Felépítés II.
Ergonómia
Az Olympus E-620 kicsit hibridre sikerült. Külsejében sok megoldást örökölt ugyanis az E-520-tól, E-420-tól és még az E-30-tól is. A váz formája és a gombok kialakítása leginkább az E-520-éhoz hasonlít. A markolat viszont kisebb, méretét tekintve nagyjából az E-520 és E-420 markolata közé sorolható. Kényelmi szempontból kár volt csökkenteni ennek méretét, az E-520-é kényelmesebb.
Ettől függetlenül az E-620-nál is figyeltek az ergonómiára, a bőr hatású gumival bevont markolatra középső ujjunknak vájatot alakítottak ki, amely stabilabb fogást eredményez.
A hátlapon hüvelykujjunknak is hasonlóan kényelmes kidudorodást alakítottak ki, amely segít a gép megtámasztásában. A kis vázméret itt sem előnyös, mivel efölött található a vezérlőtárcsa is. Bár ezt hüvelykujjunkkal könnyedén elforgathatjuk, ha a gépet egy kézzel fogjuk, az előbb említett megtámasztást használva már nem érjük el a tárcsát. Az objektívet alátámasztva természetesen ilyen probléma nem áll fenn, de ez esetben az oldalsó támasztást sem használjuk. A hüvelykujjunk helyét is bőr hatású gumival vonták be.
Az Olympus E-620 egyik újdonsága, hogy ehhez a vázhoz már kapható opcionális portrémarkolat (HLD-5).
LCD és kereső
A fényképezőgépre 180 fokban kihajtható, és 270 fokban elfordítható kijelzőt építettek, ilyet már az Olympus E-30-ban is láthattunk. Az LCD 2,7″ képátlójú, 6,7 cm-es hasznos képméretű, felbontása 230 ezer szubpixel. A méret és a felbontás manapság már átlagosnak tekinthető. A kihajtható és elfordítható LCD tükörreflexes gépen viszont ma még ritka lehetőség: a Sony Alpha szériájának egy része rendelkezik fel-le hajtható LCD-vel, de oldalra az sem fordítható, teljesen kifordítható LCD a Nikon D5000-en, a középkategóriás Olympus E-30-on és cikkünk tárgyán található. Portré állásban csak a kifordítható LCD nyújt előnyt.
Bár az elfordítható képernyőknél kisebb a jelentősége, mégis fontos megemlíteni, hogy ez a kijelző is nagy betekintési szögű, ahogy azt korábbi Olympus D-SLR-eknél már megszokhattuk. Ez abban az esetben pozitív, amikor élőképpel szeretnénk fotózni, de nincs időnk a kijelzőt kihajtani és forgatni. Egyszerűen átváltunk LiveView üzemmódba, fejünk fölé emeljük a gépet, és alacsony szögből nézve is tökéletes képet láthatunk, inverz hatás ill. kontraszt jelentős csökkenése nélkül.
Az LCD háttérvilágítását ±7 értékben módosíthatjuk, valamint szintén ±7 lépésben változtathatjuk meg a színezetét.
Az kijelző erős napsütésben is tökéletesen látható marad, köszönhető ez a folyadékkristály alatt elhelyezett reflektív rétegnek. A transzflektív módszer működése egyszerű: az erős napfény a reflektív rétegről visszaverődik, így nem csökken a láthatóság (a színek persze kissé eltorzulnak, mintha fémesebbé válnának).
Az LCD-n a betekintési szöget sikerült jó nagyra feltornászni, a gyár 176 fokos betekintési szögről számol be, bár azt nem közli, hogy ez milyen mértékű kontrasztvesztésen belül értendő. A kijelzett kép egyébként tényleg remekül látható, 30 fokos szögtől kezdődően érezhető csak minimális kontraszt csökkenés, de az olcsó, gyenge TN+film kijelzőkhöz képest határozottan jobb és „inverz”-hatástól mentes.
A hátsó kijelző továbbra is használható állapot megjelenítésre, amely azon túl, hogy nagyon látványos, könnyen áttekinthető és a paraméterek a képernyőn lépkedve állíthatók be. A módosításhoz mindössze az OK gombot kell megnyomnunk és a vezérlőnyilak segítségével kiválasztani a módosítandó értéket. Majd ismét egy OK gomb következik és az új érték megadása után a változatosság kedvéért megint az OK gombbal nyugtázhatjuk. Nem probléma tehát, ha a gép kis méretű és nem fér rá sok dedikált gomb, mint láthatjuk, egy jól kitalált rendszer már az első pillanatban is könnyebben és egyszerűbben használható, mint egy túlzsúfolt, kezelőszervekkel ellátott gép. No persze ennek a megoldásnak is vannak hátrányai, pl. a nagyobb energiafogyasztás, de összességében úgy érezzük, hogy itt már több lett az előny, mint amit elvesztettünk.
Ha nem nyúlunk a géphez, a státusz kijelzés háttérvilágítása bizonyos idő elteltével kikapcsol, amely csökkenti a fogyasztást. Ennek időzítése a SetUp-ban beállítható. Napos időben még ekkor is jól láthatók a paraméterek, amely ismét a transzflektív kialakításnak köszönhető.
Az élőkép (LiveView) üzemmód manapság inkább a középkategóriás tükörreflexesek kiváltsága, kevés belépőszintű modell van, amely ezt is kínálja. Az Olympus E-620 egyike a belépőszintű LiveView képes tükörreflexeseknek.
LiveView módban tükörlecsapás nélküli kontrasztérzékelésen alapuló, ill. tükörlecsapás utáni gyors, fáziskülönbség elvén alapuló autofókuszt is használhatunk. Az automatikus élességállítás módja tehát fáziskülönbség-érzékelésen alapuló, hibrid vagy a képérzékelő segítségével kontrasztérzékelésű lehet (akár arcfelismeréssel kombinálva). Ha hibrid AF módot választunk, az exponáló gomb félig lenyomása kontraszt érzékelésen alapuló élességállítást, míg az AEL/AFL gomb használata a tükör lecsapása után fáziskülönbség elvén működő élességállítást indít.
A paraméterek módosítása az OK gomb megnyomásával a LiveView módban is elérhető.
Érdemes azt is megjegyezni, hogy minden LiveView módba lépéskor, vagy onnan kilépéskor a SuperSonic Wave Filter szenzortisztítást hajt végre.
LiveView módban ugyanazokat az információkat láthatjuk, mint egy komolyabb kompakt gépnél, az élőképre ráírva jelennek meg a különböző paraméterek. A LiveView mód során élő hisztogram is kérhető, valamint a kézi élességállítás megkönnyítésére a kép szinte bármely része kinagyítható 7×-es vagy 10×-es mértékben. Ez tökéletes kézi élességállítást tesz lehetővé, bár az erős nagyítás miatt ezt elsősorban állványról való fotózásnál tudjuk kihasználni. Mindenesetre ezt a szolgáltatást én igen hasznosnak érzem, hiszen bármilyen nagy is egy tükörreflexes gép keresője, soha nem látunk majd ennyire erős nagyítást a kézi élességállításhoz. Persze ennek a módszernek is megvan a hátránya, méghozzá az, hogy az exponáló gomb lenyomásától számítva kb. fél másodperccel később készül csak a kép, mivel először a tükör lecsapódik, a szenzor elektromosan semlegesítődik (kiürítés), majd csak ezután indul a valódi expozíció.
Lejátszáskor ha a fényképezőgépet elfordítjuk, a kijelzett kép automatikusan a géppel együtt fordul, így portré állású képet is könnyedén megnézhetünk a kijelző teljes felületének használatával. A képekbe max. 14x-es mértékig nagyíthatunk. A teljesen kinagyított képen jól ellenőrizhető az élesség, elmosódottság közepes mértékben jelentkezik, de az 1×1 pixeles részletek is egész jól látszanak. Korábbi Olympus gépeken a teljesen kinagyított képeken JPEG tömörítés nyomait és blokkosodást vélhetünk felfedezni, ami alapján azt hihettük, hogy a SuperFine képek is erősen tömörítettek. Ez az E-620-nál csak a nagyításba lépés után pár mp-ig érvényes, utána már a valós részleteket láthatjuk (RAW-nál a beágyazott JPEG kisebb felbontása és erősebb tömörítése miatt sajnos kevésbé láthatók a részletek). Ez egyetlen alkalommal hátrányos, amikor a képélességet szeretnénk ellenőrizni egymást követő képeken. Ezt ugyanis szinte lehetetlenné teszi, hogy a két részletesre nagyított kép közé beférközik egy blokkosodott, túltömörített előnézeti kép. Így – bár van lehetőség a nagyított nézetben való lapozásra – ez a funkció kvázi használhatatlan.
Nagyított nézetben ha a [***] (AF-pont választó) gombot megnyomjuk, a kijelzőt két részre osztja a gép, melynek során a jobb oldali területen látható képet a jobbra-balra gombokkal válthatjuk. Ez az egymás után, azonos témáról készült képek könnyű összehasonlítását ill. fókuszellenőrzését segíti.
Ha az Info gombot megnyomjuk, a képek között lépkedhetünk úgy is, hogy a nagyítás megmarad. Így hasonló képeken valamelyest ellenőrizhető, melyiknél sikerült leginkább eltalálni a fókuszt.
Az Olympus E-620-ba új keresőt fejlesztett a gyártó, amely nagyobb méretű keresőképet biztosít. A specifikációk 0,96×-os nagyításról és 95%-os lefedettségről tesznek említést. Ezen adatokból és a 2×-es fókuszszorzóból 18 fokos, ill. 46%-os (egy 1×-es nagyítású, 100% lefedettségű keresővel ellátott kisfilmes géphez képest) keresőkép számítható.
A számításokat közelítőleg megerősítik a mért értékek is, bár ennek során már 50%-hoz közeli keresőméretet kaptunk (19,7 fokos szög alatt látszó kép, 49,6%). Egy biztos: az E-520 keresőméretéhez képest az E-620-é határozottan nagyobb. A lefedettség 95%-nak adódott a tesztképek alapján. A viszonylag kis méretű keresőkép komponáláshoz elegendő méretű, de kézi élességállításhoz már nem elég, tekintve hogy a gép felbontása is igen nagy, könnyen kaphatunk életlen képet. Az opcionális ME-1 1,2×-esével növeli meg a keresőkép méretét. Kézi élességállításhoz azonban inkább a LiveView üzemmódot érdemes használni.
A szemüveget viselők közül elsősorban a rövidlátók használhatják szemüveg nélkül a keresőt, a dioptria-korrekció ugyanis -3..+1 dioptriáig állítható. A keresőt műanyag kupakkal zárhatjuk le, ha olyan helyzetben fotózunk, amikor a keresőn keresztül bejutó fényt is ki kell szűrnünk. Ilyenkor érdemes is ezt megtenni, ellenkező esetben a hosszú záridőknél kellemetlen hatással lenne a beszűrődő fény a fénymérésre és/vagy a kész képre.
A keresőkép alatt látható a státusz sor, melyből a legtöbb fotózási paraméter leolvasható: vakuhasználat, vakuteljesítmény rögzítés, fókuszhelyesség visszajelzés, fénymérés módja, vakuteljesítmény-kompenzáció, zársebesség, fénymérés rögzítése, programozott fehéregyensúly használatának jelzése, rekeszérték, üzemmód (P, PS, A, S, M), sorozatban hátralévő képek száma, vagy beállításakor expozíció-kompenzáció, stabilizátor használata, automatikus sorozat használata, érzékenység, akku állapot, valamint expozíciós skála. Az itt lévő számok ill. szimbólumok színe zöld, fényereje a környezeti megvilágítástól függően lehet világosabb vagy sötétebb. A mattüvegen az öt fókuszpont és a szpot fénymérés köre látható.
Vaku
A vázra felpattanó vakut építettek, amely kinyitott állapotban az optikai tengelytől 7 cm-re emelkedik ki. A vakut a gép automatikusan is felpattinthatja (ez a menüben letiltható), de egy gomb megnyomásával általunk is felnyitható. Természetesen külső vakut is használhatunk, erre a gép tetején lévő vakupapucs szolgál, ahova Olympus rendszervakut vagy középpontos érintkezőjű, nem TTL vakut helyezhetünk.
A használható legrövidebb szinkronidő: 1/180 mp, amelyet a menüben 1/60 mp-re növelhetünk, de megadhatjuk a vakus képekhez a legkisebb zársebességet is.
A beépített, felpattintható vakuval lehetőségünk van arra alkalmas Olympus rendszervakuk vezeték nélküli vezérlésére is.
A vörösszemek kialakulását elővillantással csökkenthetjük. Ha esetleg mégis nyusziszemeket kaptunk a fotónkon, azokat akár a gépen belül is korrigálhatjuk (csak JPEG formátumnál). Erről képeket a cikk „Különlegességek” című részében publikálunk.
Élességállítás, fénymérés
Az automatikus élességállítás 7 ponton történhet, ebből az 5 belső fókuszmező keresztszenzoros. A fényképezőgép támogatja az SWD (ultrahang motoros) objektíveket is, amely gyorsabb és pontosabb fókuszálást ígér.
A fókuszmódok között az AF gombbal és a hátsó tárcsával válthatunk:
- S-AF: egyszeri autofókusz. Az exponáló gomb félig lenyomott állapotára indul az automata élességállítás, és a beállított fókuszmezőnek megfelelő terület távolságában marad. A gombot félig nyomva tartva és a képet átkomponálva a beállított élességállítási távolság megmarad. Az S-AF mód az AEL/AFL gombhoz is rendelhető. Ilyenkor az exponáló gomb félig lenyomott állapota csak a fénymérést aktiválja.
- C-AF: folyamatos AF. Az élességállítás ez esetben is az exponáló gombot félig lenyomva indul, de a kép átkomponálásakor az AF pont alatti terület távolságának megfelelően változik. Alkalmas például mozgásban lévő dolgok folyamatos fókuszban tartására.
- MF: kézi élességállítás az objektív fókuszgyűrűjével. Ha a gyűrű elektronikus vezérlésű, akkor a gép menüjében meghatározhatjuk az elfordítás irányát is.
- S-AF+MF: kombinált kézi és automata élességállítás. Az S-AF által beállított távolságot a manuálisan átállíthatjuk.
- C-AF+MF: hasonló az előzőhöz, de itt a kézi élességállítás folyamatos AF-szal kombinált.
Az élességállítás sikerességét a kereső státuszsorában lévő zöld kör felvillanása és csipogás jelzi.
Az AF mezők érzékenysége is állítható az egyedi beállítások között. Kiválaszthatunk normál vagy kis területű AF-t. Előbbi esetben a fókuszmező közvetlen környezetét is figyelembe veszi az AF rendszer, utóbbinál viszont szigorúan csak a mezőn belüli területre alapoz.
Kevés fény esetén a vaku elővillantásai szolgálnak AF segédfényként. A fénymérés digitális ESP (Electro-Selective Pattern), középre súlyozott átlagolt, vagy szpot elven (a kép 2%-án) történhet. Lehetőség van a HighKey és LowKey fotók készítésekor kifejezetten ehhez létrehozott szpot fénymérést használni.
Memóriakártya, akku, csatlakozók
A fém állványmenet az optikai tengely és a LiveMOS szenzor alatt található. Állványra helyezett gépnél mind a memóriakártyák, mind az akkumulátor cserélhető marad, bár ez utóbbi egy szélesebb talppal (pl. Manfrotto komolyabb állványfejei) már akadozhat.
A hátlapon egy gumilap mögé helyezték a váz egyetlen csatlakozóját, a kombinált USB és videó kimenetet.
A kártyafoglalatot szokás szerint a gép jobb oldalán találjuk, a kártya ajtaja teljes egészében műanyag, csak a tengely készült fémből. Az ajtóra érdemes vigyázni, hiszen a kártyafoglalatot biztonsági mikrokapcsolóval is ellátták, így nyitott ajtóval a fényképezőgép nem használható. Az E-620 ajtaja az E-30-ashoz hasonlóan enyhe elhúzás után nyitható (mint pl. a Canon DSLR-ek kártyanyílásainak ajtajai). Ez azért lényeges, mert az E rendszerben korábban használt megoldásnál az ajtó apró rögzítő dudorai egy idő után megkoptak, lehetetlenné téve az ajtó stabil zárását. Az új megoldással más márkák modelljeinél csak jó tapasztalataink voltak. A kártyafoglalatba xD vagy CF kártyát tehetünk, de saját tapasztalataink szerint a CompactFlash kártyák jóval gyorsabbak az xD modelleknél.
Az akkumulátor fedlapját egy rugós kapcsoló elhúzásával nyithatjuk ki. Ekkor az akkumulátor még nem esik ki, azt egy rugós retesz védi. A géphez új akkumulátort hoztak forgalomba, sajnos a jól bevált PS-BLM1 már nem használható. Így aki E-520-as (esetleg korábbi) modellről térne át E-620-ra, az esetleg beszerzett pótakkukat nem örökítheti tovább (az E-4xx sorozat esetén viszont igen).
Az új PS-BLS1 típusú Li-ion akkumulátor 7,2 V feszültségű, kapacitása 1150 mAh. Feltöltése külső akkumulátor töltőben (BCS-1) történik. A teljesen lemerült gyári akkut a kezelési útmutató alapján kb. 3,5 óra alatt tölthetjük fel, nekünk ez 2 óra 50 perc alatt sikerült.
Az akku töltöttségének kijelzése három állapotú, tele érték, fél töltöttség, illetve üres jelzés lehetséges.
