Felépítés
Ergonómia
A gép fogása gyakorlatilag megegyezik az EOS R6-éval, azaz ezúttal is kényelmes, bár kissé alacsony a markolat. Érdekes, hogy egy ennyire magasra pozícionált gépnél sem választottak fél cm-rel nagyobb méretet, pedig a Panasonicnál már láttuk, hogy nincs lehetetlen: MILC is lehet kényelmes és profi is egyben. Talán arra apellált a Canon, hogy ha valakinek kényelmesebb fogás kell, majd megveszi az opcionális portrémarkolatot.
Ezzel azonban nem csak annyi a probléma, hogy plusz költség. Én pl. megőrülök attól, hogy egy portrémarkolatos gépet nem lehet normálisan letenni egy asztalra, mert ha nem egy pancake jellegű objektívvel fotózunk, akkor mindenképpen pofára dől az obi súlya miatt. Az egyetlen épkézláb út, ha eleve portré állásban rakjuk le, de akkor sincs annyira tökéletes alátámasztás, mint ha kiegészítő markolat nélkül helyeznénk a gépet az objektívvel egy vízszintes felületre.
Apropó portrémarkolat, a Canon két portrémarkolatot is készített, az egyik a BG-R10 névre hallgat, a másik a WFT-R10B névre hallgat. Mindkettő hasonló képességgel bír, azaz teljes értékű portrémarkolat, dupla akkufoglalattal. Utóbbi azonban egy (a vázba építettnél nagyobb hatótávú) beépített Wi-Fi vezérlővel és gigabites LAN csatlakozóval is rendelkezik, ezt az EOS R5-tel és R6-tal is használhatjuk. A portrémarkolatok jelentősen magasabbá teszik a váz saját markolatát, de érdekes, hogy portré állásban más érzésünk van. Ez egyrészt az ívesebb markolat kialakításban, másrészt a súlyeloszlás megváltozásában keresendő.
Sokkal érdekesebb viszont az, hogy noha van a kiegészítő markolaton is fókuszkar (joystick), az nem ugyanoda esik, mint a vázon lévő, hanem a portrémarkolatot fogva sokkal lentebb, nagyjából a gép felső harmadánál. Szokni kell tehát a használatot, nekem már túl lentre esik ez a kezelőszerv ahhoz, hogy kényelmesnek érezzem.
A kezelőszervek kiosztása egyébként szinte kiköpött EOS R, leszámítva persze azt, hogy elhagyták az ún. érintősávot (touch bar), amit az EOS R-nél vezettek be, valamint kapott a gép fókuszkart, avagy joystickek, amivel a fókuszpontok mozgatása valósítható meg. Ez nyilvánvalóan a magasabb szériás tükörreflexesekről érkezőknek hiányozhatott eddig.
A gép bal felső részére a Menü gomb mellé került egy Rate (képértékelő) gomb, amellyel lejátszás módban adhatunk 1-5 csillagot az aktuálisan megjelenített képnek (felvétel módban hangfelvétel, vagy képtörlés kezdeményezhető vele, komolyabb funkció nem programozható rá, ami elég fura, tekintve, hogy így van egy részben funkció nélküli gomb felvételnél).
Érdekes, hogy a Menü gombot nem a váz szélén hagyták, hanem attól bentebb került (a szélén a Rate gomb van), így aki esetleg már fotózott EOS R-rel és onnan váltana EOS R5-re, annak kicsit szoknia kell, hogy ne a szélső gombot nyomkodja a menübe lépéshez. Ugyanígy az EOS 5D Mark IV-et megszokott fotósok is kínlódni fognak eleinte, náluk is a bal szélen volt a Menü gomb, tőle jobbra az Info (utóbbi az EOS R5-ön a hátlap közepe táján foglal helyet).
Az EOS R-hez képest kicsit változott a bekapcsoláshoz használatos tárcsa is, amely egy kisebb kar kiegészítést is kapott, pont úgy, mint az EOS R6, így könnyebben elfordítható. Úgy tűnik, hogy a Canon kitart amellett, hogy a full-frame szenzoros MILC-einél mindenképpen bal oldalon legyen a bekapcsoló szerv. Annyira praktikus lenne pedig a jobb oldalra tenni úgy, hogy egy kézzel fogva a gépet is ki/be lehessen azt kapcsolni. Lásd pl. a Nikon megoldását, amelynél az exponáló gomb körüli kar szolgál erre a feladatra.
Ízlések és pofonok, de nekem az a megoldás szimpatikusabb. Tény, nem sok hely van már hátul az EOS R5-ön, a Nikont meg célszerűen nem akarják másolni.
Szintén fura lehet az 5D-re hajazó vezérlőtárcsa, ami nem kínál navigáló funkciót, pedig számomra kényelmesebb lenne, ha ez is használható lenne a fókuszpont váltáshoz, illetve menüben mozgáshoz – megint csak a Nikon-t kell emlegetnem, ahol van fókuszkar is, de a hátsó részen négy irányú navigációs gomb is megtalálható.
Elég lett volna ötvözni az EOS 6D megoldását a fókuszkarral és akkor mindenki elégedett lehetett volna.
Az üzemmód váltáshoz a Mode gombot kell megnyomnunk, amelyre a hátósó LCD-n a választható üzemmódok jelennek meg, amelyek közül bármelyik tárcsával , vagy akár az LCD érintésével választhatunk. A videofelvétel és a fotó módok között a Mode gomb után az Info gombot kell megnyomnunk.
Az EOS R5 menüstruktúrája a szokásos Canonos felépítésű, gyakorlatilag azt mondhatjuk, hogy a tükörreflexesekét idézi, vagyis aki korábban DSLR-t vagy prémium kompaktot használt a Canontól, mindenféle nehézségek nélkül kiigazodik majd a gép ezen felületén. A felvétel menü 8 képernyőnyi (az EOS R6-nál 9 képernyő, de az R5-nél nincs videó beállítás fotó módban), ezt követi a fókusz részletes beállítását szolgáló 5 oldal, majd a lejátszás menü 5 képernyője, utána a vezeték nélküli kapcsolat két oldala, majd a beállítás menü 6 oldala, az egyedi funkciók testreszabásához öt oldalt kapunk, végül a saját magunk által létrehozható My Menu zárja a sort, amely 5 oldalas lehet, oldalanként max. 6 tétellel.
A használatot nem csak a jól átlátható menü, de a hátsó LCD érintésérzékeny kialakítása is megkönnyíti, így a megjeleníthető státusz kijelzés aktív módúra is váltható, azaz közvetlenül ezen a képernyőn is állíthatók a paraméterek. Alapesetben nem aktív a státuszkijelzés, így a nyakunban hordva a gépet az elvileg nem állítódhat el véletlenül, de a Q/Set gomb megnyomására gyakorlatilag minden látható paraméter módosítható (leszámítva az üzemmódot). Azért a képernyő bal alsó sarkában lévő Q gomb érintésre is reagál, így nyakban lógatva azért mégis érhet esetleg meglepetés, ha az info képernyőn hagyjuk a gépet…
Szintén nem mellékes a kezelés és használhatóság szempontjából, hogy a gép beépített Wi-Fi és Bluetooth LE vezérlőket is tartalmaz, így okostelefonra másolhatunk képeket, de akár arról vezérelhetjük is a masinát.
Arra is van lehetőség, hogy létező Wi-Fi hálózatra csatlakozzunk, majd egy FTP szerver adatait megadva a készülő képeket arra automatikusan feltöltsük!
A Canon EOS R5 is felébreszthető alvó módból Bleutooth-on keresztül, azaz ha felhelyezzük azt egy állványra, majd a gép inaktivitás miatt alvó módba vált (csökkentve az energiafelhasználást közel nullára), akkor okostelefonnal Bluetooth-on keresztül rácsatlakozhatunk és a Wi-Fi kapcsolódással felébreszthetjük, majdpedig a közvetített élőképet nézve akár exponálhatunk is.
A Canon Camera Connect alkalmazás egyébként lehetőséget kínál a fényképezőgép főbb paramétereinek módosítására is, így beállítható az érzékenység, rekesz, zársebesség, expozíció kompenzáció, a fehéregyensúly, LiveView fókusz mód, sorozat/önkioldó értékei is, pont úgy, ahogy az EOS R6-nál is. Sajnos arra nincs lehetőség, hogy az applikációból üzemmódot váltsunk, pedig tekintettel arra, hogy a gép is pusztán elektronikusan vált, ezt az applikációból is megtehetnénk. Erre azonban nincs felkészítve a jelenlegi, v2.6.30-as verzió (az üzemmódot kijelzi az app, de az nem változtatható meg).
A vezérlés során az okos eszköz kijelzőjén megjelenő élőképbe bele is nagyíthatunk, illetve kézileg (a kijelzőre koppintva) módosíthatunk is az élességen előre vagy hátra.
Jó hír, hogy Wi-Fi távvezérlés módban továbbra is elérhető marad a menü és ott is állíthatunk paramétereket.
Ha állványról fotózunk, a memóriakártyákat és az akkumulátort is cserélhetjük anélkül, hogy a gépet a fejről vagy a talpról le kellene csavaroznunk.
Képérzékelő
A Canon EOS R5-be teljesen új fejlesztésű, szemlátomást kifejezetten a 8k videóhoz illeszkedő szenzor került, amely 45 Mpixel felbontású.
De nem csak a felbontás terén tud kiemelkedőt az R5 szenzora, ahogy később (AF, sorozat, videó oldalon) látni fogjuk, a kiolvasási sebessége is példás.
Ezúttal sem maradhatott ki a két részre bontott, Dual Pixel elrendezés, amelynek köszönhetően az élőképes élességállítás során rendelkezésre áll a gyors fázis-különbség érzékelés.
Igazán nagy örömre adhat okot, hogy az EOS R5 szenzorstabilizálással is rendelkezik, amely az objektívekbe épített optikai stabilizátorral is képes együttműködni, így pedig akár 8 Fé előnyt is adhat. A kettőt nem kapcsolhatjuk külön, azaz ha optikai stabilizátoros objektívvel dolgozunk, akkor az objektív bekapcsolt stabilizátora a szenzorstabilizációt is aktiválja, az objektív kikapcsolt stabilizátora pedig kiiktatja a váz szenzorstabilizációját is.
A natív érzékenység ISO100, felfelé haladva a lépésköz 1/3 Fé egészen ISO51.200-ig, de e felett még az ISO102.400 is kiválasztható (itt nincs köztes 1/3 Fé lépésköz).
Az automatikus érzékenység beállításánál nem csak a minimum és maximum érzékenység, illetve a minimális záridő adható meg, de az is beállítható, hogy a reciprok szabályhoz képest milyen eltéréssel számoljon a gép. A lehetőségek között 1, 2 vagy 3 Fé biztonsági tartalékot állíthatunk be, vagy éppen ennyivel merészebbre is vehetjük, hogy 1, 2 vagy 3 Fé-kel hosszabb záridőt is választhasson a gép. Jóllehet, a beépített szenzorstabilizálás miatt akár a 4, vagy 5 Fé is megengedhető lenne, de itt egyértelműen látszik, hogy a már alkalmazott szoftvert tette át a Canon ebbe a gépbe és azt nem finomhangolta az R5 ezen képességéhez.
A zársebesség tartomány 30 mp és 1/8000 mp közötti lehet, de van B módja is a gépnek, utóbbi esetben akár pontos expozíciós időt is beállíthatunk (Bulb időzítő), 1 mp-től 99 óra 59 perc 59 mp-ig, 1 mp pontossággal. Fájlformátumok közül a 14 bites RAW és 8 bites JPEG mellett az EOS 5D Mark IV-nél megjelent Dual Pixel RAW-t, az újabb veszteségesen tömörített C-RAW-t és 10 bites HEIF-et is választhatunk (utóbbi csak a HDR PQ engedélyezése után). Ahogy az új Canon gépeknél, így itt sincs már a szenzorénál kisebb felbontású mRAW és sRAW, pedig hasznos lehetne 45 Mpixel helyett pl. 24 vagy 30 Mpixellel menteni. Persze ha nem kisebb az a RAW fájl, mint a C-RAW, akkor valóban nincs különösebb értelme.
Lehetőség van a RAW és JPEG (vagy HIEF) egyidejű használatára is, bármilyen kombinációban.
A natív 3:2 oldalaránytól többféle arány felé is eltérhetünk (4:3, 16:9, 1:1) és ezt rögzíthetjük a RAW fájlhoz is (a fájl mérete nem változik, de a Digital Photo Professional figyelembe veszi az igényelt oldalarányt).
EF-S objektívet adapteren használva 1,6×-es képkivágásunk lesz, illetve RF vagy EF objektívnél is választhatunk 1,6×-es képkivágást. Ez esetben 5088×3392 (17 M) pixeles képeket készíthetünk.
Míg az EOS R minden esetben lefuttatott redőnyzárral kapcsol ki (ami jól védi a szenzort), az EOS RP-nél a zárszerkezet nyitott marad (így az nem sérülhet véletlenül objektívcserekor – mint ahogy a többi MILC-nél sem), viszont könnyebben jut por vagy szösz a szenzorra (nem úgy, mint az EOS R-nél).
Az EOS R5-nél okosan úgy oldották meg a dolgot, hogy a fotós a menüben választhat, hogy lefutott, vagy felfutott zárral kapcsoljon-e ki a gép (a felfutott zárral való kikapcsolás egyébként valamelyest kíméli a zárat és növeli a zár élettartamot, míg a lefuttatott zár esetén ha véletlen objektívsapka nélkül hadonászunk a géppel, akkor sem érheti erős, kárt okozó fény a szenzort, ha a nap felé fordítjuk azt).
Szenzor tisztítás
Az EOS R5 is rendelkezik ultrahang frekvenciás szenzor tisztító rendszerrel, amely a menüben beállítható módon a gép ki- és/vagy bekapcsolását követően automatikusan működésbe lép. A menüből kézzel is elindítható ez a funkció. Ennek során a szenzor előtti szűrőt egy-egy piezokristály rázza meg nagy frekvencián, amitől jó esetben a porszemek elválnak a szűrőről.
Ezen kívül a szokásos szoftveres portérkép is rendelkezésre áll, amit a Digital Photo Professional szoftverben használhatunk fel a porszemek okozta képhibák javítására.
Objektív
A Canon full-frame MILC-ek az új RF bajonettes objektíveket használják, amelyek 20 mm-es bázistávolságúak. Ez a piacon lévő négy full-frame MILC rendszer közül a legnagyobb (Panasonic 19 mm, Sony 18mm, Nikon Z 16mm). Túl sokat mindez nem jelent, hiszen a gép mérete nem ezen a pár mm-en múlik, ugyanakkor az objektívek tervezésénél nem lesz mellékes (a kisebb bázistávolsághoz célszerűen nagyobb bajonett kell, hogy társuljon). A bajonett átmérője az EF-hez hasonlóan 54 mm.
A gép kitben a Canon RF 24-105mm f/4 L IS USM objektívvel együtt vásárolható meg, mi is ezt az objektívet kaptuk a teszthez.
Természetesen itt sem maradt el az adapter használatának lehetősége, amelyből többféle is létezik (de mind az EF és EF-S bajonettes objektíveket fogadja), így van olyan is, amely elektronikus gyűrűt is kínál, mint ahogy az RF objektívek is (a gyűrű funkciója programozható).
Kereső és LCD
Mivel tükör nélküli fényképezőgépről van szó, TTL optikai kereső szóba sem jöhet. A TTL nézetről azonban nem kell lemondanunk, csak az élőképet nem egy mattüvegen látjuk, hanem vagy a hátsó LCD-n, vagy az elektronikus keresőben.
Az EOS R5 egy új, eddigieknél nagyobb felbontású, 5,76 millió képpontos, 0,76×-es nagyítású elektronikus keresőt kapott, amely egy hajszállal kisebb, mint a Nikon Z 7-é, de a felbontása nagyobb annál (1600×1200 pixel). Ezek a számok nagyon szépen mutatnak, de tegyük azért hozzá, hogy egy elektronikus keresőnél sokkal inkább fontos, hogy abban torzításmentes és a képsarkokban is kellő élességű képet lássunk.
De miért is nehezebb egy elektronikus keresőt torzításmentesre készíteni, mint egy mattüveges-pentaprizmás megoldásút? Csak gondoljunk bele, hogy ez utóbbinál mennyi a mattüvegtől a fény útja a betekintő nyílásig és mennyi egy elektronikus kereső kijelzőjétől. A kisebb hossz miatt optikailag is nagyobb feladat vár a mérnökökre.
Az EOS R tesztjénél is megállapítottam, hogy nem teljesen sikerült tökéletesre az EVF, ezt pedig most, az EOS R5-nél is érzem egy picit. Kiváló felbontást kapunk, ez nem vitás, de egy picit még most is érezni torzulást. Ezért aztán nem mindegy, hogyan nézünk a keresőbe. Ha pontosan középről nézünk bele, akkor nincs nagy gond, bár ekkor is látható egy enyhe, de korrigált hordótorzítás a felső és alsó részen. Ha picit „mozgunk” a keresőben, akkor pedig a képközépen is érződik a torzítás hatása.
Nem elviselhetetlen hiba ez, használat során nem is igazán zavaró, de mégis érdekes, hogy nem sikerült tökéletesen torzításmentes keresőképet alkotnia a Canonnak, konkrétan a kép sarkinál jól látható az optikai korrekció – mint a nagy látószögű objektívek esetében –, de ami bosszantóbb, az a gömbszerű torzítás a képközépen. Szerencsére a képsarkok élessége rendben van, nincs zavaró kromatikus aberráció, ami egy EVF-nél borzasztó lenne.
Az OLED elektronikus kereső itt is kapott betekintés érzékelőt, így a hátsó LCD és az EVF közötti váltás automatikus is lehet. Illetve pontosabban fogalmazva inkább automatikus. Külön gomb ugyanis nincs a két kijelző közötti váltáshoz, bár valamelyik gombra ráprogramozható a kézi váltás lehetősége.
A betekintési távolság 23 mm, ráadásul van lehetőség a keresőkép egy fokkal kisebb mértékűre váltására (kicsit hasonlóképp, mint a Panasonic S1 és S1R gépeknél), így a szemüvegesek is gond nélkül láthatják a teljes élőképet. Dioptria korrekcióra itt is van lehetőség, -4 és +2 dioptria között.
A keresőkép színezete ±2 értékkel módosítható a bíbor-zöld, illetve a kék-borostyán tengelyen, ezen felül pedig a normál színhőmérsékleten kívül egy meleg árnyalatú és két hideg árnyalatú kijelzés is választható.
A keresőben a státuszkijelzésen kívül ugyanazokat láthatjuk, mint a hátsó LCD-n, így kompozíciós segédrácsot, két tengelyes elektronikus horizontot, valamint élő hisztogramot is megjeleníthetünk (de ezek külön állíthatók az LCD-re és az EVF-re).
A gép hátsó LCD-je 3,15″ képátlójú (8 cm-es) és 2,1 millió képpontból épül fel. Pusztán az adatokból arra gondolhatnánk, hogy megörökölte az EOS R hátsó kijelzőjét, de ez nem igaz.
Erre pedig akkor derül fény, amikor megnézzük a képpontokról készült közeli képet, amelyből kiderül, hogy az EOS R-nél használt RGBRGW szubpixel elrendezés helyett az EOS R5 LCD-jén a szokásos RGB elrendezést láthatjuk:
A képpontok elhelyezkedése itt sem in-line, hiszen enyhe szöget zárnak be a függőlegessel. A nagy felbontásnak köszönhetően azonban recézettségnek nyoma sincs, még a menükben a betűk szélénél sem!
A kijelző közel 180 fokban kihajtható és 270 fokban elforgatható, de gyakorlatilag itt sem érhető el a teljes 180 fok, ahogy az EOS RP-nél is van egy kis korlát. Inkább nevezném ezt 175 foknak:
A betekintési szög a gyártó leírása szerint 170 fokos, ami elegendő is, hiszen igény esetén még el is fordíthatjuk a kijelzőt. De gyakorlatilag teljesen lentről és teljesen fentről is jól látható a kép akkor is, ha nem forgatjuk ki az LCD-t, így ha nagyon gyorsan kell fej fölül fotózni és nincs idő a kijelző kihajtására, majd lefelé fordítására, akkor is látni fogjuk az élőképet (persze egy világos égbolt tükröződése már ronthatja a helyzetünket).
A teljesen kihajtható LCD a szelfi fotózáskor, illetve a videoblogoláskor is hasznos.
Az LCD háttérvilágításának erősségét 7 lépésben van lehetőségünk módosítani, illetve ugyanúgy állítható a színezet és a színhőmérséklet profil is, mint a kereső esetében.
Felvétel módban az Info gombbal a kijelzőkön megjelenő információk mennyiségét változtathatjuk, illetve a státuszképernyőt is elővarázsolhatjuk.
A kompozíciós segédrács a felvétel menüben kapcsolható ki vagy be, illetve itt adható meg a megjelenési módja is (3×3, 6×4, 3×3+átló). Az érintésérzékeny kijelző sokszor segít a kezelésben, ezt a menüben való mozgásra, illetve a képek közötti lapozásra, vagy nagyításra (dupla koppintás, vagy két ujjas szétfelé húzós módszer), felvétel módban a fókuszmező kijelölésére, illetve magának az expozíciónak az indítására is.
Arra is van lehetőség, hogy a hátsó LCD érintésével mozgassuk a fókuszkeretet, amikor a gép elektronikus keresőjébe nézünk. Ráadásul az erre használható területet is megadhatjuk a menüben.
A státuszképernyőn a Q betű megérintésére, vagy a Q gomb megnyomására aktív módba léphetünk át, ahol közvetlenül módosíthatjuk a paramétereket.
Lejátszás során szintén az INFO gombbal válthatók a megjelenített kép adatai, amelyek között a részletes felvételi infókon túl, színcsatornánkénti hisztogramot is találunk. A visszanézett képek legfeljebb 10×-es mértékig nagyíthatók, ami a fókusz tökéletes ellenőrzését is lehetővé teszi. Az élességet az egymás utáni képeknél is összevethetjük, hiszen a hátsó tárcsával nagyított nézetben is lapozhatunk köztük.
Itt is van lehetőség a képek csoportos lapozására: lapozhatunk 10, vagy akár 100 képenként (a pontos érték a lejátszás menüben beállítható), de különböző egyéb szempontok (pl. mappa, dátum, értékelés, csak videó, csak képek, csak védett képek) szerint is.
A Canon EOS R5-re felső státusz kijelző is került, de a DSLR-ekkel szemben ez mátrix OLED kijelző (mint az EOS R-é). Itt az üzemmódot látjuk alapesetben, kikapcsolt gépnél is, bekapcsolást követően az akku állapot, a rekesz, a záridő, az expozíciós skála és az érzékenység jelennek meg. Érdekes, hogy a DSLR-ekkel szemben itt a hátralévő képek száma nem látható.
A kijelző melletti, lámpa ikonnal ellátott gomb nem csupán a háttérvilágítás bekapcsolására szolgál. Egyszeri rövid megnyomása a kijelző tartalmának cseréjére szolgál, ugyanis ilyenkor vált a kijelző és az AF mező módot, sorozat/önkioldó módot, fehéregyensúlyt, fókusz módot, fénymérést, képstílust, fájlformátumot, hátralévő képszámot és a videós beállításokat jeleníti meg. A gép kikapcsolása után a kijelző tartalma visszatér az előzőekben írtakhoz.
A gomb 1 mp-ig tartó folyamatos nyomva tartása után bekapcsol a kijelző világítás, amely azonban nem szokványos háttérvilágítás, mint a DSLR-ek státusz LCD-jénél, hanem ilyenkor a kijelző átvált inverz megjelentítésre és a képpontokat külön világítja meg a pixeleknél elhelyezet egy-egy OLED.
Vaku
Beépített vaku erre a gépre sem került, de van vakupapucs E-TTL II rendszer- vagy középpontos érintkezőjű vakunak (vagy vakukioldónak).
A rendszervakuk esetében beállítható, hogy milyen fénymérési módot használjon, illetve elérhetők a villanó fontosabb funkciói is, valamint akár egyedi beállításait is megváltoztathatjuk a gépről. Megszabhatjuk a rekeszelőválasztás módban használt vakuszinkron időt is, ami itt maximum 1/200 mp redőnyzárnál.
