Felépítés II.
Ergonómia
Olyasmiről, hogy ergonómia itt nem nagyon beszélhetünk. A Sigma DP1 a divatos retro-dizájn jegyében fogant. Évtizedekkel ezelőtti, szögletes formavilága nem a kényelmet szolgálja. Pedig az első bejelentéskor közzétett fotók még tükröztek némi átgondoltságot e téren. A váz elülső részének ívéből még egy markolatszerűség is kikerekedett. A végső változat azonban a határozottabb formáknál marad. Markolat helyett az előlap kis dudorai szolgálnák a stabil fogást, de ezek is inkább dizájnelemek. Szerencsére a hüvelykujj hátul kapott egy kis kiszögellést, melyen megtámaszkodhat, de a gép fogása pont annyira kényelmes, mint amennyire látszik. A bekapcsoló gombot is kellően kényelmetlen helyre a módválasztó tárcsa takarásába tették, így nehéz véletlenül be, vagy kikapcsolnunk a DP1-et.
A váz építési minősége egyébként dicséretre méltó. Már az első kézbevételkor is a komolyabb DSLR-ekre jellemző masszivitás érezhető rajta. A gép tömege ennek megfelelően egy kicsit magasabb, mint a hasonló méretű modelleké, de cseppet sem mondható nehéznek, sőt a stabilabb tartás miatt jól is jön és csak tovább erősíti az elnyűhetetlenség érzetét. Az illesztések pontosak, sorját, vagy a hanyag összerakás jeleit nem találjuk meg a gépen. A gép vastagsága kikapcsolt állapotban, a felhelyezett objektívvédőt is beleszámolva 5 cm, de maga a váz a legvastagabb helyén 32, legvékonyabb pontján pedig 28 mm vastag.
A Sigma DP1 tetejére szerelt módválasztó tárcsa kicsi ugyan de még kényelmesen használható. Határozottan, cseppet sem lazán, vagy szorosan fordul körbe. A váz hátulján felvonuló kezelőgombok műanyagból készültek és hüvelykujjal könnyedén elérhetők. Csupán az velük a problémám, hogy a funkciójukat nem jelölték egyértelműen. Többségükről persze kitalálhatjuk mire való és a fekete gombokba belenyomták az alap funkció jeleit, de megszokás nélkül, félhomályban egyáltalán nem látható, hogy melyikkel kapcsolhatjuk ki az LCD-t és melyikkel a lejátszás módot. Sötétben a megtalálásuk is kisebb kihívást jelent az azonos színű vázon. A bejelentés előtti képeken még ezüst színben pompáztak a gombok, ami kevésbé volt egységes a váz színével, de az említett helyzetekben praktikusabb lett volna.
A fényképezőgép kis mérete ellenére is sikerült az optikai középtengellyel párhuzamosan elhelyezni a fémből készült állványmenetet. Tőle jobbra a kompaktokon megszokott elhúzható, majd kihajtható, műanyag ajtót találunk, mely az akkumulátor és a memóriakártya közös foglalatát rejti. Az ajtó, műanyag mivolta ellenére is strapabíró darabnak tűnik, hátránya viszont, hogy a gépet állványra helyezve már nem nyitható, így az akku, vagy kártyacserénél mindig le kell szerelgetnünk a gépet az állványtalpról.
LCD és kereső
A Sigma DP1 hátuljára egy 2,5” képátlójú TFT LCD monitor került. Felbontása 230 000 pixel, amire néhány éve még felkaptuk volna a fejünket, de manapság már az olcsóbb kompaktokban is láthatunk sokkal jobb felbontású és nagyobb kijelzőket. Az LCD általunk mért mérete megegyezett a gyári adatokkal (6,3 cm), bár az élő keresőkép mérete a 3:2-os oldalarány miatt csak 6 cm-es. Az alsó, feketén hagyott sávban az expozíciós információk jelennek meg. Felbontása átlagos, színei kissé hidegek és gyengébb megvilágításnál hajlamos némi belassulásra. Ezzel szemben túl erős napfénynél nagyon nehezen látható. A menüben három lépésben szabályozható a kijelző fényereje és ugyanilyen mértékben a kontrasztja is, melyek valamit segítenek a napsütésben való használatnál.
