Optika I.
| Beállítható fókusztávolságok | |
|---|---|
| |
A Canon PowerShot S1 IS egyik erőssége pont az optika. Az UltraSonic Motornak köszönhetően a zoom és a fókuszálás igen csendes, ráadásul rengeteg fókusztávolság állítható be, szinte megszámlálhatatlanul sok. Én voltam olyan elvetemült, hogy megpróbáltam végignézni az összes lehetséges zoompozíciót, többször végigpásztázva a teljes zoomátfogást, igen finom mozgásokkal. Az eredmény szinte hihetetlen lett: 115 zoompozíció! Ráadásul nincs garancia arra, hogy egyet sem hagytam ki. A beállítható fókusztávolságok szép exponenciálishoz hasonló ívet rajzolva követik egymást, csak a tele álláshoz igen közel látható kis mértékű eltérés az ideálistól. A zoompozíciók beállítása egyébként kétféle sebességgel történhet, attól függően, hogy milyen mértékben változtattuk meg a zoomkar helyzetét.
A 11 elemet 9 csoportban (1 aszférikus taggal) tartalmazó optika fizikai fókusztávolsága 5,8-58 mm. Ez Leica kisfilmes formátumban megfelel 38-380 mm közötti fókusztávolságnak. A fényerőre nem lehet panasz, nagylátószögnél f/2,8, tele állásban f/3,1. Bár láttunk már Sony gépeken ennél jobb fényerőértékeket is, ez nem von le az optika értékéből, főleg, ha figyelembe vesszük a 10x-es átfogást és a stabilizátort. Ez utóbbi a gép igazi ékszere. A Canon már régóta gyárt stabilizált optikákat a cserélhető objektíves tükörreflexes gépeihez, az EOS sorozathoz. Kompakt gépben azonban ez a második, amely ilyen objektívet kapott. Mint ismeretes, a gyakorlati tapasztalatokon alapuló reciprok-szabály kimondja, hogy a bemozdulás elkerülése érdekében legalább akkora zársebességet kell használnunk, mint az alkalmazott fókusztávolság (35 mm-es rendszerben!) reciproka. Vagyis stabilizátor nélkül a 380 mm-nek megfelelő fókusztávolság kézben megtartásához 1/380 mp-et „ír elő” ez a szabály (ettől az értéktől természetesen plusz és mínusz irányban is eltérés mutatkozhat tapasztalat, gép tömeg, idegállapot, hőmérséklet és egyéb paraméterektől függően). A stabilizátor általában 2-3 blendényit tud segíteni a bemozdulás elkerülésében, vagyis elméletileg az 1/380 mp helyett 1/80-1/40 mp között is megtartható marad a gép berázás veszélye nélkül (még egyszer hangsúlyoznánk, ezek tapasztalati adatokon alapuló becslések).
| Stabilizátor hatása |
|---|
  F4,5; 1/50 mp; 380mm (bal: stabilizátor nélkül, jobb: stabilizátorral |
| Stabilizátor hatékonysága | |
|---|---|
bemozdult fotók aránya különböző zársebességeknél | |
Hogy kiderítsük, vajon a gyakorlatban ez az optika mire képes stabilizátorral, teljes tele állásban különböző zársebességekkel készítettünk 10-10 (összesen 200) képet stabilizátorral és anélkül, majd ábrázoltuk ezeket egy diagramban. Pontosabb adatokat kaphattunk volna, ha több képet készítünk, azonban már ezzel a „kevés” képpel is jól szemléltethető, hogy közelítőleg 2 blendét segít a stabilizátor. A diagramban a polinomiális közelítést is felrajzoltuk, hogy jobban látható legyen a különbség.
A kromatikus aberráció sajnos elég jelentős, legalábbis nyitott rekesznél. A 3 Mpixeles képeknél legrosszabb esetben akár 7-9 pixeles szélességű lila elszíneződést is adhat, ami egy 10×15 cm-es 300 dpi-s papírképen is látszódhat, hiszen ennek mérete már közelít az 1 mm-hez (0,7 mm). Szerencsére rekeszeléssel jól csökkenthető ez a hatás, szűk rekesz alkalmazása esetén csak a kép legsarkában marad nyoma az aberrációnak, a kép belső részei elszíneződés mentes marad. Összességében a kromatikus aberráció akkor zavaró, ha direkt nyitott blendével fotózunk, igen nagy fényerő-különbségű területeket, de szűk rekeszállások esetén nem jelent problémát. A géppel készített fotók között alig találni olyat, ahol ez a hatás felfedezhető, ezek egyike a direkt ezzel a céllal, nagy blendével készített fákat ábrázoló kép. Így kijelenthetjük, hogy általános használata esetén ritkán okoz problémát ez a hatás.
A tesztfotók F2,8/3,1 és F8 blendével készültek. Az alsó két fotó a természetes környezetben előforduló kromatikus aberrációt szemlélteti, itt jól látható, hogy a hatás már jóval kevésbé zavaró, mint az erőteljes tesztábránkon.
| Kromatikus aberrációk | |||
|---|---|---|---|
|
| ||
|
| ||
|
| ||
Az optika 10x-es zoomátfogásán felül maximum 3,2x-es digitális zoom is használható. A mért értékek alapján az optika hatásfoka kb. 95%-os, a legnagyobb nagyítás kb. 9,5x-es.
| Optikai- és digitális zoom | |
|---|---|
 teljes kép | kivágott képrészlet |
| f=38 mm* 1x | |
 teljes kép | kivágott képrészlet |
| f=380 mm* 10x | |
 teljes kép | kivágott képrészlet |
| 10x-os optikai és 3,2x-es digitális zoom | |
Az S1 mélységélessége a kis CCD miatt meglehetősen nagy. A szokásos 15 cm hosszban (az első spulni 15 cm-re az optikától) elhelyezett spulnikon jól látható, hogy a legnyitottabb blende esetén két spulni nagyjából fókuszban látható. Egyetlen spulnit kiemelni a többi közül az élességi mélységet használva nem lehetséges, csak nagyobb fókusztávolság esetén (bár makrózni csak nagylátószögnél lehet, mint látni fogjuk). Ha kimondottan nagy mélységélességre van szükségünk, a legszűkebb használható F8-as rekesz nagyjából elég is erre.
| Mélységélesség | |
|---|---|
 F3,1 |  F8,0 |
Az első spulni az optikától 15 cm-re, az utolsó 30 cm-re volt.
