Kálmán Roland – „Klasszikusan digitális”

0

Szlovákiában a komáromi Duna Mente Múzeumban nyílik meg Kálmán Roland Klasszikusan digitális c. kiállítása.

Megnyitó: 2008. január 15. 17 óra
Helyszín: Szlovákia, Komarno – Zichy-palota, Klapka György tér 9.
A tárlatot megnyitja: Szabó László a Helios Fotóklub Polgári Társulás elnöke.
A kiállítás 2008. február 16-ig látogatható hétfő kivételével 10:00-15:00 óra között.

A harminchat éves Csallóközi Kálmán Roland számára a fotózás kedvtelés. Tíz éve lelkes amatőrként kezdte, mára egyre ismertebbé válik a neve hazai és külföldi fotóművészeti körökben.

Egy külföldi útján felhívták a figyelmét a New York Institute of Photography távoktatásos fotósulira, amibe hazaérkezte után bejelentkezett és melyet 3 év tanulás után sikeresen be is fejezett. Négy évet járt a Poprádi Nemzetközi Nyári Fotóiskolára, ahol mindig rangos tanárai voltak. Kétszer volt amerikai lektora: a világhírű Ernestine Rubben, illetve Paul Winternitz személyében, egyszer-egyszer pedig a szlovák Jozef Česla és a lengyel Marek Liksztet, akiktől műtermi, illetve tájfotózást tanult.

Ezzel párhuzamosan elkezdődött a csoportos és egyéni tárlatainak egyre sűrűsödő sora elismerésekkel, díjakkal. Állandó résztvevője a szlovákiai Amfo&Diafoto-pályázatoknak, amelyeken számos díjat nyert. A legrangosabb díjak közül az egyik a 2006-os magyarországi National Geographic pályázat, ahol társadalomábrázolásban közönségdíjas lett. Nagy elismerés, hogy, sportnyelven szólva, beválogatták abba a 13 szerzős kollekcióba, amely számos külföldi országban képviselte a szlovákiai fotózást 2006-ban és 2007-ben. Tavaly immár másodszor nyerte meg a Magyar Fotóművészek Világszövetsége által kiírt fotópályázatot Budapesten. Ami az önálló kiállításokat illeti, ez a 6. egyéni bemutatkozása. Közös tárlatokon Szlovákián kívül számos európai országban voltak láthatók az alkotásai.

Ami a mostani kiállítást illeti, és ahogy a tárlat címe is elárulja, ez egy érdekes játéka a klasszikus és digitális fotó technikának. Az összes kép digitális géppel készült, majd a számítógépes feldolgozás után vált fekete-fehérre, s ezután 20×30 centis negatívvá egy nagyfelbontású átlátszó fóliára való nyomtatás során. Végül kezdetét vette a még sokak számára ismerős klasszikus sötétkamrás munka. A jó öreg Foma papír, kontaktfotó, és az előhívó meg persze a rögzitő illata. Röviden talán így lehetne leírni ezt a tényleg érdekes eljárást. Akit persze a részletek is érdekelnek, kérdezze csak bátran az alkotót, nyugodtan magyarul.