Felépítés
Ergonómia
Az első kézbevétel során nem ért meglepetés, ugyanazt a kényelmes, bár kissé alacsony markolatot ölelték körül a jobb kézfejem ujjai, amelyekkel az EOS R tesztjénél már megbarátkoztak.
Azért arra ne számítsunk, hogy olyan fogás lesz a gépen, mint egy 5D Mark IV-en, de az APS-C DSLR szériájáénál mindenképpen kényelmesebb (egy EOS 60D-vel vetettem össze, amelynek vékonyabb a markolata). Aki még kényelmesebb fogást szeretne, vásárolhat a géphez külön portrémarkolatot, amelybe két akkumulátor is helyezhető és amely portré állásban is kínálja azokat a gombokat és kezelőszerveket, amelyeket így erről a markolatról használhatunk.
A kezelőszervek kiosztása egyébként leginkább az EOS R-ére hasonlít, de vannak eltérések!
Elhagyták az ún. érintősávot (touch bar), amit az EOS R-nél vezettek be, de az innovatív megoldásra nem érkeztek túl pozitív vélemények. Pedig szerintem csak szokni kell.
Újdonság viszont a fókuszkar, avagy joystick, amivel a fókuszpontok mozgatása valósítható meg. Ez nyilvánvalóan a magasabb szériás tükörreflexesekről érkezőknek hiányozhatott eddig.
A gép bal felső részére a Menü gomb mellé került egy Rate (képértékelő) gomb, amellyel lejátszás módban adhatunk 1-5 csillagot az aktuálisan megjelenített képnek (felvétel módban nincs funkciója és programozni se lehet rá semmit).
Érdekes, hogy a Menü gombot nem a váz szélén hagyták, hanem attól bentebb került (a szélén a Rate gomb van), így aki esetleg már fotózott EOS R-rel és onnan váltana EOS R6-ra, annak kicsit szoknia kell, hogy ne a szélső gombot nyomkodja a menübe lépéshez. Ugyanígy az EOS 5D Mark IV-et megszokott fotósok is kínlódni fognak eleinte, náluk is a bal szélen volt a Menü gomb, tőle jobbra az Info (utóbbi az EOS R6-on a hátlap közepe táján foglal helyet).
Kicsit változott a bekapcsoláshoz használatos tárcsa is, amely egy kisebb kar kiegészítést is kapott, így könnyebben elfordítható. Úgy tűnik, hogy a Canon kitart amellett, hogy a full-frame szenzoros MILC-einél mindenképpen bal oldalon legyen a bekapcsoló szerv. Annyira praktikus lenne pedig a jobb oldalra tenni úgy, hogy egy kézzel fogva a gépet is ki/be lehessen azt kapcsolni. Lásd pl. a Nikon megoldását, amelynél az exponáló gomb körüli kar szolgál erre a feladatra.
Ízlések és pofonok, de nekem az a megoldás szimpatikusabb.
Szintén fura az 5D-re hajazó vezérlőtárcsa, ami nem kínál navigáló funkciót, pedig számomra kényelmesebb lenne, ha ez is használható lenne a fókuszpont váltáshoz, illetve menüben mozgáshoz – megint csak a Nikon-t kell emlegetnem, ahol van fókuszkar is, de a hátsó részen négy irányú navigációs gomb is megtalálható.
Elég lett volna ötvözni az EOS 6D megoldását a fókuszkarral és akkor mindenki elégedett lehetett volna.
Az üzemmód váltás könnyedén történhet az üzemmód tárcsával, amely azonban az EOS RP-hez hasonlóan nem kapott rögzítő gombot, jóllehet, annyira le van mélyítve és elcsúsztatva az elektronikus kereső mellé, hogy viszonylag kicsi az esély arra, hogy a gépet a fotóstáskába behelyezve annak üzemmódtárcsája véletlenül elforduljon.
