Felépítés I.
Felépítés
Ha alig egy éve kaptunk egy nagyon komoly felépítésű D300-at és egy szintén első osztályú D3-mat, akkor a kettő között elhelyezkedő új típus sem adhatja alább. A D700 szintén a megfelel a legmagasabb minőségi követelményeknek. Masszív, magnézium borítású fémváz, a kényes helyeken por- és cseppálló szigeteléssel. Ez az igazi profi gépek egyik ismérve. A másik a hosszú élettartamra tervezett zárszerkezet, amely a D700 esetében kb. 150 000 expozíció (azonos a D300-nál megadott értékkel).
A vázat kézbe véve az elnyűhetetlenség érzése keríti hatalmába az embert, hisz a nyilvánvaló precizitás mellett egyfajta „hol-az-a-kiálló-szög?-verjük-be” hangulat lengi körül. A két említett modell hatása teljesen nyilvánvaló ha a D700-ra pillantunk. A váz a D300 formáit kapta, kissé magasabb kivitelben, a magassága elsősorban a nagyobb prizmaháznak köszönhető, hiszen a 2,25x nagyobb érzékelőhöz tágasabb kereső/tükör/pentaprizma is kell. Ebben inkább a D3-ra ütött a gép, még a kereső szemkagylója is a csúcsgépre emlékeztető, kerek gumiszegélyt kapott.
Ahol lehet kényelmes, és ami talán ugyanolyan fontos, a vázat csúszásmentes gumibevonattal látták el. Természetesen ilyet kapott a markolat szinte teljes egésze. Az elülső rész a funkciógombokig borított, melyek mellett kényelmesen elférnek a vaskosabb ujjak is. Nem csoda, hiszen a markolat a belső bevágásának köszönhetően elég keskeny. Magam részéről a mai napig nem tudtam eldönteni, hogy ez a bevágás mennyire fekszik. Célszerű az biztos, mivel biztosabbá teszi a fogást, az én hosszabb ujjaimnak azonban nem túl kényelmesek. A markolat hátsó részén is végigszalad egy kisebb gumiborítás, stabilitást adva így a hüvelykujjnak, de a gép bal oldalán is visszaköszön a borítás, amely inkább esztétikum célját szolgálja, mint a használatét. Hagyományosan itt találjuk az AF mód kapcsolóját, amit ezúttal egy vájatba süllyesztettek. Jól néz ki, de hozzáférni is nehezebb, mint korábban. A másik ilyen nehezen hozzáférhető gomb a fölötte lévő vakumód választó. Pont elétakar a vakuszinkron csatlakozó gumifedele, így csak körömvéggel piszkálhatunk bele. A többi kezelőszervet egyébként a D300-ból örökölte a gép és hasonló helyeken találjuk őket. Aki megszokta a kezelésüket, az rögtön eligazodik majd rajtuk. Igen, a profi Nikonok kezelése inkább megszokás kérdése. A sok funkciógombnak köszönhetően szinte minden fontosabb dolgot elérhetünk külső kezelőszervekről is, de a többállású kapcsolók, körömmel piszkálható gyűrűk, gombkombinációk és kioldható kerekek sokszínűsége elsőre és másodikra is zavarbaejtő, a szó negatív értelmében. Nekem sokadjára sem sikerült megbarátkoznom vele, csak megszoknom.
Képérzékelő
Ahogy már említettem a Nikon D700 érzékelője a kisfilmes gépek képkockaméretével megegyező méretű, a gyártó adatlapja szerint 36 x 23,9 mm-es és CMOS gyártástechnológiával készül. Adatai alapján teljesen megegyezik a Nikon D3-nál használt szenzorral, így feltételezhetően ugyanarról van szó. Az FX formátumú CMOS-on 12,87 millió érzékelőhely található, melyből valódi képalkotásra 12,1 milliót hasznosít a gép.
