Képminőség
Színhiba
Alacsony szórású lencsetagból bőségesen került a Sigma 28-70mm f/2,8 DG DN | Contemporary objektívbe (két F-típusú és két speciálisan alacsony szórású), így arra számítunk, hogy vagy egyáltalán nem találjuk nyomát, vagy csak minimális mértékben jelentkezik majd kék vagy lila elszíneződés a képsarkok jelentős fényerő különbségű területei mentén.
A tesztképünk jól példázza, hogy ha nem is zéró a laterális kromatikus aberráció, mértéke még nyitott blendén és nagy felbontású szenzor esetén is jelentéktelen.
Mindez nagylátószögű és tele végre, valamint a zoomtartomány köztes részére is igaz.
Persze kíváncsiak voltunk rá, hogy nem valami szoftveres korrekció okozza-e a kiváló teljesítményt, hiszen ahogy már tudjuk, a beágyazott profilok és a Lightroom képes ilyesmire. Ezért aztán betoltuk a Capture One arcába is a RAW fájlokat és kikerülve a beágyazott profilt, Generic profillal exportáltuk ki a képeket.
A tapasztalat azt mutatja, hogy valóban kicsit erősebben látható a lilás kromatikus aberráció, de még így sem vészes a helyzet, teljesen rendben van ez a minőség.
Összességében tehát most is szép munkát végeztek a Sigma japán mérnökei.
Színhiba (laterális)
Amire viszont még rávilágított ez a teszt az az, hogy kis tárgytávolság esetén képsarokban gyakorlatilag lehetetlen elkerülni az asztigmatizmust, így tökéletes leképezés sem érhető el, ami nagylátószögnél kevésbé, nagyobb gyújtótávolságok esetén viszont egyre erősebben jelentkezik. A 70 mm-es gyújtótávolságnál tapasztalható asztigmatizmusról egy rövid videót is készítettünk a kézi élességállítás során elérhető nagyított élőképről:
Most is megvizsgáltuk az optikai tengely irányában ható axiális (longitudinális) színhibát, amely a lencsék hullámhossztól függő eltérő törési mutatójából adódik és nem csak a kép sarkában, de képközépen is ugyanúgy jelentkezhet. Nyomára főként a fókusz előtti és mögötti területeken bukkanhatunk ciánzöldes illetve pirosas elszíneződés formájában. Gyakorlatilag ez a színhiba a különböző hullámhosszú fényeket különböző pontba fókuszálja az optikai tengely mentén, ezért alakulhat ki az éles, kontúros részek körül is színes aura, illetve a bokeh fényfoltok körül is megjelenhetnek ezek az elszíneződések.
A tesztképeken jól látható, hogy nyitott blendénél igen jelentős az axiális színhiba, amely a fókusz előtti részeknél pirosas, mögötte ciánzöld színben látható, a kettő között (közel a fókuszált ponthoz) pedig mindkettő hatás együttesen lilás elszíneződést okoz. Mértéke elég erős ahhoz, hogy akár egy 60 cm széles nyomaton is látható legyen (akár 0,6 mm szélességűnek is jelentkezhet).
Azt mindenképpen vegyük azért figyelembe, hogy a lenti (és fenti) kivágások 1:1 nézetben láthatók, ami a 42 Mpixeles tesztkép miatt úgy jelentkezik egy szokványos Full HD 24″-os monitor esetében, mintha 2,2 méter széles nyomtatot nézegetnénk. Azaz 60 cm-es nyomatnál az itt látottakhoz képest közel negyed ekkora méretű lesz a látható színhiba (monitor esetében!).
A rekeszt szűkítve a színhiba mértéke természetesen csökken, de még F8-nál is felfedezhető a hatás a nagy felbontású képen 1:1 nézetben – persze nyomaton már ez alig látható.
A Capture One-nal is megvizsgáltuk, hogy nem dolgozik-e a Lightroom beágyazott profillal, amely csökkentené valamely kromatikus aberráció mértékét, s noha a beágyazott profil megvan, a Capture One-nal Generic profilt használva (azaz a beágyazott profilt megkerülve) sem tapasztaltunk most erősebb színhibát – azaz elsősorban a laterális színhiba csökkentésénél vehetjük hasznát a beágyazott profilnak.
