Kipróbáltuk: Canon EOS R5 – teszt

szerző:

2020-08-13 08:00

AF, sorozat, videó

A Canon EOS R5 is Dual Pixel CMOS AF fázis-különbség érzékelő autofókusz rendszert használ, pontosabban annak az EOS-1D X Mark III-mal bevezetett, továbbfejlesztett változatát, amely 80% vízszintes és 100% függőleges lefedettséget kínál.

Aki még nem ismerné, a technológia működése az alábbi leírásból – különösen az oldal tetején lévő angol nyelvű videóból – nagy vonalakban megértheti:
Dual Pixel CMOS AF működése.

A korábbi DSLR-ekben Live View módban elérhető Dual Pixel CMOS AF már bizonyított, pontossága és gyorsasága a tükörreflexesek között példa nélküli.
Azonban míg egy DSLR-nél a Live View mód csak egy kiegészítő funkció, így ezen fókuszrendszer csak ritkábban kerül alkalmazásra, addig egy MILC-nél csak ezt használhatjuk.

Egy kis érdekesség: az EOS R tesztje során fedeztük fel a Dual Pixel CMOS AF egy érdekes tulajdonságát, ami a tükör nélküli fényképezőgépek közül csak a Canon gépeknél jelentkezik. Itt csak a fázis-különbség alapú fókuszrendszert használja a gép, azaz gyakorlatilag nincs kontraszt alapú élességállítás. Ez akár jó is lehetne, ha maga a fázis-különbség alapú Dual Pixel CMOS AF nem csak a függőleges élekre lenne érzékeny.
De hogy honnan tudjuk, hogy nincs kontraszt AF? Ez akkor derül ki, amikor a gép nem képes élességet állítani egy-egy vízszintes vonalra, vagy élre, csak keresgél előre-hátra. Egy hibrid autofókusz rendszer ilyenkor átváltana kontraszt alapú AF-re és ha lassabban is, de találna élességet. A Canon EOS R és EOS R5 azonban nem vált át ilyen AF módra.
Az EOS R-nél már kipróbáltuk, hogy mi történik, ha vízszintes és mi, ha függőleges élre akarunk fókuszálni. A függőleges élre tökéletesen állít élességet a gép, de vízszintesre sajnos nem tud. Ugyanígy működik az EOS R5 is: a Dual Pixel CMOS AF csak függőleges élre érzékeny, vagyis olyan, mint egy vízszintes AF szenzor egy DSLR-nél és itt nem érhető el a keresztszenzor kényelme és irányfüggetlensége. Nagyon nem meglepő egyébként mindez, hiszen ha belegondolunk, akkor a vízszintesen egymás mellett lévő részpixelek (lásd fenti ábrán) nem tudnak különbséget tenni éles és életlen vízszintes él között. Viszont ilyen esetben a gép nyugodtan áttérhetne kontraszt alapú élességállításra, ahol maximum az oda-vissza keresgélés jelensége lassítaná a fókuszálást.

Hangsúlyoznám, hogy ilyen jelenség jó pár DSLR-nél is előfordul, ahol valamelyik fókuszszenzor nem keresztszenzoros, persze az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy pont a Canon az a gyártó, aki az alsó közép kategóriás tükörreflexeseiben is teljes keresztszenzoros fókuszrendszert használ, pl. az EOS 800D-ben, nyilván nem véletlenül (a Nikon D5600 39 pontos AF rendszerénél csak 9 keresztszenzor van). A másik oldalon persze ott van az is, hogy a 800D egy 250 ezer Ft-os váz, míg az EOS R5 1,7 millió Ft. Azonban ez egy másik rendszer, másik technológiával. Ami inkább meglepő az az, hogy itt akkor sincs kontraszt alapú élességállítás, ha a fázis-különbség érzékelés a csak vízszintes él miatt nem működik.