Az EOS R6 menüstruktúrája a szokásos Canonos felépítésű, gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a tükörreflexesekét idézi, vagyis aki korábban DSLR-t vagy prémium kompaktot használt a Canontól, mindenféle nehézségek nélkül kiigazodik majd a gép ezen felületén. A felvétel menü 9 képernyőnyi, ezt követi a fókusz részletes beállítását szolgáló 5 oldal, majd a lejátszás menü 5 képernyője, utána a vezeték nélküli kapcsolat két oldala, majd a beállítás menü 6 oldala, az egyedi funkciók testreszabásához öt oldalt kapunk, végül a saját magunk által létrehozható My Menu zárja a sort, amely 5 oldalas lehet, oldalanként max. 6 tétellel.
A használatot nem csak a jól átlátható menü, de a hátsó LCD érintésérzékeny kialakítása is megkönnyíti, így a megjeleníthető státusz kijelzés aktív módúra is váltható, azaz közvetlenül ezen a képernyőn is állíthatók a paraméterek. Alapesetben nem aktív a státuszkijelzés, így a nyakunkban hordva a gépet az elvileg nem állítódhat el véletlenül, de a Q/Set gomb megnyomására gyakorlatilag minden látható paraméter módosítható (leszámítva az üzemmódot). Azért a képernyő bal alsó sarkában lévő Q gomb érintésre is reagál, így nyakban lógatva azért mégis érhet esetleg meglepetés, ha az info képernyőn hagyjuk a gépet…
Szintén nem mellékes a kezelés és használhatóság szempontjából, hogy a gép beépített Wi-Fi és Bluetooth LE vezérlőket is tartalmaz, így okostelefonra másolhatunk képeket, de akár arról vezérelhetjük is a masinát.
Arra is van lehetőség, hogy létező Wi-Fi hálózatra csatlakozzunk, majd egy FTP szerver adatait megadva a készülő képeket arra automatikusan feltöltsük!
A Canon EOS R6 is felébreszthető alvó módból Bleutooth-on keresztül, azaz ha felhelyezzük azt egy állványra, majd a gép inaktivitás miatt alvó módba vált (csökkentve az energiafelhasználást közel nullára), akkor okostelefonnal Bluetooth-on keresztül rácsatlakozhatunk és a Wi-Fi kapcsolódással felébreszthetjük, majd pedig a közvetített élőképet nézve akár exponálhatunk is.
A Canon Camera Connect alkalmazás egyébként lehetőséget kínál a fényképezőgép főbb paramétereinek módosítására is, így beállítható az érzékenység, rekesz, zársebesség, expozíció kompenzáció, a fehéregyensúly, LiveView fókusz mód, sorozat/önkioldó értékei is.
A vezérlés során az okos eszköz kijelzőjén megjelenő élőképbe bele is nagyíthatunk, illetve kézileg (a kijelzőre koppintva) módosíthatunk is az élességen előre vagy hátra.
Jó hír, hogy Wi-Fi távvezérlés módban továbbra is elérhető marad a menü és ott is állíthatunk paramétereket.
Ha állványról fotózunk, memóriakártyákat és az akkumulátort is cserélhetünk anélkül, hogy a gépet a fejről vagy a talpról le kellene csavaroznunk.
Képérzékelő
A Canon EOS R6 nem kínál különösen nagy felbontást, manapság már a 20,1 Mpixel nem tekinthető nagynak. Persze nem azt állítjuk, hogy kevés volna, hiszen az EOS-1D X Mark III sportfotós profi masina is pont ennyit tud.
Hogy a két szenzor megegyezik-e? Nehéz pusztán az adatokból megállapítani, de annyi biztos, hogy a pixelszám azonosnak tűnik, illetve a Dual Pixel AF lefedettsége is megegyezik (90% vízszintesen, 100% függőlegesen). Eltérő azonban az aluláteresztő szűrő, mert míg az EOS R6-é előtt nincs anti-alias szűrő, az 1D-X Mark III esetében 16 pontos low-pass szűrőről tesznek említést.
A felbontás tehát 20,1 millió képpont, ami az eddigi legkisebb felbontás az EOS R szériában. Most sem maradhatott ki a két részre bontott, Dual Pixel elrendezés, amelynek köszönhetően az élőképes élességállítás során rendelkezésre áll a gyors fázis-különbség érzékelés.
