Felépítés
Ergonómia, kezelés
Ahogy már említettük, a Nikon Z fc fényképezőgép külsejét leginkább az 1970-es évek végén megjelent Nikon FM2 inspirálta. A Nikon Z fc egyes tárcsáit és gombjait azokra a helyekre tervezték, ahol az FM2-nek is volt valamilyen kezelőszerve. Nézzük a képeket még egyszer:
A zársebesség tárcsa ez alapján maradt a filmes gépnél alkalmazott helyen, a gép felső részén, a keresőtől jobbra, emellett az exponáló gomb található (jobbra), majd az expozíció korrekció tárcsája, ami a filmes gép felhúzó karjának pozíciójában foglal helyet. A felső rész bal oldalára az érzékenységet kiválasztó tárcsa került, az FM2 filmtovábbító karja helyére. Az FM2 rendelkezett a gép tetején egy képkocka számlálóval, ami egy kis ablak mögött volt látható, ezt átdolgozva vitte tovább a Nikon: a Z fc-re rekeszérték kijelző került, szintén egy kis ablak mögé. Persze ez a kijelző már folyadékkristályos, de a külső tekintetében ez is erősíti a retró hatást.
A fényképezőgép első kézbevétele során feltűnő a kis tömege, amit a kitobjektív (Nikkor DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR) feltekerése sem növel meg jelentősen. A gép fotózásra alkalmas állapotban (kitobjektívvel, akkuval és memóriakártyával) 580 grammot nyom.
Egy kicsit meglepő a fogása is, amit túldícsérni nem lehet, hiszen ergonómikus markolat nincs, de ez annak következménye, hogy a Z fc-nek hasonlítania kell az FM2-höz. (Zárójelben: aki szereti a régi filmes gépeket, az elfogadja azok fogását is, a Leica is hasonló dizájnnal készíti a mai napig a távmérős gépeket). Teljes értékű portrémarkolatot a Nikon a Z fc-hez nem kínál, de egy passzív markolat létezik a géphez (Nikon GR-1), amitől lesz valamiféle fogás a vázon, illetve kb. 1,5 cm-rel magasabb is lesz.
A Nikon nem emelte ki a bejelentéskor, hogy a magnézium-ötvözet vázra épülő gép időjárásálló szigetelésekkel rendelkezne (a magnézium-ötvözet vázról esett szó, de időjárásállóságról nem). S noha a csatlakozókat fedő gumilapoknál találunk dupla szigetelést a víz bejutása ellen, az akkumulátor fedlapjánál ilyet nem alkalmaztak, sőt, egyáltalán nincs gumiperem. Ugyanígy egyébként a 16-50mm-es objektív sem rendelkezik időjárásálló szigetelésekkel, bajonett körül gumi peremmel.
A kitben is kapható Nikkor Z 16-50mm f/3,5-6,3 VR objektívről további részletek a róla szóló tesztünkben olvasható.
A könnyű kezelhetőséget a sok dedikált tárcsa segíti, gyakorlatban azonban van itt néhány érdekes dolog. A tárcsák közül az érzékenység tárcsát és a zársebesség tárcsát egy-egy rögzítő gombbal látták el, amely a véletlen elfordulást akadályozza meg elviekben. A zársebesség tárcsánál ez viszont a valódi zársebességek esetén nem rögzít, csak az 1/3 lépés, a vakuszinkron idő (X) és a két hosszú expozíciós módban (B és T). Ez azonban nem jelenti azt, hogy 1/4000 mp-ről tovább tekerve ne ugornánk át az 1/3 lépés módra, vagy éppen a másik irányban a 4 mp-től tovább tekerve ne ugrana be a retesz a B módba lépés után. Szerintem praktikusabb lett volna, ha a rögzítést úgy oldják meg, hogy már a szabadon választható zársebesség értékekből se tudjunk kilépni.
A használat során egyébként ez nem okoz óriási problémát, hiszen az 1/3 lépés (1/3 Step) állás teljesen jól használható, ez esetben hátsó vezérlőtárcsával állíthatjuk a zársebességet a teljes tartományban.
