A nagy öreg
Több mint 250 év. Ilyen öreg mai történelmi áttekintésünk főszereplője a Voigtländer cég, melyet egy ambiciózus, lipcsei születésű fiatalember, a mindössze 24 esztendős Johann Christoph Voigtländer alapított. Az alapító 1755-ben Prágából érkezett a Habsburg Birodalom fővárosába, majd a Meinicke műhelyben helyezkedett el, ahol precíziós mérőeszközök készítésébe kezdett. Az ügyes kezű mester híre hamarosan a felsőbb körökbe és az udvarba is eljutott, így 1763-ban, Kaunitz államminiszter felterjesztésére működési engedélyt kapott Mária Terézia császárnőtől egy saját műhely megalapítására, mely precíziós mérőműszereket gyártott.
A cég weboldala 1756-ra teszi a megalakulás dátumát, Voigtländer életrajza szerint viszont 1763-tól indított saját műhelyt.
A Voigtländer több saját találmánnyal is rendelkezett, így például a hajózási navigációban elengedhetetlen műszerek továbbfejlesztésében is tevékenyen részt vett. 1797-ben állami monopóliumot kap a mérőberendezések készítése terén, bár ez az időpont halálának éve is. A műhelyt fiai viszik tovább Voigtländer fivérek néven.
1807-ben a legkisebb testvér Johann Friedrich veszi át a vállalkozás vezetését, tevékenységi körét pedig az optikai eszközök gyártására is kiterjeszti, néhány éven belül az úgynevezett periszkóp szemüvegek kizárólagos gyártója, majd 1823-tól a színházi látcsövek készítésében is monopóliumot szereznek.
Az optikában hamarosan nevet szerző cég az 1840-es évek elejétől került közelebbi kapcsolatba a fotózással. Ekkor már az unoka, Peter Wilhelm Friedrich a cég vezetője, aki összeismerkedik a Magyar Királyságban született Jozef Maximilián Petzvallal, vagy ahogy mi ismerjük Petzval József Miksával, aki a fotótörténelem egyik legnagyobb újítója. Az általa kifejlesztett, nagy fényerejű, akromatikus kettős portré objektív forradalmasítja a fényképészetet. Az addigi 20-30 perces expozíciós idők az új, 149mm-es, 1:3,7 fényerejű optikának köszönhetően 1 percre redukálódnak. A négy lencsetagból álló Petzval objektív volt az első, matematikai számítások alapján kifejlesztett optika.
Petzval elméleti számításaiból a Voigtländer készített kézzel fogható objektívet, mely hosszú évtizedekig a portréfotózás egyik alap eszközének számított. A cég ettől kezdve a fotográfia megkerülhetetlen monolitja, mely státuszát tovább erősítette, hogy 1849-ben elkészítették a világ első fémből készült fényképezőgépét. A gépeket addig jórészt fából építették.
1862-ben Bécsből a német Braunschweigbe teszi át székhelyét a vállalat, mely akkoriban az európai vasúti közlekedés egyik fő csomópontja volt, így kedvezőbb elosztóhelyet jelentett.
A város nem csak a Voigtländert adta a fotózásnak, hanem közel hatvan év múlva a Rollei is itt alakult meg. A két cég története a XX. század második felében szorosabban is összekapcsolódott… de erről majd később.
Nem sokkal a magyar-osztrák kiegyezés után, 1868-ban készítik el 10 000. fényképészeti objektívüket, mely abban az időben hatalmas mennyiségnek számított. Ezzel a számmal Voigtländer a fotópiac akkori legnagyobbjai közé tartozik. A cég sikereinek és jelentőségének bizonyítéka, hogy 1898-ban Peter Wilhelm Friedrich Voigtländert az uralkodó lovaggá üti. Dédapja még egy egyszerű német ács volt.
Voigländert mindenkinek!
1900-ban készül el a később világhírűvé váló Heliar, mely egy három lencsecsoportot tartalmazó, úgynevezett triplett objektív. Felépítése nagyon hasonló a Tessar-típushoz, mely szintén ebben az időszakban született a Zeiss műhelyében. A szimmetrikus felépítésű Heliart Carl August Hans Harting tervezte, aki két év múlva az áttervezett változatát is megépítette. A Voigtländer e korszakban készült objektívjei közül a Dynar és Kollinear (v. Collinear) típusokat említhetjük.
