Felépítés
Ergonómia
A Canon EOS-M nem mondható a legkisebb MILC-nek, de nem is a nagyok közé sorolható. Mérete lehetővé teszi a kényelmesebb fogást, ezt egyébként az elején kialakított markolat-pótló kiemelkedés is segíti.
A ki-bekapcsoláshoz a gép tetején lévő nyomógombot kell használnunk. További kezelőszervekből nincs sok, a hátlapra került egy vezérlőtárcsa, mely egyben négy irányú navigáló billentyűkként is funkcionálnak, ezen kívül a menü és lejátszás gombok kerültek a vázra. A további funkciókat (mint pl. üzemmód váltás) az érintőképernyőn, illetve a menüben találjuk. Első használatkor kicsit furcsa, hogy vannak feladatok, amit a menüben nem végezhetünk el, csak az érintőképernyő egyik nézetében, ilyen például a már említett üzemmód választás, de a fehér-egyensúly kiválasztása is. Fura, de megszokható.
Ami viszont jelentősen könnyítheti a kezelést, az a My Menu, melybe a legfontosabbnak tartott menüpontokat helyezhetjük, persze csak olyanokat, amik léteznek (értsd: a fehéregyensúly beállításnak nincs menüpont, így azt nem is helyezhetjük el ide).
A fém állványmenetet pontosan az optikai tengely alá helyezték, a szenzor síkja néhány mm-rel e mögött található. Állványra helyezett fényképezőgépnél csak akkor cserélhető az akkumulátor és a memóriakártya, ha az állványtalp kis méretű.
Optika
Az új rendszerhez természetesen új bajonett társul, ezt a Canon nem meglepő módon EF-M bajonettnek nevezte el (a névválasztás talán annyiból nem szerencsés, hogy létezett egy EF bajonettes EF-M nevű tükörreflexes fényképezőgép, bár tény, az nem az EOS rendszer részeként jelent meg, így talán nincs komolyabb névütközés, ha EOS EF-M bajonettről beszélünk).
A Canon az első MILC gépéhez egyelőre nem sok objektívet kínál, EF-M bajonettel egyelőre a következő optikák érhetők el:
Mint látható, van még bővíteni való, a jelenlegi két objektív nem nevezhető komoly választéknak, de azt is tudnunk kell, hogy a többi gyártó között is akad, akik hasonlóképpen indítottak, hogy csak a két legnagyobb rendszerkompakt gyártót említsük: a Panasonic két zoommal, az Olympus egy alapzoommal és egy pancake-kel startolt.
Természetesen nem csak a fenti két objektívet használhatjuk, hiszen egy EF-EOS M adapter segítségével bármilyen EF és EF-S bajonettes objektívet feltekerhetünk az EOS M-re, s autofókusszal használhatjuk azt. Mivel kaptunk adaptert is, kipróbálhattuk az EF objektívekkel is az EOS M-et. A rendszer működik, bár az autofókusz sebessége néha egy nagyságrenddel gyengébb, mint a kitobjektívé (no ez már tényleg kifejezetten lassú volt). Ettől függetlenül végigfotóztunk egy szülinapot, ahol remek képek sikerültek egy Tamron 28-75mm f/2,8 objektívvel, no és persze sok türelemmel. Használtunk USM optikát is, ahol egy fokkal gyorsabb az élességállítás, de még mindig nem közelíti meg az STM-es EF-M alapoptikáét.
Az EF-EOS M adapter állványmenettel is rendelkezik, melyet igény esetén lecsavarozhatunk. Ez csupán azért hasznos, mert így jelentősen csökkenthetjük a magunkkal cipelendő tömeget (az adapter 100 gramm, a felcsavarozható állványmenet további 50 gramm).
Tesztünkhöz a Canon EF-M 18-55mm f/3.5-5.6 IS STM objektívet, valamint az EF-EOS M adapteren keresztül további EF objektíveket használtunk (Canon EF 50mm f/1.8 II,
Tamron SP AF28-75mm f/2.8 XR Di LD).
