Felépítés II.
LCD és kereső
Az LCD fejődését a korábbi modellhez képest nem is előrelépésként, inkább ugrásként aposztrofálnám. Mégpedig hatalmas ugrásként. Képátlója méréseink szerint pont 7,6 cm. Méretben ugyan nem akkora a változás (2,5”> 3”), de felbontásban és megjelenítésben hatalmas. A korábbi 230 000 képpontos LCD az új modellben már 920 000 pontos, ami gyönyörű, szinte pixelmentes képet jelent. Ráadásul színekben és kontrasztban is túltesz a korábbin. A kijelző színgazdagsága, az átmenetek pontossága sokkal jobb. A kép dinamikája, kontrasztja szintén kiváló. Sokkal közelebb áll a végleges képhez mint korábban. A Canon mindent megtett, hogy jó minőségben élvezhessük a gép képét, vagy akár a menüt. Az LCD 3 rétegű tükröződésmentes bevonatot, egy karcolásálló réteget, és a szenzortisztításnál is említett portaszító fluorit bevonatot kapott. Erős napsütésben sokkal jobban látható a kép, mint az 5D LCD-jén. Ez sem tökéletes (persze olyat még nem láttam), de legalább látható, míg az előd modellnél szinte alig. A képernyő lapos szögekből is, jelentős világosság, vagy színveszteség nélkül szemlélhető. A monitor fényereje egyébként hét lépésben állítható, illetve választhatunk automata beállítást is, amely három fokozatban szabályozza a világosságát.
Az LCD-n természetesen a képek és videók is visszajátszhatók. A videók hangja a jobb felső sarkában lévő kis hangszórón át hallható. Lejátszáshoz a szokásos, a kijelző balján lévő gombot használhatjuk, a megjelenített képek lapozása pedig a hátsó gyorsvezérlő tárcsával történhet. Az elülső tárcsával ugyanakkor a képek csoportos lapozása végezhető, attól függően, mit állítottunk be előzőleg a menüben. Lapozhatunk 10, 100 képenként, de különböző egyéb szempontok (pl. mappa, dátum) szerint is. Az első tárcsa a kinagyított képek közti lapozásra is használható, ilyenkor a következő képen is ugyanaz a részlet látható, a korábban beállított nagyításban. Ez főként a fókusz pontosság összehasonlításakor jön majd jól. A nagyításra és kicsinyítésre a hüvelykujji rész megszokott két gombja a nagyított részletek görgetésére a joystick használható. A bal oldali (kicsinyítés) gombbal 4 és 9 nézőképes oldal is megjeleníthető. Ha már a nagyításnál tartunk, akkor mindenképpen meg kell említenem, hogy a képek 15 lépésben, 1,5 és 10x méret között nagyíthatók, de ami a legfontosabb, a kinagyított részlet valódi, pixelhelyes képet ad. A korábbi Canon modellekben csak egy kisebb nézőképet méretezhettünk fel, ami a pontos élesség ellenőrzést szinte lehetetlenné tette.
Képnézegetés közben az INFO gomb segítségével váltogathatunk a képhez kapcsolódó információs oldalak között. Ezek között megtalálható a világossági, valamint az ezzel kombinált színcsatornánkénti hisztogram kijelzés is. A képek megjelenítéséhez a kiégett területek villogtatása is bekapcsolható. A kijelzőn megjelenő egyéb képinformációk: záridő, rekeszérték, expozíció kompenzáció, képvédelem ikon, mappanév/képszám, memóriakártya ikon, felvételi mód, fénymérési mód, vaku teljesítmény kompenzáció, AF finomhangolás, érzékenység, csúcsfény tónus elsőbbség, fehéregyensúly, fehéregyensúly finomhangolás, képstílus, képformátum/minőség, képméret, színtér, kép sorszám/tárolt képek száma, készítés dátuma.