Azért azt sem szabad azért elfelejteni, hogy ez csak igen ritka esetekben okozhat gondot, elég kevésszer kell pont a szemöldökfára vagy a küszöbre, vagy asztal lapjának szélére, esetleg egy képkeret felső vagy alsó részére szemből fókuszálni, viszont előfordulhat egy tájképnél olyan, hogy a messze távolban lévő horizontot szeretnénk fókuszpontnak használni, de arra így nem tudunk majd élességet állítani (már persze ha egyetlen fa sincs arrafelé, ami adna egy kis függőleges részletet a képre). Viszont ha kiismerjük a gép ezen tulajdonságát és megértjük, hogy miért történik mindez, akkor könnyen áthidalhatjuk ezt a problémát is úgy, hogy enyhén megdöntjük a gépet a fókuszáláshoz, hiszen kb. 40 fokos szögben álló vonalra már tud bármikor élességet állítani a gép.
A legtöbb esetben azonban a fókuszra kiválasztott területen nem csupán vízszintes irányú részlet lesz, így ezzel a fókusz problémával nem nagyon fogunk találkozni a való életben.

Az élességállítás sebessége viszont kiváló, ugyanaz a fürge fókusz érhető el, mint az EOR R-nél és EOS R6-nál.

Jó hír, hogy a fenti, RF 85mm f/1,2 L-lel tapasztalt sebesség nem csak a nano USM-es RF 28-70mm f/2 USM-re és a 24-105mm f/4L IS USM-re igaz még, de EF adapterrel USM motoros objektívre is, így pl. a 85mm f/1,8 hobbi kategóriás USM objektív esetében is (nincs jelentős belassulás, mint ami a Nikon Z 7-nél az AF-S 85 mm-es objektívvel volt). Persze azt nem állíthatjuk, hogy ugyanazt a sebességet hozza mindkettő, a nano USM határozottan fürgébb, még ha az EF 24-105mm f/4L IS USM-et tekerjük fel a vázra az adapter segítségével, ott is érezhető egy minimális változás, amit azonban egy bemutató videóban nem lehetne visszaadni, hiszen tizedmásodperces értékről van szó. De tény, hogy a nano USM itt a legnyerőbb megoldás, igazán fürge fókuszt kapunk, amit esküvőkön is gond nélkül használhatunk (az R6-tal ezt is kipróbáltuk).

Az AF terület jellege szerint a következő lehetőségeink vannak:

arcfelismerés (vagy állatfelismerés) és témakövetés, bekapcsolható szemérzékeléssel
szpot AF
1 AF pont
kiterjesztett AF terület (1 AF pont és 4 szomszédos)
kiterjesztett AF terület (1 AF pont és 8 szomszédos)
AF zóna (négyzetes, oldalhosszúság kb. képmagasság fele)
nagy függőleges AF zóna (teljes képmagasság)
nagy vízszintes AF zóna (teljes képszélesség)

Az EOS R-nél az 1 AF pontnál még van lehetőség váltani kisebb és nagyobb méretű fókuszkeret között, az EOS R5-nél ilyen lehetőség nincs. Van viszont szpot AF, ami gyakorlatilag ugyanakkora fókuszkeretet jelent, mint az EOS R-nél a kisebb fókuszkeret (azaz ez nem egyezik meg más gépek tűfok fókuszterületével).

A választható AF üzemmódok között egyszeri (One Shot) és folyamatos (Servo AF) érhető el.

Arcfelismerés/témakövetést választva az arcok között a fókuszkarral, vagy akár az LCD megérintésével is választhatunk. Ha be van kapcsolva a szemérzékelés, akkor a hozzánk közelebbi szemet fogja fókuszmezőnek használni. A menüben megadhatjuk azt is, hogy embert, vagy állatokat szeretnénk-e felismertetni (a kettő együtt valamiért nem megy). Mindkettőt kipróbáltuk, az eredményeket lentebb, a videót ismertető résznél mutatjuk be.

