Felépítés
Ergonómia, kezelés
Amint azt az előző oldalon már írtam, a gép külsőre alig változott valamit. Ami változás történt, az is előrelépés, hiszen a plusz gomb, az új joystick, valamint a közvetlen ISO gomb csak a kezelést teszi könnyebbé.
A méretes gépre hozzá illő nagy markolat dukál, így fogása igen kényelmes, a kisujjunk is gond nélkül elfér rajta, sőt, nekem még hely is maradt alatta – igaz, nem vagyok egy favágó markú János.
A D850-hez opcionálisan portré markolat is vásárolható (MB-D18).
A masszív magnézium ötvözet vázra épülő gép időjárásálló szigeteléseket is kapott, így mostoha körülmények között, havazásban vagy csepergő esőben sem kell aggódnunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy vízálló lenne!
Bár már a Nikon D5 is rendelkezett érintésérzékeny LCD-vel, annak használata elég korlátozott volt, csak LiveView üzemmódban volt értelme, amikor fókuszpontot választunk, illetve lejátszás módban a képek közötti lapozásra. Menüben mozgásra nem.
Nos, e téren is hozott újdonságot a D850, illetve igazság szerint úgy lenne érdemes fogalmaznunk, hogy e téren is megszűnt egy fura kötöttség, így immár szinte teljes értékű érintésérzékeny LCD-t kapunk, ami a menüben is használható, ráadásul a fel-le görgetés is igazán egyszerű vele (érthetetlen igazából, hogy ezt miért nem engedték a D5-ben, mintha nem is fotósok terveznék a Nikonnál a csúcs masinát, vagy legalábbis meg sem kérdeznék őket előre, de az is lehet, hogy akiket megkérdeznek, ők még nem használtak MILC-et és nem tudták, mennyire kényelmes is tud lenni egy jó érintőképernyő).
Azért most sem teljesen fenékig tejfel az érintésérzékenység, hiszen fókuszpont kiválasztásra nem használható, igaz, ez DSLR-ekben eddig még nem is jelen lévő funkció (de majd egyszer ide is beszivárog talán).
Segítenek a kezelésben a programozható gombok is, ezek közül az elülső, Fn1 programozható gombra az alábbi funkciók közül választhatunk egyet:
- előre beállított élességpont
- AF mező mód
- AF mező mód+ AF-Be
- mélységélesség ellenőrzés
- vakuérték rögzítés
- AE/AF rögzítés
- csak AE rögzítés
- egyszeri AE rögzítés
- AE rögzítés (tartás)
- csak AF rögzítés
- AF-Be
- vaku kikapcsolás, bekapcsolás
- expozíció sorozat
- RAW egy képig
- mátrix fénymérés
- középre súlyozott fénymérés
- spot mérés
- csúcsfényre súlyozott spot mérés
- kompozíciós rács
- virtuális horizont a keresőben
- szinkronizált kioldás több fényképezőgéppel
- saját menü
- saját menü felső elem megjelenítése
- visszajátszás mód
- egyik sem
Az Fn1 gomb és vezérlőtárcsával az alábbiak érhetők el:
- képterület kiválasztása (36×24, 30×20, 24×16, 30×24, 24×24)
- záridő és rekesz rögzítése
- 1 lépéses záridő/rekesz
- nem CPU objektív választása
- aktív D-Lighting
- expozíció késleltetés
- fényképezés menü bank megjelenítés
Érdekes módon a hátsó Fn2-re ezzel szemben alig van választási lehetőségünk, gyakorlatilag csak a képértékelés és a saját menü megjelenítés (vagy annak legfelső elemére ugrás) érhető el. Megint csak egy olyan furcsa megkötés, amire nincs logikus magyarázat. Miért ne választhatánk erre a hátsó Fn2-re mondjuk az expozíció késleltetést, miközben az elülső Fn1-re lehetne mást választani.
A kezelést segíti természetesen a felső státusz LCD is, amely az egyes paraméterek beállításánál mutatja az aktuális értéket (pl. érzékenység), de az is látható rajta, hogy melyik kártyára mentünk, aktív-e a Bluetooth LE szolgáltatás, vagy éppen milyen üzemmódban (program automatika, fél-automata és manuális mód: P, A, S, M) dolgozunk, stb. A kijelzőt háttérvilágítással is ellátták, amely igen praktikus módon az exponáló gomb körüli főkapcsoló tovább húzásával kapcsolható be, illetve ki.
