Felépítés II.
Felépítés
Emberek vagyunk, szeretünk skatulyázni. Az én „Megbízhatóság” feliratú skatulyámban rengeteg Olympus fényképezőgép található. Közülük magam is őrzök egy ma már szerény képességűnek mondható kompaktot, amely 8 éve elpusztíthatatlan. Ha kézbe veszek egy maga idejében magasabb kategóriás „Oly-t”, mindig ez jut eszembe. Ez jutott eszembe az Olympus E-3-mal való első találkozásomkor is. A készülékhez még nem kell fegyvertartási engedély, de nem is félnék vele egyedül egy kihalt sikátorban. A „súlyos”, masszív fémváz, valahogy az eddig látott modellektől is tiszteletet parancsolóbb. A szinte teljes egészében magnéziumból készült váz rendkívüli strapabírású, ahogy ez már a gép bemutatóján kiderült. A gombokat és az ajtókat szigetelték, így az E-3 nem csak időjárás, de fröccsenés álló is. Természetesen a por is megfelelően távol tartandó vendég a gép belsejétől.
A markolat nem túl mély, de lekerekített íve nagyon kényelmes és biztos fogást tesz lehetővé. Elülső felületét kényelmes, csúszásgátló gumiborítás takarja, melyből a hátsó, hüvelykujji részre és a váz bal oldalára is jutott egy kevés. A gombok, kapcsolók és tárcsák egytől egyik masszívak és szinte kikezdhetetlennek tűnnek. A váz valóban egy professzionális gép benyomását kelti. Szót kell még ejtenünk az Olympus E-3 zárszerkezetéről is, amely szintén rendkívül ellenálló. Élettartama 150 000 expozícióra tervezett.
A markolat mellett nagyon tetszett még a szemkagyló kialakítása. Jobban kiemelték a vázból, mint általában, így kényelmesebben tekinthetünk a keresőbe. Tetszett, hogy szinte minden fontos szolgáltatás elérhető valamelyik külső gombról. Kevésbé tetszett viszont néhány gomb és tárcsa elhelyezkedése. Az egyik a hátsó tárcsa, melyet nem kényelmetlenül messze, de elég szokatlan helyen találunk. A fölötte lévő AEL/AFL gomb viszont már kissé messze van. Szintén a hüvelykujji rész problémája a az ujjtámasz kiemelkedése fölé pakolt fókuszmező választó gomb. Sajnos a módválasztó tárcsát is lehagyták a gépről, helyette egy gombot kapunk, és egy tárcsával kombinálva válogathatunk a felvételi módok között.
Kényelmetlenül besüllyesztették az expozíció kompenzáció gombját is, ami néhány funkciónál közösen kell használni a mellette lévővel és egy tárcsával. Ez a trió az egyik legkényelmetlenebb megoldás, amit DSLR-en láttam.
LCD és kereső
Az Olympus E-3 szerencsétlenségére a Sony A700 után kaptam meg, ami a mai piac egyik legjobb felbontású LCD-jével szerelt gép. Ha egyéb képességeiben nem is, ebben sajnos jelentősen elmarad az E-3. A felbontás még rendben van, hiszen a 230 000 pixel átlagosnak tekinthető és a képminőség így hasonló jelzővel illethető. A 2,5” méret azonban már kissé elmarad egy mai, komolyabb DSLR kijelzőjétől, hiszen egyre inkább a 3” az általános. A jelenlegi LCD területen – méréseim szerint – elfért volna a 3”-os kijelző, bár lehet, hogy ennek egyéb technikai akadályai is vannak. Sajna a kontrasztátfogása is inkább egy 2-3 évvel ezelőtti modell megjelenítését idézte.
