Archívum

Aki próbálta már kompakt fényképezőgépével lefotózni egy szoba belsejét, vagy egy kis térről a nyaralás kultúrprogramjának helyszínéül szolgáló hatalmas templomot, az tudja, hogy a mindennapok kihívásaihoz optimalizált 3-4x zoomátfogású objektívek nem kínálnak elég nagy látószöget a feladat korrekt megoldásához. Ilyenkor álmodozik az ember egy jó tükörreflexes vázról és egy milliós nagy látószögű objektívről egy rövid ideig, majd megpróbálja 2-3 remélhetőleg otthon panorámává összefűzhető képpel lefedni a látottakat. Pedig van más megoldás is.

Furcsa egy kategória az ultra kompakt. Hihetetlenül apró gépek tartoznak bele, javarészt döbbenetes technikai újdonságok teszik őket vonzóvá, ugyanakkor a méret szinte minden esetben kompromisszumok kötésére kényszeríti a tervezőket.

Időről-időre felmerül az igény, hogy a drága, márkás gépek mellett mutassuk be a digitális fényképezőgép paletta alsó 50 ezer forint alatti szegmensét is. Ezt a feladatot általában megpróbáljuk elhárítani, mert ezeket az olcsó játékszereket nem tartjuk igazán alkalmasnak arra, amit mi digitális fotózásnak nevezünk. Két Mercury géppel most kivételt tettünk.

A Minolta DiMAGE 7-es sorozatát a 7Hi-vel befejezte. Legalábbis ha csak az elnevezést nézzük. Az utód DiMAGE A1 ugyanis a 7-es sorozat utódaként jelent meg, ugyanazzal az optikával, mint ami már a DiMAGE 5 óta fut, ugyanakkora és ugyanolyan felbontású CCD-vel, mint a DiMAGE 7-ben. A nagy újdonság a kézremegés elleni stabilizáció.

A Sony U családja különlegesen apró gépekből áll, melyek kis méretük mellett különleges technikai megoldásaikkal emelkednek ki a tucatgépek tömegéből. Így már nem is meglepő, hogy az U50 hihetetlenül apró mérete ellenére 210 fokban elforgatható objektívet kapott.

A Sony P10 és P92 után a japán gyár P sorozatának egy újabb darabja vendégeskedett a Digicam szerkesztőségében. A már bemutatott gépeknél olcsóbb P72 külsőre nem különbözik jelentősen a sorozat többi darabjától. Műszaki paraméterei alapján a P32 és P52 állnak hozzá a legközelebb, már csak az azonos, 3,2 Mpixeles CCD miatt is. A háromszoros zoomtartomány viszont már a P92-re emlékeztet, mint ahogy a külalak is ez utóbbira hajaz leginkább.

A Sony nem tartozik a régóta ismert fényképezőgép-gyártók körébe, a digitális gépek piacán azonban meghatározó szerep jut neki, hiszen rengeteg alkatrészt fejleszt, így a Sony nélkül a digitális fotózás sem lehetne olyan, mint amilyennek most ismerjük. A Sony legnagyobb felbontású modellje, a 8 Mpixeles DSC-F828 járt nálunk.

A Pentax első cseppálló digitális fényképezőgépe, az Optio 33WR. Formája ugyan nem szokatlan, hiszen más gyártóknál is találunk hasonló kialakítású vázat, de a cseppállósága minden bizonnyal nagy szónak számít. S talán még érdekesebb ennél, hogy a kis gépbe rejtve 2,8x-os átfogású zoom optika található.

Idén nyáron hány napot aggódott végig a strandon, nehogy valami baja legyen a méregdrága digitális fényképezőgépnek? Valamiért a vizitúrákon sem sok digitális fényképezőgépet lehet látni. A homok és a víz nem igazán tesz jót ezeknek a finom műszereknek. A Sony U60-nal sem célszerű ugyan 5-10 méteres mélységre menni, de a fröccsenő vizet és homokot biztosan kibírja. Kipróbáltuk!

Amikor először megláttam, azt hittem egy walkman. Jó kis régi darab, közepesen csúnya, gondoltam. Csak az volt furcsa, hogy két gomb van rajta. Meg két nagy, fura alakú nyílás. Aztán persze leesett, hogy egész másról van szó. Az X-Drive II VP 2060 egy merevlemezes háttértároló. Nem is akármilyen!