Ilyen esetben a D5 és D500 gépeknél már megismert módon egyes kezelőszervek háttérvilágítása is bekapcsol, ami sötét helyen való használatnál igazán jól jön. Üröm az örömben, hogy csak a bal oldali menüsőr és a felső mód, fénymérés, fehéregyensúly és képminőség gombok kaptak háttérvilágítást, már az alsó Fn2 gomb sem, illetve a hátsó Info és i gombok, valamint a felső ISO és expozíció korrekció gombok sem.
Nagyon röviden a menürendszer:
A gép rendelkezik beépített Wi-Fi és Bleutooth LE vezérlővel is, utóbbinak köszönhetően a Nikon SnapBridge alkalmazásból követlenül indíthatjuk a Wi-Fi kapcsolatot, a gépen nem kell állítani mást (előzetesen természetesen párosítani kell az okos eszközt a fényképezőgéppel, illetve a Wi-Fi hálózatot is be kell állítani, de ezt követően már a Wi-Fi bekapcsolását sem kell a külön menüpontban engedélyezni).
A SnapBridge alkalmazás aktuális verziójában tesztünk ideje alatt csak az exponálás volt elérhető, a paraméterek változtatására nem volt mód. November utolsó napjaiban aztán a Nikon frissítette alkalmazását és megjelent a v2.0.1-es verzió, amely már lehetőséget kínál az érzékenység, a fehéregyensúly, a rekesz, zársebesség és üzemmód választásra is. Sajnos korlátozás még mindig van, hiszen érzékenységből csak ISO100 és ISO25600 között választhatunk, azaz a natív ISO64 és ISO80 nem elérhető, ahogy a kiterjesztett érzékenységek sem (ISO32, ISO51200 és 102400). Ezen kívül a fehéregyensúlyban is érthetetlen a korlátozás, hiszen sem közvetlen színhőmérséklet érték nem adható meg, sem a korábban regisztrált kézi fehéregyensúlyok nem használhatók (ha a gépben mégis ezt állítjuk be a SnapBridge app indítása előtt, akkor az alkalmazás figyelmeztet minket, hogy ez a fehéregyensúly nem használható és átállítja a gépet automatikus fehéregyensúlyra).
A fényképezőgépet állványra helyezve az elődhöz hasonlóan cserélhető marad mind az akkumulátor, mind a memóriakártyák, anélkül, hogy a vázat le kellene szerelnünk az állványról, vagy állványtalpról.
Képérzékelő
Az egyik legnagyobb újdonság, ami a D850-be került az az új szenzor. Ezt ugyanis korábbi gépben még nem láthattuk, ez az első alkalom, hogy ezt a szenzort használja a Nikon, vagyis vadonat új fejlesztésről van szó.
Pontosat nem tudni, de tekintettel arra, hogy a hátsó megvilágítású szenzorok fejlesztésében és gyártásában a Sony jár élen és a Nikon eddig is nagyon jóban volt a Sonyval a szenzorgyártás miatt, így a legnagyobb esélye annak van, hogy a szenzort a Nikon kívánságainak figyelmebe vételével a Sony gyártotta. Ez persze részletkérdésnek tűnik alapesetben, de nem akkor, amikor arról van szó, hogy a Nikon D850 még mindig lassú autofókuszt kínál LiveView (élőkép) módban. Mégpedig azért nem, mert a Sony már többször is bizonyította MILC gépeinél, hogy igenis képes a gyors fókuszálásra a képérzékelő segítségével.
Ez alapján feltételezhető, hogy vagy a Nikon nem tartja fontosnak a LiveView módú gyors élességállítást, vagy a Sony nem volt hajlandó ezt a technológiáját átadni a Nikonnak (cikkünk végén azt is megírjuk, hogy a Nikon miként kommunikálja ennek hiányát).
A képérzékelő ezt leszámítva mindenesetre jól hangzó paraméterekkel bír, 46,89 millió teljes pixelszámú, amelyből effektív 45,7 milliót használ fel a gép, ebből pedig 45,4 millió pixeles fotókat képes menteni.