Ennyit a kijelző szapulásáról. Most következzen a dicséretek sora. Mert ugye itt egy kihajtható, és elfogatható LCD-vel van ám dolgunk. Mégpedig egy DSRL gépben, élőképpel. Ennek a szolgáltatásnak a hasznát és kényelmét azt hiszem nem is kell ecsetelnem. A jobb kompaktok képkomponálásának minden kényelme a miénk, bővebben pedig a következő fejezetben lesz róla szó. A kijelző 180 fokban hajtható ki, és lefelé 90, felfelé szintén 180 fokban elfordítható. Említésre méltó, hogy a tükröződésmentes bevonatnak köszönhetően napsütésben is jól látható a kijelző, és betekintési szöge is dicséretes. A kijelző fényessége +/- 7 lépésben szabályozható.
A TFT LCD, az élőképes komponálás mellett a menük és az elkészült fotók, valamint a felvételi információk megjelenítésére is alkalmas. Ugyan a gép tetején kapunk egy jól használható, folyadékkristályos státusz kijelzőt is, az LCD is alkalmas hasonló feladatra. A kettő közül jómagam inkább a felső kijelzőt használtam, mert az infó LCD képernyőjének zsúfoltságával napok alatt sem tudtam megbarátkozni. A konkurencia ezt valahogy jobban csinálja.
Az INFO gomb lenyomásával válthatunk a megjelenített opciók beállítási képernyőjére. Megjelenik pl. az akku teljesítmény kijelzése, a felvételi mód ikonja, a rekesz és záridő, az expozíciós skála és kompenzáció, a dátum, az érzékenység, fehéregyensúly, színmód, vakumód, sorozat, fénymérési ikon, AF mező, képméret és minőség, használt memóriakártya ikonja, színtér, valamint a hátralévő képek száma. A képernyő az INFO gomb lenyomására jelenik meg, újból használva a vezeték nélküli vakurendszer információit tanulmányozhatjuk egy külön képernyőn, beleértve a három vakucsoportot, a nagy sebességű szinkron beállítást és a kijelölt kommunikációs csatornát is.
A folyadékkristályos státusz kijelzőn nagyjából ugyanezeket az információkat kapjuk (kivéve a vezeték nélküli vaku infók), némelyiket kissé más helyen. Megjelenítésük valahogy közérthetőbb, egyszerűbb, mint az infó képernyőé. A kijelző háttérvilágítása a fölötte lévő Light gombbal kapcsolható be és ki. A zöld színű háttérfény 8 másodpercen belül magától is kialszik.
(egyéb modellekkel összehasonlítva)
A 4/3”-os rendszer optikai keresőit folyamatosan érték a bírálatok, hogy a kisebb érzékelő miatt az átlagos DSLR-ektől kisebb képméretet kínáltak. Az Olympus E-3 az első ilyen rendszerű gép, amely megpróbálja megcáfolni társai rossz hírét. A kereső lefedettsége profi gépekhez illő, 100%. Ugyanezt kaptuk az E-1-nél is., a nagyítás azonban már túlmutat az elődön. Az 1,15x-ös nagyítású kép a jelenlegi középkategória átlagát hozza. Sajnos a fullframe érzékelős gépek keresőivel még nem veheti fel a versenyt, de azokkal más gyártók APS-C-s gépei sem próbálkoztak. A méret így is tisztességes a korábbiakhoz képest. Széltében kb. a Nikon D80 keresőkép méretét kapjuk, azonban a 3:4 oldalaránynak köszönhetően a magasság jóval nagyobb, valahol a Nikon D300 és a Canon EOS 5D között félúton. A keresőkép élessége a betekintő nyílás bal oldalán lévő dioptria korrekciós kerékkel szabályozható, -3 – +1m-1 értékek között. A betekintő nyílást a dioptria szabályzó alatti kis karral zárhatjuk le. Gyárilag a Neo-Lumi Micro elnevezésű mattüveggel szállítják a gépet, amely szervizben 6×4 felosztású segédráccsal ellátott mattüvegre (FS-3) cseréltethető. A 11 AF mező azonban csak az eredeti mattüvegen látható. Az aktuális AF pontot a jelzőkeret vörös felvillanásával jelzi a gép.
