AF, sorozat, videó
Élességállítás, fénymérés
Az automatikus élességállítás területén kiemelkedőek lehetnek a Nikon 1 gépek. Az ebben a kategóriában megszokott kontraszt alapú autofókusz mellett valódi fázis-különbség elvén működő mód is elérhető, amely jó ideig páratlan képességnek számított. Az első Nikon 1-es gép óta azonban több gyártó is kifejlesztette a saját megoldását, így unikumnak már nem nevezhető a fáziskülönbség alapú élességállítás. Mindezek ellenére a Nikon 1 még mindig kiváló AF jellemzőkkel bír, amelyet az 1 V3-ban tovább is fejlesztettek. Ez főként a fókuszterületek számának növekedésében, valamint a kontraszt alapú élességállítás sebességében érhető tetten.
A hibrid fókuszrendszer pontos technológiai megvalósítását nem ismerjük, de azt már előző tesztjeinknél is tapasztaltuk, hogy valóban sok esetben tudja a gép, merre kell indulnia a helyes élesség eléréséhez, s ilyenkor SLR-hez hasonló sebességű élességállítást kapunk (nem úgy, mint más, ezt hirdető gépeknél). Néha azonban kontraszt alapúra vált át (azonos megvilágítás esetén is), s előre-hátra keres a gép. Bár még e művelet is gyorsabb az átlag kompaktokhoz képest, a mai komolyabb MILC-ekhez hasonlítva már lassabbnak tűnik.
A szenzorra épített fázis-különbség alapú rendszerről nem kaptunk részletes technológiai ismertetőt, viszont a látottak és tapasztaltak alapján közelítőleg feltérképezhető.
A szenzoron bizonyos megvilágítási körülmények között (homogén, párhuzamos beeső fény, megfelelő beesési szög) jól látható vízszintes csíkozottság vehető észre, mely a szenzor szélességének 75%-ában húzódik (a hosszanti oldallal párhuzamosan), s mindösszesen 9 darab van belőle.
A törőék-sorok elhelyezkedése biztosítja, hogy a lehető legtöbb esetben használható segítséget adjon.
De fel lehet tenni a kérdést, hogy vajon ez nem rontja-e a képek törőék-sor alatti részét. Nos, a Nikon 1 V1 és 1 J2 gépek tesztjénél azt tapasztaltuk, hogy az esetek igen túlnyomó többségében nem.
Tulajdonképpen ennek felismerése is egy véletlen következménye volt. Véletlenül pont úgy sikerült a Nikon 1 V1-gyel ISO tesztábránkat lefotózni, hogy az ábra vízszintes vonalai tökéletesen párhuzamosak a szenzor hosszanti oldalával, ráadásul (s itt jön az igazi csoda!) a vonal széle pontosan a törőék alá esik. Ennek következménye, hogy a gépen belüli képfeldolgozás itt nem tudott mit kezdeni a helyzettel. A törőék sortól felfelé világos, lefelé sötét részt talált, hát kiátlagolta. De ettől éppen jól láthatóvá vált a törőék sor hatása.
Ugyanezen okból jelent meg hasonló anomália néhány betű talpa alatt.
Még a J1-nél és V1-nél megpróbáltuk egy könyv oldalának többszöri (képenként enyhe eltolása mellett készült) fotózásával reprodukálni a furcsaságot, de nem sikerült.
Átnéztük az összes készült tesztfotót, de nem találtuk nyomát a hibának (pedig könnyű dolgunk volt, tudtuk, hol kell keresni a képen, de így sem jártunk sikerrel).
A V1-gyel azonos szenzorú J2 érzékenység tesztképeinél ismét a nyomára bukkantunk, a „KODAK Gray Scale” feliratnál, pl. a nagy A betű vízszintes vonala alatt, de ugyanúgy a tőle jobbra lévő sárga körbe helyezett „Y”-nál is a kör alján, valamint a cérnaspulnik között a zöld spulni felső részénél is…
A Nikon 1 V2-nél viszont az új szenzor hatására hiába bogarásztuk át az érzékenység képet és a többi tesztfotót, nem akadtunk nyomára az anomáliának, ahogy azt a friss 1 V3 esetében is hiába kerestük.
Az autofókusz mérőmezőt 19×9-es mátrix pontjaira állíthatjuk (nincs jelölve, hogy hol találunk fázis-különbség érzékelő törőéket), de van lehetőség arra is, hogy a gép ismerje fel automatikusan a szükséges pozíciót. Ezen felül témakövetés és arcfelismerés is rendelkezésre áll.
Gyenge fényben a vázra szerelt zöld színű LED szolgál segédfényként, melynek hatótávolsága kb. 2-3 méter.
A fókuszmódok között egyszeri és folyamatos is választható, illetve kézi élességállítás is használható. Ez utóbbi esetben enyhe digitális zoommal nagyított kép segíti a pontosabb élességállítást. A korábbi 1 V2 modellnél is digitális zoomot használtak a kézi élességállításnál, ám az 1 V3-nál ezen jelentősen sikerült javítani, s bár nem pixelpontos a megjelenítés, ez már használható kézi élességállítást nyújt.