Igazán nagy örömre adhat okot, hogy végre az EOS R6 szenzorstabilizálást kapott, amely az objektívekbe épített optikai stabilizátorral is képes együttműködni, így pedig akár 8 Fé előnyt is adhat.
A natív érzékenység ISO100, felfelé haladva a lépésköz 1/3 Fé egészen ISO102.400-ig, de e felett még az ISO204.800 is kiválasztható (itt nincs köztes 1/3 Fé lépésköz).
Az automatikus érzékenység beállításánál nem csak a minimum és maximum érzékenység, illetve a minimális záridő adható meg, de az is beállítható, hogy a reciprok szabályhoz képest milyen eltéréssel számoljon a gép. A lehetőségek között 1, 2 vagy 3 Fé biztonsági tartalékot állíthatunk be, vagy éppen ennyivel merészebbre is vehetjük, hogy 1, 2 vagy 3 Fé-kel hosszabb záridőt is választhasson a gép. Jóllehet, a beépített szenzorstabilizálás miatt akár a 4, vagy 5 Fé is megengedhető lenne, de itt egyértelműen látszik, hogy a már alkalmazott szoftvert tette át a Canon ebbe a gépbe és azt nem finomhangolta az R6 ezen képességéhez.
A zársebesség tartomány 30 mp és 1/8000 mp közötti lehet, de van B módja is a gépnek, utóbbi esetben akár pontos expozíciós időt is beállíthatunk (Bulb időzítő), 1 mp-től 99 óra 59 perc 59 mp-ig, 1 mp pontossággal. Fájlformátumok közül a 14 bites RAW és 8 bites JPEG mellett veszteségesen tömörített C-RAW és 10 bites HEIF is választható (utóbbi csak a HDR PQ engedélyezése után). Ahogy az új Canon gépeknél, így itt sincs már a szenzorénál kisebb felbontású mRAW és sRAW.
Lehetőség van a RAW és JPEG egyidejű használatára is, bármilyen kombinációban. Dual Pixel RAW mentés azonban ennél a gépnél nincs.
A natív 3:2 oldalaránytól többféle arány felé is eltérhetünk (4:3, 16:9, 1:1) és ezt rögzíthetjük a RAW fájlhoz is (a fájl mérete nem változik, de a Digital Photo Professional figyelembe veszi az igényelt oldalarányt).
EF-S objektívet adapteren használva 1,6×-es képkivágásunk lesz, illetve RF vagy EF objektívnél is választhatunk 1,6×-es képkivágást. Ez esetben 3408×2272 (7,7 M) pixeles képeket készíthetünk.
Míg az EOS R minden esetben lefuttatott redőnyzárral kapcsol ki, az EOS RP-nél a zárszerkezet nyitott marad, így az nem érzékeny objektívcserekor (mint ahogy a többi MILC-nél sem), viszont könnyebben jut por vagy szösz a szenzorra (nem úgy, mint az EOS R-nél).
Az EOS R6-nál okosan úgy oldották meg a dolgot, hogy a fotós a menüben választhat, hogy lefutott, vagy felfutott zárral kapcsoljon-e ki a gép (a felfutott zárral való kikapcsolás egyébként valamelyest kíméli a zárat és növeli a zár élettartamot).
Szenzor tisztítás
Az EOS R6 is rendelkezik ultrahang frekvenciás szenzor tisztító rendszerrel, amely a menüben beállítható módon a gép ki- és/vagy bekapcsolását követően automatikusan működésbe lép. A menüből kézzel is elindítható ez a funkció. Ennek során a szenzor előtti szűrőt egy-egy piezokristály rázza meg nagy frekvencián, amitől jó esetben a porszemek elválnak a szűrőről.
Ezen kívül a szokásos szoftveres portérkép is rendelkezésre áll, amit a Digital Photo Professional szoftverben használhatunk fel a porszemek okozta képhibák javítására.
