Könnyű fényképezőgép (rendszer) kiránduláshoz is

Egy évtizeddel ezelőtt ha valaki jó minőségben szeretett volna fotózni, sok választása nem volt, tükörreflexes gépet kellett vennie. Néhány éve azonban megváltozott a felállás, nem csak a nagy szenzoros prémium kompaktok közül választhatunk, de cserélhető objektíves gépek között is jó pár akad, amelyik kis tömeget képvisel.
Igaz, ez nem különösebben új dolog, de számomra a dolog aktualitása miatt mégis most került leginkább előtérbe.

A nyár végén a családdal ugyanis egy Balaton körbetekerést terveztünk néhány gyalogos rövid túrával fűszerezve és arra gondoltam, hogy kár lenne ezért a nagy és nehéz tükrös rendszert elvinni. Tudom, hogy mire vállalkoznék, hiszen egy körbetekerésen már túl vagyok, akkor egy APS-C szenzoros DSLR-t, 28-70mm-es standard zoomot, 10-20mm-es nagylátószögű és 8 mm-es halszemet vittem magammal, de rendesen megnyomta a bringa hátulját. Így most arra gondoltam, körbenézek a lehetőségek között és választok egy kellően könnyű MILC szettet.

Hogy miért nem a prémium kompaktok között keresgéltem? Ez fotózási szokás kérdése, nekem általában nem elég egy átlagos standard zoomátfogás, szeretem kihasználni a nagylátószög adta lehetőségeket. Azt azért érdemes hozzátenni, hogy a prémium kompaktoknál a 24 mm-es nagylátószög nem elérhetetlen, de ennél én extrémebb perspektívát is szeretek. Telét nem igazán használok, de ha már adódott a lehetőség, egy ilyen objektívet is beválasztottam a szettbe.

Mivel több típust is átnéztem, így álljon itt egy táblázat arról, hogy az egyes gyártóknál mit és mennyiért, na meg milyen tömeggel lehet jelenleg elérni. A vázak közül a legkönnyebbeket néztem ki, s az objektíveknél sem a kiváló fényerő, inkább a kis tömeg volt a fő szempont.
Ahol lehetett, ott nagy átfogású utazózoommal is megnéztem, hogy mit lehet kihozni. Az ilyen verziók általában rövidebb átfogást kínálnak telében, viszont többnyire még kedvezőbb össztömeget, hiszen az utazózoomok a standard zoomokat és a teléket egymagukban helyettesítik. A képminőség és néha a fényerő viszont kicsit kompromisszumosabb egy nagy átfogású objektívénél, ezt azért érdemes még szem előtt tartani.

A látottak alapján ami a leginkább meglepő, hogy a Fujifilm szettje a legdrágább. Na persze lehet variálgatni gyártón belül is az objektívekkel, és a vázakkal is, de itt most a legkönnyebb verziót kerestük. Tegyük persze gyorsan hozzá, hogy az X-E3 váz sem kifejezetten drága, de a 30 grammal nehezebb, belépőszintű X-A5-ért a 15-45mm-es objektívvel együtt kell 175 ezer Ft-ot fizetnünk, tehát ezzel spórolhatunk 63 ezer Ft-ot, így a teljes szett már 650 ezer Ft-ból kihozható, ami már olcsóbb, mint a Sony vázból és objektívekből összeállított felszerelés.

Másik érdekes meglepetés szintén a Fujifilmhez köthető, hiszen az ő szettjük lett mind közül a legnehezebb, több, mint 1,2 kg-ot nyom a gép és a három objektív (az X-A5-tel már közel 1,3 kg-ot). Ezzel szemben a Canon és a Sony APS-C MILC-ekből kialakított felszerelés 910-1030 gramm közötti, azaz bő 20-25%-kal könnyebbek. Ezt egyébként egyértelműen a nagylátószögű zoom okozza, ez ugyanis 410 grammot nyom, de a telezoom sem könnyű a maga 375 grammjával, igaz, a Sonynál sem sokkal könnyebb az 55-210mm-es: 345 gramm. De a Sony nagylátója csak 225 grammos.

Igazán kellemes szett építhető fel a Canon APS-C rendszeréből, amely ezen szenzorméreten belül a legkönnyebb a 912 grammos tömegével, ráadásul árban is igen kedvező, hiszen a váz és az objektívek együttesen (duplakitben, kiegészítve a nagylátószögű zoommal) mindössze 365 ezer Ft-ba kerülnek! Ugye, hogy meglepően olcsó?

A legkönnyebb felszerelést azonban egyértelműen a mikro NégyHarmados rendszertől kapjuk. A gyári objektívekből felépített szettek tömege között nincs óriási különbség, míg az Olympusé 810 grammot nyom, a Panasonicé 775 gramm. Árban viszont az Olympus tud kedvezőbb lenni, ami viszont a drágább Panasonic nagylátószögű zoomnak „köszönhető”.
Természetesen mivel a m4/3 objektívjei bármelyik m4/3 vázon használhatók (kisebb megkötésekkel, amit a kompatibilitási listában tekinthetünk meg, de a GX800 és GX880 esetében a választott M.Zuiko Digital 9-18mm-rel minden tökéletesen működik), így nem lehetetlen egy GX880 kis kitet kiegészíteni a jóval olcsóbb és könnyebb Olympus M.Zuiko Digital ED 9-18mm f/4-5,6-tal, ami végül 440 ezer Ft-nál áll meg, ami csupán 10e Ft-tal drágább az Olympus szettnél, viszont tömegében így kapjuk a legkönnyebb variációt, hiszen mindösszesen 630 grammot nyom az egész, három objektívestől.

Persze látnunk kell azt is, hogy ez utóbbi felszerelés az összes közül a legenyhébb nagylátószöget és a legkisebb telét kínálja, azaz kisfilmes formátumban így 18 mm-től 200 mm-ig leszünk lefedve.

Mivel én nem akartam ennyire kavarni a termékeket, úgy döntöttem, hogy a Panasonictól kérünk kölcsön egy könnyű szettet, amely így a GX880-at, a hozzá kitben kínált 12-32mm-es ultrakönnyű standard zoomot, a 7-14mm f/4 nagylátószögű zoomot és egy 35-100mm-es telezoomot tartalmazott. Igaz, végül a 35-100mm-es teléből az f/2,8 II verziót kaptuk meg, amely több, mint 2,5× annyit nyom, mint az f/4-5,6 fényerejű hobbizoom, cserébe viszont kiváló fényerőt kínál a teljes zoomtartományban.

A végső felszerelés tehát így alakult:

A terv tehát az volt, hogy bringával körbekerüljük a Balatont és az északi parton két helyen teszünk még egy kis gyalogos túrát is. Sajnos a technika azonban közbe szólt, a péntek délutáni indulást megelőzően még aznap két defektem volt a bringán és sajnos kellő tapasztalat híján nem ismertem fel a probléma fő okát. A gondot okozó félrecsúszott felniszalagot így nem cseréltük, ami miatt a szombati körbetekerés megkezdését követő 50 km után Siófokon újabb defekt következett, ugyanúgy „kicsípve” a gumibelső felni felőli oldalát.
Mivel egyértelmű volt, hogy visszatérő problémával állunk szemben és komolyabb vizsgálat, valamint az okok feltárása nélkül egyáltalán nem garantálható, hogy a következő belsővel nem járunk így, ezért kénytelenek voltunk feladni a tekerésre vonatkozó elképzelésünket.

De ha már nálunk volt a gép, tettünk azért egy sétát a városban, csak hogy érezzem, milyen tömeggel kell megbirkózni.

Annak ellenére, hogy végül a kicsit nehezebb össztömegű felszerelést kaptuk, nagyon könnyen volt hordható az 1 kg-os szett, egyáltalán nem fárasztott, a gép nem húzta a nyakam, amikor pedig el volt pakolva a válltáskába, a vállamon is alig éreztem a teljes súlyt.

A tapasztalatok alapján elmondható, hogy az 1 kg tömegű felszerelést gond nélkül el tudjuk vinni egy hosszú sétára, vagy akár egy rövidebb túrára is. Nyilván ha komolyabb túrára készülünk, ott az 1000 gramm helyett a 800 gramm alatti tömeg is megérződhet, főképp ha sokat kell felfelé haladni.

Biztos vagyok benne, hogy az 1,2 kg-os Fujifilm felszereléssel se lett volna komolyabb bajom, még akkor sem, ha sikerül teljesen körbekerülni a „magyar tengert” és feljutunk a Badacsonyra.
Viszont ha a DSLR rendszert kellett volna magammal vinnem, akkor még teleobjektív nélkül is borzasztó nehéz lett volna, hiszen a Canon APS-C váz az EF 24-105mm alapzoommal és a Sigma nagylátóval kereken 2 kilót nyom.

Ha tehát kirándulásra, utazásra kell gépet választani, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy a „kis szenzoros” tükör nélküli fényképezőgépek között érdemes szétnézni, amennyiben nincs szükség komolyabb telére, akkor viszont a prémium kompaktok még kisebb tömeggel és kedvezőbb árral is elérhetők.

fotó: Irházy Melinda



fotó: Irházy Melinda
fotó: Irházy Melinda
fotó: Irházy Melinda
fotó: Irházy Melinda


fotó: Irházy Melinda