A fotózások során viszont kellemetlenebb volt az érzékenység tárcsa használata. Ez ugyanis minden állásban rögzül, azaz elforgatásához mindenképpen be kell nyomjuk a közepén lévő kioldó gombot. Én speciel feleslegesnek érzem ide a tárcsarögzítést, de ha már van, akkor is alkalmazható lett volna a Panasonicnál és Olympusnál bevett módi, amelynél a rögzítést ki vagy bekapcsolhatjuk a tárcsa közepén lévő gombbal (magyarul, ha valaki akarja, akkor rögzítheti, ha nem akarja, akkor nem rögzíti).
Tegyük azért hozzá, hogy ha az érzékenység tekerődik el egy óvatlan mozdulat, vagy táskába helyezés során mondjuk ISO200-ról ISO400-ra, az mégsem akkora probléma, mint ha az expozíció korrekció állítódna el 0-ról +1-re, ami ugye komoly túlexponáltságot hoz rekesz előválasztás módnál is. Márpedig az expozíció korrekciós tárcsán nincs rögzítő gomb. Szerintem egyébként a váz kialakítása miatt eleve esélytelen, hogy az érzékenység tárcsa egy táskába helyezéskor elforduljon. Elég lett volna egy feszes tárcsa is, amit határozottan kell elforgatnunk az átállításhoz és ami eleve megakadályozza a véletlen elfordulást.
Kezelhetőség szempontjából érdemes még megemlíteni, hogy a bekapcsolásra használható kar ezúttal is a gép elején, az exponáló gomb körül van, azaz egyetlen kézben fogva a gépet is könnyen akcióra foghatjuk. Az üzemmódok váltásához nem üzemmódtárcsát, hanem üzemmód kart használhatunk, ez a gép felső részének bal szélén található. Ez egy teljesen jól használható, szerethető megoldás. A videózás és fotózás között pedig a zársebesség tárcsa alatti karral válthatunk, akár a jobb hüvelykujjunk, akár a bal kezünk segítségével.
A rekeszérték és zársebesség, valamint további paraméterek megváltoztatásához egy elülső és egy hátsó vezérlőtárcsa is rendelkezésünkre áll, ezek funkciója a beállítás menüben változtatható.
A gép kezelés összességében könnyű, leszámítva az érzékenység beállítás nehézségeit. A fókuszmező választáshoz egyedül a hátsó nyolc irányú navigáló gombok szolgálnak, na és persze az érintésérzékeny LCD. Fókuszkart, illetve az elektronikus keresőbe nézés során az LCD érintését azonban nem használhatjuk a fókuszmező mozgatására (a Nikon az egyetlen gyártó, aki ez utóbbit még nem teszi lehetővé, pedig nagyon praktikus dolog tud lenni).
A gombok egy része programozható, így az objektív bajonett csatlakozója melletti (jelöletlen) Fn is, amit jobb kezünk középső vagy inkább gyűrűs ujjával nyomhatunk meg, de a hátsó AE-L/AF-L és a felső videofelvétel gomb is. A választható funkciók megtekinthetők a lenti menürendszer videó egyéni beállítások menü, f vezérlők menüjének 2-es pontjában. Ezen kívül az Ok gombnak is adhatunk két funkciót, illetve objektíven lévő L-Fn s az elektronikus gyűrű feladata is megadható, utóbbinál élességállítás, rekeszérték, expozíció kompenzáció, érzékenység választható.
A kezelést segíti a LCD-n megjeleníthető helyi menü is, amelyben tizenkét paraméter értéke változtatható meg könnyedén. Ennnek tartalma is szerkeszthető.
A menürendszer felépítése megegyezik a Nikon DSLR-eknél és a Z rendszernél egyaránt alkalmazott megoldással: a lejátszás, a felvétel, a videófelvétel, az egyéni beállítások, a beállítás menü, a retusálás (képfeldolgozás) menü és egyéni menü áll rendelkezésünkre, ezeken belül több lapra bontva egymás alatt helyezkednek el a választható menüpontok. A lapok közötti gyors váltást gombnyomással nem tudjuk elvégezni (nincs ilyen gomb), viszont a hátsó érintésérzékeny LCD-n felfelé legyintéssel, vagy lefelé legyintéssel egy-egy oldalnyit tudunk lapozni.
