Kipróbáltuk: Nikon Z 7 – teszt

Mért értékek

A fényképezőgép mért értékeit az alábbi táblázat mutatja. Érdekes látni, hogy a DSLR-ekkel szemben a Z 7 szinte minden tekintetben lassabb egy kicsit. A legszembetűnőbb az 1 mp-es bekapcsolási idő, amin azért már bőven túlhaladt a mai technika. Ez kicsit soknak tűnik, de alapvetően azért nem vészes. Kicsit problémásabbnak tűnik viszont, hogy ha a gép az energiatakarékosság jegyében alvó módba vált, akkor is kb. ennyi idő után hozható használható állapotba.

A képek közötti lapozás sebessége ugyan alacsonyabb, mint a D850-nél (azonos memóriakártya használata mellett), de ez is kellően gyors, így e téren azért nincs szégyenkezni valója a Z 7-nek.
Kár viszont, hogy a gyors XQD kártyát a Z 7 sem képes teljes mértékben kihasználni, sőt, gyakorlatilag egy kicsit lassabb is a kártyaírás, mint a D850 esetében (azonos kártya, azonos fájlformátum és felbontás mellett). Az itt elérhető 200-230 MB/s bőven alatta marad a kártya által ígért 400 MB/s-nak. (Sőt, sajnos az is ide tartozik, hogy UHS-II-es SDHC memóriakártyával már mértünk 260 MB/s-os írási sebességet, tehát ehhez a sebességhez nem kötelezően szükséges az XQD kártya). Vélhetően egyébként a képfeldolgozó procsszor limitálja az írási sebességet, nem a kártya, így esélyes, hogy 300 MB/s írási sebességű kártya használatakor sem lenne lassabb a gép. A lényeg azonban, hogy ezekkel a memóriakártyákkal is fürge a kártyaírás, a legtöbb SD kártyás megoldásnál azért bőven gyorsabb.