A fénymérés középpontosan súlyozott, mátrix, vagy szpot elvű lehet (a kép 2%-án).
Sorozat fényképezés
A Nikon 1 V3-nál a nagyobb felbontás ellenére maradtak a gyors sorozatok. A legkisebb sebesség 5 kép/mp, de elektronikus zár használatával választható 10, 20, 30, sőt 60 képkocka/mp is, de 30 ill. 60 kép/mp-nél a képek között nincs fókuszkorrekció az AF részéről, amely egyébként a 20 kép/mp-nél még elviekben rendelkezésre áll.
Nagy sebességű módokban (10-60 kép/mp) a sorozat a puffer telítődése után befejeződik, míg normál módban folytatódik a kártya sebességének függvényében. A gép 40 képig képes nagy sebességű sorozatfelvételre, függetlenül attól, hogy RAW vagy JPEG képet készítünk-e.
Bár a kártyaírási sebesség alacsony, a feltételezhetően dupla pufferelés miatt nem kell végigvárnunk a teljes sorozat lementését, már korábban új sorozatba is kezdhetünk (gyors sorozatnál is).
Hagyományos sorozatokon túl más sorozat nem érhető el.
A kioldást normál módon felül 2 vagy 10 mp-es időzítővel is végezhetjük, illetve opcionális infravörös távkioldóval (ML-L3) azonnali vagy 2 mp-es időzítés választható. Ezen kívül más rázkódáscsökkentő mód nem érhető el (amely a zár lefutása által keltett vibráció hatását csökkentené).
Video
Videofelvételt maximum 1920×1080 pixeles felbontásban készíthetünk, maximum 60 képkocka/mp frissítéssel, és újdonságként e képfrissítésnél progresszív módban. Emellett 1280×720 pixeles felbontás áll még rendelkezésünkre, szintén 60 vagy 30 kép/mp frissítéssel. A tömörítés H.264 kodekkel történik, MOV konténerben.
A filmekbe sztereó hang kerül, a videofájlok maximális mérete kb. 2 GB.
A videók minősége alapvetően jó, a dinamika átfogás viszont szokás szerint egy kicsit szűkebb a mozgóképrögzítés során, mint fotózáskor, ennek hatása, hogy a csúcsfények kicsit hamarabb kiégnek, illetve az árnyékos részek hamarabb bebuknak.
Nézzünk erre példát (a teljes méretű képek képek shift+kattintással érhetők el):
A videofelvétel során akár folyamatos élességállítás is használható, amely csendben és gyorsan teszi a dolgát. Szintén működik menet közben a fénymérés is. A zársebesség minimuma 30 kép/mp esetén is 1/100 mp, amely a kékórás, vagy esti videózást nehezíti, hiszen feleslegesen igényel magasabb érzékenységet. Raádásul – mint a lenti kékórás tesztvideónál látható is – az érzékenységet nem is tudja a gép annyira felemelni, hogy akár egy kicsit is érezhető legyen a kékóra, a felvétel teljesen úgy néz ki, mint ha késő éjszaka, vaksötétben készült volna.
A videofelvétel alatt maximum 20 állóképet menthetünk el teljes felbontásban (normál 3:2 oldalaránnyal), miközben a mozgóképrögzítés nem akad meg (valóban nem vehető észre szaggatás a felvételben), ezt automatikus képrögzítéssel is kombinálhatjuk, ahol 4 vagy 1 kép/mp sebesség választható ki. Ilyenkor a videó mellett állóképek is kerülnek a kártyára.
Videófelvétel során is igazán praktikus az érintőképernyőt használni, ennek segítségével ugyanis felvétel közben is egyetlen érintéssel áthelyezhetjük a fókuszmezőt.
Különleges videófelvételi lehetőségek között említhetjük a gyorsított videót, az ugróvágást, a 4 mp-es videókat, amelyeket utólag egy felvétellé egyesíthetünk, valamint a mozgó pillanatképet (Motion SnapShot), amely egy rövid videót készít nagy képfrissítéssel, lassított lejátszással (gépen belül lejátszva négy féle választható zenével), s emellé egy fotót is készít teljes felbontásban (16:9 oldalaránnyal).
Választhatunk nagy képfrissítési sebességű SlowMotion videórögzítést is, ez esetben 3 mp-es felvétel készülhet 120, 400 vagy 1200 kép/mp-es sebességgel 1280×720, 768×288 illetve 416×144 pixeles felbontásban. Lejátszáskor 30 kép/mp frissítéssel nézhetjük vissza a videót, amely 4×-es, 13,3×-es illetve 40×-es lassítást jelent. Bár a slow-motion felvételek felbontása az elődhöz képest nőtt, a képminőség csak egy hajszállal javult.