Képérzékelő
Bár a Canon nem mond semmi különöset az EOS M szenzoráról, erős a gyanú, hogy megegyezik az EOS 650D-ével (de az EOS 60D-ével nem, mivel az 19 millió teljes pixelszámú). Az APS-C méretű CMOS képérzékelőre 18,5 millió képpontot helyeztek, amelyből 18 millió vesz részt a képalkotásban. A fotók így legfeljebb 5184×3456 képpontosak lehetnek (L méret), mely mellett még négy felbontás, 3456×2304 (M méret), 2592×1728 pixel (S1 méret), 1920×1280 pixel (S2 méret) és 720×480 pixel (S3 méret) állítható be, JPEG képformátum esetén. Tömörítésből kétféle választható. A legjobb minőséget adó Finom és az erősebben tömörített Normál. S2 és S3 méreteknél nem választható tömörítési fok.
A JPEG mellett 14 bites RAW formátumot is választhatunk, de a Canon DSLR-ekkel ellentétben csak teljes felbontásban. Természetesen továbbra is van lehetőség a RAW mellé egyidejűleg JPEG képet is menteni, de csak Fine Large JPEG-et.
Az EOS-M DiGiC 5 processzorral dolgozik, amely miatt a JPEG képminőség nem feltétlenül lesz azonos az EOS 650D-ével (bár a tesztfotókat elnézve a különbség igazán elhanyagolható).
Az érzékenység alapértéke ISO100, amit egész fényértékenként emelhetünk egészen ISO12800-ig. A menüben engedélyezhetjük a kiterjesztett érzékenység tartományt, amelynek hatására ISO25600-ig is elmerészkedhetünk.
A RAW formátumú fotókat többek között a gyárilag mellékelt Digital Photo Professional programban alakíthatjuk át JPEG-gé.
Szenzor tisztítás
Természetesen a szenzortisztítás az EOS M-ből sem maradhatott ki, mely továbbra is két részből áll: hardveres és szoftveres. A hardveres eltávolítás fizikailag rázza le a porszemeket a féligáteresztő szűrőről (amely egyébként antisztatikus bevonatot is kapott) egy-egy piezokristállyal rezonanciába hozva azt (szenzortisztítás során a korábbi modellekkel szemben jobban hallható az az igen magas hang, amelyet a folyamat okoz).
A szoftveres eltávolítás a képfeldolgozás során lép működésbe, de csak utólag számítógépen, a Canon szoftverét használva. Ez a letárolt „porszemmaszk” felhasználásával csökkenti a képeken megjelenő sötét foltok hatását.
A hardveres poreltávolítás kikapcsoláskor lép működésbe, a működés testre szabására nincs lehetőség, de igény esetén a menüből kézzel is indítható.
LCD
A hátlapra 3″-os képátlójú, 3:2 oldalarányú, kapacitív multitouch kijelző került, amelynek felbontása kiváló, mintegy 1.040.000 képpont (az LCD egyébként megegyezik az EOS 650D-n szereplővel).
A kijelző betekintési szöge is nagy, amely a fixen beépített LCD miatt fej fölüli vagy talajközeli fotózáskor jól is jön majd.
Az LCD-n felvételkor megjeleníthető segédrács, hisztogram, valamint láthatók a különböző paraméterek. Ezek egy részét (amelyek bekeretezve jelennek meg) egy érintéssel könnyedén módosíthatjuk. Élőkép helyett akár a DSLR-ekhez hasonló státusz kijelzés is megjeleníthető, amely ráadásul aktív jellegű, s az érintésérzékeny felületének köszönhetően itt is igen könnyen módosíthatjuk a paramétereket. A státusz képernyőből az exponáló gomb félig lenyomására automatikusan visszatérünk az élőképre.
Élőkép módban a gép minden esetben próbál expozíció szimulációt nyújtani, azaz a beállított érzékenység-rekesz-zársebességgel létrehozható képet mutatná. Természetesen van olyan eset, amikor ez nem működhet, pl. gyenge fényben, ilyen esetben a kijelzőn az Exp.sim felirat villog.
Sajnos az expozíció szimulációt nem kapcsolhatjuk ki, ami bizonyos szituációkban problémát okozhat (pl. manuális beállításnál, ha fényforrásnak vakut használunk, ilyenkor az exp. szimuláció miatt szinte teljesen sötét képet látunk a hátsó kijelzőn, megnehezítve ezzel a képek komponálását, amely a szülinapos fotózásnál bizony hozott néhány olyan képet, amit jó élőképpel nem így lőttem volna).