A kereső alján lévő státuszsoron a következő információk olvashatók le: (felső sorban, balról-jobbra) gyors vakuszinkron, fénymérési mód, záridő, rekeszérték, felvételi mód, hátralévő képek száma, képstabilizátor ikonja, akku töltöttség,
(az alsó sorban) vaku állapota, AF OK lámpa, vakuteljesítmény ikonja, AE rögzítés, fehéregyensúly (ha nem automatán van), expozíciós skála, automata sorozat ikonja, érzékenység.
Élőkép
Az Olympus E-3 élőkép (Live View) módjának köszönhetően ugyanazt a komponálási szabadságot kapjuk, ami a kihajtható LCD-s kompaktok kiváltsága. A szolgáltatást az LCD alatti gombsor jobb szélen levő gombjával kapcsolhatjuk be és ki. A menü használata, energiatakarékos mód, vagy például lejátszás módba való váltás után az élőkép automatikusan visszatér, amíg az említett gombbal ki nem kapcsoljuk. Használata előtt célszerű lezárnunk a keresőnyílást. Élőkép módban látható az expozíció kompenzáció, a fehéregyensúly beállítás, vagy éppen a nagyobb kontrasztátfogást adó, Árnyaltság (Gradiation) hatása is. A mélységélesség ellenőrző gomb használatánál viszont F10 rekesz felett csak fekete-fehér, zajos és erősen sávozott képet kaptunk.
Az INFO gombbal válthatunk a kijelzés során megjelenő infó képernyők között. Alapból a 11 fókuszpont és a középső, szpot fénymérési mező kijelzését kapjuk. A következő képernyőn a legfontosabb felvételi információk is megjelennek az LCD tetején és jobb oldalán. Ilyen például a rekesz, záridő, vagy expozíció kompenzáció a kép tetején, de leolvasható a stabilizátor mód, a vaku állapota fénymérés és fehéregyensúly, valamint az érzékenység, a képméret/minőség, és a hátralévő képek száma is. Ezt követi a menüben előzőleg beállított segédrácsos képernyő. Választhatunk 6×4-es (Grid), vagy harmadoló rácsot , de fokbeosztásút is. A negyedik képernyőn egy élő hisztogram jelenik meg a kép bal alsó sarkában, az utolsó infó ablakban pedig egy zöld nagyítási keretet kapunk, amely a nyíl gombokkal mozgatható a kívánt helyre. Az OK gomb lenyomásával a keretnek megfelelő területen 5,7 és 10x nagyítás érhető el. Ez főként állványról való fotózásnál,és kézi élességállításnál lesz hasznos.
Az automata élességállítás aktív fókuszmezője az exponáló gomb félig lenyomásával piros színnel felvillan, ez azonban még nem jelenti az AF aktivitását. Ezt kétféleképpen érhetjük el. Az egyik az expo gomb teljes lenyomása, amelynél közvetlenül az expozíció előtt beáll a fázis-érzékelésű AF rendszer, majd exponál a fényképezőgép. Használhatjuk a kompaktoknál megszokott kontrasztérzékelős AF-et is, amihez az AEL/AFL gombot kell lenyomnunk. A gomb nyomvatartása közben nem frissül az élőkép és helyére áll a tükör. Ez az élességállítás jóval lassabb és körülményesebb az előzőnél, bár nem exponál a gép, így az AF rögzítésére és a kép átkomponálására is használható.
Élességállítás
Az imént már eset szó az élőképes AF és MF használatáról. Az Olympus nem kevesebbet állít, mint, hogy az E-3 AF rendszere az SWD motoros Zuiko Digital 12-60mm F2,8-4 objektívvel a világ jelenlegi leggyorsabbja. Szerencsére az objektívet módunkban állt kipróbálni és valóban villámgyors. Teljes fókuszútja a közelponttól a végtelenig, kb. 0,2 mp, az E-3-on használva.
