Felépítés
Ergonómia
Összességében annyi újdonságot sem kapunk ergonómia terén, mint az elődben, pedig az sem sokban különbözött az 550D-től. Ez a váz – ellentétben a korábbiakkal – megint egy kicsit szögletesedik, a lágy ívek helyett határozottabb élek tagolják, de hát a formatervezőknek is meg kell dolgozniuk a pénzükért. A 650D mindenesetre már első pillantásra is nyilvánvaló Canon DSLR, sőt a kategóriája is rögtön beazonosítható.
Leheletnyivel magasabb, de kissé vékonyabb vázat foghat kezébe a Canon EOS-650D szerencsés használója. Az alap jegyek semmiben sem változtak. A váz kivitelezése most is megfelel a kategóriájának, azaz a haladó-belépő szintnek. Ennek jegyében fémvázon masszív, és minőségi műanyag borítást kapunk, ahol csak lehet gumibetétekkel tarkítva, melyek nem csak a fogásnak tesznek jót, de a külsőt is kissé komolyabbá teszik. Azt a külsőt, mely nem sokban változott a 600D óta, és igazából nem is kellett neki miért. A markolat meglehetősen pici, de elég ügyesen táncol a „még nem kényelmetlen, de nem is kényelmes” határmezsgyén. Mindenesetre a kis kezűek előnyben! Aki szeretne megbarátkozni a gép fogásával jobban teszi, ha egy portrémarkolatot is vásárol, mely a használhatóság (energiaellátás) mellett a komfortérzeten is dob.
Egy gomb eltűnt (DISP), némelyik gömbölyödött, és egy új kezelőszervet is üdvözölhetünk a háromállású bekapcsoló kar személyében – már ha újnak számít a három állás. Sokkal könnyebb így kiválasztani a mozgókép módot, vagy akár élőkép módba kapcsolni, tehát jó ötlet volt ez a megoldás a gyártó részéről. Számomra egy picit kényelmetlen távolságban van a sokat használt videofelvétel gomb. Jobb helye lenne a gép tetején, az eltűnt DISP gomb helyén.
A memóriakártyát a többi Canon DSLR-hez hasonlóan nagyon gyorsan cserélhetünk, a markolaton lévő foglalatban, melyet egy hátrafelé kipattintható műanyag ajtó takar. Az akku foglalata szintén a szokott helyre a markolat alá került. Itt már kisebb kényelmetlenségeink adódhatnak, ha netán állványon kéne akkumulátort cserélnünk, a szélesebb állványtalpakon ugyanis nem nyitható az ajtó.
Optika
EF és persze EF-S a jelszó az EOS-650D esetén is. A Canon mindkét fajta objektívje bátran használhatók a gépen (az új EF-M objektívek nem). Legbátrabbak azonban a 650D bejelentésével egyidőben megjelent STM objektív sorozattal lehetünk. A léptetőmotoros fókuszmeghajtású objektívekkel ugyanis tökéletesen kihasználható a készülék új hibrid-AF fókuszrendszere. Akkor sincs baj ha nincs ilyen optikánk. Lesz automata élességállításunk, de például videónál csak kontrasztkülönbségen alapuló rendszer használható.
A 650D-re felhelyezett objektíveknél minden esetben (legyen az EF vagy EF-S) 1,6x-es képkivágás faktorral, vagy ha úgy tetszik gyújtótávolság szorzóval kell számolnunk. Egy 18-55mm-es kitobjektív így kisfilmes értéken 29-88,5 mm-nek felel meg.
Csak a gyártó kínálatából válogatva kb. 70-féle optika közül válogathatunk, de az egyik legelterjedtebb rendszer lévén, számos egyéb cég is kínál hozzá objektíveket.
A fényképezőgéphez a műanyag bajonettes EF-S 18-55mm F3,5-5,6 IS II optikai stabilizátoros alapzoom vásárolható meg kittobjektívként. Tesztfotóink is jobbára ezzel készültek.
