Képminőség
Képzaj
A Sony NEX-5 jelenleg a világ legkisebb APS-C szenzorral szerelt fényképezőgépe, vagyis az apró vázba pont ugyanakkora képérzékelő került, mint a gyártó Alpha DSLR fényképezőgépeinek zömébe, leszámítva a két legdrágább modelljüket. Ez egyben azt is jelenti, hogy a NEX-5-től ugyanazt a zajszintet, vagy inkább zajmentességet várhatjuk el, mint egy DSLR készüléktől. A gyakorlatban azonban több tényező is közrejátszik a zaj alakulásába, elég csak ennek szoftveres és hardveres szűrésére gondolnunk.
A NEX-5 azonban nem cáfol rá a papírformára. A szenzor alapérzékenysége ISO200, de erősebb napsütésben nem jönne azért rosszul az ISO100, és a valamivel alacsonyabb zaj. A kezdő érzékenység mindenesetre hozza az elvárhatót, nagyjából úgy teljesít mint hasonló érzékelős riválisa a Samsung NX10. A tükörreflexesekhez hasonlítva sem kell szégyenkeznie, sőt a szintén 14 megapixeles Alpha A350-hez képest egy kicsit alacsonyabb zajjal rendelkezik.
A képeket RAW (.ARW) formátumban is elkészítettük, és a géphez jelenleg használható egyetlen szoftverrel a Sony Image Data Converter SR 3-mal konvertáltuk, gyári alapbeállításokban, kikapcsolt zajszűrés mellett. Az így kapott végeredmény persze nagyban függ a szoftvertől. Az IDC 3 képei ISO200-on valamivel több világossági zajt és majdnem dupla annyi színzajt mutattak, mint a gép szűrt JPEG felvételei.
ISO400-nál a JPEG képek zajszintje, kb. 20%-kal növekszik, ami még mindig átlagos, DSLR-ekhez hasonló érték, bár az említett NX10-hez képest most egy leheletnyivel magasabb. RAW-ban viszont jelentős az emelkedés. Nem a világossági zaj terén, mert az hasonló az említettekhez, a színzaj viszont szépen megugrik.
A következő fokozat (ISO800) a Samsung hasonló szenzorú gépéhez képest ismét egy kicsit a Sony felé billenti a mérleget, sőt egyéb gépekhez viszonyítva is megállja helyét. Hasonló zajszintet mutat például a Canon EOS 550D fényképezőgép ISO800-as képeihez, talán egy picivel erősebb színzajjal. A kikapcsolt szűrésű RAW kép viszont ismét jelentősen zajosabb, főleg a vörös és kék színcsatornákat tekintve.
ISO1600-ra emelve az érzékenységet a NEX-5 még mindig együtt fut a nagy átlaggal, vagyis kissé előzi az NX10-et, és hajszállal elmarad az EOS 550D-től. RAW-ban viszont a világossági csatornán dupla, a kék és piros színcsatornákon tripla ennyi zajt termel.
A következő szintet jelentő ISO3200-as érzékenység még korántsem jelenti a tartomány végét. Ismét a szokásos 20%-os zajszint emelkedésre kell számítanunk, a konkurensekkel összevetve pedig ugyanarra, mint az előzőekben. Hasonló a helyzet ISO6400-nál is bár itt már nem csak a finomabb részletek elvesztésére, de a nagyobb képelemek széttöredezésére is számíthatunk.
Az érzékenységi beállítások plafonját az ISO12800-as érték jelenti. Meglehetősen mosott, de kisebb méretben még használható képpel, és meglepően alacsony zajjal. Összehasonlításképp, ez a zajszint alacsonyabb, mint amit annak idején a Sony A700-as modelljénél mértünk. Csaknem 1 fényértékkel jobb a Samsung NX10-nél, fele annyi mint a Pentax K-x modell ISO12800-as képén és kb. ugyanakkora mint amit a Canon EOS-550D normál szűrési fokozatban ezen az érzékenységen mutat. RAW-ban szűrés nélkül viszont borzasztóan magas színzajt kapunk. A kép kevésbé mosott mint a JPEG változat, de sokszorosan zajosabb is, ezért nem árt a konverter zajszűrési beállításával játszanunk.
A Mikro4/3-os, valamivel kisebb érzékelővel szerelt gépeknél minden érzékenységi fokozatban alacsonyabb zajszintet mutatott a gép. A nemrég tesztelt Panasonic Lumix DMC-G2-nél pl. kb. 1 fényértékkel volt jobb, vagyis ISO200-ban kb. annyi zajt termelt, mint a konkurens gép ISO100-nál.
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
ISO3200; F8,0; 1/60 mp
ISO3200; F8,0; 1/60 mp
ISO12800; F8,0; 1/250 mp
ISO12800; F8,0; 1/250 mp
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
ISO3200; F8,0; 1/60 mp
ISO3200; F8,0; 1/60 mp
ISO12800; F8,0; 1/250 mp
ISO12800; F8,0; 1/250 mp
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
- ISO200
- ISO200 RAW
- ISO400
- ISO400 RAW
- ISO800
- ISO800 RAW
- ISO1600
- ISO1600 RAW
- ISO3200
- ISO3200 RAW
- ISO6400
- ISO6400 RAW
- ISO12800
- ISO12800 RAW
ISO3200; F8,0; 1/60 mp
ISO3200; F8,0; 1/60 mp
ISO12800; F8,0; 1/250 mp
ISO12800; F8,0; 1/250 mp
Zajszűrés
Ezen a téren a Sony üdvöskéje nyújt is valamit, meg nem is. Kapunk egy Automatikus és egy Enyhe szűrési beállítást, vagyis lényegében egyet, hisze az automatika esetén rábízzuk magunkat a gépre. A fenti JPEG sorozatot az Enyhe beállítással lőttük, de az alábbi táblázatban bemutatjuk az automata érték eredményeit is.
