Felépítés
Ergonómia
A különbségeket bemutató cikkünkben már írtunk az új kezelőszervről, igaz, akkor még mi sem tudtuk, hogy pontosan mi célt szolgál. A Q gombhoz közeli új, furcsa formájú gomb funkciója programozható, de alapesetben a fókuszterület módok közötti váltásra szolgál. Ha szeretnénk, akkor más feladatot is adhatunk neki.
A gép külseje az említett cikkben írtakat leszámítva nem igazán változott, a fogás továbbra is igazán kényelmes, van hely a markolaton a kisujjunknak is, a joystick pedig még mindig az egyik legkedvesebb kezelőszerv (bizony nehéz is volt pár nap 5D használat után visszaszokni az xxD vonalra, de sajnos muszáj volt 🙂 ).
A fém állványmenet ismét az optikai tengely vonalába került, nagyjából fél cm-rel a képsík elé. Az akkufedél szintén változatlan maradt. Ismét változott viszont a portrémarkolat, így a Mark III-hoz használtat már nem használhatjuk a Mark IV-hez. E modellhez is újat kell vennünk, ahogy az 5D vonalban eddig mindegyik modellnél. Az új portrémarkolat a BG-E20 jelet kapta.
Fontos megemlíteni, hogy az 5D Mark IV-nél is finomítottak az időjárásálló szigeteléseken, így még hatékonyabb védelmet biztosít a váz mostoha időjárási körülmények között is. Változtatásokat főképp a bajonett csatlakozónál és a gomboknál eszközöltek.
Képérzékelő
Míg az EOS 5D Mark III alig hozott felbontásban előre lépést a Mark II-höz képest, a Mark IV most ugrott egy egész méreteset. Nagynak viszont nem merném nevezni az ugrást, hiszen a 22 Mpixelről 30 Mpixelre lépés kicsivel több, mit egyharmadnyi előny, s a 36 Mpixel nagyobb lépés lett volt (persze az még mindig nem előzte volna meg a D800 felbontását és gyaníthatón az 50 Mpixeles EOS 5Ds-t még úgy sem veszélyeztette volna). Summa summarum, az 5D vonalra még mindig visszafogott felbontás jellemző.
A maximális felbontás tehát 6720×4480 pixeles lett, a natív 3:2 oldalaránytól pedig többféle arány felé is eltérhetünk és ezt rögzíthetjük a RAW fájlhoz is (a fájl mérete nem változik, de a Digital Photo Professional figyelembe veszi az igényelt oldalarányt).
A Canon még az EOS 70D-ben vezette be a Dual Pixel szenzor technológiát, nem sokkal az 5D Mark III piacra kerülése után. A nem túl szerencsésen időzített új technológia emiatt sokáig csak a középkategória része lehetett, s csak szépen lassan csoroghatott fel a profi szegmensbe is, mint az EOS 1Dx Mark II-be és most az 5D Mark IV-be. A mikrolencse alatti két fél pixelből álló megoldás lehetővé teszi, hogy fázis-különbség segítséget kapjon a gép LiveView üzemmódban való élességállításkor, amely valóban egész gyors és elég jól használható lett. Ez nem csak fotózásnál, de videófelvételnél is elérhető.
Azért az 5D Mark IV sem maradt további fejlesztés nélkül, a Dual Pixel CMOS szubpixeleinek adatai immár teljes egészében elmenthetők, így most már Dual Pixel RAW is választható. Ez természetesen dupla fájlméretet eredményez (70-100 MB/fájl), de lehetőséget biztosít néhány utólagos, apróbb finomhangolásra. Erről azonban kicsit később, a szolgáltatások bemutatásánál írunk.
Az új képérzékelőt a DiG!C 6+ processzor szolgálja ki, ennek és a szenzornak köszönhető a kicsivel gyorsabb sorozat sebesség is.