Az INFO gombbal státuszkijelzést is bekapcsolhatunk az LCD-n. Ehhez három működési funkció rendelhető. Normál kijelzésnél egy szokásos összefoglaló képernyőt kapunk a legfontosabb felvételi adatokkal, valamint egy plusz képernyőt a fényképezőgép beállítás adataival. A másik két opcióval csak a felvételi, illetve a beállítási adatok jeleníthetők meg. A Canon státuszkijelzése sokat fejlődött az 5D óta. A korábbi modellben még csak egy zsúfolt összefoglaló képernyőt kaptunk néhány beállításról. A Mark II státuszkijelzése jóval átláthatóbb, a megjelenő adatok pedig azonnal módosíthatók.
Méretben nőtt a gép tetején lévő, folyadékkristályos státusz kijelző is. Felosztása nagyon hasonló az elődhöz, de a szellősebb hely miatt egy fokkal méretesebb karakterek és állandó ISO érték kijelzés is megtalálható itt. A kijelző narancs fényű háttérvilágítása a felső gombsor jobb oldalára átvándorolt kis gombbal kapcsolható be és ki.
A keresőn is sikerült javítania a gyártónak, bár megjelenésekor az 5D-jére sem volt panasz. Az új modellel összehasonlítva azonban komolyabb előrelépéseket is észrevehetünk. Papíron a méretbeli különbség is számíthat, hiszen a tükörreflexes kereső 98%-os lefedettségű lett, nagyítása viszont maradt 0,71x-es. Ez némi méretbeli növekedéssel jár, de egymás mellett összehasonlítva őket elég csekély különbséget fedezhetünk fel. Sokkal szembeötlőbb az új mattüvegen (Eg-A) megjelenő kép. Önmagában nem tűnik fel, de az 5D keresőképe, kicsit szürkébb, sárgásabb, kevésbé kontrasztos és éles. Az 5D Mark II-ben lévő kereső a jobb kontraszt és pontosabb színvisszaadás miatt egy fokkal jobban használható manuális élességállításra.
A mattüveg egyébként a korábbi modellhez hasonlóan cserélhető. Eddig két plusz gyári modellt kínál hozzá a Canon (Eg-D, Eg-S), melyek használata a menüben is beállítható. A D-modellen kompozíciós segédrács található, kialakítása pedig inkább a kézi élességállításnak kedvez, az S-jelű üveg kissé sötétebb, szintén a jobb kézi élességállítás miatt, és elsősorban nagy fényerejű objektívekhez ajánlják.
A kereső státuszsorában a következő adatok olvashatók le: akku töltöttség (ikon), expozíció rögzítés, AEB folyamat, vaku készenlét, nagy sebességű vakuszinkron, vaku expozíció rögzítés, vaku teljesítmény korrekció, záridő, rekeszérték, expozíciós skála, csúcsfény tónus elsőbbség (ikon), érzékenység, fekete-fehér mód, fehéregyensúly finomhangolás, sorozatban hátralévő képek száma, fókuszjelző lámpa.
Élőkép
A DSLR világ lassan megadja magát a néhány éve itt még szinte elképzelhetetlennek tartott élőképes (LiveView) szolgáltatásnak. A Canon termékkínálatában az EOS-5D Mark II az egyik utolsó, amely megkapta ezt a funkciót, a többi szériánál (kivéve az 1D Mk II-at) már alapnak számít.
A LiveView módot a Setup menüben kell engedélyeznünk és a szemkagyló balján lévő gombbal kapcsolhatjuk be. Ugyanez a gomb használható a közvetlen nyomtatás és képáttöltés (számítógépre) indítására. Aktiválása után az LCD-n 100%-os lefedettségű kép látható.
