Felépítés
Ergonómia, kezelés
Külsőben nem sokat változott a váz az elődhöz képest, kissé lekerekítettebb vonalak jellemzik (felső rész), illetve a vaku lett picit kisebb és laposabb. A kezelőszervek közé újra visszatért az előző oldalunkon már említett fókuszkar (joystick), ám ennek funkciója mindenképpen megegyezik a négy irányú navigáló gombokkal (azaz nem lehet külön funkciókra programozni ezeket, mindenképpen a fókuszválasztást segítik, vagy le vannak tiltva). Új helyre, a hátsó vezérlőtárcsa alá került a lejátszás gomb, illetve a Q menü gombjának pozíciója is pár cm-t változott.
A felső rész kezelőszervei viszont teljes mértékben változatlanok, így a rögzítőgombbal ellátott üzemmódtárcsa is.
A váz ezúttal is egészen kényelmes fogást nyújt, a korábbi modell vékonyka markolatát egy picit megvastagították (de csak épp egy kicsit érződik, a 6D Mark II még így is vastagabb markolattal és mélyebben bevágott középső ujjtámasszal rendelkezik). A méretesebb, nehezebb objektívek használatakor az alacsony markolat miatt tenyerünket kissé erősebben nyomhatja majd a váz sarka. Ezt orvosolhatja az opcionális portrémarkolat, amely megnöveli a gép magasságát és ezáltal kényelmesebb fogást is ad. Örömteli, hogy ez nem változott az EOS 70D óta, így továbbra is használhatjuk a BG-E14 jelű portrémarkolatot.
A menürendszer felépítése változatlan az EOS 80D-hez képest, természetesen a tartalom az új funkciók miatt picit módosult (pl. LiveView módban elérhető az elektronikus zár, illetve time-lapse videó is választható a videó menü felbontásbeállításánál.
Saját menüt továbbra is támogat a gép, így összesen 5 oldalnyi menüt hozhatunk létre saját szájízünk szerint, összesen 30 menüponttal (a gép összes menüpontjából választhatunk).
A könnyebb beállítást nem csak a saját menü, de a hátsó LCD érintésérzékeny kialakítása is megkönnyíti, így a megjeleníthető státusz kijelzés aktív módú, azaz közvetlenül ezen a képernyőn is állíthatók a paraméterek. Ha a nyakunkban lóbálva a gépet attól tartunk, hogy elállítódik a masina, a hátsó Lock kapcsolót úgy is programozhatjuk, hogy az az érintésérzékeny kijelzőt (is) lezárja.
A gépen lévő gombok közül 4 funkciója programozható, s úgy is beállítható a gép, hogy a fókuszálást az AF-On, a fénymérést az exponáló gombbal végezhessük.
A legszabadabban a SET gomb programozható, itt a következő opciók közül választhatunk:
- képminőség
- képstílus
- fehéregyensúly
- menü
- érzékenység
- vaku teljesítmény kompenzáció
- expozíció kompenzáció
- külső vaku funkciók
- Servo AF szüneteltetése videofelvétel közben
- mélységélesség előnézet
- Wi-Fi funkció
Ahogy már látható, van beépített Wi-Fi vezérlő és Bluetooth LE adapter is, így okostelefonra másolhatunk képeket, de akár arról vezérelhetjük is a masinát. A Canon EOS 90D a Bleutooth-on keresztül akár alvó módból is felébreszthető, azaz ha felhelyezzük azt egy állványra, majd a gép inaktivitás miatt alvó módba vált (csökkentve az energiafelhasználást közel nullára), akkor okostelefonnal Bluetooth-on keresztül rácsatlakozhatunk és a Wi-Fi kapcsolódással felébreszthetjük, majd pedig a közvetített élőképet nézve akár exponálhatunk is.
Bizony jól jöhet ez természetfotózás közben, amikor a gépet a lestől távolabbra helyezzük.
Az alkalmazásban beállíthatók a legfőbb paraméterek, az érzékenység, a rekesz/zársebesség, a fehéregyensúly, a sorozat mód, a felbontás/képminőség, de az is, hogy LiveView módba váltson-e automatikusan a gép, vagy sem.
Az applikáció androidos és iOS-es eszközre is elérhető. Azért jó, ha tudjuk, hogy a Canon Connect alkalmazás iOS 10-en már nem működik (min. iOS 11 kell neki).
A fényképezőgépet állványra helyezve az elődhöz hasonlóan cserélhető marad mind az akkumulátor, mind a memóriakártya, anélkül, hogy a vázat le kellene szerelnünk az állványról, vagy állványtalpról.