A fullframe formátum egyszersmind azt is jelenti, hogy nem kell a DSLR-eknél már szinte megszokott objektívszorzóval számolnunk. A felhelyezett kisfilmes optikák névleges gyújtótávolságuknak megfelelő látószöget adnak, így például egy 24-70 mm-es objektív valóban 24-70 mm-nek megfelelő képszögű. Az egyik hátrány, amit ezzel kapcsolatban a gyártónak ki kellett küszöbölnie az, hogy az elmúlt években sorra adta ki DX megjelölésű objektívjeit, melyek az APS-C (DX) mérethez igazított, kisebb képkört vetítettek. Szerencsére ezt könnyen megoldotta a Nikon, hiszen már a D3-ban is átválthattunk DX formátumra, melynél egyszerűen figyelmen kívül hagyja a kép széleit a gép, és csak az APS-C formátumnak megfelelő, 2,25x kisebb képkivágást nyújtja. A gép menüjében magunk is kiválaszthatjuk, hogy FX, vagy DX (24 x 16 mm) képterületet szeretnénk használni, de bízhatjuk a fényképezőgépre is. Automata beállításnál a gépre csatolt DX-jelzésű Nikkor objektíveknél a D700 kisebb képmezőre vált. Természetesen a DX méret kisebb maximális felbontást jelent. Míg FX módban 4256 x 2832 pixel a maximális képméret, addig DX formátumnál 2784 x 1848 képponttal, azaz 5,15 megapixellel dolgozhatunk. A D700-ból kihagyták a D3-ban meglévő 5:4 képarányt (30 x 24 mm), ami sok portréfotós kedvelt oldalaránya. Úgy tűnik a cég elképzelései szerint erre a D3 tulajdonosoknak lehet nagyobb szüksége.
A képadatok feldolgozása az említett két elődhöz hasonlóan itt is a Nikon Expeed feldolgozórendszerre hárul, amely az előző profi vázakban is szép – és nem utolsósorban gyors – munkát végzett.
A tavaly nyári modellek bejelentésének, vagy inkább képességeinek egyik leghihetetlenebb pontja az érzékenység tartomány volt, amely minden eddig látottól nagyobb mértékű állítást tett lehetővé. Nos, ezt a Nikon D700 is megörökölte. Az érzékenység ISO200 és ISO6400 között állítható, de ha a menüben engedélyezzük a kiterjesztett módot, lefelé további egy (ISO100 ekvivalens) felfelé pedig két (max. ISO 25600 ekvivalens) értékig merészkedhetünk. A lépésköz, menübeállítástól függően, 1/3, 1/2, vagy 1 Fé. Kiterjesztett mód és 1/3 lépésköz esetén tehát a következő érzékenységi beállítások választhatók: L1.0 (ISO100 ekv.), L0.7 (ISO125 ekv.), L0.3 (ISO160 ekv.), ISO200, ISO250, ISO320, ISO400, ISO500, ISO640, ISO800, ISO1000, ISO1250, ISO1600, ISO2000, ISO2500, ISO3200, ISO4000, ISO5000, ISO6400, H0.3 (ISO8000 ekv.), H0.7 (ISO10000 ekv.), H1.0 (ISO12800 ekv.), H2.0 (ISO25600 ekv.). Az utolsó két fokozat között csak egész lépés lehetséges.
Ha nagyobb érzékenységeket használunk, fokozott a képeken megjelenő zaj mennyisége is, amely ellen a High ISO NR, vagyis magas érzékenységű zajszűrés bekapcsolásával védekezhetünk. Ez esetben alacsony (Low), normál, és magas (High) érték használható, vagy kikapcsolható a plusz szűrés.