Objektív
A Canon full-frame MILC-ek az új RF bajonettes objektíveket használják, amelyek 20 mm-es bázistávolságúak. Ez a piacon lévő négy full-frame MILC rendszer közül a legnagyobb (Panasonic 19 mm, Sony 18mm, Nikon Z 16mm). Túl sokat mindez nem jelent, hiszen a gép mérete nem ezen a pár mm-en múlik, ugyanakkor az objektívek tervezésénél nem lesz mellékes (a kisebb bázistávolsághoz célszerűen nagyobb bajonett kell, hogy társuljon). A bajonett átmérője az EF-hez hasonlóan 54 mm.
A gép kitben a Canon RF 24-105mm f/4-7,1 IS STM objektívvel együtt vásárolható meg. Mi a Canon RF 28-70mm f/2 objektívet kaptuk a teszthez.
Természetesen itt sem maradt el az adapter használatának lehetősége, amelyből többféle is létezik (de mind az EF és EF-S bajonettes objektíveket fogadja), így van olyan is, amely elektronikus gyűrűt is kínál, mint ahogy az RF objektívek is (a gyűrű funkciója programozható).
Kereső és LCD
Mivel tükör nélküli fényképezőgépről van szó, TTL optikai kereső szóba sem jöhet. A TTL nézetről azonban nem kell lemondanunk, csak az élőképet nem egy mattüvegen látjuk, hanem vagy a hátsó LCD-n, vagy az elektronikus keresőben.
Az EOS R6 megkapta az EOS R 3,69 millió képpontos, 0,76×-es nagyítású elektronikus keresőjét, amely egy hajszállal kisebb, mint a Nikon Z 7-é, de a felbontás azonos (1280×960 pixel). Ezek a számok nagyon szépen mutatnak, de tegyük azért hozzá, hogy egy elektronikus keresőnél sokkal inkább fontos, hogy abban torzításmentes és a képsarkokban is kellő élességű képet lássunk.
De miért is nehezebb egy elektronikus keresőt torzításmentesre készíteni, mint egy mattüveges-pentaprizmás megoldásút? Csak gondoljunk bele, hogy ez utóbbinál mennyi a mattüvegtől a fény útja a betekintő nyílásig és mennyi egy elektronikus kereső kijelzőjétől. A kisebb hossz miatt optikailag is nagyobb feladat vár a mérnökökre.
Az EOS R tesztjénél is megállapítottam, hogy nem teljesen sikerült tökéletesre az EVF, ezt pedig most, az EOS R6-nál is érzem. Már az első alkalommal furcsa volt a keresőkép, később ki is derült ennek oka. Ez pedig az, hogy nem mindegy, hogyan nézünk a keresőbe. Ha pontosan középről nézünk bele, akkor nincs nagy gond, bár ekkor is látható egy enyhe, de korrigált hordótorzítás a felső és alsó részen. Ha picit „mozgunk” a keresőben, akkor pedig a képközépen is érződik a torzítás hatása.
Nem elviselhetetlen hiba ez, használat során nem is igazán zavaró, de mégis érdekes, hogy nem sikerült tökéletesen torzításmentes keresőképet alkotnia a Canonnak, konkrétan a kép sarkinál jól látható az optikai korrekció – mint a nagylátószögű objektívek esetében –, de ami bosszantóbb, az a gömbszerű torzítás a képközépen.
Meglepő, de az EOS RP-nél (a kisebb felbontású EVF ellenére) pozitívabb tapasztalatom lett az elektronikus keresőről.
Az OLED elektronikus kereső itt is kapott betekintés érzékelőt, így a hátsó LCD és az EVF közötti váltás automatikus is lehet. Illetve pontosabban fogalmazva inkább automatikus. Külön gomb ugyanis nincs a két kijelző közötti váltáshoz, bár valamelyik gombra ráprogramozható a kézi váltás lehetősége.
A betekintési távolság 23 mm, ráadásul van lehetőség a keresőkép egy fokkal kisebb mértékűre váltására (kicsit hasonlóképp, mint a Panasonic S1 és S1R gépeknél), így a szemüvegesek is gond nélkül láthatják a teljes élőképet. Dioptria korrekcióra itt is van lehetőség, -4 és +2 dioptria között.