Mivel optikai keresőt nem helyeztek el a gépen, az LCD látja el ezt a feladatot is. Az itt megjelenő képernyő információkat a hátlap alján lévő gombbal kapcsolhatjuk be és ki. Ugyanezzel a gombbal iktatható ki az LCD is. Ha spórolni szeretnénk az energiával, arra is módunk nyílik, hogy késleltetett kikapcsolást állítsunk be a menüben. Felvételi módban a következő információk jelennek meg a kijelzőn (balról jobbra, fentről lefelé):
akku állapota, vakumód, egyképes/sorozat/önkioldó mód, fehéregyensúly, érzékenység (ISO), képméret, képminőség, hátralévő képek száma, vaku expozíció kompenzáció, AE rögzítés, figyelmeztetés bemozdulásra, hátralévő videó/hang felvételi idő, színeffekt, hangjegyzet ikonja, kontraszt/élesség/színtelítettség beállítás, aktív AF mező, fókuszmód, nagyított képernyő ikonja, távolságskála kézi élességállításhoz, automata expozíció sorozat, expozíciós mód, záridő, rekeszérték, expozíció kompenzáció mértéke, fénymérési mód.
A képek és videók visszajátszásához a bal alsó gombot használhatjuk. Kikapcsolásához ugyanez, illetve az exponáló gomb enyhe lenyomása is megteszi. A digitális zoomot is szabályozó W és T gombokkal a lejátszott képekbe is belenagyíthatunk, legfeljebb 10x nagyítás erejéig, 10 lépésben. A nagyított képkivágás a négy iránygombbal szabályozható. A W gombot használva 9 képes nézetet is választhatunk, a képinformációk pedig a fent említett képernyő gombbal válthatók, vagy tüntethetők el. Három információs képernyő választható, egy adatmentes, csak a képet tartalmazó, egy alap információkat és a teljes nézőképet tartalmazó és egy kis nézőképes, expozíciós adatokkal és hisztogrammal. Külön érdekesség, hogy az utóbbinál is használhatjuk a nagyítási nézetet és a hisztogram mindig az adott képkivágás árnyalateloszlását mutatja.
A visszajátszás képernyőin a következő információk jelennek meg: akkumulátor állapota, képméret, képminőség, mentési mappa neve, hátralévő képek száma, védett kép ikonja, hisztogram, érzékenység, színeffekt, hangjegyzet ikonja, expozíciós mód, záridő, rekeszérték, expozíció kompenzáció mértéke, vaku expozíció kompenzáció, fénymérési mód, kontraszt/élesség/telítettség, vakumód, egyképes/többképes mód, fehéregyensúly, fókuszmód, fájl sorszáma, dátum, készítés időpontja.
Élességállítás
A Sigma DP1 automatikus és kézi élességállítással is használható, melyek között a fel iránygombbal válthatunk. Választhatunk normál (50 cm és végtelen között), közelképes (30 cm-végtelen között) és kézi (MF) mód között.
Automata (AF) módban 9 fókuszmezővel működik a kontraszt érzékelésen alapuló élességállítás. A mezők között magunk is válthatunk, ehhez azonban a menüben kell kotorásznunk, ami elég kényelmetlen és körülményes. A kiválasztás a nyílgombokkal lehetséges, egyébként a középső mező az aktív.
Az AF az exponáló gomb félig lenyomásával aktiválható és rögzíthető, illetve az AEL gomb is alkalmas erre a feladatra, melyet a középső mezőn beállított élesség és az expozíció rögzítésére is használhatunk, akár együtt, akár külön-külön. A DP1 autofókuszának rejtelmei ezzel ki is merültek. A készülék nem tartalmaz AF segédfényt, melynek köszönhetően gyengébb megvilágításnál már gondok lehetnek. A gép igen sokszor képtelen volt fókuszálni már egy félhomályos szobában is.
A kézi élességállítás hasonlóan egyszerűen kezelhető, amennyiben nem ódzkodunk az LCD-n visszaellenőrizhető fókuszállítástól. A Focus feliratú nyílgombbal kapcsolható be a manuális állítás, a távolság pedig a hátsó rész tetején található kerékkel szabályozható. A tárcsa halványan emlékeztet a jó öreg Sokol rádiók keresőjére. Tetején leolvashatjuk a beállított távolságot (0,3-0,4-0,5-0,7-1-2-5 méter és végtelen). A távolságskála az LCD kijelzőn is megjelenik. A 230 ezer képpontos kijelző magában nem lenne elég a pontos fókusz beállításhoz, szerencsére a képernyő gombbal bekapcsolható a duplájára nagyított nézet is, ami némileg pontosabb beállíthatóságot ad. Ha csak erre bízzuk magunkat, gyengébb fénynél ismét akadályba ütközhetünk. Ekkor ugyanis még a nagyított nézet sem nyújt kellő részletességet, a zajos, gyenge kontrasztú kijelzőn. Marad a távolság becslés és a szerencse.