Legnagyobb felbontásban 8256×5504 pixeles képet kapunk, aminél persze választhatunk kisebbet, ráadásul nem csak JPEG, de RAW formátumnál is: 25,6 Mpixel és 11,4 Mpixel is rendelkezésünkre áll, így ha olyan eseményt fotózunk, ahol tudjuk, hogy nem lesz A/4-nél nagyobb nyomatunk és nem lesz szükség erős képkivágásra, akkor a 11 Mpixelt is komolyabb kompromisszum nélkül választhatjuk, ez esetben pedig jóval kevesebb tárhelyre lesz szükségünk, ami nem mellékes egy több ezer képes esküvő esetében (az én tippem, hogy a kreatív fotókat maximális felbontásban érdemes készíteni, a szertartásoknál viszont már felesleges a 45 Mpixel, ott lehet tárhelyet és feldolgozási időt spórolni a 25 Mpixellel, a 6200 pixel széles képek 300 dpi-vel még így is 52 cm széles nyomatot adnak).
A fenti felbontások a teljes, FX formátumú szenzorfelületre érvényesek, de ahogy a régebbi modelleknél már megszoktuk, itt is választhatunk kisebb kivágásokat, így például az APS-C szenzorméretű Nikon DSLR-ek DX formátumával megegyezőt (24×16mm), esetleg 1,2×-es (30×20mm), vagy 5:4 oldalarányú (30×24mm) illetve 1:1 oldalarányú (24×24mm) kivágásokat.
Az érzékenység ISO64-25600 között állítható alapesetben, 1/3 Fé lépésekben. A menüben engedélyezve az érzékenység kiterjesztését lefelé elmehetünk ISO32-ig 1/3 fényértékenként, illetve felfelé ISO51200-ig szintén 1/3 Fé-enként, valamint még ISO102400 is választható.
Az automatikus érzékenység beállításakor nem csak a minimum és maximum érték, de a maximum záridő is megadható, sőt, a gyújtótávolság függvényében kiválasztásra kerülő, reciprok szabály alapján választott zársebesség is eltolható ±2 Fé tartományban (1 Fé lépésekben). Azaz pl. fontos munkáknál, vagy hosszú időtartamú fotózásnál, amikor hajlamosabbak vagyunk a gépet berázni, beállíthatjuk úgy a gépet, hogy a reciprokszabályhoz képest 1 Fé-kel biztonságosabban fotózhassunk, ilyenkor egy 50 mm-es gyújtótávolságú objektívnél nem 1/50 mp-hez fog választani szükséges érzékenységet a gép, hanem 1/100 mp-hez. Ha pedig hatékony stabilizátorral ellátott objektívvel fotózunk statikus témát, akkor pl. -1 Fé-kel módosítva csökkenthetjük a szükséges érzékenységet, mivel a stabilizátor miatt bátrabban használható hosszabb záridő (a példában szereplő 50 mm-esnél 1/25 mp-et).
Szenzor tisztítás
A D850-nél nincs újdonság a szenzortisztítás terén, itt is maradt az ultrahangos szenzortisztítás, amely az érzékelő előtti szűrőréteg gyors vibrációjával rázza le magáról a kevésbé makacs szennyeződéseket. A menüben beállíthatjuk, hogy a tisztítási művelet be- vagy kikapcsoláskor, esetleg mindkét alkalommal, vagy azonnal fusson-e le. A tisztítás kézzel és szoftverrel (utólag) is elvégezhető. Manuális portisztításnál bármikor felcsapható a tükör és nyitható a zár, szoftveresnél pedig egy portérkép fotót készíthetünk a szenzorról, amely alapján a Nikon gyári szoftvere (Capture NX ) elvégzi a hibás képterületek korrekcióját.
Objektív
Az objektívek vonatkozásában semmi változás a D4s-hez képest, így az ott írtak tökéletesen illenek ide is:
A Nikon összes, autofókuszos G és D optikáját használhatjuk a gépen, és nem csak az AF-S és AF-P jelzésűeket, hiszen a váz beépített fókuszmeghajtással is rendelkezik. Az objektív lehet teljes kisfilmes képmérethez, illetve akár DX szenzormérethez tervezett is. Utóbbi esetben a gép automatikusan észleli a kisebb képkört vetítő objektívet és ehhez igazítja a képkivágást (1,5×).
A bajonett a CPU nélküli, régebbi objektívek felcsatolását is megengedi, ezeknél viszont már némi kompromisszumra kényszerülünk. Ezekből a manuális optikákból csak az AI (Automatic Indexing), vagyis az 1977 után kiadott darabokat használhatjuk, A és M módban. A Régi, manuális rekeszgyűrűs optikáknál a menüben 9 db objektív adatait adhatjuk meg, beleértve a legnagyobb rekesznyílást is. A csatlakoztatott objektív ezután a bajonett körüli gyűrűn keresztül adja át a rekeszinformációt a gépnek.