A századfordulón New Yorkban nyitott irodát a vállalat Voigtländer és fiai Optikai Vállalat néven. Egyik új terméküket az előbb említett Dynar objektívet a Kodak fényképezőgépekhez kínálták az amerikai vásárlóknak.
Ebben az időszakban kezdik meg az olcsóbb gépek gyártását, hogy a nagyközönséget is megnyerjék termékeikkel. Ezt a termékvonalat főleg a hamonikakihuzatos útigépek képviselik. Ugyanakkor folytatják az igényesebb fotópiac kielégítését is, hasonló felépítésű gépekkel. Ilyen az 1911-ben bevezetett Avus modell, melynek kezdeti sorozata 9x12cm-es formátumot kapott, amit a későbbi években csökkentettek, így a gép is kisebbé vált. A kereslet növekedésével a vállalat is inkább a korszerű tömegtermelést választotta a manufaktúra jellegű üzem helyett, és 1925-re már ez a termelési mód jellemezte.
1930-ban a cég részvényeinek nagy részét a Shering AG vásárolta fel. Az 1851-ben alapított berlini vállalat fotográfiai vegyszerekkel és filmgyártással foglalkozott, és a részvények megszerzése után a jól csengő Voigtländer néven hozta forgalomba termékeit.
1931-ben egy máig élő klasszikus modell a Bessa látta meg a napvilágot. Utódai a mai napig kaphatók, bár már nem a Voigtländert felügyeli a gyártást. Az eredeti Bessa egy középformátumú (6x9cm), harmonikakihuzatos fényképezőgép volt. Később 4,5×6 cm-es formátumban és kisebb méretben is készült (ún. Baby Bessa). A korai verziókat a Voigtländer saját Skopar 105mm F3,5 optikájával és egy Compur Rapid zárszerkezettel szerelték.
Az egyre népszerűbb TLR (ikerobjektíves tükörreflexes) gépeket a Brillant modell képviselte, mely teljes egészében fém vázat és 6×6-os filmméretet kapott. Később bakelitből készítették a borítását. A gép érdekessége a zónákra bontott élességállítás volt. Portré, csoportkép és tájfotó zónák közül választhatott a fotós.
A világszerte elismert, és a harmincas évektől Hollandiában dolgozó, Besnyő Éva fotóművésznő munkásságának korai korszakában egy Voigtländer Brillantot használt.
1939-ben jelent meg a miniatűr Vito modell, mely ismét a hobbifotósokat célozta meg. Ez a gép volt a Voigtländer első kisfilmes készüléke. Ugyanebben az évben ünnepelték a 2 milliomodik Voigländer objektív elkészültét.
A második világháború során – mint minden számottevő német cég – a hadiiparban tevékenykedtek. A termelés egy részét biztonságosabb helyre, Halberstadt mellé telepítették, ahol hadifoglyokat is dolgoztattak. A Voigtländer termékskála ekkoriban a hadseregnek készülő távcsövekből, légi fényképezőgépekből állt.
Az újjáépítést követően, 1949-től vezették be egyik legsikeresebb objektívjük a Skopar új változatát, Color-Skopar néven. A következő évben jelent meg a nagy fényerejű Ultron és Nokton objektívcsalád első tagja, valamint egy kisfilmes távmérős fényképezőgép, a Prominent., melyet a Leica és Contax gépek konkurenciájának szántak. Ez volt a világ első cserélhető objektíves távmérős készüléke. Utódjával, a hat év múlva megjelent Prominent II-vel együtt a hatvanas évek elejéig gyártották. A gép egyébként nem keverendő össze a Voigtländer 1932-ben kiadott ugyanilyen nevű modelljével, mely egy harmonikakihuzatos, középformátumú fényképezőgép volt.
Az 1955-ben kiadott Voigtländer Vitessa egy 35mm-es, harmonikakihuzatos, távmérős kompakt volt, melynek legfőbb erénye az akkoriban egyedülállóan gyors filmtovábbítás volt. A drágább változatokhoz egy 50mm-es F2 fényerejű Ultron, az olcsóbbakhoz Color-Skopar 50mm F2,8, vagy F3,5 objektív járt.
Mindössze 17 év telt el és közben egy vesztes háború is tépázta a céget, de 1956-ban már a 4 milliomodik legyártott objektív megszületését ünnepelték., mellette pedig a vállalat 200 éves fennállásának évfordulóját.
