Felépítés
Amikor a Panasonic 2008-ban, majd az Olympus 2009-ben útjára indította az első mikro NégyHarmados tükör nélküli fényképezőgépet, vélhetően senki sem gondolta, hogy 10 éven belül olyan objektív kínálat lesz a rendszerhez és olyan fejlett vázakat kínálnak majd ezek a gyártók, amelyek még a profi fotósok igényeit is kielégítik. Pedig a valóság ez, hiszen ha megnézzük a fenti két gyártó termékpalettáját, olyan fényképezőgépeket találunk, amelyek bizonyos képességeikben sokszor a profi full-frame vázakat is felülmúlják.
Az objektív kínálat folyamatosan bővül, egyre jobb és jobb modellek jelennek meg. Az tagadhatatlan tény, hogy a tükör nélküli fényképezőgépek között a legnagyobb objektív kínálattal a m4/3 (Micro FourThirds) vázak rendelkeznek. Ezek között pedig több profi felhasználásra szánt darab is megtalálható, mint a 2017 őszén megjelent Olympus M.Zuiko Digital 45mm f/1,2 Pro, amely a korábban tesztelt, inkább amatőr fotósoknak szánt Olympus M.Zuiko Digital 45mm f/1,8 modell magasabb minőségben készített, 1 Fé-kel nagyobb fényerejű nagytestvére.
Az új típust 14 lencsetagból építették fel, ezek között négy nagy törési mutatójú (HR – High Refraction) lencse csökkenti a szükséges méretet, egy extra alacsony szórású (ED – Extra Low Dispersion) minimalizálja a színhibát és egy aszférikus tag is megtalálható, amely a geometriai torzítást, valamint a sarki kómát képes csökkenteni. Érdemesnek tartom megemlíteni, hogy az ilyen gyújtótávolságú fix objektívekben ritka az aszférikus tag, ezt tehát itt tekinthetjük különlegességnek, ami vélhetően a képminőségre is jótékony hatással lesz (az árra persze kevésbé).
A 45 mm-es gyújtótávolság a mikro NégyHarmados szenzor 2×-es képkivágás faktorával együtt olyan látószöget ad, mint egy 90 mm-es objektív kisfilmes gépen. A mélységélesség nagyjából megegyezik egy 90mm f/2,4-es kisfilmes objektívének hasonló jellemzőjével, vagyis a kiváló fényerő ellenére azért a full-frame szenzoros gépek még az amatőr kategóriájú 85mm f/1,8-cal is képesek kisebb mélységélesség elérésére. De tény, hogy ez a mélységélesség már a legtöbb helyzetben elég.
Az objektív belső élességállítású, így a frontlencse nem fordul el, illetve előre-hátra sem mozog az élességállítás során. Az MSC fókuszmeghajtás csendes, így mind fotózásnál, mind videózásnál jól használható (innen a név: Movie and Still Compatible).
Az objektívhez gyöngyvászon tokot és cső formájú napellenzőt is kapunk. Az objektívsapka nem csak a szélein, de középen benyomva is felhelyezhető, így akkor is könnyű felrakni a frontlencse elé, ha a napellenző az objektíven van.
A 44 mm átmérőjű frontlencse elé 62 mm-es szűrőt tekerhetünk fel.
A specifikáció az Olympus M.Zuiko Digital ED 45mm f/1.2 PRO adatlapján tekinthető meg.
Használati tapasztalatok
Profi objektívről lévén szó, nem meglepő, hogy az optika nem csak fém bajonettel rendelkezik, de tubusa is teljes egészében fémből készült. A profi kialakítás jellemzője még az időjárásállóság, amelyet a bajonett körül körbe futó gumicsík is jelez.
Az automatikus élességállítás sebessége remek, az általunk próbált E-M1 Mark II pillanatok alatt élességet talált még viszonylag gyenge fényben is (szobai megvilágítás).
Az Olympus M. Zuiko Digital ED 45mm f/1,2 Pro objektív egyetlen gyűrűvel rendelkezik. A kézi élességállításhoz használható, sűrűn bordázott fókuszgyűrű 2,5 cm szélesságű. A focus-by-wire megoldás miatt az élességállítás során nem közvetlenül a lencsetagokra hatunk, csak a fókuszmotor vezérlésére. Egyébként a kézi élességállítás során nagyon finoman és precízen dolgozhatunk, lassan forgatva a gyűrűt közel 360 fokos elfordítás kell a két végpont közötti rész bejárásához, így az Olympus Micro FourThirds gépek 14×-es képnagyításával együtt valóban tökéletes élességállítást valósíthatunk meg.
Az objektív érdekessége, hogy a fókuszgyűrű hátra húzható, így közvetlenül válthatunk át kézi élességállításra. Ennek nem az a célja, hogy az automatikus élességállítás során beállított fókuszt rögzítsük, hanem az, hogy a gépen való babrálás nélkül, pillanatok alatt át tudjunk váltani kézi fókuszra, ha az automatikus élességállítás valamiért nem volna az adott helyzetben megfelelő. A fókuszgyűrű hátra húzott állásában mindössze 100 foknyi elfordítással a közelpontról áttekerhetünk a végtelenre. Ennél fontosabb azonban az, hogy ilyenkor az objektív a korábban beállított élességi pontra ugrik, azaz ha korábban 3 méteres tárgytávot használtunk, akkor a gyűrű visszahúzásakor is ide fog visszaugrani a fókusz.
A gyűrű hátrahúzása után távolságskálát is használhatunk, amelyen 50 cm, 1 méter, 3 méter és végtelen jelzés látható, valamint F5,6, F8, F11 és F16 blendéhez tartozó mélységélesség skála is elérhető.
A 45 mm-es f/1,2-es profi objektívre egyetlen kapcsoló került, a programozható funkciójú LFn gomb, ami az E-M1 Mark II gépen az autofókusz kiiktatására, a fénymérés/fókusz rögzítésre, a mélységélesség előnézetre, az egy gombos fehéregyensúly állításra, az AF terület választásra, az alap fókuszpont beállítására, kézi élességállítás kezdeményezésére, RAW/JPEG formátum váltásra, tesztkép készítésre, víz alatti mód beállítására, expozíció kompenzáció módosításra, 2×-es digitális telekonverter bekapcsolására, trapéztorzítás beállítására, képrészlet kinagyítására, HDR mód bekapcsolására, expozíció sorozat beállítására, érzékenység/fehéregyensúly módosítására, AF korlátozó használatára és még sok-sok további funkcióra programozható.
Az MSC, azaz Movie&Still Compatible élességállítás csendesen teszi a dolgát, amely jó megvilágításnál és nagyobb tárgytávolságoknál kellően fürge, de makrózásnál éppenséggel gyorsnak nem nevezhető. De persze mindez visszavezethető a kontraszt alapú élességállításra is (a tesztelésnél Olympus E-M1 gépet használtunk).
Az objektív belső élességállítású, így fókuszálás során nem változik meg a hossza, illetve a frontlencse sem fordul el.
Érdemes kiemelni, hogy focus breathing jelenség gyakorlatilag egyáltalán nem tapasztalható, azaz közelpontra állítva a fókuszt kb. ugyanakkora látószögünk lesz, mint végtelen tárgytávolságnál.
