Kipróbáltuk: Nikon D3400 – teszt

6

Felépítés

Ergonómia, kezelés

Amikor a gépet először kézbe fogtam, az első gondolatom az volt, hogy wow, de könnyű kis masina ez. S valóban, aki belépő tükrösben gondolkozik, annak nem a vastag markolatú, nehéz dög kell, hanem egy lehetőleg kis méretű fényképezőgép, amely egyszerűen használható, mégis remek fotókat várhat el tőle.

A Nikon D3400 ennek megfelelően tovább fogyott, így tömege 18-55mm-es AF-P kitobjektívvel együtt most már csupán 650 gramm.


A markolat ebben a kategóriában nem túl vaskos, így főleg a kitobjektívvel marad kényelmes fogású. Persze a kisujjunk mindenképpen lecsúszik a markolatról, de a kis tömeg miatt ez nem kellemetlen. A kényelmesebb fogásért a markolat gumi borítást kapott, illetve a középső ujjunknak, amely a tömeg egy jelentős részét cipeli, egy mély vájút alakítottak ki, valamint a hüvelykujjunknak is akad megtámasztás a gép hátoldalán.


Kiegészítő, portré markolat ebben a szegmensben nem divat, így ehhez a modellhez sem érhető el.


A kezelőszervek tekintetében az egyszerűség elvét követte a Nikon. A változatlan gombok a gép tetején és hátulján foglalnak helyet, a fotók és videók készítésére használható exponáló és videófelvétel gomb fent, egymáshoz közel található, míg a fő paraméterek közvetlen választására használható egyetlen vezérlőtárcsa a szokott helyén, hátul található. Expozíció kompenzációt azonban csak a felső részen található gomb megnyomása mellett adhatunk meg (ez a hátránya az egy vezérlőtárcsás kialakításnak).

A menürendszer változatlan, ezúttal is a lejátszás, fényképezés, beállítás, retusálás (képfeldolgozás) és utoljára módosított paraméterek oldalakon találjuk az egyes opciókat. Mivel egyszerű kezelhetőségű belépőszintű gépről van szó, a fényképezés menü sem óriás, itt kimerül 3 oldalból (igazság szerint összesen 18 tételből).

Ha a fényképezőgépet állványra helyezzük, a kis váz ellenére mind a memóriakártya, mind az akkumulátor cserélhető marad anélkül, hogy a gépet le kellene vennünk az állványfejről, vagy a talpról.

Képérzékelő

Amint azt a bevezetőben már írtuk, a Nikon D3400-ba új szenzor került. A DX formátumú, 23,5×15,6 mm-es CMOS képérzékelőn összesen 24,72 millió pixel található, amely kicsivel több, mint az elődé. Az effektív pixelszám azonban azonos, így a 24,2 millió pixel segítségével maximum 6000×4000 pixel felbontású fotók készíthetők. Azt nem tudni pontosan, hogy a D3300-hoz hasonlóan a D3400 szenzora elé sem helyeztek aluláteresztő szűrőt, mivel erről a gyári adatlap sem közöl információt. A tesztfotók között található cicás képen a szőrök recéssége miatt azonban arra következtethetünk, hogy ennél a modellnél sincs AA (AntiAlias) szűrő.

Fájlformátumok közül most is JPEG és 12 bites RAW áll rendelkezésre, a JPEG fotók háromféle tömörítési fok valamelyikével menthetők. Van lehetőség RAW+JPEG használatára is, de ez esetben a JPEG tömörítési foka nem választható, csak finom tömörítésű lehet.

A érzékenység teljes tartománya maradt ISO100-25600 közötti, az értékek 1 Fé lépésekben követik egymást. Az automatikus érzékenység beállításakor megadható a maximális érzékenység, illetve a minimális zársebesség (vagy maradhat automatikus értéken).

Hardveres, ultrahangos szenzortisztítás a D3400-ban nincs, ezt a megmaradt szoftveres portérkép próbálja pótolni. A célközönségnek azonban a Nikon szerint nem lesz szüksége erre a funkcióra sem, hiszen jelentéktelen mennyiségben fognak objektívet cserélni, ami – valljuk be –, valóban esélyes is. A szoftveres portérkép adataiból a Nikon Capture NX D képfeldolgozó szoftverével korrigálhatók az esetlegesen hibás képek.

Objektív

A Nikon D3400 természetesen örökölte a bajonettet, így ugyanazokkal az objektívekkel kompatibilis (és ugyanazokkal nem). Arra ezúttal is ügyelnünk kell, hogy automata élességállítást csak az AF-S jelölésű Nikkor objektívekkel kapunk.