Ha nincs felismerhető arc a képen, akkor pedig témakövető módot kapunk, ez esetben is rábökhetünk a kijelzőn a kíván témára, majd ezt nagyon ügyesen képes követni a gép mind a képmezőben való elmozdulása, mind pedig az előre/hátra mozgása (fókusz) tekintetében (AI Servo).

Folyamatos fókusz esetén megadható, hogy gyorsan, vagy lassan történjen-e témát követő fókuszmező váltás. Ez arcfelismerő/témakövető AF-nél, vízszintes zóna AF-nél, függőleges zóna AF-nél, vagy nagy területű zóna AF-nél érhető el. Ilyenkor is működik az a módszer, hogy az LCD-re bökve állítjuk be a kívánt fókuszmezőt, az ez alatti témát a gép követni fogja.

A fókuszrendszer érzékenysége gyári adatok szerint akár -6 Fé is lehet (képközépen), legalábbis Canon RF 50mm f/1,2 objektívvel, amely azt jelenti, hogy olyan fényviszonyok között is működik az automatikus élességállítás, ahol ISO100 mellett F1,2 blendén 1,6 perces záridőt igényel (F2-n 4 percet).
Nyilvánvaló gyengébb fényerejű objektívvel a fókuszrendszer érzékenysége is romlik, így f/2 objektívvel ez kb. -2,5 Fé-nek adódik.

De hogy ez mégis mire elég?
A Canon EOS R6-nál ezt már megvizsgáltuk (annak fél Fé-kkel érzékenyebb, -6,5 Fé a maximális érzékenysége) az RF 28-70mm f/2 objektívvel.
Nos, akár hisszük, akár nem, ez bizony a fényesebb csillagokra való automatikus élességállításra is jó, sőt, még mozgó műholdra is tudott élességet állítani az EOS R6! Az R5-tel ezt most nem reprodukáltuk (lehet még most is ott ülnénk a mezőn a műholdra várva 😉 ).

Az EOS R6-tal készült próbánkat bemutató videó (az EOS R5 fél fényértékkel kisebb érzékenységű!):

Ha mégsem lenne elég fény és/vagy nem szeretnénk kockáztatni, engedélyezhetjük a gép elején lévő narancs fényű AF segédfényforrás használatát. Elvileg a rendszervakuk AF segédfényét is használhatnánk, ez azonban nem minden vakunál működik. A papírforma szerint a Canon 600EX-RT-vel kompatibilis Yongnuo YN-600EX-RT-vel nem működött az AF segédfény (a 6D Mark II és az 5D Mark IV ezzel a vakuval is használja az infra/vörös segédfényt), így megpróbáltuk egy Canon 580 EX-szel is, de ott sem villant fel a vaku AF segédfény lámpája, csak a stroboszkópikus villantássorozat indult el segédfény gyanánt. Ezen még dolgozzatok, fiúk 😉

Kézi élességállításra az objektívek AF/MF kapcsolóival állhatunk át. Ilyenkor 5×-ös és 10×-es képnagyítás is kérhető, amelynek kivágása szabadon mozgatható.
A kijelzőkön távolságskála is megjeleníthető (AF-kor is).

Sorozat fényképezés

A Canon EOS R5-tel négyféle sebességű sorozatot készíthetünk, ebből három sebesség érhető el redőnyzár mellett, egy pedig teljes elektronikus zárnál.
Lassú sorozat módot választva 3,1 kép/mp sebességgel készülnek a képek egymás után, gyors (H) sorozatmódnál 6 kép/mp-cel dolgozik a gép, míg a még gyorsabb módot adó H+ esetében specifikáció szerint akár 12 kép/mp is érhető el, de itt nekünk csak 8,5 kép/mp volt a maximum, amit a gépből ki tudtunk hozni (tele akku, 85mm-es és 24-105mm-es objektív, csak JPEG, CFexpress kártya, első elektronikus zár, de a portrémarkolattal se lett több).
Ha teljes elektronikus zárat választunk, akkor pedig közel 20 kép/mp sebességünk lesz (nekünk 17 kép/mp adódott).