Képérzékelő
A Canon elég gyakran hangoztatja, hogy számára nem a megapixelszám, inkább a képminőség fontos. Azért az előbbi is, hiszen a 18,5 megapixel egy APS-C (a Canon gépeiben 22,3 x 14,9 mm-es) szenzoron több mint elég. Szerencsére a gyártó már 2 modellel ezelőtt elérte ezt a felbontást, így a szintén 18 megapixeles 650D-nél igazolhatják, hogy nem az újabb pixelfröccs volt a cél.
A képek oldalaránya minden esetben 3:2, egyéb képkivágásra (16:9, 4:3, 1:1) csak utólag van lehetőségünk. A gép JPEG képei L, M, vagy háromféle S méretűek lehetnek, kezdve a legnagyobb 5184 x 3456 pixeltől, a legkisebb 720 x 480 pixelig. A három legnagyobb képméretben kétféle tömörítést állíthatunk (normál és finom), a fotóik utófeldolgozására kényes felhasználók pedig 14-bites RAW, vagy RAW+JPEG formátumokat is választhatnak. Sajnos a nyers kép mellé mentett JPEG minősége és mérete nem befolyásolható (L, finom).
A fentiekből talán úgy tűnhet, hogy ugyanazt a szenzort kapjuk, mint a 600D-ben (vagy akár 550D-ben), de nem teljesen így van. Az új modellben ezek továbbfejlesztett változata kapott helyet nagyobb érzékenység tartománnyal, mely egy egész fokozattal ISO12800-ig emelhető. Az alap érzékenység most is ISO100, a kiterjesztett fokozat pedig ISO25600-zal ekvivalens. Az érzékenység értékek lépésköze most is 1 fényérték. Pedig nem ártott volna finomabb állítás. Automata módban a gép köztes értékeket is használhat.
Érdekesebb újítás viszont a Hybrid AF technológia, mely a fáziskülönbségen alapuló AF rendszer szenzorra integrálását jelenti. A CMOS képérzékelő bizonyos pixelei a kontrasztkülönbségen, más képpontjai pedig a gyors és folyamatos fázis érzékelésen alapuló élességállításért felelősek. Ezekről részletesebben az „Élességállítás, fénymérés” fejezetnél lesz szó.
Az jelentősen átfaragott képérzékelő mellett egy jobb és persze gyorsabb feldolgozó processzor dolgozik, DiGiC 5 néven.
Szenzor tisztítás
Az automata szenzortisztítás már évek óta megtalálható a Canon összes tükörreflexes gépében. A 650D elődjéét örökölte. Ez egyrészt a szenzor előtti szűrőréteg nagy frekvenciás rázásából áll mely teljesen automatikus, vagy a menüből bármikor aktiválható is lehet. Az automatikus tisztítás a gép be-, és kikapcsolásakor önállóan lefut, és persze le is tiltható. Választhatunk hosszabb, és így hatásosabb tisztítást is, melyet ugyanezen menüben bármikor bekapcsolhatunk. Persze megmaradt a szintén hatásos kézi tisztítás is, mely a tükör felcsapásával és a zár folyamatos nyitva tartásával enged utat a manuális tisztítóeszközeinknek.
Ezeken kívül kapunk egy szoftveres eljárást is, melynél egy újabb menüopciót aktiválva úgynevezett porszemmaszkot hozhatunk létre, gyakorlatilag lefényképezve a szenzoron lévő szennyeződéseket. Ez alapján a géphez mellékelt gyári szoftver utólag retusálja a kérdéses képterületeket.
Kereső, LCD
A fényképezőgép hátulján egy 3:2 oldalarányú, 7,7 cm-es (3″-os) képátlójú TFT LCD kapott helyet. A korábbi típushoz hasonlóan most is 1,04 millió képpontot kínál, ami kiváló, pixelmentes képet jelent. A színvisszaadás és kontraszt is kitűnő, arról nem is beszélve, hogy sötétben sem hajlamos belassulásra, de ilyen esetben azért a zajosodással számolhatunk. Képfrissítése 30 fps, világossága pedig 7 fokozatban állítható.
