Kipróbáltuk: Canon PowerShot S1 IS teszt

0

Felépítés

A fényképezőgép markolata biztos fogást tesz lehetővé, bár talán egy kicsit lehetne vastagabb is a kényelem érdekében. A gép egyébként nem túl magas, így kisujjunkkal alátámaszthatjuk a vázat. A gépvázhoz képest nagyméretű optika miatt a súlyelosztás nem tökéletes, bár az akkumulátorok a gép markolatába kerültek. Ettől függetlenül az S1 IS kézben tartása hosszú távon sem kényelmetlen.




A fényképezőgép hátlapjára 1,5″ méretű, 180 fokban kihajtható és 270 fokban elfordítható LCD került, hasonlóan, mint más Canon kompakt gépeknél. A kijelző felbontása 114 ezer pixel, vagyis kellően részletes képet jelenít meg, pixelességet csak közelről nézve tapasztalunk. Az elektronikus kereső szintén 114 ezer képpontból áll, ez azonban pixelesebb képet eredményez, mivel az EVF-eknél a nagyítás miatt a pixelek is nagyobbnak látszanak. A keresőben megjelenített kép 18,5 o-os szög alatt látszik, amely megegyezik azzal a látószöggel, amit egy 55 cm-es Tv képernyőjének 1,30 m távolságról adódó látványa okoz. Ez a kompakt gépek között nagy méretűnek számít.

Mindkét kijelzőn az élőkép megjelenítése 100%-os lefedettségű, vagyis a végső képen nincs olyan részlet, amely a kijelzőkön az expozíció előtt ne látszódna. Lejátszáskor a kijelzőkön – gyári adat szerint – maximum 10-szeres nagyítás érhető el, amely a próbáink során be is igazolódott: legnagyobb nagyításban egy 3 Mpixeles kép 200 pixel széles részlete jelenik meg. Sajnos a teljes nagyításnál a kép részletei már kissé elmosódottá válnak, amely a Canon gépekre jellemző probléma. Ez azonban nem befolyásolja a képélesség ellenőrzését, ami kisebb nagyításnál is tökéletesen elvégezhető. A képekbe történő belenagyítás gyorsan megy végbe, felbontástól függetlenül a teljes nagyításig 0,9 mp alatt jutunk el.

Mind az LCD-n, mind az elektronikus keresőn megjelennek a fotózáshoz szükséges paraméterek, amelyek a következők: fényerő kompenzáció, fénymérés módja, sorozat mód, vaku mód, fényképezőgép helyzete (fekvő vagy álló), üzemmód, téma-mód, fehéregyensúly, érzékenység, effekt, expozíció sorozat, vakuteljesítmény kompenzáció, felbontás és tömörítés, zársebesség, rekeszérték, stabilizátor aktivitás, hátralévő képek száma, valamint a fókuszkeret helyzete. Ez kissé zsúfoltnak tűnhet, de ha szükséges, az információk mennyiséget csökkenthetjük. A fókuszkeret pozíciója vízszintesen 22, függőlegesen 13 pont, vagyis összesen 286 hely valamelyikére állítható.

Ha az akkumulátor kimerülőfélben van, akkor egy piros akkujel villog, de egyébként akkujel nem látható a kijelzőn. A kompozíciót ill. a vízszintes – függőleges beállítást segédrács nem segíti elő. Az LCD és az EVF fényerejét normál és világos értékre állíthatjuk, köztes érték nincs.


A beépített vakut csak a gép képes kinyitni, ez történhet automatikusan, vagy a vaku üzemmód gomb megnyomására (a két lehetőség közül a menüben választhatunk). A felnyitott vaku az optikai tengelytől 6 cm-re emelkedik ki. Alapvetően ez jól csökkenti a vörösszem kialakulásának esélyeit, de ezen felül még egy – a vörösszem-hatást csökkentő – narancs fényű LED-et is elhelyeztek a vaku alá, amely az exponálás előtt világítani kezd. Kár, hogy ezt a LED-et nem alkalmazhatjuk segédfényként, bár a fényereje kicsi, de egy erősebb LED beépítésével a Canon két legyet üthetett volna egy csapásra. Kicsit furcsáljuk ugyanis, hogy a korábbi modellekkel ellentétben az S1 IS-re nem került élességállítást megkönnyítő segédfény, holott az alacsonyabb kategóriába tartozó PowerShot A60 és A70 gépeire igen. Tervezési hiba? Nem tudjuk.

A használható üzemmódok a következők: kikapcsolt, automatikus, derítés. Ezen kívül a menüben választhatunk vörös-szem hatás csökkentés, illetve első vagy második redőnyre történő szinkronizálást, amely hosszú szinkronidőknél is használható. A vaku teljesítménye kompenzálható +- 2 Fé tartományban, vagy akár kézzel is beállítható, 1/3, 2/3 vagy maximális teljesítményre állítva. A kis vaku egyébként átlagos teljesítményű, kb. 9-es kulcsszámú, amely ISO 50 érzékenység esetén, nagylátószögnél, F2,8 rekesznyílásnál hozzávetőlegesen 3 m bevilágítására alkalmas. Nagyobb érzékenységek használatakor természetesen nagyobb hatótávolság is elérhető (pl. ISO 200: 6 m). A vaku feltöltése sajnos igen lassan történik, vakus expozíció után akár 9 mp-ig is eltarthat, ha a vakut teljesen kisütjük, de kisebb erősségű villantást követően is sokat kell várnunk a következő expozícióig: jó esetben 4 mp-et.

A fényképezőgépre külső vakut nem helyezhetünk, vakupapucs a gépen nem található. A beépített vakun kívül tehát csak másodvaku alkalmazására van lehetőség, ekkor azonban figyelni kell arra, hogy a fő villantás előtt egy elővillantás is történik, vagyis a második villantásra kell a slave vakut szinkronizálni. Erre viszont nem mindegyik alkalmas.

A gép alján fémből készült állványmenet található, ez nem pontosan az optikai tengely alá került, hanem annak vetületétől kb. 1 cm-re. Bár a súlyeloszlás is inkább a pontos optika alá helyezést indokolná, a kis méretek miatt erre nem volt lehetőség. Állványra helyezett gép esetén a memóriakártya cserélhető marad, de az akkumulátorok cseréjét csak a gép levétele után tudjuk elvégezni.






A csatlakozók szokatlan módon a hátlap alsó részére kerültek, egy gumilap mögé rejtve. A gumilap jól illeszkedik a kivágásokba, eltávolítása után itt találjuk az adapter bemenetet és az USB valamint A/V kimenetet.
A kártyafoglalatot a jobb oldalon, a markolat hátlap felé eső részén helyezték el, ide helyezhetjük a CompactFlash Type I vagy Type II memóriakártyát. A kártyát rejtő ajtó teljes egészében műanyagból készült, még a zsanér is, így kinyitásakor óvatosan kell eljárnunk, nehogy letörjük az ajtót.