A folyamatos fókusz remekül működik, a leggyorsabb, H+ sorozat esetében is követi a témát.

A 12 kép/mp-es H+ sorozat sebességet RAW formátumnál lassú (30 MB/s-os) kártyával is 56 képig képes tartani a gép (C-RAW-nál a kisebb adatmennyiség miatt kb. 50%-kal még tovább). A puffer telítődése után a sorozatkészítés nem áll le, csak a kártyaírás sebességének függvényében lelassul. A gép természetesen támogatja az UHS-II-es adatátviteli módot, elméletben viszont a CFexpress kártyákkal már akár folyamatos gyors sorozat is elérhető lenne, valójában azonban nem, mert fotózásnál valószínűleg a processzor nem bírja jobban a tempót és a puffer így is tele lesz. Próbáink során 185 RAW kép után akadt meg elsőként a sorozat H+ sebességnél, amely a specifikációban megadott 180 képpel szinkronban van.

Automatikus sorozatokból a Canon EOS R5 expozíció sorozatot (2, 3, 5, 7 kép hosszban), fehéregyensúly sorozatot (3 kép hosszban) és fókusz sorozatot is kínál. Utóbbinál a képek számát akár 999-ig is emelhetjük, a fókusz lépésközt pedig 10 érték valamelyikére választhatjuk. Expozíció sorozatot önkioldóval is kombinálhatunk, ami jól jöhet kézi HDR képkészítésnél (bár a beépített HDR fotó mód is képes a RAW fájlokat elmenteni, de csak 3 képet készít).

Ahogy a második oldalon már említettük, van lehetőség Bulb időzítő használatára is, ahol a záridő 1 mp-től max. 99 óra 59 perc 59 mp-ig állítható be másodperc pontossággal.

Elektronikus zár

A fényképezőgép támogatja az első redőny elektronikus zárral kiváltását, valamint teljes elektronikus zárat is.
Előbbi esetben az első redőny folyamatosan nyitott állapotú, ennek funkcióját a szenzor elektronikus zárja valósítja meg. Mivel az első redőnynek ilyenkor nem kell lefutnia, így jóval kisebb mechanikai sokk (rezgés) éri a vázat.

Teljes elektronikus zárnál egyáltalán nem veszi igénybe a gép a mechanikus redőnyzárakat, viszont ilyen esetben nincs vaku használati lehetőség, valamint a gördülő szenzorkiolvasás miatt jelentkezhet a jello effektus.
Előnye azonban ennek a módnak a teljes csendes működés, valamint a rezonanciáktól sem kell tartanunk.
Az elektronikus zár használatakor a legrövidebb záridőben nincs eltérés, itt is 1/8000 mp, de a maximális záridő 0,5 mp lesz. Az érzékenység maximumában nincs változás, akár a kiterjesztett ISO102400 is használható.
A teljes szenzor kiolvasási sebessége a 100 Hz-es mérőfénnyel vizsgálva 16 ms-nak adódott, amely még a 20 Mpixeles EOS R6-nál is gyorsabb, mindez viszont 45 Mpixelen. Parádés! A lenti dobozban lévő képen jól látszik, hogy a gyorsan forgó ventilátorlapát is csak minimálisan torzult.
Ilyesmit pedig eddig csak a kis méretű NégyHarmados szenzoroknál láttunk, nem full-frame MILC-en!

Mechanikus és elektronikus (gördülő) zár (1/1000 mp)

mechanikus
zár
elektronikus
zár

Videofelvétel

A Canon EOS R5 bejelentésekor már egyértelműen látszott, hogy igen komoly videós képességeket adtak a gépnek. Gyakorlatilag kijelenthető, hogy ez az első full-frame szenzoros MILC, amely 8k videofelvételt is kínál.
Az ördög persze a részletekben rejlik, így ezt az oldalát is alaposan megvizsgáltuk a gépnek.