Az érzékenység tartománya minimálisan változott, a natív ISO100-tól a korábbi ISO25600 helyett ISO32000-ig emelhető az érzékenység, 1/3 Fé lépésekben. Az érzékenység ezúttal is kiterjeszthető, így választhatunk ISO50-et, illetve ISO51200-at és ISO102400-at is (itt nincs köztes 1/3 Fé-es érték).
Tovább bővült az automatikus érzékenység beállíthatósága. Nem csak a minimum és maximum érzékenység, illetve a minimális záridő adható meg, de az is beállítható, hogy a reciprok szabályhoz képest milyen eltéréssel számoljon a gép (1, 2 vagy 3 Fé biztonsági tartalékot hagyjon-e rövidebb záridővel, vagy merészebben, 1, 2 vagy 3 Fé-kel hosszabb záridőt is választhat, utóbbi pl. stabilizátoros objektívnél jöhet szóba). Az egyre nagyobb felbontású gépeknél bizony erre szükség is lehet, hiszen ma már könnyen berázhatunk egy 50 mm-es objektívvel készült képet 1/60 mp-nél is, mivel a nagy felbontás miatt ez jobban meglátszik. Aktív és hosszú idejű fotózásnál (lásd pl. esküvők, rendezvények) ez bizonyára sokak számára komoly segítséget adhat majd.
Kereső és LCD
Azt szokták mondani, hogy kár a jól bevált dolgokon változtatni. Mondhatnánk hát mi is, hogy az 5D Mark III keresője volt annyira jó, hogy nem volt feltétlenül szükséges hozzá nyúlni. A Canon azonban megtette és milyen jó, hogy megtette. Immár a keresőben is láthatunk teljesen jól használható elektronikus horizontot, amely nem csak az optikai tengely irányában történő forgatást, de a fel-le döntést is jelzi.
Emellett változott a fókusz visszajelzés lehetősége is, ami a képmezőn belül és azon kívül, a státuszsorban is lehetséges. Maradt a ki/bekapcsolható segédrács és a fókuszpontok visszajelzése is személyre szabható (mind látszon, vagy csak az aktív, illetve az is megadható, hogy mikor látszon – van akit zavar a kép komponálásánál, ő letilhatja a megjelenést).
Nem változott a nagyítási arány sem, amely továbbra is 0,71×-es és a lefedettség is 100% maradt. A kereső lezárására ezúttal is a nyakpánton lévő keresőkupakot használhatjuk, ami a sötétben való fotózáskor védi a fénymérőt (no és a képérzékelőszenzort) a hátulról beszüremlő fény káros hatásaitól. Az ember nem is gondolná, de akár egy templombelső fotózásakor, állványra helyezett gépnél is komoly fénymérési hibákat okozhat a keresőből átszüremlő fény.
Térjünk át az LCD-re. Az összehasonlító cikkünkben már írtuk, hogy változatlan méretű, 3,2″-os, de nagyobb felbontású LCD került az 5D Mark IV-be. A korábban 720×480 pixel felbontású, 1,04 millió képpontos (szubpixeles) kijelzőt 1,62 millió képpontosra cserélte a gyártó. Akkor még nem tudtunk, a teszt során azonban megbizonyosodtunk róla, hogy a kijelző felépítése változatlan, azaz nincs szó RGBW kialakításról, így a nagyobb képpont szám egyértelműen nagyobb felbontást hoz (RGBW, azaz vörös-zöld-kék és fehér szubpixelek használatakor nem 3, hanem 4 szubpixel alkot egy képpontot, így azonos felbontás mellett a képpont szám magasabbnak mutatkozik, ami félrevezető lehet). A pixelek kialakítása a hagyományos vörös-zöld-kék képpontokkal történik:
A Canon EOS 5D Mark IV-be tehát 900×600 pixeles, 1,62 millió képpontos LCD került, amely érintésérzékeny felületű. A kijelzőt így a menükben, aktív státuszképernyőn a paraméterek kiválasztására, LiveView módban a fókuszpont beállítására és exponálásra is használhatjuk. A korábbihoz képest nagyobb felbontásnak fotózáskor és általános használat esetén nincs különösebb előnye, viszont ha LCD nagyító feltéttel videóznánk, akkor a nagyobb felbontás sokat számíthat, hiszen így még 2×-es nagyításnál is egész minimális pixelesedére kell csak számítsunk.