A teljes menürendszer és a választható opciók az alábbi videóban láthatók (ha túl gyors lenne, a fogaskerék ikonra kattintva lassítható, illetve szükség esetén meg is állítható a szöveg elolvasásához):
A gép rendelkezik beépített Wi-Fi és Bleutooth LE vezérlővel is, utóbbinak köszönhetően a Nikon SnapBridge alkalmazásból követlenül indíthatjuk a Wi-Fi kapcsolatot, a gépen nem kell állítani mást (előzetesen természetesen párosítani kell az okos eszközt a fényképezőgéppel, illetve a Wi-Fi hálózatot is be kell állítani, de ezt követően már a Wi-Fi bekapcsolását sem kell a külön menüpontban engedélyezni).
A SnapBridge alkalmazás aktuális verziója (v2.8) lehetőséget kínál az érzékenység, a fehéregyensúly, a rekesz, zársebesség és üzemmód választásra is. Sajnos korlátozás még mindig van, hiszen maximum ISO25600-ig mehetünk el érzékenységben, az ennél nagyobb érzékenységek nem érhetők el (ISO51200 és felette). Ezen kívül a fehéregyensúlyban is érthetetlen a korlátozás, hiszen sem közvetlen színhőmérséklet érték nem adható meg, sem a korábban regisztrált kézi fehéregyensúlyok nem használhatók (ha a gépben mégis ezt állítjuk be a SnapBridge app indítása előtt, akkor az alkalmazás figyelmeztet minket, hogy ez a fehéregyensúly nem használható és átállítja a gépet automatikus fehéregyensúlyra). A SnapBridge még a Nikon D850-nel egyidőben jelent meg, a ezek a korlátozások azóta megvannak, gyakorlatilag V2-es változat óta, amelyet 2017 novemberében adtak ki. Egyszerűen érthetetlen, hogyan nem sikerült a Nikonnak öt év alatt egy olyan alkalmazást fejleszteni, amely maradéktalanul képes lenne kihasználni az egyes fényképezőgépek képességeit.
Kellemetlen továbbá, hogy Wi-Fi-n keresztüli vezérlés során a gép menüje nem érhető el, így olyan paramétert nem tudunk változtatni, amit az alkalmazás nem tesz lehetővé. Ehhez előbb bontani kell a kapcsolatot, beállítani a kívánt értéket/paramétert a menüben, majd újra létre kell hozni a kapcsolatot. Azért ez elég bosszantó tud lenni bizonyos helyzetekben, amikor épp sietnénk…
Jó hír viszont, hogy Bluetooth-on keresztül is van lehetőség távoli kioldásra, így ha a tárcsán előre beállítjuk a kívánt érzékenységet, akkor tudunk magas ISO-val és egyéni fehéregyensúllyal is fotózni. Sőt, így van lehetőség időzített sorozat, fókusz sorozat, vagy time-lapse felvétel készítésére is (ehhez a gépen kell beállítani a kívánt sorozatmódot és a paramétereket). Bluetooth kapcsolat esetén a gép menüje elérhető marad.
Ha a fényképezőgépet állványra helyezzük, akkor állványtalp függvénye, hogy a memóriakártya és az akkumulátor cserélhető marad-e anélkül, hogy a vázat le kellene szerelnünk az állványról, vagy állványtalpról. A Manfrotto nagy méretű 410PL cseretalpa esetén például millimétereken múlik, hogy nem nyílik ki a gép fedlapja.
Képérzékelő
A Nikon Z fc ugyanazt az APS-C méretű (DX formátumú, 23,5×15,7mm) 21,51 millió teljes, 20,9 millió effektív pixelszámú CMOS szenzort alkalmazza, amit a Nikon Z 50 is (amelynek alapját nagy valószínűséggel a D500 vagy a D7500 szenzora adta).
Legnagyobb felbontásban 5568×3712 (20,7 millió ) pixeles képet kapunk, aminél persze választhatunk kisebbet, de csak JPEG formátumnál (11,6 Mpixel és 5,2 Mpixel). RAW formátumból 12 és 14 bitest is támogat, a tömörítés módját viszont nem módosíthatjuk (mindenképpen veszteségmentesen tömörített).
A fenti felbontások a DX formátumú 3:2 oldalarányú szenzorfelületre érvényesek, de ahogy a DSLR gépeknél már megszoktuk, itt is választhatunk kisebb kivágásokat: 1:1 vagy 16:9 oldalarányút.
A Z fc-be is került mechanikus redőnyzár, de szenzorstabilizálás sajnos nem.
További hiányosság, hogy az ultrahang frekvencián dolgozó szenzortisztítást – amely a belépőszintű DSLR-eken kívül már alapnak számít a Nikon cserélhető objektíves gépeinél – a Z fc-nél nem alkalmazták. Egyedül por referencia térkép áll rendelkezésre, amellyel utólag lehet korrigálni a szenzor elé rakódó porszem által keltett foltszerű árnyékor (de csak Nikon szoftverben).
Az érzékenység ISO100-51200 között állítható 1/3 Fé lépésekben, de választhatunk még ISO102400-nek megfelelő H1 és ISO204800-nak megfelelő H2 értéket is. Más kérdés, hogy ezek már igen erős képzajt okoznak, így gyakorlati haszna alig van, legyen szó akár RAW, akár JPEG formátumról, olyan képet kapunk, ami még 2 Mpixelen is borzasztó minőséget mutat.
Az automatikus érzékenység beállításakor nem csak a minimum és maximum érték, de a maximum záridő is megadható, sőt, a gyújtótávolság függvényében kiválasztásra kerülő, reciprok szabály alapján választott zársebesség is eltolható ±2 Fé tartományban (1 Fé lépésekben). Azaz pl. fontos feladatoknál, vagy hosszú időtartamú fotózásnál, amikor hajlamosabbak vagyunk a gépet berázni, beállíthatjuk úgy a gépet, hogy a reciprokszabályhoz képest 1 Fé-kel biztonságosabban fotózhassunk, ilyenkor egy 50 mm-es gyújtótávolságú objektívnél nem 1/80 mp-hez fog választani szükséges érzékenységet a gép, hanem 1/160 mp-hez. Ha pedig hatékony stabilizátorral fotózunk statikus témát, akkor pl. -1 Fé-kel módosítva csökkenthetjük a szükséges érzékenységet, mivel a stabilizátor miatt bátrabban használható hosszabb záridő (a példában szereplő 50 mm-esnél 1/40 mp-et).
A szenzor előtti redőnyzáron kívül teljes elektronikus zár, illetve csak első redőnyt kiváltó elektronikus zár is használható. A teljes elektronikus zárat a csendes móddal érhetjük el.
Mechanikus zárral 1/4000 mp-es a legrövidebb záridő, amelyet teljes elektronikus zárnál sem léphetünk át. A teljes elektronikus zárnál viszont maximum ISO51200-at használhatunk, az ISO102400 és ISO204800 csak mechanikus, vagy első redőnyt kiváltó félig elektronikus zárnál érhető el.
A teljes elektronikus zár használatakor nem csak hanghatás nincs, de a rezonanciáktól is mentes lesz a felvételkészítés, így berázódástól nagy gyújtótávolságú teleobjektívnél, állványon sem kell tartanunk. Apró hátulütője ennek a módnak, hogy vaku ilyenkor nem használható és gyorsan mozgó tárgyaknál Jello effektus előfordulhat.
Objektív
A Nikon Z fc-vel – hasonlóképp a DX formátumú tükörreflexesekhez – használhatjuk a full-frame szenzoros gépekhez fejlesztett objektíveket és az APS-C szenzorhoz tervezetteket is. A rendszerhez egyelőre két DX formátumú objektív érhető el, a Nikkor Z DX 16-50mm f/3,5-6,3 VR standard zoom és a Nikkor Z DX 50-250mm f/4,5-6,3 VR telezoom. Mindkét objektív összecsukható kivitelű, igaz a telezoom ennek ellenére nem jelentősen kisebb, mint egy DX-es DSLR-hez készült. A 16-50mm-es változat viszont elképesztően kicsi, ezt kínálja a gyártó kitobjektívnek is. Ezen kívül egy másik objektív is választható lesz a Nikon Z fc készlethez, a full-frame szenzorra készült, de az fc színeihez hangolt, szürkés-ezüst kiadású Nikkor Z 28mm f/2,8 (SE).