Bokeh
Az alkalmazott 9 lekerekített rekeszlamella elegendő ahhoz, hogy a mélységélességből kieső, hátsó fényfoltok még F5,6-ra szűkített rekesznél is körkörös formájúak legyenek és ne legyen észrevehető szögletesedés. F8-tól kezdenek kissé szögletessé válni a háttér fényfoltjai, amit még csak a vájtszeműek vehetnek észre. F11-nél nagy méretben nézve már látványosan sokszög alakúak a fókuszon kívüli fényfoltok formái, ám kisebb méretnél még ez sem feltűnő.
Jól látható viszont nyitott blendén az axiális színhiba hatása, amely a bokeh fényfoltok külső peremét elszínezik cián, illetve kék színűre. Emellett pedig a képsarkoknál a bokeh elliptikus torzulása is megfigyelhető (ne keverjük össze a hosszú tubus miatti áthatással), ami részben utal a képsarki asztigmatizmusra is.
Ellenfény, becsillanás
Főként nagylátószögnél érdekesebb kérdés az, hogy mi történik, ha a Napkorongot közel komponáljuk a kép széléhez, sarkához (vagy akár a képbe). Ilyen esetben ugyanis a lencsék felületéről többször visszaverődő fény becsillanást okoz a képen, amely lehet jótékony hatású is, ha ilyen hangulatú képet szeretnénk készíteni, de lehet rossz hatású is, ha épp egy fontos részletet takar ki a képen.
Jó hír, hogy fénybeszűrődés alig jelentkezik nagylátószögnél, a becsillanás is csak kis mértékű és csak a fényforrás közeli sarokban látható.
Tele végnél a fényszóródás természetes módon erősebb, valamint becsillanásból (lensflare) is több látható, de visszafogott mértékben, ami azt jelenti, hogy látványos, szép képek készülhetnek így, de ha nem szeretnénk ilyet, akkor egy kicsit oldalra fordítva a gépet már jelentősen csökkenni fog a becsillanás, vagy akár meg is szűnik.
A lenti tesztképeket ellenfényben készítettük, majd nagylátószögnél F8-as, tele végnél F16-os rekesszel árnyékban is készítettünk egy referencia képet (a becsillanásos képpel azonos záridővel).
Geometriai torzítás
Tekintettel arra, hogy full-frame szenzornál a 28 mm-es nagylátószög esetében az A2-es tesztábránk már nem elegendően nagy ahhoz, hogy a teljes képkocka kitöltését távolról elvégezhessük (azt 70 cm-ről kell fotóznunk, ami nem biztos, hogy valós képet ad az objektív általános jellegű felhasználásánál tapasztalható torzításról, inkább csak a közeli fényképezésről mesél valamit), most a szokásos tesztábránk mellett épületbelsőben is fotóztunk torzítás teszt gyanánt. Ez pedig alátámasztja, vagy éppen üti a közeli tesztképeket. Esetünkben most alátámasztotta azt, azaz a távoli tárgytávolságoknál hasonló torzítást kapunk, mint a közelképeknél.
Fontos megemlítenünk, hogy az objektív firmware-e rendelkezik ugyan torzítás csökkentő profillal, amit a RAW fájlokba is elment a gép (akkor is, ha a gépben kikapcsoljuk a torzítás korrekciót), de ezt valamiért a Lightroom nem használja. Ez nem azt jelenti, hogy Lightroomban nem lehet torzítás korrekciót elérni, csupán azt, hogy amikor engedélyezett torzítás korrekcióval készítünk fotót, akkor RAW fájl alapján a Lightroom az Adobe saját profilját hívja be, nem a beágyazottat használja. Ha pedig nincs meg a külső profil (mert pl. régebbi Lr-ot használunk és nem frissítettük, így a friss profilok se kerültek letöltésre), akkor egyszerűen nem érhető el a torzítás korrekció.