Az élőkép szolgáltatás letiltható, de választhatunk csak állóképes, illetve állóképes + videofelvételi mód között is. Következő lépésként ki kell választanunk a képernyő megjelenítési módját. Ez lehet állókép (normál), illetve expozíció szimuláció. Az utóbbi a kompakt gépekhez hasonlóan mutatja a kép várható világosságát, ha változtatunk a beállításokon. A szimuláció videó módban is beállítható. További beállításként kétféle komponálási segédrács, egy sűrűbb és egy szellősebb, valamint élő világossági hisztogram kijelzés is bekapcsolható.
A LiveView használata közben háromféle autofókusz mód, valamint, kézi élességállítás is használható.
Gyors (Quick) AF: a gép klasszikus, fázis különbségen alapuló, 9 pontos AF rendszerét használja, az ilyenkor megszokott módon, vagyis a tükör csapkodásával. A gép AF szenzorának működéséhez ugyanis szükség van a segédtükörre. A normál keresőhöz hasonlóan a képen megjelenő 9 pont közül bármelyiket kiválaszthatjuk a joystick, vagy a mezőválasztó gomb segítségével. Az élességállítás az AF-ON gomb lenyomására aktiválódik, miközben a tükör eredeti helyzetébe áll és a kép elsötétül. A gép elvégzi a beéllítást, majd a tükör újra felcsapódik és megjelenik az élőkép. Ez a gyorsabb, de kétségtelenül hangosabb módszer.
Élőképes (Live) AF: a kompakt gépekhez hasonló, kontraszt érzékelős AF- rendszer. Az élőképen egy nagyobb, AF mezőt jelző téglalap/keret jelenik meg, melynek pozíciója a jostickkel 47 x 27 ponton állítható. Szintén az AF-ON gombbal indítható az élességállítás, amely szinte hangtalan, cserébe nagyon lassú. Ha élességet talál a gép, a fókuszmező keret zöldre vált.
Arcfelismerő (:-)) AF: az előzőhöz hasonlóan kontraszt érzékelésen alapszik és több mint 1260 mérőmezőt használ. Az élességet arra pozícióra állítja, ahol emberi arcvonásokat észlel.
Manuális élességállításnál az objektív fókuszgyűrűjét használhatjuk. A közel 1 millió képpontos LCD felbontása önmagában elég kevés a pontos beállításhoz, ezért a nagyítás gombbal 5x és 10x képnagyításra válthatunk. Így sokkal egyszerűbb beállítani az élességet.
Egy érdekes, új szolgáltatás a csendes mód, amely két értéken (Mode1, Mode 2) használható. Az első beállítás főleg sorozatfelvételekhez ajánlott és csendesebb expozíciót ígér. Cserébe lassabb sorozatsebességet kapunk, 3 kép/mp körül. Mode2 állásban csak egy képet készíthetünk, viszont még halkabban. A kioldó gomb teljes lenyomásakor halkan nyílik a zár, majd óvatos felengedésekor záródik. Közben a gombot akár több másodpercig is nyomva tarthatjuk.
Azért mindkét csendes módot illik kontrasztérzékelős AF-el együtt használni, mivel a fázisdetekciós élességállítás közbeni tükörcsapkodásnál nem érvényesül egyik „tapintatos” beállítás sem. Egy kicsit az is zavaró, hogy a LiveView mód be- és kikapcsolásakor is mozgatni kell a tükröt, ami az előző beállításokhoz képest elég otromba hanghatással jár. Ha például egy színházban akarunk szinte észrevétlenek maradni, a csendes móddal megtehetjük, viszont az ehhez szükséges LiveView aktiválásnál mégis zajt csapunk.
A LiveView szolgáltatás alatt ugyanúgy használhatók a funkciógombok és állíthatók az expozíciós értékek, mint normál üzemmódban, csak itt a nézőképen is nyomon követhetjük az értékek beállítását. Az joystick gombbal állítható AF-mezők például az élőképen is megjelennek, így könnyedén kiválaszthatjuk a nekünk megfelelőt.