Vaku
A készülék beépített vakuját a váz bal oldali részébe mentették. Szó szerint beépített, hiszen csak az LCD fölötti apró retesz eltolásával pattan föl. Ebben az állásban kb. 4,5 cm-re helyezkedik el az objektív középtengelyétől. Egy ultrakompakthoz képest jobb távolság, legalábbis ami a vörösszem hatás kialakulásának veszélyét illeti, hiszen mint tudjuk, ennek fő oka a vaku optikai tengelyhez való közelsége.
A nyitott állapot egyben a villanó bekapcsolt állása is. További üzemmódjai a le iránygombbal választhatók ki. Ezek a következők: derítő vaku manuális teljesítmény korrekcióval, lassú szinkron, vörösszem csökkentő elővillanás, lassú szinkron+vörösszem csökkentő elővillanás. A vaku teljesítmény korrekciójánál a kijelző bal felső sarkában jelenik meg a beállítási érték, ami +/- 3 Fé között szabályozhatunk, 1/3 lépésközökkel. Kisütés utáni töltési ideje kb. 4,5 másodperc. A vaku becsukásához és egyben kikapcsolt állapotához csupán óvatosan vissza kell tolnunk a helyére.
A kis vaku önmagában elég korlátozott fényerőt biztosít. Kulcsszáma 6, vagyis ISO 100 érzékenységnél, legfeljebb 1,5 méterig nyújt hatásos megvilágítást. Persze nagyobb érzékenységet választva jobb a helyzet, ISO800-nál már 4 méter fölötti a hatótáv. Akinek ez is kevés – márpedig az – vásárolhat külső villanót is a géphez. A DP1 tetején a Sigma szabvány rendszervakuit fogadó csatlakozót találunk. A Sigma DP1-hez, mérete miatt, az EF-140 DG vakuegységet ajánlja a gyártó. A készülék SA-STTL szabványú, így a Sigma DSLR fényképezőgépeken is használható, apró mérete azonban mégis inkább a DP1-hez passzol. Kulcsszáma 14, ami 2,3x nagyobb teljesítményt jelent a beépített vakunál. Kezelése nagyon egyszerű, hiszen mindössze egy háromállású kapcsolót és egy töltésjelző lámpát találunk rajta. A kapcsolóval manuális (M) és TTL beállításban is használható a vaku. Energiaellátása 2 db AAA méretű, Ni-MH akkumulátorral, vagy elemmel lehetséges. Az EF-140 DG-t felhelyezve a beépített villanó nem használható. A külső vaku bruttó hazai fogyasztói ára 15 600 forint.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
Bár a kompakt gépekben már elég elterjedt a belső memória, a Sigma DP1-ben ilyet nem találunk. Secure Digital, Secure Digital High Capacity (SDHC) és Multimedia (MMC) memóriakártyákat használhatunk hozzá. A kártyák a markolat alatti foglalatba helyezhetők. A készülék kis mérete miatt a kártyafoglalat kicsit szerencsétlen helyre került, mivel a kártya behelyezésekor és kivételekor folyton útban van a gépváz kiálló pereme. A kártyaírási műveletet a nyíl iránygombok fölötti lámpa jelzi.
A készülék csomagjában egy lítium-ion akkumulátort is találunk, melynek típusszáma BP-31. A 3,7V-os, 1300 mAh kapacitású áramforrás egy feltöltésével a gyári mérések szerint kb. 250 fotó készíthető. Saját méréseink is hasonló eredményt adtak. Az LCD használati gyakoriságától függően, kb. 210-230 fényképet sikerült készíteni. Az akku mellé egy hálózati töltő is jár (BC-31). Segítségével kb. 120 perc alatt tölthető fel az akkumulátor. Az akku állapotát az LCD bal felső sarkában, egy ikon segítségével jelzi ki a gép, összesen öt lépésben.
A Sigma DP1 csatlakozóit a gép jobb oldalán a markolati részen elhelyezett gumifedél mögött találjuk. A kényelmes csatlakoztatáshoz a fedelet kissé ki kell húznunk, így könnyedén elérhetővé válik a két aljzat. Legfelül a hálózati tápegység csatlakozója (DC-IN). A tápegység külön megvásárolható. Alatta egy USB 2.0 és audió/videó közös csatlakozóhelyet találunk. A videojel NTSC és Pal formátumú lehet. Az A/V és USB kábel alaptartozék a készülék mellé.
