Képminőség
Az objektívet – 50-500mm-es társához hasonlóan – ezúttal is fullframe szenzoros Canon fényképezőgéppel próbáltuk ki. A kép sarkaira írt megjegyzéseink APS-C érzékelővel szerelt gépek esetén kicsit optimistábbnak vehetők.
Színhiba
A legkisebb gyújtótávolságon elég jól indít a 150-500mm-es Sigma. Csekély színhibával találkozhatunk, ami egyáltalán nem zavaró halvány zöldes-kékes elszíneződések formájában van jelen a sarkokban és a képszéleken, különösen az erős kontrasztkülönbségű részek határain.
A zoomot növelve lényegében változatlan a helyzet, a színhiba 270mm környékén is észrevehető (ha keressük), de bőven tolerálható szinten marad.
370mm? Ugyanaz az eredmény. Van valami, de felesleges izgatnunk magunkat miatta, egy gyengébb képességű CA szűrő szoftver, vagy RAW konverterünk hasonló eszköze gond nélkül eltünteti, de magában sem zavaró a képen.
Aggódnunk talán csak 500mm felé kell, ahol erősebben lesz jelen a kromatikus aberráció, és a rekesz szűkítése sem segít rajta. Összességében azonban jobban teljesít ez az objektív, mint az 50-500mm-es társ.
Geometriai torzítás
Az objektív 150mm-en egy szép kis párnatorzítással nyit. Szó szerint kicsivel és széppel ugyanis a 0,2%-os geometriai eltérés egyáltalán nem jelentős. Nem sokat változik a helyzet ha zoomolunk kicsit. Néhány tized százalékkal növekszik csupán a torzítás, és 370mm-nél sem haladja meg a 0,4%-ot. Ez már szabályosabb alakzatokat fotózva picit zavaró lehet a sasszeműeknek és az építészmérnököknek.
Ha koppanásig, azaz 500mm-ig tekerjük a zoomgyűrűt a torzítás mit sem változik, 0,4%-os párnatorzítást mértünk, és ezzel jobb, mint a Bigma.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
A képszélek és sarkok sötétedése nyitott rekesznél elég zavaró tud lenni, de csak fullframe gépen, mivel jobbára csak a sarkok végén jelentkezik. Ez esetben a rekesz szűkítésével elég jól csökkenthető a hiba. F8-nál például már csaknem harmad akkora mértékben van jelen. Kisebb szenzoros fényképezőgépen nagyon keveset venni észre a legkisebb gyújtótávolságon, szűkebb rekesszel pedig gyakorlatilag semmit.
A zoomtartomány közepén általában csökken a vignettálás, itt azonban inkább erősödik, igaz nem nagyon, de 270mm környékén mégis egy fokkal sötétebb sarkakat kapunk. Sokat segít azonban, ha egy egész fényértékkel növeljük a rekeszértéket. A sötétedés kevesebb mint a felére esik vissza. APS-C géptulajok ezúttal is jobban járnak. Nyitva még látható valami a vignettálásból, kicsit szűkebb blendével viszont eltűnik.
370mm körül újra egy kicsit jobb, majd a végállásban rosszabb a helyzet, és mindkét esetben a fent írtak érvényesek. Nyitva 30% környékén tanyázik a peremsötétedés, lerekeszelve ez kb. a felére csökkenthető. 500mm-en egyébként nagyon hasonlóan teljesít, mint a Bigma (50-500mm).
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
A 150-500mm-es Sigma makró nagyítás terén jelentősen elmarad 50-500mm-es társától. Az 50-60cm-es közelpont helyett itt 2,2 méterre közelíthetjük meg a témát, ami 500mm-es végállásban 1:5,2 leképezési arányt jelent.
Tesztünk során 174 mm széles területet volt képes befogni az említett testvér ~100 mm-ével szemben. Valóban gyengébb teljesítmény, már ami a nagyítást jelenti, ráadásul erre 500mm-en képes, melyet sokkal nehezebb kézből megtartani mint a Bigma 200mm körüli legjobb makró gyutávját.
Pillangókhoz, kis virágokhoz tehát nem feltétlenül ez a legideálisabb optika, bár azt is meg kell jegyezni, hogy a képsarkok kevésbé életlenek a sokat emlegetett társénál, és középen is nagyobb terület marad élesen. A geometriai torzítás makró viszonylatban nem jelentős, a képsarkok sötétedése terén azonban láthatóan elmarad a társától.
Képminőség
Részletvisszaadás terén 500mm-nél a mi példányunk jobban teljesített az 50-500mm-es Sigmánál. Nagyon szép, használható részleteket adó képeket várhatunk tőle, ha hajlandóak vagyunk F8 környékére szűkíteni a rekeszt.
Talán nem meglepő, de a gyújtótávolság tartomány elején teljesít legjobban. Leginkább 150 és 200mm környékén ad jó képminőséget, különösen az említett F8 körüli értékre rekeszelve. Egész tisztességes eredményt hoz 300mm-en is, szintén F8 körüli rekesszel, és hasonlóan, bár hajszállal rosszabbul teljesít 400mm-en. Az 500mm az említett márkatársnak sem erőssége, ez az objektív sem a legpengébb, de tisztességgel küzd és azt kell mondanom ideális körülmények között és remegésmentes kézzel igen jó képeket várhatunk tőle. Ennél látványosan jobbat sajnos csak sok százezer, vagy akár millió forint ráfizetéssel kapunk. El kell fogadnunk, hogy az ehhez hasonló olcsó nagytele zoomok nem pengeéles rajzukról híresek.
Ahol egyértelműen jobb a 150-500mm, az a kromatikus aberráció. A Bigma a két végén, különösen 50mm-en elég zavaró színhibát mutat, testvére azonban nem szenved annyira ettől az optikai anomáliától. A 150-500mm-es optika egy lépcsőfokkal jobban teljesít a geometriai torzítás mezején is.
Értékelés
Akárhogy is forgatom, kopogtatom és csavargatom, a Sigma 150-500mm-es zoomobjektív bizony ugyanaz az építési minőség, mint a 150 ezerrel drágább 50-500mm. Egy árva szeglet, egy árva csavar sem lett kispórolva belőle. Szolgáltatásban is közel ugyanazt kapjuk. Hol van mégis a kutya elásva?
Döglött kutyát itt ugyan hiába keresünk, mert ez egy kiváló építésű, sokat nyújtó objektív, mely sok tekintetben optikailag is a Bigma mellett említhető. Amiben mégis gyengébb az az AF teljesítmény, illetve ezen felül szerényebb zoomátfogást és makró képességet várhatunk ettől a kis-nagytestvértől. Cserében viszont jóval olcsóbb, úgyhogy ha nem kell feltétlenül az 50mm-től induló zoom, és laposabb a pénztárca, akár komoly ellenlábasa is lehet az említett optikának.
Örömteli hír, hogy a Sigma 150-500mm is olcsóbb lett a közelmúltban. Eredetileg 320 ezer forintos árát bruttó 250 000 forintra mérsékelte a hazai forgalmazó. Aki tehát nem akar sok-sok százezret költeni egy nagy teleobjektívre, de tovább akar lépni a 70-300-as „népteléről”, az egyik legjobb ajánlatot kapja a Sigma 150-500mm-től.
A Sigma 150-500mm F5-6,3 APO DG OS HSM objektívet a Sigma objektívek hazai forgalmazójától, a Hama Kft-től kaptuk a teszt idejére. Köszönjük!
