Kipróbáltuk: Canon EOS-7D teszt

Bevezetés, különbségek

Az utóbbi években a digitális tükörreflexes piac differenciálódásának vagyunk tanúi, magyarán egyre több kategóriát kapunk, személyre szabottabb szolgáltatásokkal. Akár csak a kompakt szegmensben. Néhány éve ha kompaktot választottunk, az egyszerű point’n’shoottól, az ultrazoomokon át a nagyobb érzékelős csúcskompaktokig bárki megtalálhatta a neki tetszőt. DSLR-ben pedig jórészt egy belépő szintű egy középkategóriás, és egy profi modellt választhattunk. A piac széttagolásában persze a Canon mindig is élen járt, hiszen az EOS-D30-cal neki köszönhetjük az első „nem-profi” digitális tükörreflexest, az EOS-300D-vel pedig az első belépő szintű modellt. Aztán itt van nekünk az 1D széria, amely két külön kategóriát kínál a teljes kisfilmes képkocka méretű, nagy felbontású 1Ds, és az akcióra kihegyezett 1D család révén. Aztán itt a népszerű 5D vonal, amely elérhetőbb áron elsőként kínálta a fullframe élményt.

A DSLR piac azóta még több ágra bomlott, így ma már nem ritka, hogy egy gyártó egyszerre 2-3 belépő szintű, vagy többféle középkategóriás modellt kínáljon. A szeptember elején bejelentett Canon EOS-7D is ilyen szerzet. Furcsa hibriddel állunk szemben, amely egyrészt az 50D-féle középkategóriás vonal kezelését, szenzorméretét, másrészt az eddig csak a profi gépekre jellemző szolgáltatásokat viszi tovább, valahol az 5D sorozat árkategóriájában – vagy valamivel az alatt. A fényképezőgépet éppen ezért két márkatárs az 50D és az 5D Mark II mellé tehetjük, és mivel elődje nem volt, leginkább ezekkel illik összehasonlítanunk.

Canon EOS-50D vs. EOS-7D

Ha a szenzorméretet veszem alapul, az EOS-7D az 50D folytatásának is tekinthető. Valahol a középkategória csúcsán foglal helyet, rengeteg, eddig csak a profi modelleknél látott szolgáltatással. A belépő és középkategóriás Canon DSLR-ekben használt APS-C méretű szenzoron 19 millió érzékelőhely található, és gyors számolással arra is rájöhetünk, hogy ez nagyjából az ezredforduló 1,3-2 megapixeles Canon kompaktjainak pixelsűrűségével vetekszik. A valódi képalkotásra nagyjából 18 millió pixel jut, ami viszonylag nagy lépés az átlag 12-15 megapixeles korábbi típusokat tekintve.

balra: Canon EOS-50D
jobbra: Canon EOS-7D

A nagy feldolgozásigényt dupla DiGiC 4 processzorral igyekezett kielégíteni a gyártó, mely eddig csak a professzionális gépeiben volt megtalálható. Szintén ezeket idézi a Full HD minőségű videofelvétel, vagy a néhány évvel ezelőtt csak a legjobb riportfotó gépeke jellemző 8 kép/mp-es sorozat sebesség. Szintén a komolyabb fényképezőgépek sajátja a volt a 100%-os lefedettségű kereső, amely tulajdonság a 7D révén az alsóbb kategóriás Canonokhoz is lecsorgott. A kereső egyébként nem csak ezzel az adattal, de 1,0x-es nagyításával is figyelemreméltó, így a felső-középkategóriában a legnagyobb keresőkép méretet nyújtja.

Az érzékenység szempontjából nem sok változás történt. Az 50D ISO100-3200-ig tartó tartománya, most ISO100-6400 lett, és bár a kisebb modellnél kiterjesztett módban beállíthattuk a 6400-as értéket, itt ez valódi érzékenységnek számít. Kiterjesztettnek megmaradt az ISO12800-zal ekvivalens beállítás.