A keresőkép színezete ±2 értékkel módosítható a bíbor-zöld, illetve a kék-borostyán tengelyen, ezen felül pedig a normál színhőmérsékleten kívül egy meleg árnyalatú és két hideg árnyalatú kijelzés is választható.
A keresőben a státuszkijelzésen kívül ugyanazokat láthatjuk, mint a hátsó LCD-n, így kompozíciós segédrácsot, két tengelyes elektronikus horizontot, valamint élő hisztogramot is megjeleníthetünk.
A gép hátsó LCD-je 3″ képátlójú (7,5 cm-es) és 1,62 millió képpontból épül fel. A kijelző közel 180 fokban kihajtható és 270 fokban elforgatható.
Az LCD-ről készült közeli makrókép alapján elmondható, hogy a Canon EOS R6-nál nem RGBRGW megoldást használtak (mint az EOS R-nél), itt RGB képpontokat tartalmaz a kijelző. A képpontok elhelyezkedése azonban itt sem in-line, hiszen enyhe szöget zárnak be a függőlegessel. A nagy felbontásnak köszönhetően azonban recézettségnek nyoma sincs, még a menükben a betűk szélénél sem!
A betekintési szög a gyártó leírása szerint 170 fokos, ami elegendő is, hiszen igény esetén még el is fordíthatjuk a kijelzőt. De gyakorlatilag teljesen lentről és teljesen fentről is jól látható a kép akkor is, ha nem forgatjuk ki az LCD-t, így ha nagyon gyorsan kell fej fölül fotózni és nincs idő a kijelző kihajtására, majd lefelé fordítására, akkor is látni fogjuk az élőképet (persze egy világos égbolt tükröződése már ronthatja a helyzetünket).
Az LCD háttérvilágításának erősségét 7 lépésben van lehetőségünk módosítani, illetve ugyanúgy állítható a színezet és a színhőmérséklet profil is, mint a kereső esetében.
Felvétel módban az Info gombbal a kijelzőkön megjelenő információk mennyiségét változtathatjuk, illetve a státuszképernyőt is elővarázsolhatjuk.
A kompozíciós segédrács a beállítás menüben kapcsolható ki vagy be, illetve itt adható meg a megjelenési módja is (3×3, 6×4, 3×3+átló). Az érintésérzékeny kijelző sokszor segít a kezelésben, ezt a menüben való mozgásra, illetve a képek közötti lapozásra, vagy nagyításra (dupla koppintás, vagy két ujjas szétfelé húzós módszer), felvétel módban a fókuszmező kijelölésére, illetve magának az expozíciónak az indítására is.
Arra is van lehetőség, hogy a hátsó LCD érintésével mozgassuk a fókuszkeretet, amikor a gép elektronikus keresőjébe nézünk. Ráadásul az erre használható területet is megadhatjuk a menüben.
A státuszképernyőn a Q betű megérintésére, vagy a Q gomb megnyomására aktív módba léphetünk át, ahol közvetlenül módosíthatjuk a paramétereket.
Lejátszás során szintén az INFO gombbal válthatók a megjelenített kép adatai, amelyek között a részletes felvételi infókon túl, színcsatornánkénti hisztogramot is találunk. A visszanézett képek legfeljebb 10×-es mértékig nagyíthatók, ami a fókusz tökéletes ellenőrzését is lehetővé teszi. Az élességet az egymás utáni képeknél is összevethetjük, hiszen a hátsó tárcsával nagyított nézetben is lapozhatunk köztük.
Itt is van lehetőség a képek csoportos lapozására: lapozhatunk 10, vagy akár 100 képenként (a pontos érték a lejátszás menüben beállítható), de különböző egyéb szempontok (pl. mappa, dátum, értékelés, csak videó, csak képek, csak védett képek) szerint is.
Felső státusz LCD az EOS R6-ra nem került.
Vaku
Beépített vaku erre a gépre sem került, de van vakupapucs E-TTL II rendszerű vagy középpontos érintkezőjű vakunak (vagy vakukioldónak).