FTZ adapterrel egyébként a korábbi F bajonettes objektíveket is használhatjuk, de autofókuszt csak a beépített fókuszmotoros (AF-S és AF-P) objektívekkel kapunk.
LCD, kereső
A gép hátuljára 3″ képátlójú (7,7 cm-es), 3:2 oldalarányú, érintésérzékeny, kihajtható és elforgatható LCD került.
A kijelző 1,04 millió képpontot tartalmaz 90 fokkal elfordított in-line RGBRGW elrendezésben.
Itt a vörös és zöld képpontok pontosan egymás mellett egy sorban, míg a kék és fehér képpontok egymást felváltva helyezkednek el. Így aztán a valódi felbontás sem csökken, hiszen a magasabb fényerőt nyújtó fehér képpontok a kék helyét foglalják el (amik kisebb fényerőn megfeleltethetők valamilyen szinten a kék komponensnek), így továbbra is 3 képpont alkot majd egy pixelt, azaz ez a kijelző 720×480 pixel felbontású. A részletgazdagság tehát jó, a váltott kék-fehér képpontok ellenére vízszintes vonalaknál sem látni recézettséget, vagy pixelesedést.
A betekintési szög természetesen szintén remek, teljesen lentről és teljesen fentről is jól látható a kép, aminek a 180 fokban kihajtható és 270 fokban elforgatható kijelző miatt egyébként túl nagy jelentősége nincs.
A kijelzett információk mennyisége a Disp gombbal változtathatók meg, így van lehetőség élő hisztogram, elektronikus horizont (amely az elfordulás mellett a döntést is mutatja), és státuszképernyő megjelenítésére is. Utóbbi a felvételi információk részletes, grafikus megjelenítésére szolgál az LCD-n. Ez a státuszképernyő részlegesen aktív módú, azaz a megjelenített paraméterek közvetlen módosítására csak az érzékenység, zársebesség és rekesz esetében van mód, a lentebb lévő paraméterek (ami megegyezik a helyi menü tartalmával) csak az „i” gomb megnyomása után módosíthatók.
Az „i” gombot lenyomva minden kijelzési módban megjelenik a helyi menü, ahol tizenkét paraméter illetve funkció érhető el. Az „i” menü fotózás és videózás módokra külön testreszabható az egyéni beállításoknál (f1 és g1), ahol bőséges választék áll rendelkezésünkre (részletesen lásd a fentebb lévő menüvideóban az egyedi beállítások menü f1 és g1 pontjainál).
A visszajátszott fotókon a nagyító gomb (vagy ha úgy állítjuk be a gépet, akkor az OK gomb) segítségével érhető el részletnagyítás, amelynél a nagyítás fokát jelző sáv zöldre váltása mutatja a pixelpontos nagyítást, ami 720 pixel széles részlet megjelenítését, azaz kb. 8×-os belenagyítást jelent, de ennél nagyobb nagyítás is kérhető. Nagyított nézetben a képek közti lapozásra is lehetőségünk van (erre az érintőképernyőn megjelenő két nyíl gomb is használható), így a 100%-os mérettel kombinálva könnyen kiválaszthatók egy sorozat legélesebb fotói. Az ugyanitt található kicsinyítés gombbal 4, 9 és 72 nézőképes oldal jeleníthető meg.
A lejátszás módban a fel-le gombokkal információs képernyők csalogathatók elő, amelyeken a képkészítés részletes adatai is megtekinthetők, illetve van mód a kiégett képrészletek villogtatására is.
Az LCD háttérvilágításának erősségét ±5 lépésben változtathatjuk meg, valamint módosítható a megjelenítés színezete is. Alapbeállítások mellett a nálunk járt változat a narancs színt kissé túltolja (az említett színezet módosítással ez korrigálhat), az elektronikus kereső azonban színhelyes.