A különbség esetünkben nagyon kicsi volt. A plusz szűrés eleve csak ISO1600-tól kezd el működni, és Automata beállításban kb. 9-10%-kal volt erősebb az Enyhe fokozatnál. ISO12800-nál a világossági zajjal nem is kezdett semmit, csak a színzajt szűrte, kb. 4%-kal erősebben, mint a másik beállítás.
Zajszűrés
Képminőség 10×13-as képeknél
Mivel a képek gyakran nem a monitoron, hanem képeslap méretű papíron végzik, érdemes megnézni milyen minőséget mutat a gép a 10 x 13 cm-es nyomatoknak megfelelő, 2 megapixel körüli felbontásban.
2 megapixelre csökkenteni a képméretet elég hálás feladat, hiszen a zaj és a nem túl szemet szúró optikai hibák szinte észrevétlenek maradnak. Alacsony felbontásokban nagyon jó élességet és legfeljebb a sötétebb képrészeken felfedezhető zajt kapunk. Ezt is csak ISO800-tól vesszük majd észre, ha kimondottan keressük, mert a szűrés miatt visszamaradó enyhébb foltosodás mellett nem sok minden fog utalni rá. ISO1600-tól már egyértelműbb a dolog, de ekkor is csak a középszürkénél sötétebb területeken kell vigyáznunk. Még az ISO3200-as érzékenység minősége is jónak mondható 2 megapixelen, bár a szűrés okozta életlenedés már a világosabb területeken is érezteti hatását. Az ISO6400 még simán bevállalható képeslap méretben is, ha nem zavar az enyhe „zizi”. A legmagasabb érzékenység inkább webméretre való, de szükség esetén elfogadható a családi fotóalbumban is.
Érzékenység – képzaj; 10×13 cm-es nyomatokon (szimuláció)
Hosszú expozíció
A NEX-5 támogatja a hosszú (Bulb) expozíciót és néhány társától eltérően mindez 10 perc, vagy hosszabb idő is lehet. Tesztünkben tehát ezzel a záridővel vallattuk, a szokásos ISO200-as érzékenységen.
A gép meglehetősen sok extra zajt termelt, főleg a vörös és kék színcsatornán és jól láthatóan teleszórta a képet hotpixelekkel. A kép világosításával még nyilvánvalóbb az eredmény, valamint feltűnhet a szélek felé jelentkező fokozottabb zajtermelés is.
A készülék rendelkezik hosszú expozíciós zajszűréssel, mely a Beállítások menüben kapcsolható be. Az eredeti expozícióval megegyező hosszúságú, referenciaképet is készít, majd ez alapján kivonja a hotpixeleket a képről. A kivonás jó hatásfokú, bár nem tökéletes. Szabad szemmel nem túl feltűnő a visszamaradt háttérzaj, valamint a maradék 1-2 hotpixel. Kivilágosítva már jobban látszik a jócskán mosott, színes zajtenger, amely ezúttal azért kevésbé van jelen a fotón.
Hosszú expozíciós sötétzaj
Általános képminőség
Tükörreflexesekre emlékeztető képminőséget kínál és hoz a NEX-5. A versenyképes zajszintjét már láttuk, egy jó objektívvel pedig a minőség egyéb kritériumaiba sem tudunk belekötni. A jelenleg kínált két optikával a képközépen nagyon jó felbontást kapunk, a széleken viszont már lágyabb képet. A 18-55mm-es stabilizátoros objektív az egyéb gyártók által kínált hasonló optikák minőségét simán hozza, nagylátószögnél viszont elég erős torzítást produkál. A 16mm-es „lencse” képközépen jó felbontással, a széleken viszont lágyabb képpel örvendeztet meg bennünket, valamivel erősebb színhibával, mint társa.
Kontraszt terén sem lehetett okunk panaszra. A színek enyhén élénkebbek a valóságnál, de ez nem minden esetben feltűnő. A hidegebb színek tekintetében kicsit visszafogottabb szaturációra számíthatunk, míg a sárgák és vörösek valamivel erősebbek a kelleténél. A szürkeárnyalatokban nagyon pontos a gép, és jól adja vissza a zöld, kék és sárga színeket is, a kevert színekben és a vörösekben viszont kicsit téved. A sárgászöld és kékeszöld árnyalatok telítettsége elmarad a tökéletestől és hűvösebbek a kelleténél, ellenben a lila, narancs és a bőrszínek picit túlszaturáltak és inkább sárgásak.
A RAW képek konvertálásához a géphez mellékelt Image Data Convertert használtuk, bár az árnyalatokon kívül számottevő felbontásbeli előnyt nem mutatott a gép által „kiköpött” JPEG-ekhez képest. Hiába a tesztképekre adott +50-es élesítés, a részleteket nem sikerült kiemelni a fotókon.