A nem AI jelölésű manuális objektívek nem használhatók a gépen, illetve, ezeken a fénymérés, és a rekesz kezelése sem megoldott.
Kitben az AF-S Nikkor 24-120mm f/4G VR objektívvel együtt vehetjük meg a gépet.
LCD, kereső
Megújult a hátsó LCD, amely ugyan méretében maradt 3,2″ képátlójú, felbontása azonban a D5-nél bevezetett, megnövelt, 2,36 millió szubpixeles.
Ezen felül a kezelés résznél említettek szerint érintésérzékeny felülettel is ellátták a hátsó kijelzőt, ami a menükben és LiveView módban, valamint lejátszáskor is hasznos lehet.
Az LCD a Nikon nagy felbontású profi full-frame szenzoros gépei közül elsőként a D850-nél dönthető. A mechanizmus azonos a D500-nál már megismerttel, lefelé 85 fokban, felfelé 120 fokban dönthető, méghozzá egy igen masszív fém szerkezet segítségével.
A betekintési szög remek, teljesen lentről és teljesen fentről is jól látható a kép, ahogy oldalról is, így ha nem is lehet 90 fokban vagy jobban dönteni a kijelzőt, akkor is jól látható marad a LiveView élőkép, ha nagyobb szögben kell rá tekintenünk.
Az INFO gomb segítségével státuszképernyő, azaz a felvételi információk részletes, grafikus kijelzése is bekapcsolható az LCD-n. Sajnos ez a státuszképernyő nem aktív típusú, így a megjelenített paraméterek közvetlen módosítására nincs mód (pedig az érintőképernyő adná ezt a lehetőséget).
Az „i” gombot lenyomva helyi menü jelenik meg, ahol néhány paraméter és pár funkció érhető el, mint a fényképezés készlet (menu bank), az aktív d-lighting, a képterület kiválasztása (FX, DX, egyéb kivágás) crop), a hosszú expozíciós zajcsökkentés és a nagy érzékenységű zajcsökkentés.
LiveView (élőkép) módban az „i” gomb hatására más menü jelenik meg, itt az élőkép fehéregyensúlyát, az élkiemelést (és annak érzékenységét három fokozatban), az opcionálisan beszerezhető dia adapterrel való negatív vagy dia digitalizálást, az osztott képernyős nagyítást (az élőkép két különböző részlete nagyítható, amelyek együtt mozgathatók fel-le), illetve az elektronikus zár bekapcsolását végezhetjük el (erről az AF/sorozat oldalon írunk részletesebben).
A visszajátszott állóképeken a kijelző melletti gombokkal érhető el részletnagyítás, amelynél a nagyítás fokát jelző sáv zöldre váltása mutatja a pixelpontos nagyítást. De ennél nagyobb nagyítás is kérhető. Nagyított nézetben a képek közti lapozásra is lehetőségünk van (erre az érintőképernyőn megjelenő két nyíl gomb is használható), így a 100%-os mérettel kombinálva könnyen kiválaszthatók egy sorozat legélesebb fotói. Az ugyanitt található kicsinyítés gombbal 4, 9 és 72 nézőképes oldal jeleníthető meg.
A lejátszás módban a fel-le gombokkal információs képernyők csalogathatók elő, amelyeken a képkészítés részletes adatai is megtekinthetők.
Az LCD fényerjét és színezetét is módosíthatjuk, a háttérvilágítás erősségét ráadásul külön megadhatjuk a menükre és az élőképre. A színezet módosításnál egy korábbi fotó is megjeleníthető, így kalibrált monitorunk előtt ülve könnyebben beállíthatjuk a szükséges eltolást, amelyet a kék-borostyán és zöld-bíbor tengelyeken belül tehetünk meg 5-5 lépésben.
A hátsó LCD-n kívül a paraméterek kijelzésében a fentebb említett felső státusz LCD is szerephez jut.
Vaku
A gépbe beépített vaku nem került, amely gyakorlatilag csak a Nikonnál számít valamennyire újdonságnak, más gyártónál profi DSLR-be eleve nem kerül vaku. A D810-nél azonban még volt, amely persze nem arra szolgált, hogy a beépített kis vakuval adjunk fényt a fotónkhoz, viszont hasznos segítséget adhatott a vezeték nélküli vakuvezérlésben. Ezt most opcionális kiegészítővel tehetjük meg.