Mivel rengeteg üzemmód érhető el, így jobbnak láttuk ezeket táblázatos formában feltüntetni. Íme:

A Canon EOS R5 támogatott videó módjai
Felbontás	23,98 kép/mp	24 kép/mp	25 kép/mp	29,97 kép/mp	50 kép/mp	59,94 kép/mp	100 kép/mp	119,9 kép/mp
8192×4320 DCI-8k	RAW ALL-I IPB	RAW ALL-I IPB	RAW ALL-I IPB	RAW ALL-I IPB
7680×4320 8k UHD	ALL-I IPB		ALL-I IPB	ALL-I IPB
4096×2160 DCI-4k HQ	ALL-I IPB	ALL-I IPB	ALL-I IPB	ALL-I IPB
3840×2160 4k UHD HQ	ALL-I IPB		ALL-I IPB	ALL-I IPB
4096×2160 DCI-4k	ALL-I IPB	ALL-I IPB	ALL-I IPB	ALL-I IPB	ALL-I IPB	ALL-I IPB	ALL-I	ALL-I
3840×2160 4k UHD	ALL-I IPB		ALL-I IPB	ALL-I IPB	ALL-I IPB	ALL-I IPB	ALL-I	ALL-I
1920×1080 Full HD	ALL-I IPB		ALL-I IPB	ALL-I IPB	ALL-I IPB	ALL-I IPB

A sávszélesség 8k-nál IPB tömörítéssel 470 Mbit/s, ALL-I esetén 1300 Mbit/s, míg RAW-nál 2600 Mbit/s, 4k-ban IPB tömörítéssel 120 vagy 50p és 60p-nél 230 Mbps, ALL-I esetében 470 Mbit/s vagy 50p és 60p-nél 940 Mbps.
A 4k slow-motion 1880 Mbit/s sávszélességű.
Figyeljünk rá, hogy az extra nagy sávszélesség igényű videók SD kártyákra nem rögzíthetők, így a 8k ALL-I, 4k 50p és 60p ALL-I és 4k slow-motion csak CFexpress kártyára menthető, SD kártyára 8k-ban és 4k 50p/60p-ben csak IPB tömörítéssel menthetünk (4k slow-motion viszont nincs IPB tömörítéssel, így az kizárólag CFexpressre vehető fel).

A videómódoknál van lehetőségünk 4k HQ üzemmódot választani, amely nem más, mint 8k-ból leméretezett 4k videó (lehet DCI és lehet UltraHD oldalaránnyal is).
Ez természetesen csak a 8k által támogatott képfrissítésekkel érhető el.
Ha ezt az opciót kikapcsoljuk, akkor választhatunk PAL rendszerben 50 kép/mp-et, NTSC rendszerben ~60 kép/mp-et is. A kikapcsolt HQ mód azonban mindenképpen sorkihagyásos kiolvasást jelent, még kisebb framerate esetében, amely sajnos jelentősen rontja a képminőséget (a lenti táblázatban érdemes megnézni a 4k-DCI és 4k-UltraHD 60kép/mp képkivágásait, illetve rá is lehet kattintani a képre a teljes mérethez). Egy picit ez kiábrándító. Jó minőségben tehát csak HQ módban tudunk 4k videót rögzíteni, a képfrissítés azonban ekkor nem lépheti át a 30 kép/mp-et. Durva, de nem HQ módban gyengébb minőséget kapunk, mint az EOS R6 UltraHD videója!

Képkivágást egyetlen módnál sem eszközöl a gép, a DCI módok a teljes szenzorszélességet kihasználják, a 16:9 oldalaránynál érthető okokból nem leméretezik a képkockákat 8192 pixel szélességről 7680 pixel szélességre, hanem inkább eleve 7680 pixel szélességet olvasnak ki a szenzorból, emiatt ennek az oldalaránynak kb. 1,07×-es kivágása van.

Elektronikus képstabilizáció bekapcsolásával természetesen jelentősen csökken a látószögünk.

