Kipróbáltuk: Sigma DP1 teszt

Mért értékek.

Szeretném azt mondani, hogy ez egy gyors gép, de nem tehetem, mert nem az. Legalább azt mondhatnám, hogy átlagos sebességű, de ezt sem tehetem. Ez egy lassú gép. 2008-hoz képest mindenképpen.

A bekapcsolástól az LCD élőkép megjelenéséig 3,5 mp-re, az első kép elkészítésére 4 másodpercre van szüksége, leszámítva a fókuszálás idejét. A csípőből tüzelést így el is felejthetjük, de sajnos az akciófotózást is, mivel az autofókusz is nagyon lassú. Úgy éreztem mintha visszarepültem volna 2002-be. Akár hétágra süt a nap, akár egy félhomályos szobában próbálunk fotózni, az AF 0,8-1,2 mp közötti – rosszabb fényeknél 1,75 mp – várakozásra késztet bennünket. Ezt még tetézi, hogy félhomályban elég sokszor téveszt, hiszen ahogy már említettem, AF segédfény sincs. A zárkésleltetési idő amúgy 0,18 mp, aminél szintén kapunk már gyorsabb gépeket is, mondjuk az ultrakompakt kategóriában.

Az egyszeri akciófotóst a képek közti várakozási idő is gátolja. Bő 4 mp-et kell ugyanis várnunk két JPEG kép között. Ez a komótosság a mentésben amúgy elég idegtépő. A mentésjelző lámpa alapján egy 3 képes RAW sorozatot 8,8 mp, alatt ment kártyára a gép, bármilyen gyors kártyát is használunk. Önmagában nem is lenne ezzel probléma, hiszen RAW-ban kb. 4,2 MB/mp, JPEG-ben kb. 5,2 MB/mp-es mentési sebességet jelent, de ennél tovább kell várnunk a következő kép elkészítésére. Egy 3 képes RAW sorozatnál összesen 15,3 mp-ig, egy ugyanilyen hosszú JPEG sorozatnál 10 mp-ig, és még egy RAW képnél is 9 mp szöszölés, mentés, feldolgozás után adja újra kezünkbe a „kormányrudat” a gép.

Ha lejátszás módba kapcsolunk egy 4,6 Mpixeles JPEG kép 0,3 mp után jelenik meg a képernyőn, lapozni pedig 0,25 mp-enként lehet, akkor is ha folyamatosan nyomva tartjuk a lapozó gombokat.