Ezzel szemben ha Capture One-ban dolgozunk ki egy RAW fájlt, ott elérhető a beágyazott profil és használható is, a gépen bekapcsolt torzítás korrekció esetén a RAW konvertálásnál automatikusan életbe lép, a gépen kikapcsolt torzítás korrekció esetén pedig kézzel tolhatjuk át a korrekciós csúszkát 100-ra. (Mi egy régebbi, 20-as verziót használunk a Capture One-ból, amelynek megjelenésekor még biztosan nem volt elérhető profil és frissíteni se szoktuk a Capture One-t, így biztosan a RAW-ban lévő adatokat használja a Capture One).
De hogy látható legyen, mit érünk a torzítás korrekcióval, elkészítettük a Capture One-nal is az exportokat, engedélyezett torzítás korrekció mellett (azaz gyakorlatilag most pont fordítva kellett eljárnunk, általában a Lightroom mindenképp alkalmazza a beágyazott profil miatt a torzítás korrekciót, amit ki se kapcsolhatunk, míg a Capture One-nal a profilt megkerülve szoktuk bemutatni, mit tud optikailag az objektív).
A lenti képeken és a makrófotókon kívül máshol nem használtunk torzítás korrekciót, így az összes tesztfotó a galériánkban az optikailag elérhető képminőséget mutatja, nem a szoftveresen korrigáltat, azonban tartsuk észben, hogy bekapcsolt torzítás korrekcióval gyakorlatilag zéró torzítás érhető el (persze egy kis látószög vesztés árán, illetve a képsarkok képélessége is óhatatlanul romlik egy kevéskét).
Az optikai képességek alapján azt mondhatjuk, hogy 28 mm-es nagylátószögnél elég erős a geometriai hordótorzítás, amely köztes zoomállásnál jelentősen csökken, majd átfordul párnatorzításba, ami 50 mm-es gyújtótávolságtól szintén meglehetősen erős.
Geometriai torzítás
- ábra, kikapcsolt torzítás korrekcióval
- ábra, torzítás korrekcióval
- terem, kikapcsolt torzítás korrekcióval
- terem, torzítás korrekcióval
- ábra, kikapcsolt torzítás korrekcióval
- ábra, torzítás korrekcióval
- terem, kikapcsolt torzítás korrekcióval
- terem, torzítás korrekcióval
Peremsötétedés
A nagylátószögű és fényerős objektíveknél jelentős probléma lehet a sarkok vignettálása, vagyis a peremsötétedés. Ez ráadásul a tükör nélküli fényképezőgépekhez fejlesztett objektíveknél jobban ki is jön, hiszen rövidebb a bázistávolság és ha az objektív optikai rendszerét is eleve rövidre tervezik, akkor nagyobb lesz a képszéleknél a sugármenet beesési szöge (nyilván szenzora válogatja, a BSI szenzorok esetében kisebb ennek a jelentősége).
Azt már a Sigma 24-70mm f/2,8 DG DN | Art-nál is láttuk, hogy a vignettálás nagylátószögnél még F8-nál is közel 20%-kos volt, azaz elég erősen mutatkozott. A cikkünk tárgya esetében, azaz a még rövidebbre tervezett 28-70mm f/2,8 DG DN | Contemporary modellnél ennél nincs erősebb vignettálás, de itt is erős a peremsötétedés, amely teljes zoomtartományban tetten érhető F5,6 rekeszig (F8-nál már csak a vájtszeműek vehetik észre).
Jó hír viszont, hogy RAW-ból konvertálás során kiválóan javítható a vignettálás hatása és ehhez a Lightroom is kínál már profilt, így egy kattintással kiiktathatjuk a képsarkok sötétedését.
