Képminőség
Képzaj
Az érzékenységet ISO100 és ISO1600 közé állíthatjuk maximális felbontásban. Ha ennél is nagyobb érzékenységre van szükségesünk, akkor le kell mondanunk a 10 Mpixelről, ugyanis ISO3200-at és ISO6400-at csak 3 Mpixelen használhatunk. A zajszűrést kissé módosították az elődhöz képest, ami jobb zajszűrést és az S1000fd-nél kellemetlen sózott-borsozott hatás megszűnését hozta magával.
Sajnos az ISO64 érzékenységgel készült képek is jelentős mosottságot mutatnak a zajszűrés következtében. A képzaj persze emiatt nem jelentős, de hasznos részletek is elvesznek ezáltal.
Érdekes, hogy ISO100-nál mintha kissé több részletünk maradna, a cérnaspulnikon és a papírpénzen is hajszálnyi eltéréseket láthatunk. A képzaj itt alig észrevehetően magasabb, mint ISO64-en.
Az ISO200 érzékenységnél kicsit zajosabb képet kapunk, mint ISO100-nál, de így részletből sem lesz kevesebb, mivel nem erősebb a zajszűrés. Érdemes megnézni a S1000fd ISO200-as képét, ott már jól látható volt az a bizonyos „sózottság”, amit a zajszűrés nem jó működése okozott. Ennek az S1500-nál már nyoma sincs.
ISO400-nál erősebbé válik a zajszűrés, kissé kevesebb részletet hagyva. A képzaj itt még elfogadható mértékű.
ISO800-nál azonban jelentős változás áll be. A kék csatorna képzaja igen magas lesz, emiatt az egész képre kiterjedő kék foltosodás jelentkezik. Erre jön még rá az erősebb zajszűrés okozta részletvesztés, aminek ellenére a képzaj is magasabb, mint ISO400-nál. A jó képek határának tehát ISO400-at tekinthetjük.
Az ISO1600 érzékenységnél drasztukusan csökken a képek részletgazdagsága, a JPEG képek zajszűrése igen erőssé válik és jól láthatóvá válik a visszamaradt színzaj is, főként a már említett kék csatornában. Kis kompromisszummal azért még 10x13cm-es papírképnél elfogadható minőséget kapunk.
ISO3200. Sokszor olvashatunk olyat a nagy érzékenységről, hogy „felesleges marketing” vagy „miért kellett ezt belerakni?”. Részben igazat is adhatunk ezeknek a kifogásoknak, de azért ne felejtsük el, hogy még mindig jobb egy kis méretű, részletekben nem bővelkedő, zajos kép, mint egy bemozdult, elmosódott felvétel. Ettől függetlenül persze tudnunk kell, hogy ezt az érzékenységet csak végső esetben szabad használnunk. Amennyiben van lehetőségünk töb felvétel készítésére, próbáljunk ISO1600-ban hosszú sorozatot lőni. Kellően sok képből (8-10) kis szerencsével akadhat olyan is, amely nincs berázódva. Ez persze csak statikus témáknál nyújthat megoldást. Visszatérve az ISO3200-ra: ez a zaj már papírképen is jól látható lesz, s a felbontás és részletgazdasgás sem fog 10×13 cm-esnél jóval nagyobb nagyításokat lehetővé tenni. Mindenesetre az semmiképpen nem hiba, hogy van ilyen érzékenység, attól nem lenne jobb a gép, ha csak ISO1600 lenne a maximum válaszható érték.
S végül az S1500-ban új ISO6400. Most kerülhetnék saját magammal ellentmondásba, hiszen ennek a magas érzékenységnek olyan gyatra képminősége van, hogy talán már a használhatatlan kategóriát súrolja. A színek sem az igaziak, „köszönhető” ez a kék csatorna kiszűrhetetlen színzajának. Részletek egyáltalán nincsenek, a kontraszt is gyenge, a képzaj pedig még 1024×768 pixelre leméretezve is jól látható.
Mindazonáltal ha vakuzásra nincs lehetőségünk, s kevés a fény, de még a gépet sem tudjuk sehova letámasztani, akkor leges legvégsőbb esetben éljünk csak vele. Az így kapott képek csak emlékképnek lesznek jók, papírképre ne is próbáljuk ezeket kinyomtatni.