Az LCD 180 fokban kihajtható és 270 fokban elforgatható, ami gyakorlatilag bármilyen nézőpozíciót lehetővé tesz. Mivel a leglaposabb szögből is jól látható, színhelyes képet ad, az extrém helyzetekkel sem lesz gondunk.
A kijelző ezen tulajdonságai megegyeznek az előddel, mégis tartogat egy nagy újdonságot, amit talán kevesen vártak épp a Canontól, ez ugyanis egy kapacitív érintőképernyő. A Canon hazai prominense szerint még nem egészen mobiltelefon érzékenységű, szerintem meg de…
Az általam eddig tesztelt érintőképernyős fényképezőgépek közül ez a legérzékenyebb. Mivel első fecske, itt-ott még van mit fejleszteni az érintésérzékeny funkcióin, de ez a szolgáltatás igencsak megdobja a gép kezelhetőségét és komfortérzetét. Mondom ezt úgy, hogy alapjában nem vagyok híve ezeknek a „mobilos” hívságoknak, de amit az utóbbi időben néhány gyártó, és most már a Canon is alakít az érintőképernyővel kapcsolatban, az több mint biztató. Ez kérem nem csak parasztvakítás, hanem használható funkció, és most már el kell fogadnunk, hogy a DSLR-ek világába is belopódzott.
Érintéssel vezérelhető egyébként a gép legtöbb funkciója, de meghagyták az elődben lévő összes kezelőszervet is, így egyáltalán nem kötelező használni. Érintésérzékeny lett az aktív státuszképernyő, mely egyben gyorsmenü is. Az összes beállítás, a menüpontok és menüoldalak közti navigáció, és persze a képek lapozása, nagyítása is elérhető így. Mivel a képernyő multi-touch rendszerű, a képnagyítást és kicsinyítést az ismert kétujjas technikával is elvégezhetjük.
Nagyon kényelmes például a rekeszérték záridő vagy érzékenység beállítása, melyek egy-egy könnyedén görgethető képernyőskálát kaptak. A nagy favorit viszont a néhány érintőképernyős kompaktban és MILC gépben már megismert érintéses AF-pont kiválasztás és expozíció. Ha külön engedélyezzük a képernyő bármely pontjára bökve kijelölhető az aktív AF-pont, majd a gép azonnal élességet is állít itt, és exponál.
Lejátszásnál legfeljebb 15x-ös mértékig nagyíthatunk a képekbe, melyek nagyított állapotban is lapozhatók az elülső tárcsával, így könnyedén összevethető az egymás után készültek élessége. A nagyítás az utolsó lépésnél is tiszta pixelpontos részletvisszaadást nyújt, szóval tökéletesen ellenőrizhető az élesség.
A kijelzőn megjelenő adatokat az INFO gombbal válthatjuk, vagy kapcsolhatjuk ki. Ez normál módban a státuszképernyőt, illetve a fontosabb (egyéb) gépbeállítások listáját jelenti. Élőképnél a felvételi adatok és az élő hisztogram kapcsolható ki és be ugyanezzel a gombbal. Lejátszáskor szintén hasonlóan válthatók az adatképernyők, melyek között a kiégett részeket jelző nézőképet, valamint világossági és színcsatornákra bontott hisztogramot is találunk. A kicsinyítés gombbal 4 és 9 nézőképes oldalak is elérhetők.
Kereső terén be kell érnünk a 600D-ben megismerttel, mely sajnos több mint 2%-kal kisebb az 550D-nél. Ha egy képzeletbeli 1×-es nagyítású, 100%-os lefedettségű kisfilmes SLR keresőkép méretéhez viszonyítanánk, annak 50,5%-át fedné le. Nem a legkisebb a piacon, de a „kicsik” táborát gazdagítja. A pentatükrös kereső 0,85x-ös nagyítású, és 95%-os lefedettségű. Mattüvege fix, így nem cserélhető. Élességét -3 – +1 dioptria között szabályozhatjuk a szemkagyló jobb felső részén található dioptriakorrekciós kerékkel.