Kitobjektívnek az összecsukható kialakítású AF-P Nikkor DX 18-55mm F3,5-5,6G VR objektívet választhatjuk, amelynél a gyártó igyekezett a lehető legkisebb méretet elérni. Ezt szolgálja az összecsukható kialakítás is. Azért túlzottan ne tapsoljunk, ezzel a módszerrel annyit sikerült elérni, hogy a korábban feleslegesen nagynak tűnő objektív most néhány mm-rel rövidebb lett, mint a fő konkurens Canon EF-S 18-55mm-es kitobjektíve.


Az AF-P Nikkor DX 18-55mm F3,5-5,6G VR objektíven egyetlen kapcsoló sincs, így a kézi élességállítást csak menüből kapcsolhatjuk be. Ez esetben az objektív elején található elektronikus gyűrűvel vezérelhetjük a motoros fókuszt.

LCD, kereső

A hátsó kijelző maradt 3″ képátlójú, felbontása 921 000 képpontos. Betekintési szögei jók, a háttérvilágítás fényereje ±5 lépésben állítható. A színhelyesség elfogadható, bíbor helyett hajlamos pirosabb színeket mutatni, a piros enyhén narancsba hajlik, illetve a kék is hajszálnyit a lila felé tolódik. Az árnyalatok azonban kalibrált monitorhoz szemre hasonlítva nagyjából rendben vannak (komolyabb hasonlításra meg nincs szükség, hiszen kültéren egyébként is ezer dologtól függ a helyes kontraszt és színhelyesség is).

Felvétel módban státuszkijelzés is megjeleníthető a hátsó LCD-n (sőt, automatikus megjelenítés is választható az exponáló gomb félig lenyomására. Mivel betekintés érzékelő nincs a keresőn, így a keresőbe nézéskor is marad az LCD-n a kijelzés. Az „i” gomb megnyomására standard státusz nézetből átválthatunk aktív státusz képernyőre, ahol a feltüntetett adatok bármelyikét megváltoztathatjuk. Egyfajta gyorsmenüként funkcionál ez a lehetőség, ahol beállítható a Képminőség és méret, Fehéregyensúly, Érzékenység, Élességállítási mód, AF mező mód, Fénymérési mód, Expozíció kompenzáció, Vaku kompenzáció, Vakumód, Aktív D-Lighting és a Képstílus.
Ezen kívül persze folyamatosan nyomon követhető a rekeszérték, záridő, az aktív AF mező, valamint a hátralévő képek száma is. A státuszkijelzés színezetét és stílusát egy külön menüpont alatt változtathatjuk meg.
Visszajátszásnál a fel és le iránygombokkal lapozhatunk a képernyőn megjelenő információs oldalak között. Választhatunk színcsatornákra bontott és világossági hisztogram, kiégett részeket jelző nézet és standard nézet között. Érdekes, hogy egyetlen nézetnél sem tekinthetők meg a használt fotózási paraméterek, mint az érzékenység, rekesz, záridő, stb.

Változatlan a pentatükrös kereső, amely 95% lefedettségű, nagyítása 0,85×-es, azaz egy képzeletbeli (hisz a valóságban ilyen nem létezik) 100%-os és 1,0×-es nagyítású fullframe keresőhöz képest kb. 54%-os méretet jelent. A kereső rendelkezik dipotria korrekciós tárcsával -1,7 és +0,5 m között, betekintés érzékelőt viszont nem kínál, s nem cserélhető a mattüveg sem.

Vaku

A fényképezőgép tetején a megszokott vakupapucsot kapjuk, i-TTL vagy középpontos külső villanók csatlakoztatására. A Nikon által forgalmazott minden CLS (kreatív vaku-rendszer) villanó gond nélkül használható a géppel.


A D3400-ban 7-es kulcsszámú felnyíló vakut találunk, amelyet automatikus üzemmódokban a gép is képes felpattintani. Használhatunk vaku teljesítmény kompenzációt, illetve kézi vakuteljesítmény is megadható 1/32-ig, 1 Fé lépésekben.

A vakuszinkron továbbra is 1/200 mp-es, amely nem csak a beépített vakura, de külső rendszervakukra is vonatkozik. Ennél nagyobb zársebesség mellett csak rendszervakuval, HSS módban vakuzhatunk.

Csatlakozók, akku, memóriakártya

A Nikon D3400-ra két csatlakozó került: a microUSB és mini HDMI aljzatok a bal oldalon, egy gumi ajtó mögött találhatók.


Az akkumulátor változatlanul a 7,2V-os, 1230 mAh-s, azaz 8,9 Wh energia tároló képességű EN-EL14a. A lemerült akkumulátor külső töltőben tölthető fel, amely csak a töltés tényéről tájékoztat, a töltöttségi szintről nem.

A töltöttségi szint a fényképezőgépben 3 szegmenses piktogramon ellenőrizhető.
A memóriakártyát a gép jobb oldalán lévő ajtó mögé helyezhetjük. A gép SD, SDHC valamint SDXC típusokat kezel, valamint támogatja a nagy sebességű UHS-I átviteli módot.