Képérzékelő
Igen komoly felbontásbeli előrelépés érte a két számjegyű EOS sorozatot, amely ráadásul az APS-C tükörreflexes gépek között is a legnagyobb felbontást jelenti most. A 34,4 millió teljes pixelszámú (3,4 mikronos pixelméretű), 22,3 × 14,8 mm méretű szenzor a képkészítés során 32,5 millió képpontot használ. A legnagyobb felbontású fotó itt 6960×4640 képpontból áll. Ekkora felbontásnál már bőven elhagyható lenne az aluláteresztű (AA – Anti Alias) szűrő, de a Canon valamiért úgy gondolta, hogy e szenzor elé is helyez moiré effektust csökkentő optikai szűrőt.
Szenzorstabilizáció továbbra sincs a Canon gépeinél, így itt is fixen rögzített képérzékelőt használhatunk, stabilizációt csak az objektív ilyen funkciója nyújthat.
Fájlformátumok közül most is JPEG és RAW áll rendelkezésre, utóbbiból a veszteségmentesen tömörített és a veszteségesen tömörített cRAW is. A veszteségesen tömörített cRAW közel fele annyi tárhelyet igényel, viszont számszerű felbontásban (pixelszámban) ugyanannyit kínál. A Canon a pár évvel ezelőtti fényképezőgépeiben még az mRAW és sRAW megoldást használta a kisebb méretű RAW fájlokhoz, ezek felbontásukban voltak kisebbek, a tömörítés azonos volt. Az újabb gépekben viszont a cRAW-t veti be a Canon, amely véleményem szerint jobb megoldás, hiszen teljes felbontású RAW-t kapunk, de kellemesen kis fájlmérettel (a veszteség nem túl komoly, szemre nincs eltérés, hasonlóképp a veszteséges DNG-hez).
Lehetőség van a RAW és JPEG egyidejű használatára is, bármilyen kombinációban.
A natív érzékenység maradt ISO100, felfelé haladva a lépésköz 1/3 Fé egészen ISO25600-ig, de e felett még az ISO51200 is kiválasztható. Az automatikus érzékenység beállításakor már nem csak konkrét minimális zársebességet adhatunk meg, de ugyanúgy rábízhatjuk azt az automatikára, amikor a gyújtótávolság függvényében választ szükséges zársebességet, viszont ezt ±3 Fé tartományban (1 Fé lépésekben) módosíthatjuk a reciprokszabályhoz képest. Azaz pl. hosszú idejű fotózásnál, amikor hajlamosabbak vagyunk a gépet berázni a fáradtság miatt, beállíthatjuk úgy a gépet, hogy a reciprokszabályhoz képest 1 Fé-kel biztonságosabban fotózhassunk, ilyenkor egy 50 mm-es gyújtótávolságú objektívnél nem 1/80 mp-hez fog választani szükséges érzékenységet a gép, hanem 1/160 mp-hez. Ha pedig hatékony stabilizátorral ellátott objektívvel fotózunk statikus témát, akkor -1 Fé-kel módosítva csökkenthetjük a szükséges érzékenységet, mivel a stabilizátor miatt bátrabban használható hosszabb záridő.
Kár, hogy ez kicsit eldugva található a menüben, viszont az egyéni menübe beilleszthetjük, ha erre sűrűn szükségünk van.
Szenzortisztítás
Nincs változás a jól bevált szenzortisztítást illetően. Az új modell is a Canon DSLR-ekben általános, automatikus tisztító rendszert használja, mely minden be-, és kikapcsoláskor működésbe lép (de bármikor aktiválható a menüből is), illetve kapunk egy szoftveres tisztítási lehetőséget is.
A hardveres eltávolítás egy-egy piezokristállyal rezonanciát létrehozva fizikailag rázza le a porszemeket az antisztatikus bevonattal is ellátott féligáteresztő szűrőről.
Szoftveres tisztításunk, csak az utólagos képfeldolgozásnál a Canon „házi” szoftverét használva. Előzőleg egy menüparanccsal fel kell térképeztetnünk a szenzorra tapadt porszemeket, melyeket később önállóan eltávolít a gyártó szoftvere.
Objektív
A vázra szokás szerint az EOS rendszerben elterjedt összes EF és EF-S bajonettes objektív feltekerhető.
A gépet kitben megvásárolva az EF-S 18-55mm f/4-5,6 IS STM objektívet kapjuk a váz mellé, mi azonban a jobb rajzolat miatt inkább a magasabb minőségű EF-S 17-55mm f/2,8 IS USM objektívet kértük el a tesztünkhöz.
