Képminőség
Színhiba
A Sigma 65mm f/2 DG DN | Contemporary objektív két speciálisan alacsony szórású lencsetagot is tartalmaz, így várhatóan nem lesz túl erős a laterális (transzverzális) kromatikus aberráció. A nyitott blendén készült tesztkép tanúsága szerint valóban igazán minimális színhibát láthatunk.
Persze éltünk a gyanúval és megnéztük azt is, hogy mi történik, ha nem Lightroomban konvertáljuk a RAW fájlt, hiszen az Adobe szoftverében láttuk, hogy a RAW fájl beágyazott korrekciós profilt tartalmaz a kromatikus aberrációhoz, amelyet ugye ki sem kapcsolhatunk.
Ezért aztán Capture One 20-ba is betöltöttük a tesztképeket, ahol rögtön feltűnt, hogy jóval erősebb a színhiba, mint a Lightoomban konvertált kép esetében. Ha engedélyeztük a Capture One-ban a beágyazott „manufacturer” profilt, akkor ott is hasonlóan kis színhibát tapasztalatunk.
Színhiba (laterális)
Megvizsgáltuk az axiális (longitudinális) színhibát is, amelyet a lencsék hullámhossztól függő eltérő gyújtótávolsága okoz és képközépen is jelentkezhet, főként a fókusz előtti és mögötti területeken érhető tetten pirosas és zöldes elszíneződésként. A képek alapján kijelenthető, hogy nyitott blendén itt is jelentkezik ez az optikai hiba, bár mindez leginkább csak nagyított, 1:1 pixel nézetben. 50 cm-es nyomat esetében már alig látnánk valamit ebből.
A rekeszelés persze jótékony hatással van erre a színhibára is, így F4-től gyakorlatilag észrevehetetlenné válik még 1:1 nézetben is az axiális színhiba.
Itt sem hittünk elsőre az érintetlen RAW konverziónak, ezért ezeket a képfájlokat is lekonvertáltuk hagyományos (azaz nem beágyazott) profillal a Capure One-ból. Itt azonban jelentéktelen eltérést tapasztalni csupán (kivéve képszéleken a laterális színhiba megjelenését).
Színhiba (axiális)
Bokeh
Mivel az objektív fő felhasználási területe a portrék, így nagyon nem lényegtelen, hogy milyen lesz a fókuszon kívüli fényfoltok, azaz a bokeh (vagy magyarosan boke) megjelenési formája. Ez a tesztképünk egyébként részben mutatja az axiális színhibát is, így ezúttal is készítettünk Capture One-os konverziót is – ami persze nem a formát, mint inkább az axiális színhibát mutatja be.
Már a nyitott blendés kép is nagyon szépen fest, még a képszéleken is szép körkörös fényfoltokat látunk, lencseszerű forma inkább csak a képsarkokban jelentkezik. A rekeszeléssel ez a lencse forma is kikerekedik.
A szűkebb rekesz okozta sokszögesedést a vájtszeműek F4-nél, a kevésbé vájtszeműek F5,6-tól vehetik észre. Azonban még itt sem zavaró ez, hiszen a kilenc lekerekített rekeszlamella igyekszik tartani a körkörös formát.
A két aszférikus tag miatt F8-tól szokás szerint már a „hagymakarikás” bokeh látszik, ami F11-nél még erősebb gyűrűt mutat – de ez csak nagy méretben vehető észre.
Színhiba (axiális)
Becsillanás és kontrasztvesztés ellenfényben
Portréknál izgalmas lehet a képbe komponálni a Napkorongot, vagy annak egy részét, esetleg direkt a becsillanásra gyúrni, mint képi hangulatfokozó elem.
Emiatt a becsillanás jelensége sem mellékes.
A próbáink során a képsarokba pozicionáltuk a Napkorongot, majd rekeszsorozattal vizsgáltuk meg, milyen blendén milyen hatást kapunk.
Az jól látszik, hogy nyitott blendén csak az átellenes sarokban látható egy kisebb zöld csóva, a rekeszt szűkítve azonban F2,8 és F4 környékén már jobban látható fényfolt is megjelenik.
Ennél erőteljesebb azonban a kontrasztvesztés, amit persze utómunkával könnyedén korrigálhatunk (nem úgy a becsillanást).