AF-szenzor

Jelentős a változás az autofókusz és a fénymérés terén. Az AF-rendszert teljesen áttervezték, sokkal több beállítást, finomítási lehetőséget kapunk, 5 területválasztási móddal és nem utolsósorban 19 keresztszenzorral. A fénymérés ebben a modellben 63 zónás és az új algoritmus figyelembe veszi a fókusz, valamint a téma színének és világosságának adatait is. Végre bővült az expozíció kompenzáció tartománya is, amely ebben a gépben +/-5 fényérték között módosítható.

A vaku a gyári adatok szerint egy kicsit gyengébb, mint az 50D-ben de a különbség jelentéktelen. Annál jelentősebb viszont, hogy az EOS-7D külső vakuegységeket is képes kezelni, vezeték nélküli módban, a beállítások pedig elég részletesek ezzel kapcsolatban.

A Canon EOS-7D az újabb LP-E6 akkumulátort használja, mellyel igen részletes akkuállapot visszajelzés valósítható meg, és nem utolsósorban egy erősebb áramforrást kapunk, ami egy feltöltéssel kb. 25%-kal több felvétel elkészítését teszi lehetővé.

Az új gép egy kicsit nagyobb és nehezebb, mint az eddigi középkategória, de több új kezelőszervet is ebben a modellben köszönthetünk. Kapunk egy új funkciógombot, egy gyorsbeállítás, és RAW/JPEG kapcsoló gombot, egy áttervezett bekapcsoló kart és a video/élőkép funkciók is egy külön tárcsát és indítógombot kaptak. A váz ugyanúgy magnézium ötvözet, mint azt a kategóriától évek alatt megszokhattuk, viszont a 7D időjárásálló szigetelést is kínál a pro-fílinghez, és 50%-kal hosszabb (tesztelt) zár élettartamot.

Canon EOS-5D Mk II vs. Canon EOS-7D

Az EOS-7D másik közeli szomszédja a legfrissebb 5D, kivéve talán a szenzort, mint markáns különbséget. Az 5D széria ugyebár már teljes kisfilmes képkocka méretű (36 x 24 mm) érzékelővel rendelkezik és 21 megapixeles felbontást kínál. A nagy szenzor miatt ennél a gépnél nem kell objektívszorzóval számolnunk, bármely optika a gyújtótávolságának megfelelő képkivágást adja. Persze az EF-S jelű Canon objektívek így nem használhatók, a 7D-n viszont gond nélkül. Ezt leszámítva a 7D nem sok téren marad el a papíron „komolyabb” modelltől, sőt. Full HD videófelvételi képességük nagy vonalakban megegyezik, de azért vannak különbségek. Ilyen például a videók tömörítése, amely a 7D-nél MPEG-4, valamint a frissítési sebesség, ami itt 24 képkocka/mp is lehet.

balra: Canon EOS-5D Mark II
jobbra: Canon EOS-7D

Ezeken felül sok olyan szolgáltatást kapunk, ami inkább a profi gépeket idézi, mint a Dual DiGiC 4 feldolgozóegység, a 19 keresztszenzoros, sokkal részletesebben szabályozható AF-rendszer, a továbbfejlesztett több mezős fénymérés, a szélesebb expozíció korrekciós tartomány, vagy a 100% lefedettségű kereső. Bár utóbbinál a 7D-nek áll a zászló, és a kereső képnagyítása is sokkal jobb, a kisebb érzékelő miatt a keresőkép mérete még így sem éri el az 5D-két.

Aztán kapunk itt beépített vakut is, mégpedig vezeték nélküli külső vezérléssel, ami az 5D Mark II-n ugyebár hiánycikk. Sokkal gyorsabb sorozatot is indíthatunk, és több kép menthető egyhuzamban. Az EOS-7D-n több új gombot és kapcsolót is találunk, melyek megkönnyítik a vele való munkát. Az akkumulátor – bár ugyanaz – a gyári mérések szerint a 7D-ben bírja tovább, ami szintén dicséretes.

Nehéz a két gép pontos piaci helyzetét meghatározni, de talán ez nem is a mi dolgunk. Nagyvonalakban úgy foglalhatnám össze a különbséget, hogy az 5D Mark II egy teljes képkocka méretű érzékelős gép, középkategóriás szolgáltatásokkal, míg a 7D elsőre a középkategóriát idéző készülék, számos profi funkcióval.