Új gazdák
A Voigtländer részvények többségi tulajdonosa, a Schering AG 1958-ban eladta üzletrészét a Carl-Zeiss Alapítványnak. A Voigtländer azonban nem szűnt meg létezni, a márkanév továbbra is feltűnt a Zeisszel közösen fejlesztett termékeken. Ilyen volt a 1959-ben kiadott Bessamatic a vállalat első kisfilmes, egyaknás tükörreflexes fényképezőgépe. A készülék a korábban kiadott Contaflex és Retina Reflex modellekhez hasonlóan központi záras volt, és ebben a kategóriában az egyik legsúlyosabb modell. Közel 1 kilós tömegét csak egyedi külseje ellensúlyozta. A géphez elég szép számban jelentek meg objektívek 35-350mm közötti tartományban, sőt, az első kisfilmes gép volt, melyhez zoom „lencsét” is kínált a gyártó. A Bessamatic szériát a következő évtized végéig gyártották.
És ha már a zoom objektíveknél tartunk; a Voigtländer nevéhez fűződik az első kisfilmes zoom optika kiadása is. A 36-82mm-es F2,8 fényerejű Zoomar valódi világszenzáció volt, jelentőségét pedig jól ismerjük, hiszen a zoom optikák ma is a rendkívül népszerűek.
Zoom objektívekkel már a század első felében is kísérleteztek a gyártók, például a Carl-Zeiss, bár ezek még nagy formátumú gépekhez, illetve a TV és mozi kamerákhoz készültek, így nagyon ritkák és drágák voltak. A Zoomar szélesebb közönség számára tette elérhetővé a változtatható gyújtótávolságú optikákat. A „zoom” kifejezés is az objektív nevéből származik.
Hatvanas évek Zeiss-Voigtländer együttműködése több világújdonságot is hozott. 1963-ban került a boltokba a Voigtländer Dynamatic a fotópiac első teljesen automata, kisfilmes kompakt gépe. A készülék záridejét teljesen önállóan állította be a gép. Két év múlva jelent meg a Vitrona elnevezésű modell, mely a világ első beépített vakuval felszerelt kisfilmes kompaktja volt.
1972-ben megalakult a Zeiss-Ikon/Voigtländer Vállalat, melyben a két cég ésszerűen megosztotta egymás között a munkát. A Zeis-Ikon készítette a fényképezőgépeket, a Voigtländer pedig a hozzájuk való objektíveket.
1974-ben jelent meg a Voigtländer VSL 1, kisfilmes tükörreflexes fényképezőgép, melynek gépvázát a „braunschweigi földi”, a Rollei gyártotta, miután a Zeiss-Ikon felvásárlásával a Voigtländer brand használati jogait is megszerezték. Az említett gépet Rolleiflex SL35 néven is forgalmazták.
1975-ben, gazdaságossági okokra hivatkozva leállították a Voigtländer braunschweigi gyárát, az optikai részleg pedig átkerült a Rolleihez.
A márkanév továbbra is megmaradt, hiszen jó reklámot jelentő, bejáratott márkáról volt szó. 1980-tól Plusfoto nevű német vállalat vette át az irányítást és a Voigtländer márkájú termékek értékesítését. A gyár egyre kevesebb szállal kötődött már Európához. 1982-ben felszámolták európai üzemeinek jó részét és a termelést Szingapúrba helyezték át. 1987-ben két japán cég a Ricoh és Chinon is megvásárolta a névhasználat jogát és a Voigtländer márkájú termékeket kezdett készíteni. 1994-ben végleg bezárt az eredeti vállalat utolsó braunschweigi telepe is.
A Plusfotót a kilencvenes évek közepén vásárolta fel a német Ringfoto, mely fotótermékek kereskedelmével foglalkozott. A fürth-i székhelyű cég üzemeltette korábban a Porst fotóüzlet láncot is. A több mint 250 éves Voigtländer név használati jogai a mai napig a Ringfoto kezében vannak. A cég több, olcsóbb digitális kompakt fényképezőgépet is kiadott és jelenleg is forgalmaz ezen a néven.
1999-ben a Cosina is megvásárolta a használati jogot, majd azonnal újjáélesztette a Bessa kisfilmes fényképezőgépet, Bessa L néven. Az elmúlt években több Voigtländer márkájú objektív is megjelent Leica M, Nikon S, vagy például M42 és Nikon F csatlakozással. Ezek mindegyike a Cosina üzemében készül.