A videózásnál a szenzor kiolvasási sebessége DCI-8k és 8k Ultra HD 30 fps-nél 15 ms, 4k HQ módokban szintén, Ultra HD 60 fps-nél és FullHD-ben 9 ms, míg Ultra HD 120 fps-nél kb. 8 ms.

Kiolvasási sebesség elektronikus zár használata mellett

teljes kép

A tömörítés H.264 kodekkel, MP4 konténerben történik, vagy Canon LOG mentést választva H.265 kodekkel.

Egy felvétel maximális időtartama elviekben a szokásos 29 perc 59 mp, de a melegedés miatt 8k-ban és 4k-ban is vannak korlátok. Ahogy azt már az EOS R6-nál is tapasztaltuk, az élőkép önmagában is melegíti a gépet (vagy a fotózás), nem szükséges videofelvételt indítani, hogy csökkenjen a felvehető mozgóképek hossza.
Bár most esküvőre nem tudtuk elvinni a gépet, egy kis tapasztalatot így is szereztünk, méghozzá a Városházáról készülő videóképkockák rögzítésekor. Először a tesztvideókat vettem fel, majd a templomban fotóztam, ahol elég hűvös volt.
Utána állítottam fel a gépet állványra, majd várva, hogy közelekedő autók ne legyenek a képen, nagyjából negyed órát volt élőképen az EOS R5, közben pedig egyszer-egyszer elindítottam a felvételt, max. 2-3 mp-re.
A gép árnyékban volt, a hőmérséklet kb. 30 fok. A felvételek elkészítését követően 4k-ban már csak 5 percnyi felvételt ajánlott fel a gép, de a túlmelegedés ikon még nem villogott.

Már a bevezetőben is írtuk, hogy az internet népe (legalábbis a videós népség) elég rendesen kikelt magából a korlátozások miatt, ami valahol érthető is.
A tapasztalatok alapján könnyű elképzelni olyan helyzetet, amikor egy snitt felvételéhez komolyabb előkészületek kellenek. Ilyen esetben mindig gondoskodni kell arról, hogy a gép kikapcsolt állapotban, lehetőleg hűvös helyen, árnyékban legyen. Egy felvétel hossza 8k-ban nem haladhatja meg a 15 percet, akkor sem, ha teljesen hűvös géppel kezdünk dolgozni.
Vannak azonban esetek, amikor nincs lehetőség várakozni, pihentetni a gépet, hűlni hagyni.
Ilyen pl. egy esküvői videózás, ahol a szertartások nem húzhatók. Egy átlagos szertartás 30 perces, amit 8k-ban teljesen nyilvánvaló, hogy nem lehet rögzíteni, de még a 4k is kérdéses. Az viszont teljes mértékben biztos, hogy egy 25-30 perces felvétel után legalább 10-15 percet kell pihentetni a gépet, ha újabb 10-15 perces felvételt szeretnénk. Erre pedig sokszor nincs idő, pl. ha a gratulációkat is kell videózni. A lagzi során is akadnak olyan események, amiket nem lehet tolni, vagy úgy időzíteni, hogy a gép éppen jól érezze magát akkor. Ilyen a nyitótánc, de a vacsora párnak felszolgálása is, valamint a tortavágás, menyasszonytánc, stb. Nehéz elképzelni, hogyan tudja egy videós úgy beosztani a gépidőt, hogy az sose legyen annyira túlmelegedve, hogy ne kelljen attól tartani, hogy 10 perc felvétel után kikapcsol.

Ezek ismeretében nyilvánvaló, hogy a 4k és 8k felvételi lehetőségek elsősorban rövid idejű és időben nem sűrűn egymást követő snittekhez jók.

S hogy miért is alakult ez így? Azt hiszem teljesen nyilvánvaló: nem akart konkurenciát a Canon az EOS C szériájának, ugyanakkor jól jött volna ki, ha ez a 8k videó és a 4k 60p megelőzi a konkurenseket. Nos, fizikailag sikerült ugyan megelőzni, de a korlátozások miatt, illetve a 4k 60p képminősége miatt aligha nevezhetjük a Canon EOS R5-öt profi, videóguru gépnek.

