékkel is kitolhatja az ideális, kézben tartható záridőtartományt. Persze ez az érték, ahogy a stabilizátor használhatósága is, mindig relatív. Függ a fényképezési körülményektől, az objektívtől, kitámasztástól, de a fotóstól is. Előző tesztünkben, az előddel közel 2 fényértéknyi előnyt mértünk és az én kezemben a K20D sem mutatott jobb teljesítményt. A tesztet a Pentax smc DA 50-200mm f/4.0-5.6 ED objektívvel végeztem, 200mm-es gyújtótávolságnál, amely a szenzor 1,5x-es szorzófaktorával kb. 300mm-es kisfilmes látószöget nyújt.
A reciprok szabály (inkább ajánlás) ehhez az ekvivalens gyújtótávolsághoz annak reciprokát, vagyis 1/200 mp-et tart ideálisnak. Ez a kézben viszonylag nagyobb biztonságban megtartható alapérték. Próbáim során, stabilizátor nélkül már a képek 30%-a bemozdult ennél a záridőnél (illetve a nagy felbontás miatt ennyi képnél már észrevehető volt a bemozdulás), míg bekapcsolt állapotban csak 1/60 mp-nél jelentkezett ugyanez az arány. Ez 1 2/3 fényértéknyi biztos előnyt mutat, bár még 1/15 mp-cel is sikerült éles képet készíteni, ami az ideálishoz képest 4 fényértéket jelent. Itt azonban már jóval magasabb a bemozdult képek aránya. Korábbi Pentax stabilizátor tesztjeinkben is ehhez hasonló a hatásfok, így az új modellben nem éreztünk előrelépést ezen a téren.
Az alábbi képeket 1/20 mp-es záridővel készítettük. Balra a stabilizátor nélküli, míg jobbra a bekapcsolt stabilizátoros változat látható. A jobbra lévő kép sem éles, de ez nem a bemozdulásnak , hanem az olcsó objektívnek köszönhető. (A stabilizátor hatásfoka nagyon függ a fotóstól, így a fenti értékek különböző esetekben nagyon eltérőek is lehetnek.)
A Pentax K20D egyébként sensor-shift, vagyis érzékelő-elmozdításos rendszerű stabilizátort használ, melyet a gép hátulján, a négyirányú vezérlőgomb alatti karral kapcsolhatunk ki és be. A stabilizáció az exponáláskor aktiválódik, így a keresőben, vagy az élőképes kijelzésnél nem látható a remegéscsökkentő hatás.