A felső vakupapucs továbbra is elérhető, a szinkronidő maradt az 1/250 mp.
A csatlakoztatott rendszervaku, első- és hátsó redőnyre szinkronizált, vörösszem csökkentő, lassú szinkron, illetve utóbbi kettő kevert üzemmódjában használható. Vörösszem csökkentés (szoftveresen) utólag, a Retouch menüben is alkalmazható a képre. A villanó teljesítménye -3..+1 Fé között, 1/3 lépésközökkel korrigálható, és összekapcsolható az expozíció korrekcióval is.
Ha valamelyik funkciógombhoz rendeljük, a vakumérés rögzítésére (FL) is módunk nyílik. A vaku szinkronsebesség automatikusan max. 1/250 mp lehet, kézzel pedig 1/60 és 1/250 mp között állítható be. Lehetőségünk lesz a csatlakoztatott vaku gépen belüli, kézi teljesítmény szabályozására is, mely max. 1/128 arányú leosztást tesz lehetővé. Ugyanígy a vakuval kapcsolatos Custom beállításoknál engedélyezhetünk modellfényt is, ami a Pv gombbal aktiválható.
A rádiós kioldókkal is használható felső vakupapucson kívül vezetékes vakuszinkron kimenet is került a gépre, aminek napjainkban már egyre kevesebb jelentősége van, pont az előbb említett rádiós kioldók térhódítása miatt.
Kereső
Nehéz elhinni, de a korábbi 0,7×-es nagyítású keresőn is tudtak még faragni a Nikon mérnökei, így a D850-be az eddigi legnagyobb, 0,75×-es nagyítású került, ami még a D5-énél is nagyobb keresőképet biztosít (a Canon EOS-1D X Mark II keresője egy hajszállal még ennél is nagyobb, 0,76×-es).
Egyébiránt ezt részben az is megkönnyítette, hogy elhagyták a beépített vakut, így több hely jut a nagyobb keresőnek. Tegyük hozzá rögtön, azért ha akarták volna, így is befért volna az a vaku, max. 4-5 mm-rel magasabb lett volna a gép.
Az elektronikus mattüvegen az összes fókuszpont, a fontosabb fénymérési területek, valamint kompozíciós segédrács is megjelenhet (ha engedélyezzük), illetve képkivágást alkalmazva az aktív képterület szélét is láthatjuk egy vonalkával jelezve, vagy az inaktív részt lesötétítve.
Ami hiányolható, hogy nem látszik a keresőben a használt formátum (RAW), illetve képméret, a kioldási/sorozat mód, de a fókuszmód is csak akkor, ha megnyomjuk a gép oldalán a fókuszmód választó gombot. Ezeket csak a felső státusz LCD-n ellenőrizhetjük.
Elektronikus horizont megjelenítésére úgy van lehetőségünk a keresőben, ha valamelyik programozható gombra ezt a funkciót felprogramozzuk (pl. a mélységélesség előnézet helyére). Ez esetben a kereső két oldalán az elfordulást, illetve a döntést/emelést is láthatjuk.
LiveView módban az LCD-n is látható ilyen, illetve a beállítás menüben a LiveView bekapcsolása nélkül is kérhetünk a hátsó kijelzőre virtuális horizontot, amely az elfordulást és a le/fel döntést is jelzi. Ez az exponáló gomb megnyomására eltűnik a kijelzőről, szemben a keresőben megjelenítettől, amely exponálás után is látható marad (csak kikapcsolás után tűnik el).
A kereső betekintő nyílásának jobb oldalán lévő tárcsával szabályozhatjuk a dioptria korrekciót (-3..+1 dioptria között), a bal oldalon lévő kapcsolóval pedig két fémlamellával zárhatjuk le a nyílást, így hosszabb expozícióknál itt nem juthatnak be kósza fények.
A betekintési távolság egyébként nikon géphez hűen elég kicsi, mindössze 17 mm, így szemüvegesek szinte biztos, hogy nem fogják a teljes keresőképet látni, ha szemüveget is használnak. Mit lehet tenni? Korábbi cikkünkben erre is kitértünk.
