Optika II.
Optikai stabilizátor
Azonos objektív azonos hatékonyságú stabilizátort is jelent, így az egyel korábbi modellnél már nem is teszteltük a képességeit. Most viszont újra sort kerítettünk rá, csak az ellenőrzés kedvéért és bizony elég hasonló értékek jöttek ki, mint annak idején a PowerShot S2 IS-nél.
A stabilizátor (IS – Image Stabilizer) biztos hatásfoka átlagban valahol 2,5 blende környékén jár, azaz ennyivel hosszabb záridőknél is megpróbálkozhatunk a kézből való fotózással. Nem kell megijednünk azonban a 3 fényértéknyi különbségtől sem, nagy eséllyel sikerrel járunk.
A másik tanulság, amit már többször elmondtam, hogy ahány kéz, annyi bemozdulás. A stabilizátor teljesítményét is befolyásolhatjuk pozitív és negatív irányba egyaránt. Az EVF keresőbe nézve például a szemkagylóhoz nyomott homlokunk is stabilabb tartást ad, mintha nyújtott karral, az LCD-n keresztül komponálunk. Külön nem teszteltük, bár kis mértékű eltéréseket tapasztalhatnánk a nagyobb felbontás miatt, ennek mértéke azonban kisebb, mint a különböző időben és fizikai/lelki állapotban elkészített berázás-tesztek egymástól való eltérése. Ebből következően nincs is jelentősége egy újabb próbának.
Az IS sajnos csak a menüből állítható, vagy tiltható le, külön gombot nem kapott. Az S3 IS-ben legalább a Shortcut gombhoz rendelhettük, de az új modellnél kivették a gyorsfunkciók közül.
Az optikai stabilizátor a kikapcsolt állás mellett az alábbi módokban használható:
- Folyamatos: a stabilizáció már a képek komponálásakor is aktív, így a keresőben nyugodtabb, remegésmentes kép látható.
- Exponáláskor: A stabilizátor csak az exponáló gomb lenyomásakor aktiválódik, amely a hatékonysága mellett kevesebb energiafelvételt is jelent. Komponáláskot viszont hiányolnunk kell a segítségét.
- Követő: csak a függőleges elmozdulást küszöböli ki, vagyis a mozgó témák svenkelt fotózásakor nyújt igazi segítséget.
Geometriai torzítás
Szintén nincs új a nap alatt a torzítás tekintetében sem. Az előddel megegyező optika a PowerShot S5 IS-en is ugyanúgy teljesít. Nagylátószögnél a torzítás 0,8% körüli és hordós jellegű, ami átlagos értéknek mondható. Tele állásban jelentősen javul a helyzet és 0,1% környékére – vagyis alig mérhető szintre – csökken a torzítás. Összehasonlításképp, az ugyanilyen átfogású Sony Cyber-shot DSC-H9 nagylátószögnél 1,4%-os hordó, tele állásban -0,4%-os párnatorzítást produkált.
Közelfényképezés, makró
Jól cseng a PowerShot S5 IS 0 centiméteres makró közelpontja, és ha ehhez még hozzávesszük, hogy 22 mm széles területet képes befogni, akkor igazán örülhetünk. Ez önmagában kiváló teljesítményt jelent. A fekete leves éppen a elképesztően kicsi közelpont. Ebből a távolságból nincs az az élőlény, amely engedné magát „megmakrózni” és nincs az az éppeszű fotós, aki bármilyen tárgyat ilyen közel enged a frontlencséjéhez, ha az a tárgy nem egy objektív törlőkendő. Ráadásul a kiváló nagyítású, 0 cm-es makró csak a képközépen ad elfogadható élességet, a képszélek felé pedig erősen életlenedik. Torzítása a fent mért értékek többszöröse, 4,5% és ember -illetve fotós – legyen a talpán, aki bevilágítja a „lefejelt” témát. A 0 cm tehát inkább léleknyugtató, hiszen azt jelenti, bármilyen közel mehetünk a fotótémához.
Jobban járunk ha a sima makró módot választjuk, amely 10 cm (méréseink szerint már 8 cm) munkatávolságból 99 mm széles leképezhető területet és 1,5% torzítást, valamint zoomhasználatot is ad. Még jobb ötlet a tele végállás használata, amely gyakorlatilag torzításmentes képet és 85 mm széles befogott területet jelent.
Vignettálás
A peremsötétedés mértéke átlagos, illetve alacsony. Nagylátószögnél 11% körüli képsarki sötétedést mértünk nyitott blendével. Ez csupán 1/3 fényértéket jelent. A rekesz szűkítésével már csak 2% volt az eredmény. Tele állásban már kissé rosszabb volt a helyzet, de a nyitott rekeszes 12,7% is bőven az átlagos szint alsó felét jelenti, szűk rekesszel pedig itt is alacsonyabb értéket 3,7%-os mutattak a tesztképek. A Sony hasonló tulajdonságú H9-esénél a legnagyobb érték 27,6%, a legalacsonyabb 5,3% volt.