A nagy betekintési szögű kijelző színezetét négy lépésben állíthatjuk, míg fényereje automatikus és kézi is lehet, mindkét esetben kisebb-nagyobb háttérvilágítás erősség is megadható.
Az LCD-n természetesen a képek és videók is visszajátszhatók. Lejátszáshoz a szokásos, a kijelző balján lévő gombot használhatjuk, a megjelenített képek lapozása pedig a hátsó gyorsvezérlő tárcsával történhet. Az elülső tárcsával ugyanakkor a képek csoportos lapozása végezhető, attól függően, mit állítottunk be előzőleg a menüben. Lapozhatunk 10, 100 képenként, de különböző egyéb szempontok (pl. mappa, dátum, értékelés) szerint is. Az első tárcsa a nagyítás mértékének beállítására használható, míg a hátsó tárcsa a kinagyított képek közti lapozásra használható, ilyenkor a következő képen is ugyanaz a részlet látható, a korábban beállított nagyításban. Ez főként két azonos témájú kép fókusz pontosságának összehasonlításakor jön majd jól.
A nagyítás 15 lépésben, 1,5 és 10× méret között állítható be, de arra is van lehetőség, hogy az első nagyítás mértékét a menüben megadjuk. Tökéletes élességű raszterillesztéshez elvileg 7,47×-es nagyítás lenne szükséges, de ilyet a gép nem kínál. Ennek ellenére a nagy felbontás miatt a fókusz így is jól ellenőrizhető.
Képnézegetés közben az INFO gomb segítségével váltogathatunk a képhez kapcsolódó információs oldalak között. Ezek között megtalálható a világossági, valamint az ezzel kombinált színcsatornánkénti hisztogram kijelzés is.
A képek megjelenítéséhez a kiégett területek villogtatása is bekapcsolható. A kijelzőn megjelenő egyéb képinformációk: záridő, rekeszérték, expozíció kompenzáció, képvédelem ikon, mappanév/képszám, memóriakártya ikon, felvételi mód, fénymérési mód, vaku teljesítmény kompenzáció, AF finomhangolás, érzékenység, csúcsfény tónus elsőbbség, fehéregyensúly, fehéregyensúly finomhangolás, képstílus, képformátum/minőség, képméret, színtér, kép sorszám/tárolt képek száma, készítés dátuma. Gyújtótávolságot még mindig nem látunk egyik info oldalon sem. Választhatunk viszont 3×3-as és 6×4-es rácsot, valamint 3×3-as rácsot átlós vonallal.
Az INFO gombbal státuszkijelzést is bekapcsolhatunk az LCD-n. Ez a fehéregyensúly, zajszűrés és fájlnév adatokat mutatja alapesetben, de a tartalma módosítható!
Ez a testre szabható érintésérzékeny státuszkijelzés 6×4-es mátrixban tartalmaz paramétereket, a fókuszpontok 1×1 vagy 3×2, az exp. korrekció 1×1, 1×2 vagy 1×3, a többi 1×1 vagy 1×2 méretű lehet. A választható megjelenítendő paraméterek a következők:
- üzemmód (csak kijelzés)
- érzékenység
- expozíciós skála (exp. korrekció, exp. sorozat)
- vaku telj. korr.
