Kipróbáltuk: Fujifilm FinePix F300EXR teszt

Mért értékek

Hybrid AF- rendszer ide vagy oda, a FinePix F300EXR működésében nem gyorsabb, mint konkurensei. A sebességérzeten azért sokat dob az ideális esetben tényleg villámgyors élességállítás, sokat ront viszont a fotók mentésének ideje. Az „ideális eset” az autofókusznál azt jelenti, hogy 0,2 mp körül már élesre is állt a készülék, de máskor sem igen haladta meg a 0,4 mp-et, ami több mint tisztességes egy ilyen kis kompakthoz képest. Jó fényviszonyok között tehát az F300EXR valóban a DSLR-ek AF sebességét hozza és igaz ez a zárkésleltetési időre is, mely szinte elhanyagolható. Még jobb a helyzet, ha a tele tartományban is megmérjük az AF időket, ahol rendszerint gyengébb teljesítményt produkálnak a hagyományos kompakt gépek. Tesztalanyunk itt is 0,2-0,4 mp körül teljesített. A hibrid rendszer hátránya sajnos pont az, hogy hibrid. Gyengébb fényviszonyok mellett már a kontraszt-alapú rendszert használja a gép, mely érezhetően elmarad a korábbitól. Az 1 mp körüli idők azért így is szép teljesítménynek mondhatók.

A fekete levest inkább a képmentési idők jelentik. Több esetben is megmértük a sebességét, Class10 osztályú SD kártyákat használva, de az 1,5 MB/mp körüli idők manapság már nagyon lassúnak számítanak.

A többi sebességréték szintén kevert képet mutat. A bekapcsoláskor csak 2,5 mp után kapunk élőképet, ami nem túl gyors, bár az ilyen teleszkópos mozgatású objektívvel szerelt gépeknél ez mondhatni átlagos eredmény. A képek 1,3 mp-enként követhetik egymást, ami szintén átlagos idő, viszont a vakufeltöltés nagyon lassú volt. Ilyen esetben túl sokat kell várnunk, hogy újra fotót készíthessünk. Ha lejátszás módba kapcsolunk 0,7 mp alatt vált a gép, ami szintén elég komótos a képek lapozása azonban nagyon gyors és a gyorslapozás mód sem okozott csalódást. Összességében szép eredmények, de akadnak területek ahol még van hová gyorsulni.