Az APS-C szenzor ezúttal is 1,61×-es képkivágás faktort jelent minden felhelyezett objektív esetén, ami a 18-135 mm-es kitoptikánál egy kisfilmes ~29-217 mm-es objektívének megfelelő látószöget ad.
LCD, kereső
A gép hátsó LCD-je semmit sem változott a 70D óta, a 3″-os, 1,04 millió képpontos, menüknél és aktív státuszkijelzésnél, valamint élőképnél is használható érintésérzékeny kijelző továbbra is kihajtható (180 fokban) és elforgatható (270 fokban), ami nagy segítséget nyújt extrém helyzetben történő fotózáskor, viszont kicsit lassabban hajtható ki fej fölüli fotózáshoz, mint a csak dönthető (vagy a Fujifilm X-T2-nél alkalmazott dönthető és jobbra hajtható) megoldás.
Az LCD felbontása számszerűen kicsit kevésnek tűnhet, de vegyük figyelembe, hogy itt a hagyományos in-line RGB megoldású LCD-vel állunk szemben, így ez a felbontás is tökéletesen elegendő a közelről is pixelesedés mentes, jó felbontás eléréséhez. Nem is tudnék rosszat mondani a kijelzőről, ami bevált, azt kár is piszkálni. Lehetett volna RGBW típus, amely önmagában ugyanilyen felbontás mellett 1,2 millió képpontot adott volna, vagy választhattak volna még nagyobb felbontást is, de igazság szerint felesleges lett volna.
A betekintési szög a gyártó leírása szerint 170 fokos, ami elegendő is, hiszen igény esetén még el is fordíthatjuk a kijelzőt.
A paraméterek beállításában nagy segítség a hátsó kijelzőn megjeleníthető gyorsmenü (Q-gombbal, vagy Q képernyő ikonnal), amely egyben a fontosabb adatok státuszképernyője is. Felvételi adatainkat és a státuszképernyőt az INFO gombbal válthatjuk, amelynek segítségével többféle segédrács, világossági hisztogram, és elektronikus vízszintjelző is megjeleníthető a képen. Utóbbi sajnos csak egytengelyes, így csak a vízszintes elfordulást láthatjuk, a döntést, vagy felfelé billentést nem.
Lejátszás során szintén az INFO gombbal válthatók a megjelenített kép adatai, amelyek között a részletes felvételi infókon túl, színcsatornánkénti hisztogramot is találunk. A visszanézett képek legfeljebb 10×-es mértékig nagyíthatók, ami a fókusz tökéletes ellenőrzését is lehetővé teszi. Az élességet az egymás utáni képeknél is összevethetjük, hiszen az elülső tárcsával nagyított nézetben is lapozhatunk köztük.
A készülék tetején a kategóriában már általánosan elterjedt folyadékkristályos státuszkijelzőt találjuk, amelyet borostyán színű háttérvilágítással láttak el, ezt az előtte elhelyezett gombbal lehet be és kikapcsolni, de a háttérvilágítás a bekapcsolástól számított kb. 6 mp múlva magától is lekapcsol.
A kijelzőn a gép legfontosabb paramétereit ellenőrizhetjük, mint pl. a rekeszérték, záridő, kártya szabad kapacitása, fénymérés módja, sorozat ill. önkioldó üzemmódja, fókusz üzemmód, expozíciós skála, vakuteljesítmény kompenzáció jelzése, akkuállapot (5 lépésben), érzékenység értéke, és a „csúcsfény árnyalat elsőbbség” (Highlight Priority) D+ jelzése, illetve az akku töltöttsége.
Változatlan a TTL kereső is, így ezúttal is 100% a lefedettség, azaz mindent látunk a keresőben, ami a végső képen is megjelenik majd. Szűken komponálók ennek talán nem örülnek annyira, de a precízen dolgozó fotósok örülni fognak, hogy nem jelennek majd meg a képek szélén a komponáláskor még nem látható zavaró részletek.
A pentaprizmás kereső nagyítása változatlanul 0,95×-es, szemüvegesek számára fontos infó, hogy a betekintési távolság 22 mm.
