Kipróbáltuk: Nikon Z 5 – teszt

Bevezetés

Az internet sötét bugyraiban sok-sok véleményt lehet találni a két nagy DSLR gyártó, a Canon és a Nikon tükör nélküli fényképezőgépeiről, illetve a felvállalt irányról. Nem kérdéses, hogy nem mindenki elégedett a fejlesztések ütemével, pláne a Canon esetében, ahol profinak tűnő első full-frame MILC után egy belépőszintű jött, majd csak ezt követően érkeztek meg a szenzorstabilizálással is ellátott modellek.
A Nikon ezzel szemben 2018-ban rögtön két profi felhasználásra is alkalmas modellel indította utjára a Nikon Z full-frame MILC rendszerét, amelyet egy évvel később – azaz tavaly – követett az APS-C szenzoros modell.

Idén aztán megérkezett a harmadik full-frame szenzoros tükör nélküli cserélhető objektíves fényképezőgépük, a Nikon Z 5, ami alapvetően a Z 6 modell alá pozicionált, kvázi mintegy belépő termék a full-frame „mirrorless”-ek világába. Bár a Nikon észak-amerikai weboldala „Entry-level”-ként aposztrofálja a Z 5-öt, ez korántsem jelenti azt, hogy belépőszintű képességei lennének a gépnek. Erről már a bejelentéskor és az azt követő béta géppel történt próbák során megbizonyosodhattunk.

Tény, hogy a felbontás és a sorozat sebessége arra utal, hogy nem a profikat célozzák meg a Z 5-tel, azonban az egyéb képességek, mint az időjárásálló szigetelések, a szenzor stabilizáció, a dupla kártyafoglalat, az elektronikus zár lehetősége, a jó minőségű elektronikus kereső, a hátsó fókuszkar, a dupla vezérlőtárcsa mind jóval előrébb mutatnak, mint amit belépőszintnek eddig megszoktunk – legalábbis a tükörreflexesek kategóriájában. Úgy látszik azonban, hogy a full-frame MILC szegmensben a Nikon jóval magasabbra teszi a lécet.

1 of 2

Ezúttal sem térünk el a jól bevált struktúránktól, azaz először a gép főbb képességeit foglaljuk össze, ezt követően az eggyel magasabb modellel, a Z 6-tal vetjük össze.

A Nikon Z 5 főbb jellemzői:

• képérzékelő: 24,3 Mpixeles, full-frame méretű (36×24 mm) CMOS (hagyományos, elülső megvilágítású)
• szenzoreltolásos stabilizálás
• érzékenység: ISO100-51200 1/3 Fé lépésekben, kiterjeszthető ISO50-ig és ISO102400-ig 1/3 Fé lépésekben
• objektív: Z bajonett
• 273 pontos hibrid (fázis-különbség és kontraszt alapú) automatikus élességállítás, -2 Fé érzékenység
• 3,69 millió képpontos OLED elektronikus kereső, 0,8×-es nagyítással, 100% lefedettséggel, betekintés érzékelővel, dioptria korrekcióval (-4..+2 dioptria)
• DSLR-nél karcsúbb felépítés
• rekesz- és zársebesség előválasztás, teljes kézi üzemmód
• 12 és 14 bites RAW formátum támogatása, háromféle felbontásban, veszteségesen, illetve veszteség nélkül tömörítve
• gépen belüli RAW szerkesztés
• LCD: 3,2″ 1,04 millió szubpixel, érintésérzékeny, 45 fokban lefelé, 90 fokban felfelé dönthető
• elektronikus zár első redőny helyett, vagy teljes elektronikus zár
• max. 4,5 kép/mp sorozat sebesség, folyamatos fókusszal, akár 100 képig
• automatikus expozíció és fókusz sorozatok
• HDR fotózás
• optikai hibák javítása (vignettálás, torzítás)
• 3840×2160 pixeles videórögzítés (24, 25 vagy 30 kép/mp) vagy 1920×1080 pixel (24, 25, 30, 50, 60 kép/mp), max. fél óráig
• time-code (időkód) támogatás videofelvételnél
• time-lapse videókészítés
• magyar menü
• SnapBridge támogatás: Bluetooth és Wi-Fi, képáttöltés és távkioldás
• dupla SD kártyafoglalat (UHS-II támogatás)
• Li-ion akkumulátor (470 kép kapacitás CIPA mérés szerint)
• USB3.2 Type-C (töltés és működtetés is) és micro HDMI csatlakozás, mikrofon bemenet, fejhallgató kimenet

A részletes műszaki adatok a fényképezőgép adatlapján találhatók, amelyet érdemes áttanulmányozni, mert van sok olyan adat, amit nem fogunk a cikkben újra elismételni.

A Z 5-öt úgy fejlesztették, hogy kvázi azonos felbontása ellenére ne veszélyeztesse a Z 6-ot, így érthető okokból kissé megnyírbálták a funkciókat is. A két gép közötti főbb eltéréseket táblázatos formában mutatjuk meg: