AF, sorozat, videó
Nem volt kérdéses, hogy a Canon tovább fogja vinni a Dual Pixel CMOS AF rendszerét a full-frame MILC-ébe. Nem is történt ez másként.
Aki még nem ismerné, a technológia működése az alábbi leírásból – különösen az oldal tetején lévő angol nyelvű videóból – nagy vonalakban megérthető:
Dual Pixel CMOS AF működése.
A korábbi DSLR-ekben Live View módban elérhető Dual Pixel CMOS AF már bizonyított, pontossága és gyorsasága a tükörreflexesek között példa nélküli.
Azonban míg egy DSLR-nél a Live View mód csak egy kiegészítő funkció, így ezen fókuszrendszer csak ritkábban kerül alkalmazásra, addig egy MILC-nél csak ezt használhatjuk.
Ez lehet az oka annak is, hogy csak most derült fény a Dual Pixel CMOS AF egy érdekes tulajdonságára, ami a DSLR-eknél még nem tűnt fel (hiszen nem is használjuk ott annyit). Arról van ugyanis szó, hogy itt gyakorlatilag nincs kontraszt alapú élességállítás, azaz nem egy hibrid rendszert használhatunk, hanem kizárólag fázis-különbség alapút. De honnan tudjuk, hogy nincs kontraszt AF? – tehető fel a kérdés. Nos, a helyzet az, hogy ez akkor derült ki, amikor a gép sokszor nem volt hajlandó élességet állítani egy-egy vízszintes vonalra, vagy élre. Ekkor ütött szöget a fejembe, hogy vajon nem arról van szó, hogy a Dual Pixel AF csak egyféle irányú élre érzékeny? Nem is kellett több, azonnal elforgattam a gépet portré állásúra és tettem egy újabb próbát. Meglepő módon rögtön fókuszt talált. Többszöri próbálkozás során sem jelentkezett fókuszhiba, vagy egyáltalán az, hogy ne találta volna az élességet. Visszaforgattam a gépet normál fekvő állásba, újabb fókusz próbák következtek, ahol ismét elvérzett a gép és egyszer sem tudott élességet állítani. Ebből egyértelműen levonhatjuk a következtetést, hogy a Dual Pixel CMOS AF csak függőleges élre érzékeny, vagyis olyan, mint egy vízszintes AF szenzor egy DSLR-nél és itt nem érhető el a keresztszenzor kényelme és irányfüggetlensége. Nagyon nem meglepő egyébként mindez, hiszen ha belegondolunk, akkor a vízszintesen egymás mellett lévő részpixelek (lásd fenti ábrán) nem tudnak különbséget tenni éles és életlen vízszintes él között. Viszont ilyen esetben a gép nyugodtan áttérhetne kontraszt alapú élességállításra, ahol maximum az oda-vissza keresgélés jelensége lassítaná a fókuszálást.
Hangsúlyoznám, hogy ilyen jelenség jó pár DSLR-nél található, ahol valamelyik fókusszenzor nem keresztszenzoros, persze az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy pont a Canon az a gyártó, aki az alsó közép kategóriában is teljes keresztszenzoros fókuszrendszert használ, pl. az EOS 800D-ben, nyilván nem véletlenül (a Nikon D5600 39 pontos AF rendszerénél csak 9 keresztszenzor van). A másik oldalon persze ott van az is, hogy a 800D egy 250 ezer Ft-os váz, míg az EOS R 800 ezer feletti. Ebben az árkategóriában viszont elvárható, hogy iránytól függetlenül ne jelentkezzen fókuszhiba (lásd, az EOS 6D Mark II is teljes keresztszenzoros fókuszrendszerrel rendelkezik, a probléma csupán a LiveView módnál jelentkezhetne).
Azt sem szabad azért elfelejteni, hogy ez csak igen ritka esetekben okozhat gondot, elég kevésszer kell pont a szemöldökfára, vagy a küszöbre, esetleg egy képkeret felső vagy alsó szélére szemből fókuszálni, viszont előfordulhat egy tájképnél olyan, hogy a messze távolban lévő horizontot szeretnénk fókuszpontnak használni, de arra így nem tudunk majd élességet állítani (már persze ha egyetlen fa sincs arrafelé, ami adna egy kis függőleges részletet a képre). Viszont ha kiismerjük a gép ezen tulajdonságát és megértjük, hogy miért történik mindez, akkor könnyen áthidalhatjuk ezt a problémát is úgy, hogy enyhén megdöntjük a gépet a fókuszáláshoz, hiszen kb. 40 fokos szögben álló vonalra már tud bármikor élességet állítani a gép.
A legtöbb esetben azonban a fókuszra kiválasztott területen nem csupán vízszintes irányú részlet lesz, így ezzel a fókusz problémával nem nagyon fogunk találkozni a való életben (gyakorlatilag az első, szemöldökfán való próbálgatásokat kivéve egyetlen tesztfotó készítése során sem jelentkezett!).
Az élességállítás sebessége viszont kiváló, egyáltalán nem érződik lassúcskának, vagy kompromisszumosnak.
Jó hír, hogy az nem csak a nano USM-es RF 24-105mm f/4L IS USM-re igaz, de EF adapter USM motoros objektívre is, még a 85mm f/1,8 hobbi kategóriás USM objektív esetében is (nincs jelentős belassulás, mint ami a Nikon Z 7-nél az AF-S 85 mm-es objektívvel volt). Persze azt nem állíthatjuk, hogy ugyanazt a sebességet hozza mindkettő, a nano USM határozottan fürgébb, még ha az EF 24-105mm f/4L IS USM-et tekerjük fel a vázra az adater segítségével, ott is érezhető egy minimális változás, amit azonban egy bemutató videóban nem lehetne visszaadni, hiszen tizedmásodperces értékről van szó. De tény, hogy a nano USM itt a legnyerőbb megoldás.
Az AF terület jellege szerint a következő lehetőségeink vannak:
- arcfelismerés és témakövetés
- 1 AF pont
- kiterjesztett AF terület (1 AF pont és 4 szomszédos)
- kiterjesztett AF terület (1 AF pont és 8 szomszédos)
- AF zóna (négyzetes, oldalhosszúság kb. képmagasság fele)
- AF zóna függőleges (széles terület)
- AF zóna vízszintes (széles terület)
Egy pontos AF-nél a fókuszkeret mérete lehet normál méretű vagy kicsi. A kis méret nem egyezik meg más gépek tűfok fókuszterületével.
Arcfelismerésnél bekapcsolható a szemfókusz is, amikor a gép a hozzánk közelebb eső szemet is érzékeli és arra fókuszál.
A választható AF üzemmódok között egyszer (One Shot) és folyamatos (AI Servo) érhető el.
A folyamatos/követő AF-hez a fókusz menü 3. lapján megadhatjuk a követési érzékenységet és a követés gyorsaságát is, valamint a fókuszmező váltását.
A fókuszrendszer érzékenysége elviekben -6 Fé is lehet, legalábbis Canon RF 50mm f/1,2 objektívvel, amely azt jelenti, hogy olyan fényviszonyok között is működik az automatikus élességállítás, ahol ISO100 mellett F1,2 blendén 160 mp-es záridőt igényel (F2-n 240 mp-et). A nálunk járt RF 35mm f/1,8 objektív fényerőben kb. 1 blendével marad el az f/1,2-estől, így olyan fényviszonyok között használhatjuk ezzel az autofókuszt, ahol F1,8-on 100 mp expozíciós idő jön ki. Próbáink ezt hozzávetőlegesen igazolták is, egy ISO400-on 15 mp-et igénylő sötét helyen is tudtunk élességet állítani, igaz, itt már kínlódott a gép és nagyon lassan állt be a fókusz.
A gép rendelkezik AF segéd fényforrással is, ezt egy narancs fényű LED szolgáltatja. Ez a menüben igény szerint letiltható (a fenti próbát AF segédfény nélkül végeztük).
Elvileg a rendszervakuk AF segédfényét is használhatnánk, ez azonban nem minden vakunál működik. A papírforma szerint a Canon 600EX-RT-vel kompatibilis Yongnuo YN-600EX-RT-vel nem működött az AF segédfény (a 6D Mark II és az 5D Mark IV ezzel a vakuval is használja az infra/vörös segédfényt), így megpróbáltuk egy Canon 580 EX-szel is, de ott sem villant fel a vaku AF segédfény lámpája, csak a stroboszkópikus villantássorozat indult el segédfény gyanánt.
Kézi élességállításra az objektívek AF/MF kapcsolóival állhatunk át. Ilyenkor törőék szerű fókusz segéd is használható (hála a Dual Pixel CMOS AF-nek) és ha kell, 5×-ös és 10×-es képnagyítás is kérhető, amelynek kivágása szabadon görgethető a négy irányú navigáló gombok és az érintőképernyő segítségével.
Sorozat fényképezés
Sorozatfelvételt több féle sebességgel is készíthetünk, igaz, a menüben mi csak kettő közül választhatunk: lassú, vagy gyors. Köztes sebesség értékek kiválasztására nincs mód, mint a Nikon gépeinél. A felvételkészítés sebességét az dönti el, hogy egyszeri, vagy követő/folyamatos autofókuszt használunk-e. Legalábbis a gyors sorozatnál.
Lassú sorozat módot választva 3 kép/mp sebességgel készülnek a képek egymás után, míg gyors sorozatmódnál akár 8 kép/mp is elérhető, amely meghaladja az EOS 5D Mark IV képességeit (nekünk 7,67 kép/mp sebességet adtak eredményül a méréseink, ISO500 érzékenységen, UHS-II kártyával). E maximális sebességet csak egyszeri fókusszal használhatjuk, ha követő fókuszra állítjuk a gépet, akkor a maximális képváltási sebesség 5 kép/mp lesz. Dual Pixel RAW használatakor csak a 3 kép/mp-es lassú sorozat érhető el.
A gyors sorozatsebességet RAW formátumnál minimum 24, C-RAW formátumnál minimum 35 képig képes tartani a gép, Dual Pixel RAW esetében a 3 kép/mp-et 12 képig tartja. A puffer telítődése után a sorozatkészítés nem áll le, csak a kártyaírás sebességének függvényében lelassul. Jó hír, hogy a gép támogatja az UHS-II-es adatátviteli módot, így gyors kártyákkal folyamatos gyors sorozat érhető el (a kártyaírási sebesség a mért értékek oldalon található).
A gép támogat csendes fotózást is, a csendes zár opció bekapcsolásával a redőnyzárat kiiktatjuk és csak a szenzor elektronikus zárát alkalmazza az EOS R. Ebben a módban sorozatfelvétel, vaku használat, B mód, villódzás mentesítés, hosszú expozíciós zajcsökkentés, multi expó, HDR mód és Dual Pixel RAW nem használható, emelett gyorsan mozgó tárgyaknál Jello effektus előfordulhat. Ráadásul izzólámpás megvilágításnál csíkozódhat is a kép. Tesztképünket a Különlegességek oldalon közöljük.
Az EOS R is kínál a különféle automatikus sorozatokat, így expozíció sorozatot (2, 3, 5, 7 kép hosszban) és a fehéregyensúly sorozat is (3 kép hosszban). Expozíció sorozatot önkioldóval is kombinálhatunk, ami jól jöhet HDR képkészítésnél.
Érdekes, hogy programozott sorozatfelvételre nincs lehetőség, pedig ezt az EOS 6D Mark II már kínálja. Van viszont time-lapse videó készítési lehetőség, de itt a forrás képeket nem menthetjük el külön, csak a max. Ultra HD felbontású felvételt.
Elérhető viszont a Bulb időzítő egyfajta időzített módja is, ahol a záridő 1 mp-től max. 99 óra 59 perc 59 mp-ig állítható be másodperc pontossággal.
Videófelvétel
Érdekes, vagy nem, de videofelvétel terén szinte ugyanazt kínálja az EOS R, mint az 5D Mark IV. Ez részben jó, mert van UltraHD felvétel (az 5D Mark IV-nél 4096 pixel széles 4k van), részben viszont rossz, mert így azért akadnak korlátozások.
Egy tükör nélküli gép fő célközönsége nem csak a fotósok, hanem azon videográfusok is, akik rájöttek, hogy felesleges nekik DSLR, hiszen a tükröt és a TTL optikai keresőt gyakorlatilag nem is használják. Így viszont, hogy kompromisszumokba kell ütközni, megint csak az történhet, hogy néhány videográfus más gyártó felé néz, akik esetleg eddig kivártak, hogy hátha majd a full-frame Canon MILC jó lesz nekik.
A videó minősége remek, Ultra HD-ben igen komoly részletgazdagságunk van, igaz, a képfrissítés max. 30 kép/mp lehet (emellett 25 és 24 kép/mp is elérhető), de választható IPB (120 Mbit/s) és ALL-I (465 Mbit/s) mód is. Ugyanakkor a Super 35-ös képkivágás, amely APS-C-hez hasonló képkivágást ad (csak 16:9-es formátumban, a teljes képkocka szélességhez viszonyítva 1,75×-es a képkivágás), egyáltalán nem praktikus. Ha digitális képstabilizálást választunk, akkor még ennél is erősebb kivágással kell számolnunk.
Hiába ugyanis a full-frame szenzor és a 24-105-ös objektív, a nagylátószöget gyakorlatilag elvesztjük (a Nikon Z 7-nél nincs képkivágás Ultra HD-ben sem).
Ez azonban csak az Ultra HD felbontásra igaz, Full HD-ben ilyen megkötés nincs, ott használhatjuk a teljes képmezőt. Ebből következik, hogy ez is az 5D Mark IV-ből átvett szenzor miatt van, hiszen ott is a limitált kiolvasási sebesség szülte ezt a korlátot.
Full HD-ben a legnagyobb képfrissítés 60 kép/mp (pontosabban 59,94 kép/mp).
Fotó és video képkockák
Választhatunk nagy sebességű videofelvételt is, de ez csak HD (1280×720) felbontásban érhető el, itt 100 vagy 120 kép/mp választható, videórendszer függvényében (érdekességképpen: a Nikon Z 7 Full HD-ben tudja ezt a sebességet).
Videofelvétel során használható külső mikrofon és fejhallgató is, illetve a mini HDMI kimeneten akár 10 bites, 4:2:2 jelfolyam is kivezethető és C-Log mentés is elérhető nem csak ekkor, de 8 bites, SD kártyára rögzítésnél is. A mikrofon jelszintjét kézi módot választva pontosan beállíthatjuk a menüben (vagy le is tilthatjuk azt), illetve választhatunk szélzajszűrést és csillapítást is.
A filmfelvétel fotó módból is indítható, ez esetben a fotó üzemmódtól függetlenül program automatika alapú videót rögzíthetünk (akár Ultra HD-ben is). A részletesen testre szabható felvételi mód a Mode gomb megnyomása után a videofelvétel módba átváltás után érhető el.
Videót time-lapse programozott módban is felvehetünk, a felvételek ez esetben is lehetnek Ultra HD (3840×2160 pixel) felbontásúak. A gép ekkor is videó módban dolgozik. Ennek előnye, hogy a zár nem mozdul, így kíméletesebb, hátránya viszont a gördülő zárból (rolling shutter) adódó jello effekt megjelenése.
A 450 Mbit/s bitrátája miatt eléggé tudja harapni ez a mód is a memóriakártyánk szabad helyét (16 GB-ra kb. 5 percnyi time-lapse fér el)!