Az elektronikus kereső az aktív státuszkijelzésen kívül ugyanazokat a funkciókat hozza, mint a hátsó LCD és persze itt is elérhető a hagyományos menü és lejátszott képek is. Az OLED keresőben verőfényes napsütésben is jól látható az élőkép és a készített képek. Az 1,02×-es nagyítás miatt a keresőkép kellően nagy méretű (kisfilmes szenzorra vonatkoztatva az APS-C szenzorméret miatt 0,68×-esnek felel meg), kvázi hasonló értékekkel találkozunk az APS-C DSLR-ek között (a D7500 keresője 0,94×-es). Igaz, ez egy MILC és itt lehetne akár komolyabb nagyítás is. A kereső felbontása egyébként 2,3 milló képpontos, a részletgazdagsága emiatt remek, viszont ha világos és éles határvonalak vannak a képen, akkor recézettség látható. Ennél azonban fontosabb, hogy a sarkok is élesnek mutatkoznak, zavaró asztigmatizmus illetve geometriai torzulás nincs a keresőben.
Az EVF rendelkezik viszonylag széles tartományú dioptria korrekciós lehetőséggel (-3..+3), valamint betekintés érzékelővel is, így a gépet szemünk elé emelve az automatikusan képes átkapcsolni az elektronikus keresőre. A kereső mellett balra lévő |[]| gombbal ezt az automatizmust felülbírálhatjuk és választhatunk csak elektronikus keresőt, illetve csak hátsó LCD-t is. A betekintési távolság is egészen jó, a DSLR-ek 18 mm-ével szemben itt már 20 mm, így szemüvegeseknek is van esélyük látni a teljes keresőképet. Sőt, a menü megjelenítésénél a gép nem is használja ki a teljes keresőt, így gyakorlatilag még távolabbról is jól látható a menü. A keresőkép méretét viszont nem csökkenthetjük le.
Vaku
A Nikon Z fc-be beépített, felpattintható vaku nem került, van viszont vakupapucs, ahová rendszervaku, illetve rádiós transmitter helyezhető. Vaku szinkronkimenet nem található a gépen, így stúdióvakukkal vagy slave módban (manuális vakuval elvillantva), vagy adapteren keresztül tudunk fotózni, vagy a modernebb rádiós vezérlést használjuk.
A redőnyzár szinkronideje 1/200 mp (ez elérhető elektronikus első redőny használatakor is), csendes módban, azaz teljes elektronikus zárnál vaku nem használható.
Memóriakártya, csatlakozók, akku
A Nikon Z fc egyetlen SD kártyafoglalatot kínál, amelybe SD, SDHC vagy SDXC memóriakártyát helyezhetünk. A gép támogatja az UHS-I, de nem támogatja az UHS-II adatátviteli módot, így az extra gyors memóriakártyák sebességét nem tudjuk kihasználni a Z fc-vel (azaz felesleges is UHS-II-es kártyát venni a géphez).
A memóriakártya foglalata ugyanott található, ahol az akkumulátoré, vagyis a markolat alján. A teljesen műanyag, fémet még a tengelynél sem tartalmazó ajtó időjárásálló szigeteléssel nem rendelkezik (ha véletlen letörnénk az ajtót, az nem befolyásolja a gép bekapcsolhatóságát, ez legalább jó hír).
A csatlakozók mindegyike a gép bal oldalán található, ide került a mikrofon bemenet, az USB 3.2 Type-C valamint a micro HDMI aljzatai. Fejhallgatót nem csatlakoztathatunk a géphez.
Az energiaellátást a friss EN-EL25 akkumulátor biztosítja, amely 7,6V feszültségű, 1120 mAh-s és ~8,5Wh energiatároló képességű, azaz nem túl izmos, inkább átlagos. Az akkut vagy a fényképezőgépen belül (USB csatlakozón keresztül), vagy külső töltőben tölthetjük fel, utóbbi nem ad információt a töltöttség állapotáról, csak a töltés, vagy készenlét tényéről, előbbi viszont működés közben is elérhető, azaz USB-ről táplálható a gép használat során is.
A fényképezőgép kijelzőin 3 szegmenses piktogram mutatja az akku töltöttségét, százalék pontos visszajelzés ennél a gépnél nem érhető el a menüben sem.