Peremsötétedés
Makró, közelfényképezés
A Sigma 28-70mm f/2,8 DG DN | Contemporary a tükörreflexesekhez készült objektívekkel szemben nagylátószögű és tele végnél eltérő közelponttal rendelkezik (ahogy egyébként a DG DN | Art is). 28 mm-es gyújtótávolságnál ez 17 cm-es, 70 mm-nél 34 cm-es minimális tárgytávolságot jelent. A leképezési arány ennél az objektívnél a teljes nagylátószögnél a legjobb, ez esetben 111 mm széles témával tölthető ki a teljes Leica képkocka, azaz a leképezési arány közel 1:3. Ekkor (17 cm-es tárgytávolságnál) a munkatávolság 4,5 cm, azaz ilyen közel kell legyen a témánk a frontlencséhez, hogy ilyen leképezést érjünk el.
Tele állásban messzebb lévő témáról is tudunk relatív jó nagyítású képet fotózni, tele végnél 140 mm széles témával tölthető ki a teljes képmező, de ehhez elég 19,5 cm-re lennie a témának a frontlencsétől.
Nagylátószögnél sík téma esetén még F8-as blendénél is kiesnek a képsarkok az élességből, amit egyrészt az asztigmatizmus, másrészt a kissé gömbszerű leképezés okoz. Ez tele végnél kisebb mértékű. Nagylátószögnél az asztigmatizmus miatt a képsarkok közelében lévő téma nem hozható tökéletes élességűre.
A geometriai torzítás nagylátószögnél elég jelentős (hordó jellegű), telében minimális párnatorzítás tapasztalható.
Összességében elmondható, hogy a Sigma 28-70mm f/2,8 DG DN | Contemporary közelfényképezésre jól használható, de nagyon a képszélre ne komponáljuk a témát, illetve vegyük figyelembe, hogy erős torzítás jelentkezik majd, amit persze utólag, RAW konverterálás során könnyen korrigálhatunk (de a gép is képes lehet erre, ha engedélyezzük a torzítás korrekciót).
A látottak alapján amatőr fotósoknak jó mindenes objektív lesz a 28-70-es.
Közelfényképezés – makró
Képminőség
A Sigma 28-70mm f/2,8 DG DN | Contemporary objektív eddig vegyes képet mutat, hiszen noha a laterális színhibája igazán minimális, az axiális kromatikus aberráció nyitott blendén jelentős, ami a bokeh fénykörök peremein is jelentkezik. A geometriai torzítás is elég jelentős, viszont átlagnál jobb leképezési arány érhető el nagylátószögnél és tele végnél is.
A torzítás és peremsötétedés pillanatok alatt könnyen javítható a profil alapú korrekciókkal, viszont egy jó rajzolat nem pótolható, ha az eleve nincs meg.
A tesztképeink alapján elmondható, hogy az objektív nyitott blendén is jól dolgozik, fényerős zoomhoz képest legalábbis képközépen. Viszont a képszélek, képsarkok felé haladva sajnos már a harmadoló ponttól kicsit kintebb is jelentősen romlik a rajzolat, így – noha gyújtótávolsága és fényereje ezt lehetővé tenné – portrézáshoz csak kompromisszumokkal használható a Sigma 28-70mm f/2,8 DG DN | Contemporary. Tény persze, hogy ez az objektív nem is profi felhasználásra készült, itt az elsődleges cél a kis méret és kis tömeg volt.
A homogenitás tehát nyitott blendén nem tökéletes (nagylátószögnél ez kevésbé, tele végnél inkább észrevehető), a homogenitást természetesen rekeszeléssel tudjuk növelni. A rekesz miatti fényszóródás F8-nál szűkebb rekesz esetében kezdi éreztetni hatását, ami kissé rontja majd a képélességet.
Közelképek esetében a képközép lágyabb megjelenésű, mint távoli témáknál, viszont az igen közeli tárgytávolság miatt nagylátószögnél különleges perspektívájú közelképeket készíthetünk. Ilyenkor érdemes erősebben rekeszelni, akár F11 is részletezőbb képet adhat, mint az F8 (lásd a kilincset ábrázoló tesztképünket a tesztfotó galériánkban).
Értékelés
A Sigma először a magasabb kategóriás, Art szériát csiszolta tulajdonképpen tökéletesre, majd ezt követően kezdett bele kicsit jobban az amatőr fotósokat kiszolgáló Contermporary széria jelentősebb bővítésének (persze eddig is jelentek meg ebben a szériában objektívek, de szemlátomást az év második felében nyomta meg az új Contemporary modellek megjelentetését a gyártó).
Az alapzoomnak kínál 28-70mm f/2,8 DG DN | Contermporary objektív jelentősen kisebb méretet és kisebb tömeget képvisel, mint a szokványos 24-70mm f/2,8 riporterzoomok, azonban ezért kompromisszumokat is kell kötnünk. Egyrészt a nagylátószögünk nem lesz akkora, mint egy 24-70-es esetében, a közel 10 fokos látószögkülönbség elsősorban szűkebb helyiségekben, kisebb szobákban, vagy közeli épületeknél lehet gond.
További kompromisszumkészség kell a kép külső szélei felé, illetve sarkok felé nyitott blendén csökkenő rajzolat, valamint az optikailag erős geometriai torzítás miatt.
Előbbi hatás rekeszeléssel javítható, utóbbi pedig szoftveresen korrigálható könnyedén.
A Sony full-frame szenzoros MILC-eihez a fényképezőgép gyártója a 28-70mm f/3,5-5,6 OSS objektívet kínálja ebben a tartományban, amely ugyan nem nehéz (426 gramm), de fényerőben is bőven elmarad a teljes zoomtartományban f/2,8-at kínáló Sigma 28-70mm DG DN | Contemporary-től. F4 fényerővel ott van még a Sony FE 24-70mm f/4 OSS, ami szintén nem vészesen nehéz és ára sem rossz: 250 ezer Ft-ba kerül – viszont egy egész fényértékkel gyengébb a fényereje az f/2,8-nál. Ha pedig ragaszkodunk az f/2,8 fényerőhöz, akkor választhatjuk Sony FE 24-70mm f/2,8 GM objektíveket, ami 890 grammot, ára pedig 730 ezer Ft.
Gyártón belül maradva még ott van a Sigma 24-70mm f/2,8 DG DN | Art 830 grammos tömegével és 420 ezer Ft-os árával.
Ezeknél olcsóbb a Tamron 28-75mm f/2,8 Di III RXD, ami már szintén a kis tömeg és kis méret elérésének szem előtt tartásával készült, 12 cm hosszúságával és 550
grammos tömegével ezt maradéktalanul teljesíti is, 290 ezer Ft-os áron (ennél az objektívnél is jelentkezik képsarkokban az asztigmatizmus okozta képlágyulás, bár nem annyira erős mértékben, hogy portrénál gondot okozzon).
A Sigma 28-70mm f/2,8 DG DN | Contemporary azonban ennél is lentebb ment, hiszen csupán 10 cm hosszú és mindössze 470 grammot nyom.
Raádásul az ára is nagyon rendben van: bruttó 275 ezer Ft.
Összességében tehát egy remek mindenes a Sigma 28-70mm f/2,8 DG DN | Contemporary, amely jó fényerejével a gyenge fényben történő fotózást is lehetővé teszi, elképesztő jó közelpontjával mind nagylátószögnél, mind tele végnél tudunk jó nagyítású közelképeket készíteni, mindezt úgy, hogy alig nyomja meg a fotós táskánkat.
Ha portrékban utazunk, akkor viszont érdemes egy 85, vagy 90 mm-es fix gyújtótávolságú objektívet is beszerezni, hiszen portréra az határozottan jobb lesz.
Az L bajonett esetében más a helyzet, ott a méregdrága Leica objektívek mellett csak a Panasonic S Pro 24-70mm f/2,8 és a Sigma 24-70mm f/2,8 DG DN | Art játszik, előbbi 900 ezer Ft, utóbbi 420 ezer Ft.
A tesztfotók készítésénél most is igyekeztünk a lehető legtöbbféle témát előkeríteni, így néhány portrét is készítettünk a szokásos épületfotókon kívül, valamint a remek közelpontot is kipróbáltuk (a 37-48 közötti tesztképeink a legkisebb tárgytávolságokon készültek).
A tesztfotók galériája a képre kattintva, új ablakban nyílik meg!