Ha az első redőnyt elektronikusra cseréljük, akkor a szinkronidő 1/250 mp is lehet, viszont ezt nekünk csak a gépre helyezett vakuval tudta a gép, ha egyszerű (tehát nem TTL) vakukioldót használtunk, akkor 1. elektronikus zárnál is már besötétedett a kép alja 1/250 mp-nél (a kioldó alapvetően tudja ezt a szinkronsebességet, más gépnél még 1/320 mp-cel sem volt gond).
Teljes elektronikus zárnál vaku nem használható (ez a gördülő elektronikus zár hátránya, ha egyszer megérjük, hogy globál záras CMOS szenzorok lesznek fényképezőgépekben, akkor az maga lesz a kánaán, a szinkronidőt gyakorlatilag elfelejthetjük majd).
A vázra vakuszinkron kimenet is került, így stúdióvakukat vezetékesen direktben is összeköthetünk a géppel. Ez a csatlakozó a gép elején, lent található, mint az 5D Mark IV-nél.
Csatlakozók, memóriakártya, akku
Csatlakozók tekintetében nagyjából ugyanazt kapjuk az EOS R5-től, mint egy EOS 5D Mark IV esetében, bár itt már USB Type-C csatlakozó van a micro HDMI csatlakozó, mikrofon bemenet és fejhallgató kimenet, N3 távkioldó csatlakozó, illetve az előzőleg említett vakuszinkron kimenet mellett.
A fényképezőgép dupla kártyafoglalattal rendelkezik, egyik UHS-II támogatású és SD/SDHC/SDXC kártyát fogad, a másik pedig a manapság legmodernebbnek számító CFexpress foglalat, ebből is a nagyobb sebességet lehetővé tevő Type B változat.
A kártyafoglalatok a markolatban találhatók, így a kártyákhoz a gép jobb oldalán férünk hozzá. A kártyafoglalat fedlapja nem rendelkezik fém megerősítéssel, de tengelye fém. Érdekes, hogy az EOS R6-nál ez az ajtó kapott fém lappal egy merevítést. Az ajtó véletlen letörése ellen mindenesetre érdemes vigyázni, mert nyitott (törött) memóriakártya fedlappal a gép nem kapcsolható be.
A gép energiaellátására a komolyabb EOS DSLR-eknél megismert LP-E6 szériájú lítium-ion akkumulátorokat használhatjuk, gyárilag a legújabb, nagy kapacitású LP-E6NH-t kapjuk, de kompatibilis a gép az LP-E6N-nel és az LP-E6-tal is.
Az LP-E6NH 16 Wh energiatároló képességű, ez 2 Wh-val több, mint az LP-E6N-é. Egy akksi egy napos fotózásra általában elegendő is (főleg ha engedélyezzük az alacsony fogyasztású módot, amelynél néhány másodperc inaktivitás után csökken az élőkép frissítése, valamint az alvó módot, amely 1 perc inaktivitás után alacsony fogyasztású módra állítja a gépet, amelyből pillanatok alatt felébreszthető az exponáló gomb félig lenyomásával).
CIPA ajánlású gyári mérés szerint LCD-vel és energiakímélő módban 490 kép, EVF-fel energiakímélés nélkül 320 kép készíthető egyetlen feltöltéssel.
Az akkumulátor töltéséhez az LP-E6-hoz szokásos LC-E6 jelű töltőt kapjuk, amelyről töltés közben 50%, 75% és 100% töltöttségi jelzést olvashatunk le a töltőről. Ezen kívül elvileg az USB Type-C csatlakozón keresztül is tölthetjük a fényképezőgépben lévő akkumulátort, de valószínűleg ez csak a külön kapható hálózati USB adapterrel lehetséges, mivel az EOS R6-hoz hasonlóen ez a gép sem kezdi el a töltést sem telefonokhoz készült USB adapterről, sem PowerBankról. Kár érte, pedig ez egy nagyon hasznos funkció lehetne.
A töltöttséget a fényképezőgéppel négy szegmenses piktogramon a hátsó kijelző és az elektronikus kereső képének felső részén (vagy a státusz képernyőnél alul), valamint a felső OLED státusz kijelzőn is ellenőrizhetjük. A menüben százalékos pontosságú érték is leolvasható, illetve az elhasználódás mértéke is hozzávetőlegesen elérhető (három szegmenses megjelenítéssel), valamint az utolsó töltés óta készített képek számát is kijelzi a gép.