Memóriakártya, csatlakozók, akku
Profiknak szánt fényképezőgépről lévén szó, a dupla kártyafoglalat alapnak számít. Ezt már elődei, a D800 és D810 is kínálták, noha ott még CompactFlash és SD támogatás volt. A D850 szakított a CompactFlash támogatással, így aki CF kártyával használta eddig a D800-asát vagy D810-esét és tovább lépne D850-re, számítson rá, hogy a CF kártyáit a régi géppel együtt kell eladnia.
Az újonnan támogatott XQD formátum a CF-fel szemben sokkal nagyobb sebességre képes, így ez a lépés teljesen logikus a Nikon részéről (bár lehetett volna a CFast is egy opció, de a Nikon már korábban döntött a Sony által létrehozott XQD mellett, a CFast maradt a Canon üdvöskéje).
Tudni kell azonban, hogy az XQD kártyák elég borsosak (és a Sony-n és Lexar-on kívül más nem gyártja), így ha nem szeretnénk 60 ezer Ft-ot fizetni egy 64 GB-os kártyáért, akkor maradjunk az SD-nél, amelyekből az UHS-II átviteli sebességűeket is támogatja a gép, így elviekben 300 MB/s körüli sebességet is elérhetünk velük (igaz, az ilyen sebességű SDXC kártyák is 45-50 ezer Ft körüliek, ehhez képest az XQD nem sokkal drágább, viszont létezik belőlük 400 MB/s írási sebességű is).
A memóriakártyák foglalata továbbra is oldalt található, egy műanyag ajtó mögött (amely nem rendelkezik fém megerősítéssel). Véletlen letörése nem okozza a gép használhatatlanságát, de az időjárásállóság nyilván oda lesz.
Kicsit furcsa látni egy ilyen kategóriás gépnél ezt a műanyag ajtós egyszerű megoldást.
A két memóriakártya közül a menüben választhatjuk ki az elsődlegeset. Lehetőségünk van különböző kártyaírási módok kiválasztására is. Túlcsordulás állásban amint betelik az elsődleges kártya, a gép a másik kártyán kezdi meg a mentést. Biztonsági másolat módban képeink és videóink mindkét kártyán egyszerre mentésre kerülnek, így lesz egy biztonsági másolatunk is. RAW/JPEG módban az elsődleges kártyára csak RAW, a másikra csak JPEG képek kerülnek. A két kártya között teljes tartalmukat, külön könyvtárakat, vagy a fényképeket egyenként is átmásolhatjuk.
Nem változtak lényegében a csatlakozók, így mindent ugyanott találunk, mint a korábbi modellen.
A gép bal oldalán egy-egy műanyag kupak alatt találhatók a mikrofon és a fejhallgató csatlakozók, alatta külön kupak mögött a Super-Speed micro USB 3.0 aljzat, majd legalul a micro HDMI, amely 8 bites, 4:2:2 almintavételezésű, videórögzítésre is használható jelkimenete van.
Műtermi portré, vagy tárgyfotózásnál nem mellékes, hogy ha USB-n kersztül csatlakoztatjuk a fényképezőgépet számítógéphez a képek áttöltése érdekében, akkor a gép továbbra is használható fotózásra, azaz fotózás közben is tölthetők át képek. USB kapcsolat esetén viszont a LiveView élőkép mód, illetve videofelvétel nem érhető el, csak fotózni lehet.
Első ránézésre nem feltétlenül érthető, hogy miért nem lehetett ezeket közelebbre helyezni, miért van külön a HDMI kimenet. Nos, erre az a praktikus magyarázat, hogy a mellékelt kábelrendező segítségével úgy helyezhetjük el a kábeleket, hogy az azokra gyakorolt erőhatás ne tudja kitépni a csatlakozóból, illetve ne törhesse azt meg. A kábelrendező a csatlakozók melletti furatba illeszkedik (ezért a nagy hely).
Az akkumulátor a korábbinál kicsit nagyobb kapacitású lett (7V, 1,9Ah, ~14 Wh), az EN-EL15a gyári akku helyett azonban használhatjuk a régebbi EN-EL15-öt is. Az akkut külső töltőben tölthetjük fel, amely nem ad információt a töltöttség állapotáról, csak a töltés, vagy készenlét tényéről.
A fényképezőgép státusz kijelzőjén 5 szegmenses piktogramon ellenőrizhetjük az akku töltöttségét, de a menüben százalék pontos visszajelzés is elérhető, ahogyan az utolsó töltés óta készített képek száma és az elhasználódás mértéke is megtekinthető.