A Supersonic Wave Drive meghajtásnak köszönhetően az optika rendkívül halk működésű, bár egy hajszálnyival hangosabb, pl. a Canon hasonló árkategóriás USM meghajtású objektívénél.
A 11 darab, biaxiális (kéttengelyű) fókuszmező, az elődhöz képest akár 15x gyorsabb élességállítást ígér. A rendszer fázis-, és kontrasztészlelés elven alapul és 88 mérőpont adatit egyesítve állapítja meg az élességállítás távolságát.
A fókuszmódok között az AF gombbal és a hátsó tárcsával válthatunk:
- S-AF: egyszeri autofókusz. Az exponáló gomb félig lenyomott állapotára indul az automata élességállítás, és a beállított fókuszmezőnek megfelelő terület távolságában marad. A gombot félig nyomva tartva és a képet átkomponálva a beállított élességállítási távolság megmarad. Az S-AF mód az AEL/AFL gombhoz is rendelhető. Ilyenkor az exponáló gomb félig lenyomott állapota csak a fénymérést aktiválja.
- C-AF: folyamatos AF. Az élességállítás ez esetben is az exponáló gombot félig lenyomva indul, de a kép átkomponálásakor az AF pont alatti terület távolságának megfelelően változik. Alkalmas például mozgásban lévő dolgok folyamatos fókuszban tartására.
- MF: kézi élességállítás az objektív fókuszgyűrűjével. A gyűrű elektronikus vezérlésű, így a gép menüjében meghatározhatjuk az elfordítás irányát is.
- MF+S-AF: kombinált kézi és automata élességállítás. Az S-AF által beállított távolságot a manuálisan átállíthatjuk.
- MF+C-AF: hasonló az előhőhöz, de itt a kézi élességállítás folyamatos AF-al kombinált.
Az AF rendszer találatát a kereső státuszsorában lévő zöld kör felvillanása jelzi. Az aktív fókuszmezőt pedig a keresőben lévő keret piros jelzése. Mezők szerint háromféle beállítást használhatunk:
- Többmezős (All): a fényképezőgép választ az össze AF pont egyikéből.
- Egypontos (S-t): a felhasználó előzőleg kijelöli a használni kívánt mezőt. Ez a nyíl gombokkal, vagy a tárcsákkal lehetséges.
- Dinamikus-csoport (S-t -d): egy aktív fókuszmező és a környező pontok kijelölése. Ha a készülék nem talál élességet a fő mezőn, a környezőkön keres.
Az AF mezők érzékenysége is állítható a Custom1 menüben. Meghatározhatunk Normal, vagy Small érzékenységű pontot. Előbbi esetben a fókuszmező közvetlen környezetét is figyelembe veszi az AF rendszer, utóbbinál viszont szigorúan csak a mezőn belüli területre alapoz.
Vaku
Az Olympus E-1-ben csak külső vakukat használhattunk, az E-3 viszont
egy beépített, felnyíló villanóval is rendelkezik. Nyitása és egyben bekapcsolása a bal oldalán lévő gombbal lehetséges. A vaku a konkurensekhez képest elég magasra, 11 cm-re nyílik, az optika középtengelyéhez viszonyítva. Beállítható módjai a következők: automata, derítő, vörösszem csökkentő, vörösszem csökkentő lassú szinkron, szinkron első redőnyre, szinkron hátsó redőnyre.
A beépített vaku kulcsszáma 13-as, azaz ISO100 érzékenységnél és F2,8 rekesznél kb. 4,6 méter a hatásos megvilágítási távolsága. Az automata elővillanású TTL mód mellett használhatjuk manuálisan is. Teljesítménye ilyenkor 1/4, 1/16 és 1/64 értékekben leosztható. Az automata vaku teljesítmény +/- 3 Fé értékek között szabályozható, 1/3 Fé lépésenként.