Élességállítás, fénymérés
Normál felvételi üzemmódokban a digitális tükörreflexes készülékeknél már jól bevált fázis-eltoláson alapuló rendszert használja a gép, ha autofókuszról van szó. A Canon gépeknél az 1987-ben bevezetett EF objektívszéria már kizárólag az optikába épített fókuszmotort használ, így az objektív kategóriájához mérten többféle AF meghajtás alkalmazható az egyszerű mikromotortól a gyűrűs USM-ig. Az 5D Mark II-vel együtt is megvásárolható EF 24-105mm F4L IS USM objektív az utóbbit használja, így az automata élességállítás kellően gyors és közel hangtalan. Az előbbiek miatt az automata és manuális (kézi) mód között is az objektíveken lévő AF/MF kapcsolóval válthatunk.
A gép AF rendszerén sajnos semmit sem módosítottak. 9 pontot használ, melyek fektetett rumbusz alakban helyezkednek el a képmező közepén. Már az elődöt is sok kritika érte, hogy az AF mezők egymástól ugyanolyan távolságra vannak, mint a középkategóriás, APS-C szenzoros modelleknél. Itt azonban a fullframe szenzor miatt nagyobb a képmező, így az AF a kép közepén zsúfolódnak. Az új modellnél semmit sem változtattak, ugyanaz a 9 pont + 6 segédpont, és a helyzetük is megegyezik a három évvel ezelőtti elődével. Kiválasztani csak a 9 főmezőt lehet, a segédpontokat nem, és nem is jelzi őket a rendszer a keresőben. Ezek a követő fókusznál játszanak szerepet. Az AF pontok kiválasztásához a hüvelykujj alá eső, jobb felső AF-mező választó gomb, illetve külön beállításra a joystick, vagy a hátsó gyorsvezérlő tárcsa használható. Az AF rendszer -0,5 – 18 fényérték között működőképes, mely szintén az elődtől örökölt teljesítmény.
Az új modellnél a Canon rendszereknél megszokott AF módok választhatók:
- One Shot: egyszeri AF mód. A készülék a képmezőben beállított AF-pont alatti területre állít élességet az AF-ON teljes, vagy a kioldó gomb félig lenyomásával. A gomb nyomva tartása alatt az élességállítás távolsága változatlan marad, akkor is ha átkomponáljuk a képet, vagy a főtéma elmozdul.
- AI Servo: folyamatos (követő) AF. Szintén az AF-ON, vagy a kioldó gomb aktiválja, de ha a téma elmozdul, vagy a fotós átkomponálja a képet az élességállítás távolsága leköveti a témát. Ennél az üzemmódnál van jelentősége a +6 segédmezőnek is, amelyek a középső, nagyobb érzékenységű mező körül helyezkednek el. Bekapcsolásukhoz a Custom menüben engedélyeznünk kell az AF terület kiterjesztést, így a követő funkciót a középső, nagy érzékenységű és a 6 segédmező látja el.
- AI Focus: az előző két üzemmód ötvözete. A készülék alapesetben egyszeri AF beállítást használ, de ha a téma mozog automatikusan folyamatos módba kapcsol.
A Canon EOS-5D Mark II nem használ önálló AF-segédfényt. Ehhez a külső Speedlite vakuk segédlámpája használható, amit a gépen belül is letilthatunk a Custon menüben.
Mégis van egy számottevő változás az új modellben, ami az AF-rendszert érinti. Ez pedig az AF finomhangolás. Néhány esetben előfordulhat, hogy egy adott váz, egy bizonyos objektívvel pontatlanul állít élességet. A webes fórumokon sok esetben felvetődik a vélt, vagy valós elő- és hátra fókuszálás problémája. Nos, akár vélt, akár valós, a felhasználó számára adott a lehetőség, hogy saját ízlése szerint állítsa be a gép és a csatlakoztatott objektív AF pontosságát. A beállítást a Custom menüben találjuk és kétféle lehetőségünk adott. Választhatunk állandó értéket is, amely minden csatlakoztatott objektívnél ugyanannyival tolja el az élességállítást. Az érték lehet objektívre szabott is, hogyha a „Beállítás objektívenként” opciót választjuk. Ezután az INFO gombbal léphetünk a beállító képernyőre, ahol egy +/-20 fokozatú skálán szabályozható, hogy az objektív inkább előre, vagy az eddiginél távolabbra fókuszáljon.