Kicsit továbbgondolva: ha a Canon maradt volna a hagyományos 4k-nál és esetleg kihozza a gépet 34-36 Mpixeles felbontással, akkor árban is jóval lentebb ereszkedhetett volna, ami a fotósok számára jobban elérhető masinát eredményezett volna.

Nagy képfrissítési sebességű videó 4k felbontásban érhető el, ilyenkor max. 120 kép/mp áll rendelkezésünkre (a sávszélességet fentebb írtuk). Képkivágással itt sem kell számolnunk, legalábbis DCI-4k esetén (4k UltraHD-nél a már említett 1,07×-es kivágás lesz). Mivel ez nem HQ módban készül, így a részletgazdagság nem lesz olyan, mint egy 4k HQ videó esetében, illetve más gépek UltraHD videóitól is elmarad (ez ugye igaz az 50 és 60 fps UltraHD és DCI-4k videókra is).

Time-lapse videofelvételnél a képkockák közötti időt 1 mp és 99 óra 59 perc 59 mp között másodperc pontossággal állíthatjuk be, illetve megadhatjuk a készítendő képek számát is. A felbontás Full HD, 4k Ultra HD vagy 8k UltraHD lehet, a képfrissítés 30 kép/mp, a tömörítés ALL-I módozatú. Érdemes megjegyezni, hogy ilyenkor a gép elektronikus zárat használ, amelynek előnye, hogy nem kopik a zár, hátránya viszont az esetleg előforduló, a gördülő zárból (rolling shutter) adódó jello-effektus. Ha jello-effektus nélküli time-lapse-et kellene készítenünk, akkor azt a programozott sorozatfelvétellel tudjuk megtenni, amely után számítógépes szoftverrel készíthetünk videót a képkockákból.

Videofelvétel során kérhetünk jobb minőségű gradálást lehetővé tevő C-Log mentést, valamint használható külső mikrofon és fejhallgató is. Ezen kívül a micro HDMI kimeneten 10 bites, 4:2:2 színmintavételezésű jelfolyam is kivezethető. A mikrofon jelszintjét kézi módot választva pontosan beállíthatjuk a menüben (vagy le is tilthatjuk azt), illetve választhatunk szélzajszűrést és csillapítást is.
A már ismertetett fókuszmódok videórögzítéskor is elérhetők, így arc- és szemfelismerés, valamint állatfelismerés is rendelkezésre áll.

Már az EOS R6-nál kipróbáltuk a szemfókuszt videofelvétel közben is, íme, ezt látjuk ilyenkor a keresőben és mutatjuk a végeredmény videót is:

Ez pedig az állatfelsimerés módnál látható keresőkép és a végeredmény:

A filmfelvétel fotó módból is indítható, ez esetben a videómód Custom3-nak megfelelő paramétereivel indul el a felvétel.

Felvétel során az érintésérzékeny LCD-n mozgathatjuk a fókuszmezőt, amelynek során folyamatos fókusz esetén a gép újra is fókuszál.
Videó módban program automata, rekesz- illetve záridő előválasztást, valamint teljes kézi üzemmódot is használhatunk. A félautomata és manuális módoknál az LCD érintésérzékeny felületét használva hangtalanul változtathatjuk a felvételi paraméterket (rekesz, zár, exp. korrekció).

HDR videót is rögzíthetünk, de csak max. Full HD felbontásban, 25 vagy 30 kép/mp-cel. Ez nem más, mint a videó módra alkalmassá tett csúcsfény árnyalat elsőbbség, ahol a gép igyekszik a csúcsfényeket megőrizni. Nagyon komoly HDR hatásra nem kell számítani. Erről új videó most nem készült, itt az EOS R6 videói láthatók: