Képminőség
Képzaj
A Panasonic Lumix DMC-TZ7 egy új érzékenységi fokozatot kapott, ISO80 értékben. Nyilván erre azért volt szükség, mert a megnövelt felbontás kisebb pixelméretet, és elméletben nagyobb zajszintet jelenthet. Az alacsonyabb érzékenység így az előd ISO100-as értékénél mérthez hasonló eredményt adhat. Ezt a gyakorlat is igazolta, bár sajnálatos módon ISO80-nál egy picivel rosszabb a helyzet, mint a TZ5 ISO100-as beállításánál. Kb. 8%-al kapunk több zajt. Az is sajnálatos, hogy ez az érték a hasonló felbontású kompaktokénál érezhetően és láthatóan magasabb. Hiába a szoftveres zajszűrés, amely némileg a képek felbontására is negatív hatással van, és elég zavaró, nagy frekvenciás zajszemcséket hagy hátra. Hiába az igyekezet, a TZ7-et nem sikerült etéren jobbá tenni. Elmaradása nem sok a TZ5-höz képest – nagyjából a papírforma felbontásnövekedéssel arányos – de már ott sem tudtunk lelkesedni az alacsony érzékenységeken is jelen lévő zajosság láttán.
ISO100-ban tovább nő a különbség. A világossági zaj és a színzaj mértéke nagyjából egyforma, így a színes konfettieső és a felbontásromboló „hamuszórás” nem különül el annyira zavaróan. A TZ5-nél az ISO200-as beállítás furcsa eredményeket hozott, mivel itt hirtelen erős fokozatra kapcsolt a zajszűrés. Az utódban most nincs így. Az érzékenység emelése arányosan több zajt hoz, kb. 15%-al emelve a szintet. Az erősebb szűrés ennél a modellnél ISO400-on kezdődik, amely egy fokkal kevesebb zajt, de picit elmosottabb képet is eredményez. Aki tehát nem viszolyog a gyengébb felbontástól, de a zajtól igen, nyugodtan használhat ISO100 után ISO400-at, hiszen kevesebb zajt kap majd, mint ISO200-on. Kivétel talán a kék csatorna színzaja, amely egyedüliként növekedett. A színzajnál egyébként, mint mindig, most is a kék csatorna a legproblémásabb átlagban olyan 10-15%-al előrébb jár, mint a többiek. ISO400-os ez majdnem a duplája. ISO800-nál szintén egy arányosabb emelkedést kapunk, immár a 200-as szint fölé, de ez a különbség mindössze 10% két érzékenységi lépés alatt. A kék csatorna színzaja viszont jelentősebben emelkedik, így a képen dominálni kezd a kékes zajhatás. A komolyabb különbség a szűrés végeredményén látható, hiszen ISO800-on már elég sok részlet elveszik. A maximális felbontás beállítható top-értéke ISO1600, ahol a zajszint emelkedése óriási, kb. 65%.
A TZ7-nél automatikus üzemmódban lehetséges az ISO3200 és ISO6400-as érték elérése is. Ehhez a Magas Érzékenység témamódot kell választanunk. A csúcsértékek azonban már csak legfeljebb 3 megapixeles felbontásban érhetők el. Nem csoda hát. Hogy a drasztikus felbontáscsökkenés következtében a zajszint is komoly mértékben csökken. ISO3200-nál, a kék csatornát leszámítva, az ISO80-as beállítás alá esik. Persze ehhez drámai felbontáscsökkenés is társul. A képen elvesznek a részletek, és a színek is vízfestményszerűek. A dinamikaátfogás is jelentősen csökken, mivel ezekben a beállításokban már nem látunk fekete színt a képeken. ISO6400-ban valamivel az ISO800-as szint fölé emelkedik a zaj mértéke, az előbb felsorolt hátrányok emelkedésével.
Képminőség
Általános képminőség
Az előd tesztjében kicsit lehordtam a tele állásnál készíthető képek minőségét. A helyzet a 12x-es zoomátfogással sem javult, de nem is romlott. Nem tragikus persze a telénél kapott képminőség, de láthatóan gyengébb kontrasztot és felbontást kapunk, ami szinte természetes, még ennél sokkal komolyabb ultrazoomos gépeknél is. Ha azt vesszük, hogy egy 3 cm vastag kis fémházba pakolt 12x optikai átfogású zoomobjektívről van szó, akkor pedig egyszerűen kiváló, amit ez a készülék művel. Úgyhogy amellett, hogy irgum-burgum, ez bizony nem kis teljesítmény. A tele gyengéi mellett a nagylátószögéi is fokozottan előtérbe kerülnek. Elég csak a szférikus képhibákra, a sarkok életlenedésére gondolni, mely jelenség szintén elkerülhetetlen. A zajszűrés és az evidens optikai hibák után visszamaradó képminőség kezdő amatőr és hobbi felhasználásra tökéletesen elég. A színek és a kontraszt ezeket leszámítva nagyon jó, a nem túl magas felbontás pedig bőven elegendő a 10 x 15, vagy ennél nagyobb nyomatok elkészítéséhez. Képernyőre pedig több mint elég.
A TZ7 nem kínál szabályozható feldolgozási beállításokat, mint például az élesítés, vagy a kontraszt finomhangolását. Közvetve azonban mégis befolyásolhatjuk ezeket, hiszen a felvételi menüben kínált színeffektek nem csak a színekre, de az említett opciókra is befolyással bírnak. A fényképezőgép a következő színeffekt beállításokat kínálja:
A kompaktoknál szinte megszokott – és a zaj mellett szintén a kis érzékelő számlájára írható – gyengébb kontrasztátfogást az Intelligens Expozíció móddal finomíthatjuk. Két állása van, egy ki- és egy bekapcsolt. Utóbbi esetén a feldolgozórendszer a sötétebb, árnyékos területek világosítására törekszik. Tapasztalataink szerint eközben némi színtelítettség csökkenéssel is számolnunk kell.