A fénymérés szintén változatlan maradt, az elődhöz és a középkategóriás modellekhez képest. Az EOS-5D Mark II 35 mezős TTL mérést használ, nyitott objektív rekesszel. A használható fényérték tartomány 1-20 Fé közötti.
Négyféle mérőopció választható:
- Kiértékelő (evaluative): a készülék a teljes képmezőn mér. A legtöbb esetben ajánlott, pontos mérést adó beállítás.
- Részleges (partial): csak a képközép 8%-án mér fényt a gép. Nagyobb objektumok fotózásánál ajánlott, ha a főtéma és a háttér világossága eltér egymástól.
- Szpot (spot): csak a képközép 3,5%-án mér. Makrofotózásnál hasznos, ha a kis téma és a háttere eltérő világosságúak.
- Középre súlyozott (center-weighted): a gép a teljes képmezőben mér fényt, de nagyobb súllyal veszi figyelembe a képközép eredményeit, a széleket pedig kevésbé. Portréfotózásnál ajánlott.
A fénymérés eredményeit rögzíthetjük is a hátsó AE-lock gomb lenyomásával. Így átkomponált kép esetén is megmaradnak a mért értékek.
Vaku
Vaku ügyben azt hiszem könnyű dolgom lesz, mivel a gépen továbbra sincs beépített villanó. 2009-ben a magam részéről ezt inkább hátránynak tudom be, sőt ez 2005-ben is hátrány volt, de akkor még ráfoghattuk arra, hogy az egy egyszerűsített profi gép volt. Olyan munkaeszköz, amely a pro gépek képminőségét ötvözte a relatíve kis mérettel. Akár a Mark II esetében is figyelembe vehetnénk ezt az indokot, de az leginkább „gyerekeknek készült” Kreatív Automata mód tükrében már nem lenne olyan erős érv. Maradjunk annyiban, hogy továbbra sem kapunk vakut.
Viszont használhatunk külsőt, akár vakupapucson, akár szinkronkábelen. A beállítás menüben még egy külső vakuvezérlés pontot is találunk, melyben a Canon Speedlite sorozatú rendszervakuk fontosabb beállításait kapjuk. Ellenőrizhető is a vakumód (ETTL II), a zárszinkron, állíthatjuk innen is a teljesítményt, az ETTL II mód fénymérését (Kiértékelő, Átlagoló), illetve letilthatjuk a külső villanót. Ugyanitt elérhetők a vaku Custom beállításai is, bár az általam próbált Speedlite 430EX-nél sehogy sem akarta behívni ezt az opciót, pedig a vaku tartalmaz ilyen beállításokat.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A Canon EOS-5D Mark II bal oldalán a korábbihoz hasonló, dupla gumifedelet találunk, alattuk 3-3 csatlakozóval. A sort balra fent a vaku szinkronbemenet nyitja. Szabványos aljazatról lévén szó bármilyen – szinkroncsatlakozós – villanót képes fogadni, amit a vakupapucs nem. Tehát stúdióvakuk és nem szabvány rendszervakuk előnyben.
Ezt követi az elődökben is használt, kábeles távvezérlő aljzat. A gyártó a TC-80N3 (időzítős) és az RS-80N3 típusokat ajánlja hozzá. Külön érzékelővel használhatjuk az LC-5 vezeték nélküli vezérlőt is, de elvileg az új modellnek amúgy sincs szüksége vezetékre, hiszen infra érzékelő is található rajta, amely képes fogadni a Canon RC-5 és RC-1 jelét.
