A fotózás
A Nikon Z 5-öt is sikerült elvinnünk éles bevetésre egy esküvőre, hogy kiderüljön: a MILC gépek alkalmasak-e a profi DSLR-ek kiváltására (én egy Canon 6D Mark II-vel, lányom pedig a Nikon Z 5-tel).
Egy viszonylag kis esküvőről volt szó, amelyet eredetileg májusra terveztek, de a Covid-19 járvány miatt el kellett halasztaniuk. Az eredetileg tervezett helyszínre már nem sikerült megfelelő új időpontot foglalni a párnak, így egy községben tartották meg a polgári szertartást.
Ez csak abból a szempontból lényeges, mivel a kisebb Polgármesteri Hivatalokhoz tartozó dísztermek általában szűkebbek, méretüket tekintve kisebbek, mint a nagyvárosoké, illetve esetenként a felszereltségük is elmarad a nagyobb büdzsével rendelkező városokétól.
Itt konkrétan belső világítás nélküli helyiségben kellett fotóznunk – bár megkérhettük volna az Anyakönyvvezetőt, hogy kapcsoljunk fel lámpát, de már megkezdődött a szertartás, mire kiderült, hogy nem lesznek felkapcsolva a fényforrások. Persze nem kell ettől kétségbe esni, nyilván kicsit magasabb érzékenységet kell használni, ugyanakkor a fókuszrendszernek komolyabb feladata lesz így.
Nagyjából olyan megvilágítást kell elképzelni, mint egy közepes ablakokkal rendelkező, északra néző nappali esetében.
A fókuszrendszer alapvetően jól vizsgázott, a könnyen áthelyezhető fókuszpont hatékonyabb fotózást tett lehetővé, mintha egy tükörreflexes középső fókuszpontját használva minden képnél újra kellett volna komponálni a képet (a DSLR-eknél a középső fókuszpont a legpontosabb, a szélsők használatakor még profi vázak esetében sincs dupla keresztszenzor, amely miatt a pontosság csökkenhet, így általában mi a középső fókuszpontot használjuk tükrösöknél).
A fókuszkarral történő fókuszpont mozgatás egy kissé nehézkesnek tűnt, a folyamatos léptetés során idegesítően sok idő telik el, mire átérünk a képmező egyik végéből a másikba. Persze egy átlagos témánál ez nem lehet probléma, de itt minden tizedmásodperc számít.
Éppen ezért a gyorsabb fókuszpont áthelyezés miatt az LCD érintése mellett döntöttünk, ez tűnt gyorsabbnak.
Sajnos a gép hiába rendelkezik érintésérzékeny hátsó LCD-vel, azt nem használhatjuk fókuszpont mozgatásra, ha elektronikus keresőbe nézünk – szemben más gyártók termékeivel, ahol ez már régóta elérhető.
A használt Nikkor Z 24-70mm f/4 S objektív is szépen vizsgázott, nyitott blendén is remek részleteket kaptunk (a képen szereplő tanuktól utólag nem tudtunk engedélyt kérni a közléshez, így őket kitakartuk, a pár hozzájárult a képük megjelenítéséhez):
Két esetben fordult elő fókuszprobléma, az egyik esetben a vőlegény háttal állt az ablaknak, így erős ellenfényt kapott az arc (amerre nézett, arra pont az árnyékosabb terület volt, így az arc alig kapott fény, de nem az a szituáció, ami a lenti képen látszik).
Másik esetben pedig a szemüveg viccelte meg a fókuszalgoritmust, ugyanis a szemüvegben átszűrődő képet élesebbnek látta, mint magát a szemüveget és a szemeket, így a Z 5 a szemüvegben lévő képre fókuszált, amely kis mértékű hátsó fókuszt eredményezett. A fókuszkeret kb. az orr és a jobb szem vonalában volt (a legkisebb méretűre állítva). Vélhetően ez a hiba arcfelismeréssel kiküszöbölhető lett volna, de tekintettel arra, hogy arcfelismerést csak automatikus fókuszmező módban aktiválhatunk, így ezt itt nem használhattuk (minden alkalommal kézzel átváltani pedig nincs idő, jó lenne erre egy dedikált gomb, vagy akár egy programozható gombra helyezhető funkció).
A kreatív fotózásra késő délután került sor, ahol főképp árnyékosabb helyeken fotóztunk, de kimentünk este 6 után a város főterére is, majd pedig egy kis erdőben folytattuk a lemenő Nap fényénél. A használt objektív ez esetben a Nikkor Z 85mm f/1,8 S volt.
A fókusz itt is túlnyomó többségben helyes volt, egy-két hibás lett csak. Viszont gyakorlatilag határozottan több jó fókuszú kép lett, mint a 6D II-vel és a 85mm f/1,8 objektívvel, ami pedig kellő fényben eddig sosem hagyott cserben. Az erdő mélyén azonban annyira kevés volt a fény, hogy itt már a tükrös is csak tapogatózott, így átváltottam a tükrössel LiveView módba, ott már nem volt gond.
A tapasztalat tehát az, hogy az élőképes fókusz nem ördögtől való, s noha biztosan nem olyan gyors egy Z 5 fókuszrendszere, mint akár egy D850-é, pláne egy D6-é, nem volt olyan pillanat, amiről lemaradtunk volna a fókuszsebesség miatt.
A gép kellően könnyű, a 24-70mm f/4 sem nehéz, így igazán könnyed volt a szertartás fotózása, ahogy egyébként a kreatív fotózásnál sem húzta a kezet és nem erőltette meg a csuklót a gép és a Nikkor Z 85mm f/1,8 S páros.
A gépet tele akkuval vittük el a polgári szertartásra (kb. 20 perc fotózás), majd pedig a kreatív fotózásra (kb. 2,5 óra fotózás).
Ez idő alatt az akksi kb. 40%-ig merült le és 305 fotó készült, azaz nagyjából 500 kép kihozható egy akkumulátorból akkor is, ha nem kapcsoljuk ki minden kép után a gépet.
Az utómunkákkal még nem végeztünk, de az első tapasztalatok érdekesek az árnyékos részek felhúzásának kapcsán, ugyanis a nagyon sötét részeket csak Shadow-zal nem tudjuk előcsalogatni, csak akkor, ha az expozíción is húzúnk felfelé. Ez azonban könnyen lehet, hogy csak a Lightroom motor miatt van.
A kreatív fotózáson készült nyers fotókat a tesztfotó galériánkban lehet megtekinteni.