Geometriai torzítás
A 65 mm-es gyújtótávolság esetén nem számítunk jelentős geometriai torzításra, talán csak valamiféle minimálisra.
A MILC gépekhez készült objektívek között akadnak beágyazott torzítás profilt tartalmazó modellek is, amelyek a fényképezőgép saját JPEG motorjánál, a gyári RAW konverternél és pl. Lightroom esetében automatikusan alkalmazásra kerülhetnek, azaz eleve szoftveres torzítás korrekció történik akkor is, ha RAW fájlból dolgozunk. Az erről szóló korábbi cikkünk ITT olvasható el.
Mivel a Sony Alpha 7R II vázon állítható a torzítás csökkentés profil alapon, ezért bekapcsolt és kikapcsolt állásban is lőttünk egy-egy képet.
Általában az szokott történni, hogy a Lightroom mindenképpen alkalmazza a beágyazott profilt. Itt viszont pont az ellenkezője történt: hiába kapcsoltuk be a torzítás korrekciót és hiába mentette a gép az objektív firmware-éből a profilt a RAW fájlba, azt a Lightroom valamiért nem alkalmazta. A gép saját JPEG képén persze megtörtént a korrekció.
A Capture One-nal viszont tudtunk konvertálni a profil engedélyezésével is és anélkül is.
A lenti dobozban a Lightroomban konvertált kép a kikapcsolt torzítás korrekciójú, a bekapcsolt korrekciójú képet pedig Capture One-nal exportáltuk.
Jól látható, hogy korrekció nélkül elég jelentős a párnatorzítás (kb. 2 méteres tárgytávolsággal készült a tesztképünk, a portéknál is hasonló tárgytávolsággal dolgoznánk).
A közelpontnál tapasztalható torzítást a makróval foglalkozó bekezdésünk mutatja.
Geometriai torzítás
Peremsötétedés
A vignettálás terén sem várunk szokatlant, nyitott blendén jól érezhető peremsötétedésre számítanánk az f/2 fényerő miatt.
Ez be is jött, hiszen nyitott blendén elég jelentős a képsarkok sötétedése, de ez már egy blendével szűkebb állásban, F2,8-nál minimálisra csökken, F4-nél pedig szemre már nem is nagyon észrevehető.
Hozzá kell azért tenni, hogy a vignettálás az az optikai hiba, amit egy minimális képzaj növekedés árán igen könnyen, akár profil alapon, automatikusan is könnyű korrigálni. Más kérdés, hogy ilyen profil egyelőre nincs a Lightroomhoz (sem).
Mivel ennél az objektívnél a torzításkorrekció során nem vesztünk képi részletet a képsarokból (párnatorzítás), ezért itt most nem konvertáltunk Capture One-nal (nem lenne látványos eltérés).
Makró, közelfényképezés
Egy átlagos – azaz nem makró – objektív általában nem kínál komoly lehetőséget közelképek készítésére, hiszen nagyjából a gyújtótávolság tízszerese szokott a közelpont lenni. A Sigma 65mm f/2 DG DN | C objektívnél is hasonlót látunk, ugyanis közelpontja 55 cm. Ez pedig gyári adatok szerint 1:6,8 leképezési arányt ad.
Kézi élességállítással viszont 51,5 cm-es közelpont is elérhető, amely 42 cm-es munkatávolságot jelent (téma – frontlencse távolsága).
A tesztkép szerint ilyenkor 210 mm széles témával tölthető ki egy teljes Leica képkocka méretű szenzor, azaz a leképezési arány 1:5,8.
A számszerű értéknél viszont fontosabb, hogy milyen ez esetben a képminőség.
Sajnos a torzítás közelpontnál jóval erősebb, mint távolabbi témáknál, ráadásul a mezőelhajlás korrekciója miatt (a fókuszfelület görbül) elég jelentősen romlik nem csak a képsarkok, de a képszélek élessége is.
Ebből adódóan ez az objektív sík témák reprózására kevésbé használható.
Ha a torzítás, illetve a képszélek részletgazdagságának csökkenése nem probléma (részlet porté), akkor minden további nélkül jól használható a Sigma 65mm-es objektíve.
Közelfényképezés – makró
Képminőség
Az eddig látottak vegyes képet festenek a Sigma 65mm f/2 DG DN | Contemporary objektívtől, az erős torzítást azonban bőven ellensúlyozza a simán elfogadható mértékű peremsötétedés (főképp F2,8-tól), a visszafogott színhiba és finom bokeh. A becsillanás teszt során is kellemes végeredményt láttunk.
Persze sok portréfotós lehet, akik számára ezek nem annyira meghatározók, hiszen egy objektívnél talán a legfontosabb, hogy milyen jó a rajzolata, mennyire homogén a leképezés (sarkok vs. képközép), na és persze a nyitott blendés teljesítmény alapvetően meghatározza a felhasználhatóságot (milyen méretű nyomatnál lesz látható a lágyság).
A Sigma 45mm f/2,8 DG DN C objektívnél (amely e széria első tagja volt) nyitott blendén 1:1 nézetben jól látható lágyságot láttunk, emiatt arra számítanánk, hogy itt is hasonlót kell elviseljünk.
A Sigma 65mm f/2 DG DN | Contemporary azonban már nyitott blendén is kiválóan dolgozik, lágyság csak igazán minimális mértékben jelentkezik, már ha egyáltalán észrevehető. Valószínűleg nagyon kevesen tudnák megmondani egy képről, hogy az nyitott blendés, vagy rekeszelt: annyira kicsi az eltérés.
A homogenitás távoli témáknál jó, a képszélek és képsarkok is remek részletgazdagságúak, így bátran választhatunk extrém kompozíciókat is, nem kell attól tartanunk, hogy elvész a részletesség (mint egy vintage objektívnél, ami jobbára csak képközépen ad részletgazdag képet).
Értékelés
A Sigma 65mm f/2 DG DN | Contemporary objektív összességében egy igen pozitív meglepetés volt. Bár a Contemporary széria alapvetően nem a kompromisszummentes képminőségről szól, itt most kiváló felbontást kapunk már nyitott blendén is, ami bőven kárpótol azért, hogy nem f/1,4-es vagy f/1,8-as fényerejű az objektív. Így persze a mérete is jóval kisebb lehet, mint egy 1,4-esnek.
A kis méret, a fém ház és a szép gyűrűk adta retró kinézet könnyen megszerethető. A szintén fém napellenző beleillik a dizájnba, igaz, cserébe 50 grammot nyom – valószínű azért nem ettől kapunk majd gerincsérvet. Opcionálisan én személy szerint szívesen látnék egy könnyített, műanyag napellenzőt is a megvásárolható kiegészítők között, ha már innovatív módon figyelnek a fotósok igényeire és mágneses kupakot is kínálnak.
Közvetlen konkurense Sony E bajonetten sincs ennek az objektívnek (legalábbis 65 mm-es nincs, a Sigma 70mm f/2,8 DG Macro | Art pedig egy egész fényértékkel gyengébb fényerőben), az L bajonetten pedig a Leica kínál 50 mm-es és 75 mm-es objektívet, szintén f/2 fényerővel. Talán nem kell mondanom, hogy nem a hobbifotósok ligájában játszik e két utóbbi (egyenként 1,7 millió Ft-ot kérnek ezekért az objektívekért).
Teljesen egyértelmű, hogy ismét egy hiánypótló objektívet alkotott a Sigma, amely ráadásul kedvező áron kerül piacra. A Sigma 65mm f/2 DG DN | Contemporary ára ugyanis 250 ezer Ft, amely persze nem a legolcsóbb objektívek közé tartozik, de figyelembe véve, hogy már nyitott blendén is kiváló rajzolatot kapunk, biztos vagyok benne, hogy a portrézni kívánó fotósok számára ez egy jó választás lesz, akár Sony E gépre, akár L bajonettes MILC-re akarja valaki megvásárolni.
Sajnos Canon RF és Nikon Z bajonettel továbbra sem kínál – a cikk megjelenésekor – objektívet a Sigma, reméljük ezen 2021-ben már változtatni fog, hiszen ez esetben a nikonos MILC fanok is sokkal kedvezőbb áron juthatnak majd portréobjektívhez, mint a gyári megoldással (a Canon hasonló áron kínálja az RF 85mm f/2 Macro IS STM objektívét).