Lejátszáskor a képekbe kb. 10×-es mértékig nagyíthatunk bele, sajnos ezt csak az LCD-n két ujjas széthúzó mozdulattal kezdeményezhetjük. Nagyítás gombot hiába is keresünk, nincs. Pedig ezt igazán kár volt az LCD-re erőltetni (vannak funkciók, amik érintésre hasznosak, lásd fókuszpont választás, de vannak, amiket gombbal kényelmesebb lenne, lásd képnagyítás). Ráadásul többször előfordult, hogy a nagyítás helyett képlapozást sikerült eszközölnöm. Meglehetősen idegesítő.
Raszterillesztéses valós nagyítást igazából nem kapunk, de a nagy felbontású kijelzőnek köszönhetően erre nincs is mindenféleképpen szükség ahhoz, hogy az élességet tökéletesen ellenőrizhessük.
A fókusz ellenőrzéshez segítség, hogy nagyított nézetben is válthatunk a képek között a hátsó tárcsa segítségével, ráadásul ez esetben is a részletgazdag nagyított képrészlet jelenik meg elsőre is, nem az EXIF-be mentett kis felbontású kép nagyított változata, amit a részletes követne.
Vaku
Az EOS M nem rendelkezik beépített vakuval, némely más gyártóhoz hasonlóan azonban a Canon is mellékel egy kicsinek éppen nem nevezhető, de nem túl nagy méretű külső vakut.
A külső vakupapucsba más középpontos vagy Canon rendszervaku is illeszthető, a Speedlite 580 EX II vakut használva a villanó egyedi beállításai a gépvázról is beállíthatók. A vaku segédfényét azonban nem használja a gép.
A dobozban mellékelt Canon Speedlite 90EX is ebbe a vakupapucsba kell illesztenünk. A vaku kulcsszáma 9 (ISO100, m), működtetéséhez két darab AAA (mikro-ceruza) elemre vagy akkumulátorra van szükségünk.
A vaku teljesítménye a menüben -2..+2 Fé tartományban módosítható, illetve kézi vakuteljesítmény is választható 1/64 és 1/1 között 1/3 Fé lépésekben, valamint beállítható az E-TTL II fénymérés módja is, amely lehet kiértékelő vagy átlagoló. Ezen kívül választhatunk fix 1/200 mp vakuszinkronidőt, vagy automatikus értéket 1/200-1/60 mp között. A szinkronizálás történhet az első vagy a második redőnyre egyaránt. Vörösszem hatás csökkentő funkció sem a vakun, sem a vázon nem választható. Külső rendszervakukkal vezeték nélküli adatátvitel is megvalósítható. A legnagyobb kivillantható terület 24 mm-es gyújtótávolságnak megfelelő.
Stúdióvakuk számára közvetlen PC szinkronkimenet nem található az EOS M-en, ezt átalakítóval, vagy rádiós kioldóval kell megoldanunk.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A csatlakozókat a gép bal oldalán találjuk, egy műanyag ajtó mögött, melyet kis jóindulattal cseppállónak is minősíthetünk. Az ajtó mögött sztereó mikrofon bemenet, HDMI kimenet ill. kombinált A/V és USB kimenet található.
Memóriakártyából SD és SDHC mellett SDXC-t is kezel a fényképezőgép, s az UHS-I nagysebességű interface lehetőségeit is kihasználja a gép. A memóriakártyát ugyanazon ajtó mögé kell helyeznünk, amely az akkumulátort is rejti. Ezt a fedlapot azonban már nem látták el időjárásálló szigeteléssel.
A fényképezőgéphez LP-E12 jelű lítium-ion akkumulátort mellékelnek, mely teljesen új méretű, azaz más gépben ezzel még nem találkoztunk. A fényképezőgépben az akku töltöttségi állapotát mindig nyomonkövethetjük a kijelző felső részén lévő, négy állapotú ikonról (tele, félig töltött, egyharmadig töltött, kevesebb, mint egyharmadig töltött (villogás)).
Az akksi két cellás, azaz 7,2V-os, kapacitása 875 mAh, így összesen 6,3 Wh energiát képes tárolni.
Az áramforrás a mellé csomagolt LC-E12E hálózati töltővel 1 óra 45 perc alatt tölthető fel teljesen üres állapotból. A töltés során nem kapunk visszajelzést az akku töltöttségi szintjéről.