Az első csatlakozósor alján a mikrofon bemenet foglal helyet, amely szabvány, 3,5 mm-es, sztereó jack (TRS) csatlakozókat fogad, így szinte minden mikrofon rádugható.
A másik sor elején az előző modellből is megszokott A/V (audio/video) aljzat foglal helyet. Ehhez egy kábelt is kapunk, melynek segítségével hagyományos tévékre, videófelvevőkre csatlakoztatható a készülék.
A következő USB 2.0 High-speed aljzattal számítógépekhez, nyomtatókhoz kapcsolódhatunk, hiszen a gép közvetlen fotónyomtatást is vezérel. A Canon ehhez is mellékel egy kábelt.
Újdonság a sor végén helyet foglaló HDMI (mini C) kimenet, amely nagy felbontású kijelzők (pl. HDTV) esetén biztosít kiváló képminőséget, amennyiben az is támogatja a HDMI szabványt. Csatlakozás után az INFO gomb lenyomásával kapunk képet a TV-n. A felbontás automatikusan a megjelenő natív értékére áll. A gyártó által ajánlott HTC-100 típusú kábelt külön vásárolhatjuk meg.
A Canon új akkumulátort vezetett be az 5D Mark II-nél, ennek egyik oka az élőképes kijelzés miatt megnövekedett energiaigény, a másik pedig a korábbinál pontosabb állapotkijelzés lehetett. Az LP-E6 áramforrás a hosszú ideje használt 1300-1390 mAh-es akkuk után immár 1800 mAh kapacitású és sajnos a korábbi típusok (BP-51x) nem jók bele. A gép egyik hátránya lehet ez, hiszen aki a régi modellről vált és beszerzett hozzá számos kiegészítőt, az most kénytelen mindentől megszabadulni. A Mark II nem kompatibilis a korábbi akkuval, töltővel, markolattal, mattüvegekkel. Az új akku nagyjából ugyanolyan jól bírja, mint az előd, mivel egy feltöltéssel kb. 750-850 expozíciót bír. LiveView használatakor azonban sokkal gyengébb teljesítményre számíthatunk, így a külső hőmérséklettől függően, csak 180-200 kép készíthető. Az akkuhoz az LC-E6 típusú töltőt mellékeli a Canon, amely az előzőhöz hasonló, egy töltőhelyes készülék. Az áramforrás teljes feltöltése kb. 2,5 órát vesz igénybe. Az állapotkijelzés részletesebb, mint az 5D-ben. Ikonja folyamatosan látható a kereső státuszsorában is és 4 helyett 6 töltöttségi szintet jelez. Aki még pontosabb visszajelzésre vágyik a menüben kell keresgélnie, ahol 1% pontosságú állapotjelzést talál. Itt emellett az akku életciklusa, valamint az utolsó töltés óta exponált képek száma is figyelemmel kísérhető.
A memóriakártyáinkat szerencsére nem kell cserélnünk, így aki „betankolt” CompactFlashből, az 5D Mark II-ben is használhatja őket. A gép már az UDMA kártyákat is támogatja, de használhatunk Microdrive-ot is. A kártyák a markolat jobb oldalán lévő műanyag ajtó alatti foglalatba csúsztathatók. Az ajtó masszív, fémzsanéros, és egyszerű hátrahúzásával már nyitható is. A kártyaműveletet a hátsó tárcsa alatti piros LED jelzi. Egy apró – de annál örömtelibb – újdonságra fel szeretném itt hívni a figyelmet. A korábbi Canon modellek, egy képsorozat, vagy nagyobb fájl kártyára írása közben megszakították az írást és kikapcsoltak, ha kinyitottuk a foglalat fedelét. Az 5D Mark II már hangjelzéssel és LCD felirattal is figyelmeztet a sietségre, és csak akkor kapcsol ki, ha fájlokat a kártyára mentette.