Külső vakut a gép tetején lévő vakupapucsra helyezhetünk, vagy az elején elhelyezett szinkroncsatlakozóra (kábelesen) köthetünk. A csatlakozó egy kis lecsavarható műanyag kupakkal védett, ami sajnos elég könnyen elveszthető, ha nem ügyelünk rá. Ugyanilyen megoldású az oldalt lévő vezetékes kioldó csatlakozója is. A felső vakupapucsra középpontos villanók is illeszthetők, amennyiben nem túl nagy feszültséggel dolgoznak. Rendszervakuk közül az FL-50, FL-36 és FL-20, vagy az STF-22 és SR-11 modellek elérhetők.
Az Olympus E-3 már támogatja a vezeték nélküli rendszereket is. Ehhez az FL-50R, vagy FL-36R vakukat használhatjuk. A vezeték nélküli RC mód három vakucsoportot támogat, TTL vagy manuális beállítással, valamint négy kommunikációs csatornát. A vezérlést a belső vaku látja el. Használhatjuk TTL, autpmata, manuális, nagy sebességű TTL és nagy sebességű manuális módokban.
A legrövidebb vakuszinkron idő 1/250 mp lehet, de Super FP módban az 1/8000 mp is elérhető. A menüben meghatározható a szinkronidő minimuma is, ami 1/60-1/250 mp közötti lehet. Beállíthatjuk továbbá, hogy a vakuteljesítmény az expozíció kompenzációnak megfelelő legyen.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Két kis gumifedél takarja az Olympus E-3 külső csatlakozóit. A felsőt kihajtva Az USB 2.0 és a videó kimenet tűnik a szemünk elé. Mindkettőhöz mellékel kábelt a gyártó. Alul egy külön gumiajtó mögött található a hálózati táp csatlakozóhelye. Ezt külön kell megvásárolnunk. Az E-3-hoz az Olympus AC-1 tápegység ajánlott. Az E-1-en még a FireWire aljzat is megtalálható volt, de úgy tűnik időközben ez a szabvány nem ért el akkora népszerűséget, hogy az új modellben is megérje.
Már szó esett, a gép elején lévő vakuszinkron csatlakozóról és a bal oldal tetején elhelyezett vezetékes távkioldó csatlakozóról. Ezeket egy-egy lecsavarható műanyag kupak védi, aminek előnyét sosem értettem, hátránya viszont az, hogy sokkal lassabb hozzájuk férnünk és könnyen elveszíthetjük az apró műanyag sapkákat.
Az Olympus E-3-hoz a jól bevált BLM-1 lítium-ion akkumulátort mellékeli a gyártó. A 7,2 voltos, 1500 mAh kapacitású áramforrás, kb. 500 alkalommal újratölthető. Egy teljes töltés nagyjából 2 óráig tart és tesztünk során kb. 400 képhez nyújtott elegendő energiát. Ebből nyilvánvaló, hogy a hozzá való töltő (BCM-2). Az akkuval csak egy problémám volt, jobban mondva a teljesítményének visszajelzése jelentette a problémát. Mindössze két töltöttségi állapotot jelez vissza az infó képernyő apró akkumulátor ikonja. Az első a teljesen, illetve félig töltött, a második a merülőben lévő állapot. Ha az utóbbit látjuk már érdemes elgondolkodnunk az újratöltésen, mert igen hamar megjelenhet a képernyőn a teljesen merült jelzés.
Míg az E-1-en csak egy CompactFlash, utódján már egy xD memóriakártya a foglalatot is találunk. A CF foglalatba CompactFlash Type I-II. és Microdrive kártyák használhatók, a másik helyen pedig az Olympus házi formátumának számító xD memóriák. Sajnos egyszerre nem használható mindkét kártya. A foglalatban maradhatnak, de a menüben ki kell jelölnünk melyikre történjen a mentés. A memória beteltével nem vált át automatikusan a gép a következő kártyára. Ezúttal is a fotós feladata a váltás, a két formátum között viszont átmásolhatók az adatok. Mindig az aktuálisan kijelölt kártyáról másolhatunk a másodlagosra.