A rendszervakuk esetében beállítható, hogy milyen fénymérési módot használjon, illetve elérhetők a villanó fontosabb funkciói is, valamint akár egyedi beállításait is megváltoztathatjuk a gépről. Megszabhatjuk a rekeszelőválasztás módban használt vakuszinkron időt is, ami itt maximum 1/200 mp redőnyzárnál.
Ha az első redőnyt elektronikusra cseréljük, akkor a szinkronidő 1/250 mp is lehet, viszont ezt nekünk csak a gépre helyezett vakuval tudta a gép, ha egyszerű (tehát nem TTL) vakukioldót használtunk, akkor 1. elektronikus zárnál is már besötétedett a kép alja 1/250 mp-nél (a kioldó alapvetően tudja ezt a szinkronsebességet, más gépnél még 1/320 mp-cel sem volt gond).
Teljes elektronikus zárnál vaku nem használható (ez a gördülő elektronikus zár hátránya, ha egyszer megérjük, hogy globál záras CMOS szenzorok lesznek fényképezőgépekben, akkor az maga lesz a kánaán, a szinkronidőt gyakorlatilag elfelejthetjük majd).
Vakuszinkron kimenet nem került a gépre.
Csatlakozók, memóriakártya, akku
Csatlakozók tekintetében nagyjából ugyanazt kapjuk az EOS R6-tól, mint az EOS R-től, itt is van USB Type-C csatlakozó, micro HDMI kimenet, valamint mikrofon bemenet és fejhallgató csatlakozó is, illetve 2,5 mm-es jack a vezetékes távvezérléshez. Ez kb. az 5D Mark IV és a 6D Mark II közöttinek fogható fel.
A fényképezőgép SDXC kártyát is fogadó dupla memóriafoglalatot kínál, amelybe UHS-II kártyákat is helyezhetünk. Ez is egyelőre különlegesség az EOS R rendszerben, hiszen az EOS R és EOS RP csak egy kártyafoglalatot kínáltak.
A kártyafoglalatok a markolatban találhatók, így a kártyákhoz a gép jobb oldalán férünk hozzá. A kártyafoglalat fedlapja fém megerősítést kapott és fém tengelyes, de érdemes így is vigyázni rá, mert nyitott (törött) memóriakártya fedlappal a gép nem kapcsolható be.
A gép energiaellátására a komolyabb EOS DSLR-eknél megismert LP-E6 szériájú lítium-ion akkumulátorokat használhatjuk, gyárilag a legújabb, nagy kapacitású LP-E6NH-t kapjuk, de kompatibilis a gép az LP-E6N-nel és az LP-E6-tal is.
Az LP-E6NH 16 Wh energiatároló képességű, ez 2 Wh-val több, mint az LP-E6N-é. Egy akksi egy napos fotózásra általában elegendő is (főleg ha engedélyezzük az alvó módot, amely 1 perc inaktivitás után alacsony fogyasztású módra állítja a gépet, amelyből pillanatok alatt felébreszthető az exponáló gomb félig lenyomásával).
CIPA ajánlású gyári mérés szerint LCD-vel és energiakímélő módban 510 kép, EVF-fel energiakímélés nélkül 380 kép készíthető egyetlen feltöltéssel.
Az akkumulátor töltéséhez az LP-E6-hoz szokásos LC-E6 jelű töltőt kapjuk, amelyről töltés közben 50%, 75% és 100% töltöttségi jelzést olvashatunk le. Ezen kívül elvileg az USB Type-C csatlakozón keresztül is tölthetjük a fényképezőgépben lévő akkumulátort, de valószínűleg ez csak a külön kapható hálózati USB adapterrel lehetséges, mivel sem telefonokhoz készült USB adapterről, sem PowerBankról nem kezdi el a töltést a gép.
A töltöttséget a fényképezőgéppel négy szegmenses piktogramon a kijelzők felső részén (vagy a státusz képernyőnél alul) ellenőrizhetjük. A menüben százalékos pontosságú érték is leolvasható, illetve az elhasználódás mértéke is hozzávetőlegesen elérhető (három szegmenses megjelenítéssel), valamint az utolsó töltés óta készített képek száma is leolvasható.