A Nikon D3 cikknél azt írtam, hogy a cég „még nem híve az automata szenzortisztításnak”. Jelentem, már híve! A Nikon D60 bejelentésével megtört a jég és a Nikon is megadta magát a marketing mókuskeréknek. A D700 a szenzor előtti aluláteresztő szűrő négyféle frekvencián való rezegtetésével távolítja el a porszemeket. A D60-nál bevezetett levegőkeringetésről ezúttal nem szól a fáma, és a tüköraknába pillantva a jellegzetes fúvókák sem fedezhetők fel. A rendszert teljesen ki is kapcsolhatjuk, illetve beállítható a gép kikapcsolása előtti, vagy bekapcsolása utáni lefuttatás. A Clean Now menüparanccsal pedig bármikor aktiválható a tisztítás.
Ha a szenzoron makacs szennyeződések maradnak, akkor marad a kézi módszer, hiszen a vibrációs megoldás, csak a könnyen lepergő porszemek és hasonló lerakódások ellen hatásos. A kézi tisztítást a menü megfelelő pontjánál kapcsolhatjuk be. Ilyenkor felcsapódik a tükör, kinyílik a zár és hozzáférhetővé válik a szenzor előtti szűrő kényes felülete.
Sorozat fényképezés
A Nikon D700-nál sorozat teljesítményénél nem számít a választott képformátum, mint a D3 modellnél. Persze ez teljesítmény nem is éri el a csúcskategóriás vázét. Itt is kétféle sorozatmód állítható be. A lassabb CL üzemmódban előre kiválaszthatjuk a sebességet, ami a géphez kapott EN-EL3e lítium ion akku használatával 1-5 kép/mp között változhat. Ha külön megvásároljuk hozzá az MB-D10 portrémarkolatot és ebben más áramforrást használunk (további 4-féle lehetséges), esetleg a szintén opcionális hálózati adapterről üzemeltetjük a gépet, akkor 1-7 kép/mp sebességek között válogathatunk. A másik beállítás a CH mód, amely a maximális sebességet jelenti. Ez a gép alapkiépítésében 5 kép/mp-et jelent, portrémarkolattal, vagy hálózati adapterrel pedig 8 kép/mp-et.
Az, hogy mennyi képet készíthetünk egyhuzamban a beállított képminőség és formátum határozza meg. Ha sorozat módban félig lenyomjuk az exponáló gombot a státusz kijelzőn megjelenik a rögzíthető képszám. Többféle kártyával is kipróbáltam – köztük a leggyorsabbakkal is – de a kijelzés ezek hatására nem változott. A készíthető képek számát az alábbi táblázatban foglaltuk össze:
| Sorozatban készíthetõ képek száma | |||
|---|---|---|---|
| Képméret/formátum | Fine | Nomal | Basic |
| RAW+JPEG L | 15 | 15 | 15 |
| RAW+JPEG M | 15 | 15 | 15 |
| RAW+JPEG S | 15 | 15 | 15 |
| RAW | 17 | ||
| TIFF L | 15 | ||
| TIFF M | 17 | ||
| TIFF S | 21 | ||
| JPEG L | 24 | 33 | 50 |
| JPEG M | 33 | 50 | 50 |
| JPEG S | 50 | 50 | 50 |
Sorozatot nem csak normál, de élőkép módban (Live View) is készíthetünk. A menüben kiválasztható, hogy CL, vagy CH sebességgel szeretnénk dolgozni.
Persze mi is megmértük a sebességet és a készíthető képek számát. Ehhez egy gyors SanDisk Extreme IV CF kártyát használtunk. Érdekes módon a készített képek száma minden esetben meghaladta a fenti táblázatban látható értékeket. Azok a gép által mutatott (várható sorozatkép szám) adatok, míg a lenti táblázatban az általunk mért számok szerepelnek. RAW-ban legfeljebb 18 képet sikerült egyhuzamban készítenünk, míg JPEG-ben a 100 képnél állt meg a sorozat. A sebesség CL, vagyis lassú módban megegyezett a gyárilag megadott értékekkel és CH állásban sem maradt el tőle számottevően. JPEG-ben hajszál pontosan 5 kép/mp-et mértünk, RAW-ban pedig átlagban 4,88 kép/mp volt a kapott eredmény.