Az említett szemkagyló egyébként levehető, ha netán hosszú expozíciót szeretnénk. Ilyen esetben a mellékelt, és a vállpántra fűzhető, gumi takarókupakkal fedhetjük le a betekintő nyílást, hogy a beszűrődő fény ne zavarja meg a fénymérést.
Vaku
Ami bevált, azon minek változtatni? Úgy tűnik a 600D vakuja bevált, hisz a gyártó semmin nem változtatott. Most is az optikai tengelytől számítva kb. 9,5 cm-re nyíló, 13-as kulcsszámú villanót kapunk, mely a bal oldalán lévő gombbal elektronikusan (csak a gép bekapcsolt állapotában) nyitható. Némely témamódban a készülék önállóan nyitja vagy tiltja a vakut. Villanási szöge a 17mm-es objektívek látószögét képes lefedni.
Az előd újdonsága volt a külső rendszervakuk vezeték nélküli vezérlése, mely itt is megtalálható. A beépített villanó teljesítményét ±2 fényérték tartományon belül, 1/3 lépésenként korrigálhatjuk, de lehetőségünk van a villanási erősség kézi szabályozására is 1/128 – 1/4 leosztásban, szintén 1/3 Fé lépésekkel. Ha teljesen automatikus üzemmódot szeretnénk az E-TTL II-t kell választanunk a Vakuvezérlés menüben. Ugyanitt állítható be a szinkronidő mód is Av (rekesz előválasztás) üzemmód esetén. Választhatunk fix 1/200 mp-es, vagy 1/60-1/200mp-es záridő tartományon belüli automatikus, végül pedig teljesen automatikus beállítást is.
Utólagos, szoftveres vörösszem korrekció ebben a gépben sincs, de a markolat és a bajonett felső rész közötti LED lámpa serény villanásokkal próbálja elejét venni a piros pillantásoknak.
A gép tetején lévő vakupapucsba középpontos vagy Canon rendszervaku csatlakoztatható. Kábeles szinkroncsatlakozási lehetőség nincs. Ha a Speedlite 580 EX II rendszervakut csatlakoztatjuk, annak egyedi beállításai a gép menüjében is beállíthatók. Egyéb E-TTL vakuknál a menüben csak a teljesítmény-kompenzáció és az E-TTL fénymérés üzemmódja módosítható.
Csatlakozók, akku, memóriakártya
Az EOS-650D (elölről) jobb oldalán két gumilap fogad. Ezeket felhajtva érjük el a 2×2 csatlakozóaljzatot.
Az első gumitakarás alá két jack aljzatot rejtettek. Elsőként a kábeles távkioldó (mely RS-60E3 néven fut) mikro-jack bemenetét, majd a valamivel nagyobb 3,5mm-es, sztereó mikrofon bemenetet. A fényképezőgéphez nem csak kábeles, de infra távkioldó is kapható.
A következő gumilap mögött az audio/video és USB (2.0 Hi-speed) kombinált kimenet kezdi a rövid sort, majd a HDMI (mini-C) kimenet zárja. Utóbbi nem alaptartozék a gép mellé, csupán egy USB kábelt találunk a dobozban.
Ahogy korábban már említettem, a memóriakártya foglalatát a markolat oldalán lévő hátrahúzható műanyagajtó mögött találjuk. SD, SDHC és SDXC memóriakártyákat fogad, melyek közül a gyorsabb UHS-I jelölésűek is használhatók. A kártyaajtó kinyitásakor, ha éppen fájlművelet történik, figyelmeztető üzenetet kapunk, de a kép írása nem szakad félbe.
A készülékhez mellékelt akkumulátort már az elődökből ismerjük. Az 1120 mAh-ás kapacitású áramforrást kb. 2 óra alatt tölthetjük fel a hozzá adott hálózati töltővel. Egy töltéssel hozzávetőleg 440 kép készíthető ha csak a keresőt használjuk és 180 ha élőképpel fényképezünk. Videóból kb. 1 óra 40 percnyi anyag menthető. Az akkumulátor kapacitása egy 4 fokozatú ikonon ellenőrizhető az LCD élőkép/státuszkijelzés jobb felső sarkában, vagy a keresőben.
