A Panasonic tegnap tartotta a teljes Leica képkocka méretű szenzorral szerelt S1 és S1R tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépeinek hazai bemutatóját az NDustrial fotóstúdióban, ahová mi is hivatalosak voltunk.
Bár az S1R tesztjét már elkészítettük, azért bíztunk abban, hogy tudunk új információkat szerezni és ez így is lett.
A főbb képességek bemutatását követően a technológiai ismertető következett, ráadásul a prezentációról most fotókat is készíthettünk, amelyeket meg is oszthatunk (a tavaly év elején tartott LX100 II bemutatójakor sajnos nem közölhettük ezeket a részleteket).
Néhány fontos részletet kiragadnék, de egyébként beszéljenek helyettem a diák:
- A piacra kerüléskor megjelenő 24-105mm f/4, 50mm f/1,4 és 70-200mm f/4 objektíveket az év második felében követi három új objektív bejelentése: 24-70mm f/2,8, 70-200mm f/2,8, 16-35mm f/4, majd jövőre érkezik egy szupertele, egy fix (talán 85 mm-es portréhez) és egy makró, illetve még idén megjelennek az 1,4×-ező és 2×-ező telekonverterek
- Rajtuk kívül a Leica az L bajonettre jelenleg 8 objektívet kínál, amelyek számát 2020 év végéig 18-ra növeli, a Sigma pedig az Art szériájának 11 objektívjét kínálja még idén, amelyet további három követ majd
- A szenzor- és objektívbe épített optikai stabilizátor együttműködésével akár 6 Fé előny is elérhető (a 70-200mm-es f/4 objektívvel, 200 mm-es állásban)
- Tesztünk során tapasztaltuk, hogy az S1R UltraHD (4k) felbontásban készített videofelvételeknél enyhe képkivágást eszközöl, most megtudtuk, hogy az S1 a teljes szenzor felületét használja 4k felvételnél is
- Szintén a tesztünk során szembesültünk azzal, hogy az S1R nagy felbontású fotó módjában csak a RAW fájlban kínál a szenzorénál nagyobb felbontást, a JPEG kép a hagyományos felbontású lehet. A RAW fájlbül pedig nem hajlandó készíteni nagy felbontású JPEG-et, s ezt utólag sem kérhetjük a géptől (a JPEG konverzióra utólag számítógéppel van lehetőség). Mint kiderült, a Panasonic kénytelen volt így megoldani a nagy felbontású módot, mivel a konvertálás annyira számításigényes, hogy a processzor a folyamatos terhelés miatt túlmelegedhetne. Ez alapján feltételezhető, hogy órajele nem skálázható úgy, mint pl. egy okostelefoné, ahol ha „szükséges” a hőterhelés és a fogyasztás csökkentése érdekében lentebb vehetik az órajelfrekvenciát. Az előadást követően a technológiai részletekben jártas európai marketing menedzsertől rákérdeztem, hogy esetleg egy firmware frissítéssel megoldható-e az órajel csökkentésével a nagy felbontású képek gépen belüli konvertálása, de határozott nem választ kaptam. Azt azonban elképelhetőnek tartja, hogy egy későbbi modellben kitalálnak valamit, hogy ez a hiányosság ne álljon majd fent.
A bemutatót követően átvehettük a fényképezőgépeket, amelyekhez a 24-105mm f/4, a 70-200mm f/4, valamint az 50mm f/1,4 állt rendelkezésre. Én az 50 mm f/1,4-re úsztam rá, hiszen a egyrészt portrézásnál, a kiváló felbontású szenzorral ezzel lehet kihasználni maradéktalanul a szenzort, másrészt én magam is kíváncsi voltam, mit tud az új 1,4-es.
A készített képek alapján azt tapasztaltuk, hogy brutális részletegazdagsága van az objektívnek már nyitott blendén is, a vignettáláson kívül F2-höz képest más komolyabb eltérést nem láttunk, de még csak enyhe lágyságot sem.
A gép JPEG képeivel bővítettük a korábbi S1R galériát, így akit érdekelnek az 50mm f/1,4-gyel készített képeink, megtalálja a linkelt oldal alján:
