Archívum

Lucien Hervé – az épületfotózást művészi rangra emelő fényképész - franciás csengésű neve mögött is egy magyar származású alkotó, Elkán László áll. A néhány éve elhunyt művész viszonylag későn választotta hivatásául a fényképészetet, de időtlen életművéről mind a kortársak, mind az utókor elismerően nyilatkozott. Fordulatos életének fontosabb állomásait tárjuk most az olvasó elé.

„Gondolkozz, miközben fényképezel!”, vallotta Martin Munkácsi, azaz Munkácsi Márton, akit a sorozatunk előző részeiben bemutatott fotósok mellett a világ egyik legnagyobbjaként tartottak és tartanak számon. Élete és munkássága sok tekintetben azonos külföldre szakadt magyar kortársaival. Fontosabb pillanataiba enged betekintést rövid életrajzunk.

Brassaï. E rövid művésznéven ismerte meg a világ az egyik legnagyobb hatású magyar származású fotóművészt, Halász Gyulát. Párizsról készült képei már a harmincas években halhatatlanná tették nevét. A festőből lett fényképész, aki képeivel is festett. Rövid biográfiánk életének fontosabb eseményeiből szemezget.

Bár életműve a fényképészet terén is jelentős, igazságtalanok lennénk Moholy-Nagy Lászlóval, ha kizárólag fotósként aposztrofálnánk. Festő, filmes, iparművész, aki számos téren hagyott hátra maradandót. Éppen ezért talán elnézi nekünk az olvasó, hogy – fotográfiával foglalkozó lapként – e sokszínű életút egyéb művészeti állomásait is bemutatjuk.

Egy újabb alkotó, akinek legalább a neve mindenki számára ismerősen cseng. André Kertész egyszerűségükben nagyszerű, emberközeli, dokumentarista alkotásai a fotótörténelem egyik legnagyobb alkotójává tették. Rövid biográfiánkban foglaljuk össze e buktatóktól sem mentes életutat.

Pécsi József neve a nagyközönség számára talán nem annyira ismert, mint a sokszor regénybe illő életet élt, külföldön karriert csinált magyar származású fotósoké. Munkássága azonban kitörölhetetlen a magyar fényképészet emlékezetéből, legyen szó akár fotós munkáiról, akár szakírói, vagy oktatói tevékenységéről.

Történelmi cikksorozatunk kétségtelenül legkisebb cégét mutatjuk most be, mely azonban egy nem is olyan apró tényező miatt szívünknek tán kedvesebb mint az eddigiek. Magyar vállalkozásról van szó ugyanis, a videósok és fotósok körében jól ismert Balogh Világítástechnikai Kft-ről. A ma is családi vállalkozásként működő cég a minőségi lámpák és ezekhez kapcsolódó kiegészítők révén szerzett jól csengő nevet magának.

Sok család szekrényének mélyén akár elfeledve, akár régi emlékként még mindig ott lapulnak a „békebeli” fényképezőgépek. Néhány ötvenes-hatvanas években készült magyar gép mellett zömmel a volt NDK-ból és persze a Szovjetunióból kikerült készülékek a leggyakoribbak. Most a szovjet fényképezőgép gyártás néhány szegletébe pillantunk be.

Sokat foglalkoztunk a kisfilmes, sőt a közép- és nagyformátumokat preferáló cégek múltjával, de nem esett még szó a kisebb formátumokról, például a hidegháború titkosszolgálatainak kedvenc fényképezőgép gyártójáról a Minoxról. A cég kedvenc jelszava ma is: „Férjen el egy csukott tenyérben”.