Ahogy már említettem, a külön megvásárolható portrémarkolattal 8 kép/mp-ig tornázható fel a sebesség, de enélkül is képesek lehetünk a normál érték fölé vinni a másodpercenkénti képkockaszámot. Nyilván szoftveres korlátozásról van szó az 5 kép/mp esetében, mert ha sima egyképes üzemmódra állítjuk a gépet, majd nagyon gyorsan nyomogatjuk az exponáló gombot, gyorsabb sebességet érhetünk el. Nekem így 6,7 kép/mp-es átlagot sikerült elérnem (RAW formátummal).
| A Nikon D700 képsorozatainak mért értékei (FX képterületnél) |
||
|---|---|---|
| sebesség (max) | készíthetõ képek száma | |
| RAW (14 bit) | 4,9 kép/mp (C high-speed) |
18
|
| RAW (12 bit) |
18
|
|
| JPEG (Fine) | 5 kép/mp (C high-speed) |
100
|
| JPEG (Normal) |
100
|
|
| JPEG (Basic) |
100
|
|
Az automata sorozathoz, vagyis Bracketinghez nem kapunk külön gombot , mint a D3-nál, de hozzárendelhetjük bármelyik funkciógombhoz. Ebben az esetben a funkciógomb és az elülső-hátsó vezérlőtárcsák segítségével állíthatjuk be a lépésközt, valamint a készíthető képek számát. A lépésköz 0,3, 0,7 vagy 1,0 fényérték lehet, és az első tárcsa szabályozza. A hátsóval a képek számát és a sorozat irányát határozhatjuk meg. A részletes beállítás elsőre kicsit bonyolult, ezért inkább az alábbi felsorolásban közöljük:
- BKT (funkció)gomb + hátsó tárcsa:
- +3F – 3 kép a mérthez képest pozitív irányban (pl. 0 Fé > +1Fé > +2 Fé)
- -3F – 3 kép a mérthez képest negatív irányban (pl. 0 Fé > -1Fé > -2 Fé)
- +2F – 2 kép a mérthez képest pozitív irányban (pl. 0 Fé > +1Fé)
- -2F – 2 kép a mérthez képest negatív irányban (pl. 0 Fé > -1Fé)
- 0F – kikapcsolt állapot
- 3F – 3 kép a mérthez képest pozitív és negatív irányban (pl. -1 Fé > 0 Fé > +1 Fé)
- 5F – 5 kép a mérthez képest pozitív és negatív irányban (pl. -2 > -1 > 0 > +1 > +2)
- 7F – 7 kép a mérthez képest pozitív és negatív irányban (pl. -3 > -2 > -1 > 0 > +1 > +2 > +3)
- 9F – 9 kép a mérthez képest pozitív és negatív irányban (pl. -4 > -3 > -2 > -1 > 0 > +1 > +2 > +3 > +4)
A fenti beállítások az automata expozíció sorozatra vonatkoznak, de ezt kombinálhatjuk vakusorozattal is, vagy választhatunk önálló automata vakusorozatot, szintén 2-9 kép hosszan. A menüben WB (fehéregyensúly) sorozat is kérhető. Ennél az elülső tárcsával 1,2 vagy 3 finomhangolási lépcső között választhatunk, a hátsóval pedig szintén az irány és a sorozat hossza (2-9 kép) állítható be.
A Nikon D700-zal lehetőségünk van időeltolásos sorozatot (Interval timer shooting) készíteni. A megfelelő menüpont alat beállíthatjuk a sorozat kezdési időpontját , a képek közti várakozási időt (1 mp-24 óra), a kép intervallumok számát (max. 999), és az ezeken belül exponált fotók számát (max. 9). Ez maximálisan 8991 fényképet jelent.
Itt említhetjük meg az önkioldó lehetőséget, amit a bal oldali expozíciós mód tárcsa utolsó előtti állásával aktiválhatunk. A várakozási hossz négy értékben (2, 5, 10 és 20 másodperc) adható meg előzőleg.