- képstílus
- fehéregyensúly
- fehéregyensúly finomhangolás/sorozat
- automatikus megvilágítás optimalizálás
- felhasználói beállítások
- AF
- fókuszmezők
- fénymérés
- sorozat/önkioldó
- képméret/minőség
- külső vaku vezérlés
- csúcsfény árnyalat elsőbbség
- kereső rács
- érzékelő tisztítás
- GPS beállítások
- villódzás mentesítés
- hosszú exp. zajcsökkentés (hotpixel kivonás)
- nagy érzékenységű fotó zajszűrés
- mappa választása
Ezek közül bármennyit választhatunk, ami felfér a kijelzőre (értelemszerűen ha mind 1×1-es, akkor 24-et, ha egyik-másik nagyobb méretű, akkor kevesebbet).
Vaku
Beépített vaku továbbra sem található a gépen, van viszont E-TTLII vakupapucs, valamint vakuszinkron kimenet is. A szinkronidő 1/200 mp.
A menüben jópár beállítás megadható a vakukezelésre vonatkozóan, így a rendszervakuk használata is kényelmes és precíz lehet.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
A Canon EOS 5D Mark IV csatlakozóinak helye az előbb említett kivételtől eltekintve változatlan maradt. Oldalt találjuk az időjárásálló szigetelést is nyújtó gumi kupakok alatt a mikrofon bemenetet, a vaku szinkron kimenetet, a fülhallgató kimenetet az USB 3.0 aljzatot, valamint a HDMI mini csatlakozót. Az N3 csatlakozós vezetékes távkioldó aljzata a gép elején kapott helyet. Kompozit videókimenet immár nem áll rendelkezésünkre.
Akkumulátorként használhatjuk az 5D Mark III modell LP-E6 típusú lítium-ion akkumulátorát is, de gyárilag egy kicsit nagyobb kapacitású LP-E6N változatot kapunk. Ez 7,2V feszültségű és 1865 mAh töltéstároló képességű, azaz kb. 13,4Wh energiát képes tárolni. Az akkumulátor telítettségét a felső státusz LCD 4 szegmenses (de 5 szintű) ikonján olvashatjuk le. Ezen kívül a menüben százalékos pontossággal is megtekinthető az akku töltöttsége, az utolsó töltés óta készített képek száma, valamint az akku állapota (új, közepesen használt, erősen használt).
Az akkut a mellékelt külső töltővel tölthetjük fel. Li-ion akkuról lévén szó, nyilván nem érdemes megvárni, míg az akku teljesen kimerül.
Bár az első pletykák során azt hangoztatták, hogy a gép már CFast kártyafoglalatot kínál majd, az 5D Mark IV maradt a jó öreg CompactFlashnél (de csak a Type I-eseket támogatja, a vastagabb Type II memóriakártyákat nem, ennek viszont manapság már nincs különösebb jelentősége). Újdonság, hogy az UDMA/7 átviteli módot is támogatja, azaz nagyobb sebességre lehet képes egy ultragyors kártyával, mint elődje, gyakorlatban nézve így ma már egy 150 MB/s írási sebességű kártya is kihasználható.
Emellett megmaradt az SD/SDHC és SDXC memóriakártyákat fogadó aljzat is, ami sajnos továbbra is csak UHS-I-es, így az igazán gyors UHS-II-es SD kártyákat itt nem használhatjuk ki.
A két memóriakártya használatának módja a menüben állítható be (kézzel választható, automata váltás ha az első betelik, rögzítés külön (kétféle felbontású JPEG, vagy JPEG egyik RAW másik kártyára), illetve rögzítés mindkettőre egyszerre (backup)).
A kártyák a markolat jobb oldalán lévő műanyag ajtó alatti foglalatba csúsztathatók. Az ajtó masszív, fémzsanéros, és egyszerű hátrahúzásával már nyitható is. A kártyaműveletet a hátsó tárcsa alatti piros LED jelzi. Természetesen – ahogy a korábbi modell is – az 5D Mark IV sem áll le a fájlok kiírásával, ha írás közben kinyitjuk a kártyaajtót. Ez esetben hangjelzés és az LCD-n megjelenő felirat figyelmeztet a kapkodásból eredő hibára.