Vaku
Nem változott az EOS 90D beépített vakuja az elődhöz képest, amely 12-es kulcsszámú, tehát ISO100-nál, F3,5 rekesszel kb. 3,5 méterig hatásos. Villanási szöge 17mm, kisfilmes értéken 28mm-es objektív látószögének felel meg. Újratöltődésére átlagosan 3 mp-et kell várnunk. A villanó legrövidebb szinkronideje 1/250 mp, de Av (rekesz előválasztás) módban 1/60-1/250 közötti – minden más módban 1/250 – fix szinkronidő is beállítható.
A felnyíló vaku az attól balra lévő kis gombbal pattintható fel, lezárnunk viszont szokás szerint kézzel kell. Automatikus üzemmódban vagy témaprogramok használatakor önállóan felnyílik. Nyitott állapotban 9 cm-re magasodik az optika középtengelye fölé.
A vörösszem csökkentését a gépváz előlapjának felső részén lévő, sárga színű, erős fényű LED végzi. Utólagos vörösszem korrekcióra a gépen belül, a lejátszás menüben elérhető funkcióval is van lehetőség.
A beépített villanó teljesítménye +/-3 fényérték tartományban korrigálható, de manuális beállítást is elérhetünk, amelynél 1/3 Fé lépésekben 1/128 és 1/1 teljesítmény között állíthatjuk a villanás erősségét.
A 90D vakujával külső rendszervakuk vezeték nélküli vezérlése is megoldható, amelyek több kommunikációs csatornán és csoportban vezérelhetők. A 4 csatorna kiválasztása, illetve az egyes csoportok működési és teljesítmény beállításai a készülék menüjében érhetők el. Vezérelhető például a beépített és külső villanók teljesítmény aránya (8:1 – 1:8), és részletesen a menüből, az E-TTL II fénymérési mód, a vakuszinkron idő, vagy a külső vaku egyedi funkcióinak beállítása.
A gépen lévő vakupapucsra középpontos vagy Canon E-TTL lábkiosztású rendszervaku csatlakoztatható. Az újabb és nagyobb teljesítményű Canon vakuk esetében a villanó egyedi beállításai a gépvázról is beállíthatók. Egyéb E-TTL vakuknál a menüben csak a teljesítmény-kompenzáció és az E-TTL fénymérés üzemmódja módosítható, de megtekinthető a vaku üzemmódja (E-TTL, E-TTL II vagy manuális), a vaku szinkron módja (első redőny, második redőny, nagy sebességű), illetve a vaku teljesítmény sorozat.
Stúdióvakuk szinkronkábeles csatlakoztatására nincs közvetlen lehetőségünk, ezt csak átalakítóval végezhetjük el, vagy használhatunk rádiós kioldót is, amivel a munka is sokkal szabadabb.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Nem sok változás érte a gép csatlakozóit. A váz bal oldalán, három cseppálló védelmet adó gumiajtó mögött találhatók a sztereó mikrofon bemenet (mini-jack), valamint a fejhallgató kimenet, ezek alá a kábeles távvezérlő bemenetet helyezték, míg a harmadik gumiajtó mögött a mini HDMI kimenetet (tiszta, 8 bites, YCbCr 4:2:2 kódolással) és az USB 2.0 csatlakozót találjuk. Utóbbi immár nem mini típusú, hanem a már-már kifutú micro USB aljzat. Talán jobb lett volna rögtön kettőt lépni és egy USB Type-C csatlakozót elhelyezni a gépre.
A memóriakártya foglalat most is a markolat oldalán található, mint a 80D-n. SD, SDHC vagy SDXC kártyák használhatók benne, viszont ezek közül nem csak az UHS-I-es, de az UHS-II osztályba tartozókat is kezeli a gép.
Az akkumulátort a szokott helyen, a markolat alatt nyíló fémzsanéros műanyag ajtó mögött találjuk. Véletlen kicsúszását egy rugós műanyagfül gátolja, amelyet félrehúzva azonnal kipattan a lítium-ion áramforrás. Az EOS 90D-hez a már jól ismert LP-E6N típusú akkumulátort mellékelik, amely 7,2 V feszültség mellett 1865 mAh kapacitású, amely 14 Wh energiatárolást jelent.
Az akkumulátor töltöttségét a fényképezőgépben a felső LCD-n ikonos formában ellenőrizhetjük négy szegmensben (plusz üres jelzés), de a menüben 1%-os pontossággal is leolvashatjuk. Ugyanitt az utolsó feltöltés óta készített képek számát és az akku általános állapotát is megtekinthetjük.
Az akkut a mellékelt hálózati töltővel tudjuk tölteni, amely a LED-jének villogásának gyakoriságával jelzi a töltöttség állapotát <50%, 50%, 75% és teljes töltöttséget jelezve.
