Optika II.
Geometriai torzítás
Az optika torzítását nagylátószögnél igen erősen korrigálták, ez a tesztképen is jól látható, a kép sarkaiban a korrekció már „visszarúg”. A korrekciónak köszönhetően a torzítás 1% körüli maradhatott, ami még elfogadható, de már szemmel jól érzékelhető. Tele állásban szintén nem túl nagy a torzítás. Bár az ultrazoomoknál a tele tartomány szinte torzításmentes szokott lenni, az SP-560UZ-nél már tapasztaltuk, hogy ilyen átfogásnál ez nincs így. A párnatorzítás itt 0,7%-os.
Ahogy azt már az SP-560UZ-nél is megállapítottuk, a köztes tartomány javarésze sem torzításmentes.
A geometriai torzítás mértéke tehát az Olympus SP-565UZ-nél nem túl magas a korrekciónak köszönhetően, de sajnos torzítással nem csak végállásokban találkozunk, hanem bizony a köztes állásokban is jócskán érezhető ilyen probléma (lásd ISO tesztábra 105 mm-nél 0,6%-os párnatorzítású).
Torzítások a gyújtótávolság függvényében
hordótorzítás: ~1%
párnatorzítás: ~0,7%
Közelfényképezés, makró
Az SP-565UZ makró teljesítménye szélső zoompozíciókban nagyjából hasonló, mint amilyen az SP-560UZ-é volt. Mind nagylátószögnél, mind tele állásban közelítőleg 8 cm széles témával tölthetjük ki a teljes képet. A köztes tartományban nagyjából 100 mm-nek megfelelő gyújtótávolságnál találjuk a legnagyobb nagyítást, amelynél már egész jó makrókat készíthetünk, hiszen 43 mm széles téma is kitölti a képet. Ez már átlag feletti makróképesséet jelent. Ezt a gyújtótávolságot viszont nehéz megtalálni, nincs külön jelezve, mint a Nikon gépeknél, így csak tapasztalati úton határozható meg. Ami ennél a gyújtótávolságnál még dicséretes, az a minimális torzítása. A munkatávolság (frontlencse és téma távolsága) minimuma nagylátószögnél 3,5 cm, míg teljes tele állásban nagyjából 1,2 méter. 100 mm-nek megfelelő fókusztávolságnál 7 cm-re csökkenthetjük a munkatávolságot.
Ha erősebb nagyításra van szükségünk, átválthatunk szupermakró módba. Ekkor a fényképezőgép 57 mm-nek megfelelő gyújtótávolságnál rögzíti az optikát. A munkatávolságunk ekkor 1 cm is lehet, ami igen nagy nagyítást eredményez, de a téma leárnyékolását is okozhatja. A torzítás ilyenkor természetes módon nagyobb, de itt sem vészes, 1,5% alatt marad, hála a zoom középállásának.
Összefoglalva tehát: az Olympus SP-565UZ-nek nem kimondottan erőssége a makró mód, bár lehetséges jó makrókat készíteni, kis torzítással, de ehhez tudni kell, hol találjuk a 100mm-es gyújtótávolságot (illetve egyáltalán azt a tényt, hogy itt ilyen jól dolgozik a gép).
Makró képességek
legkisebb szélesség: 79 mm;
hordótorzítás: ~2,1%
legkisebb szélesség: 94 mm;
párnatorzítás: ~0,5%
legkisebb szélesség: 43 mm;
párnatorzítás: ~0,1%
legkisebb szélesség: 28 mm;
hordótorzítás: ~1,4%
Vignettálás
A peremsötétedés jól érezhető jelenség az SP-565UZ-nél. Teljesen nyitott blendénél 20%-hoz közeli a vignettálás, amely jól látható. Aki nem szereti ezt a hatást, az szűkebb rekesszel csökkentheti, F8-on már „csak” 10% körüli értékű. Jóllehet, egyéb ultrazoomoknál nyitott fényrekeszre jellemző ez az érték, s F8-nál inkább 5%, vagy akörüli értékkel találkozhatunk.
Az erős peremsötétedés tehát jelen van, ha nagyon szükséges, a RAW fájlokból javítható képet kapunk, a gyári konverter is segít ezen hatás csökkentésében.
Stabilizálás
A stabilizátor hatékonyságát most is nagy, 520 mm-nek megfelelő gyújtótávolsággal teszteltem, keresőként az EVF-et használva.
A tesztet 1/500 mp-es záridővel indítottam, majd 1/3 Fé-enként csökkentettem a záridőt. Minden egyes zársebességnél 10-10 kép készült stabilizátor nélkül és stabilizálva, amelyek közül később szemrevételezéssel döntöttem el, hogy berázottnak, vagy jó képnek fogadjam-e el.
Az így kapott számokból egyfajta értékelését képezhetjük a stabilizátornak, persze ez igen szubjektív, hiszen maga a válogatás is az. Tűéles kép és „még jó” kép között azért lehet különbség, de a valóban berázott képnél látható az elmosódás.
A látottak alapján a beépített szenzor stabilizálás nagyjából 1 Fé-nyi előnyt nyújt, amely teljes tele állásban használva a fényképezőgépet azt jelenti, hogy 1/125 mp-es zársebesség mellett is berázásmentes felvétel készíthető. Hogy stabilizátor nélkül miért sikerült 1/250 mp-es zársebességgel berázásmentes fotót készíteni, az nagy talány. Elképzelhető, hogy az elektronikus kereső használata ilyen sokat számít. Mindenesetre a stabilizátor nélküli és stabilizátoros üzemmód között jól látható az 1 Fé-nyi plusz.
