A Nikon ma jelentette be a 2018-ban útjára indított, Z névvel fémjelzett, elsőként full-frame szenzoros tükör nélküli fényképezőgépeket kínáló rendszerének első APS-C méretű – azaz DX formátumú – szenzorral szerelt fényképezőgépét, a Nikon Z 50-et, amelynek ma délelőtt mi is ott voltunk a magyarországi bemutatóján.
A prezentáció során részletes betekintést kaptunk a fényképezőgép képességeibe, amelyet követően mi magunk is meggyőződhettünk arról, hogy mit is tud a gép: egy működő, de még béta (azaz nem végleges firmware-rel ellátott) fényképezőgépet próbálgathattunk – memóriakártya nélkül.
Az teljesen egyértelmű, hogy egyrészt hiánypótló a Z 50-nel útnak indított APS-C MILC vonal, hiszen ilyen géppel a Nikon eddig nem rendelkezett, ugyanakkor úgy is lehetne értelmezni, hogy ezzel a lépéssel gyakorlatilag a végéhez közeledhetne a Nikon DX szenzoros DSLR-ek fejlesztése. Persze a japán gyártó egyáltalán nem úgy vezette be a Z 50-et, mint az APS-C szenzoros DSLR-ek koporsójának utolsó szögét, sőt, épp ellenkezőleg, a magyar bemutatón külön kiemelték, hogy a Nikon elkötelezett mind a DSLR-ek, mind a tükör nélküli fényképezőgépek fejlesztésében és forgalmazásában. Igaz, arról nem esett szó, hogy a DSLR-eken belül ez csupán a professzionális full-frame DSLR-ekre vonatkozik-e (mint pl. a közelgő D6), vagy az APS-C családra is, de erre majd az idő úgyis választ ad. Temetni tehát egyáltalán nem kell a tükörreflexeseket (hiszen ott van az a rengeteg kifejlesztett és legyártott objektív, amit nyilván nem akarnak a Dunába önteni, el kell azokat adni).
Az viszont igazán pozitív, hogy nem halogatta tovább a kedvezőbb árú DX szenzoros MILC bevezetését, az első modellt pedig úgy pozícionálta, hogy a kevésbé fejlett régiókban se legyen elérhetetlenül drága, ugyanakkor képességei és szolgáltatásai alapján a haladó amatőr fotográfusok is komoly kompromisszumok nélkül használhassák.
A Nikon Z 50 ugyanakkora felbontású és méretű CMOS szenzort használ, mint a Nikon D500 APS-C szenzoros DSLR, így a briliáns képminőség nem is lehet kérdéses. Az egyszerű kezelés érdekében a gép menürendszerét a korábbi tükörreflexesekéhez hasonlóra alakították ki, így aki például egy belépőszintű DSLR-ről kíván fentebb lépni, az nagyon könnyen átszokhat az új gépre – visszaszokni azonban már nehezebb lesz, hiszen a Z 50 sokkal kifinomultabb kezelést kínál az öt programozható gombjának és az elektronikus keresőjének köszönhetően.
Apropó elektronikus kereső. A Nikon úgy döntött, hogy nem ugyanazt az EVF-et használja a Z 50-ben, mint a felső kategóriás Z 6 és Z 7 modellekben, nyilván ez is azt szolgálja, hogy kedvezőbb áron kínálhassa ezt a modellt (talán lesz egy Z 7-ben használt EVF-fel szerelt, felső kategóriás APS-C modell is, amiből semmi földi jót nem hagynak ki, ugyanakkor ez nyilvánvalóan az árán is érződni fog).
A Z 50-be tehát egy 2,3 millió képpont felbontású elektronikus kereső került, amelynek optikai rendszerén már nem spóroltak, így aszférikus tagok felhasználásával a képsarkok is tökéletes minőségben, torzulások nélkül láthatók.
A tükör nélküli MILC-ektől jogos elvárás, hogy fotózhassunk velük teljes csendben, hiszen ha már nincs tükör, amit csapkodni kell, legyen megoldott az elektronikus zár használata is. A Nikon ezt is megoldotta, igaz, egy kis kompromisszumot itt is be kell vállalnunk, hiszen teljes elektronikus zár nem választható (legalábbis a kipróbálható BÉTA állapotú gép menüje alapján), csupán az első redőnyt válthatjuk ki elektronikussal. Ilyen esetben a záridő minimuma 1/2000 mp, egyéb esetben (tehát nem elektronikus zárnál) 1/4000 mp is elérhető.
A sorozat sebességen nem nagyon spórolt a gyártó, a 11 kép/mp-et folyamatos fókusz mellett is elérhetővé tették.
A fókuszrendszer hasonló a Z 6 és Z 7 full-frame szenzoros modellekéhez, de mind a Z 7-énél, mind a Z 6-énál kevesebb fókuszmezőnk van: itt 209 áll rendelkezésünkre, amely a képmező 90%-át fedi le. Ez azonban bőven elegendő a legtöbb helyzetre, sőt, még az extrém kívülre komponált témáknál is úgy fotózhatunk, hogy a fókuszálást követően nem kell az exponáló gomb félig lenyomása mellett újrakomponálnunk a képet, ahogy azt egy DSLR-nél általában tennénk.
A gyártó igyekezett a bloggerek kedvére is tenni, így a hátsó LCD-t már úgy alakították ki, hogy az teljes mértékben, azaz 180 fokban lefelé hajtható legyen. Ez nem csak a szelfi fényképezésnél segít, de a video bloggerek számára is előnyös, hiszen a Z 6 és Z 7 esetében nem tudjuk teljesen lehajtani a kijelzőt, így pedig felvétel közben csak külső monitor használatakor láthatjuk az élőképet. Persze ott van a lehetőség a Wi-Fi kapcsolaton keresztüli élőkép továbbításnak mindegyik Z modellnél, ami teljes mértékben kiváltaná a kihajtható, sőt a forgatható kijelző előnyeit is.
Egy szó, mint száz, a Nikon Z 50 lefelé hajtható és felfelé dönthető LCD-je mind szelfizésnél, mind fej fölüli fotózásnál, mind pedig talaj közeli felvégtelek készítésénél sokat segít, de egy kihajtható és elforgatható kijelző bizonyos helyzetekben nagyobb szabadságot kínálna. A gép kipróbálása során egyébként azt tapasztaltuk, hogy a teljesen lefelé hajtott kijelző esetében a gép menüje már nem használható, beállításokat nem módosíthatunk, csak a felvételt indíthatjuk el, vagy állíthatjuk le. Persze nehéz is lenne úgy nyomkodni a gombokat, hogy nem is látjuk, hogy mit nyomunk…
Az igényes videók készítéséhez mikrofon bemenetet is kínál a Z 50, fejhallgató kimenet viszont nem került a vázra.
A videók maximum Ultra HD (3840×2160 pixel) felbontásúak lehetnek, a képfrissítés 24, 25 vagy 30 kép/mp. Full HD felbontásban azonban 100 és 120 kép/mp is elérhető a slow-motion szerelmeseinek. A hatékony képstabilizáció érdekében videofelvételkor elektronikus képstabilizálást is használhatunk, természetesen ez esetben egy kis méretű látószögcsökkenéssel számolnunk kell.
Érdemes kiemelni, hogy a Z 6 és Z 7 esetében alkalmazott szenzorstabilizációt nem örökölte a Z 50, itt bizony fixen elhelyezett szenzort alkalmaztak, amelyet az objektívbe épített stabilizátorral igyekeznek áthidalni. A megjelent két Nikkor Z DX objektív mindegyike ugyanis optikai stabilizátort is kínál.
Az új objektívek közül az alapzoom az érdekesebb, hiszen ez az összecsukható kivitelének köszönhetően olyan kicsi méretű, hogy gépre helyezve sem sokkal lóg előrébb a markolatnál, így pedig igazán kis méretű váz+objektív kombinációt használhatunk.
Ráadásul a tömegét is sikerült igen alacsonyan tartani, kézbe véve az objektívet pillekönnyűnek érezzük. A Z 50 és a Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR együttes tömege alig haladja meg az 500 grammot. Nem is véletlen, hogy a gépet kézbe fogva rögtön a Nikon 1 rendszer ugrott be: az volt annyira könnyű, hogy három objektívvel együtt is gond nélkül el tudtam vinni egy 35 km-es teljesítménytúrára.
A másik ma megjelent, szintén DX formátumú objektív egy telezoom, amelyet szintén igyekeztek könnyűnek alkotni, amely persze sikerült is, de ez az objektív már érezhetően nehezebb, mint az új standard zoom. A Nikkor Z DX 50-250mm f/4,5-6,3 VR is kínál optikai stabilizátort, ráadásul a 16-50mm-es modell 4,5 Fé előnyével szemben ez a típus már 5,5 Fé előnyt ad. A bajonett ez esetben is műanyag (mint a 16-50-nél), viszont ez az objektív már kapott egy elektronikus vezérlőgyűrűt is, amelynek funkciója a vázról adható meg (tipikusan a rekesz állítás, vagy az expozíció kompenzáció lehet az a feladat, amit érdemes használni itt).
A Nikon Z 50 október végétől, vagy november elejétől lesz majd elérhető hazánkban, a váz ára 320 ezer Ft lesz, a Nikon Z 50-et és Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR objektívet tartalmazó kit 380 ezer Ft-ért, a mindkét objektívet tartalmazó dupla kit pedig 450 ezer Ft-ért lesz megvásárolható. Az F bajonettes objektívek használatát lehetővé tevő FTZ adaptert is tartalmazó kitek 60e Ft-tal kerülnek majd többe.
Végezetül egy kis technikai összefoglaló a Nikon Z 50 és a két új Nikkor Z DX objektív képességeiről, cikkünk alján pedig a BÉTA (!) állapotú (azaz nem végleges) Nikon Z 50 menüjét bemutató videónk tekinthető meg:
