Kipróbáltuk: Canon PowerShot S2 IS teszt

0

Érzékenység

Mint említettük, a CCD 2,2 mikronos pixelekből áll. Ebből következően elég nagy erősítés után érhetők el a szabványos ISO érzékenységek. Bár a Canon kompakt gépeinél eddig az volt a bevált szokás, hogy az alacsony zajszint jelzésére az érzékenységet nem a valós értéknek megfelelően adták meg, hanem annak felét mutatták. Az S2 IS-nél már nincs ilyen keveredés: amit a gép ISO 100-nak jelöl, az valóban ISO 100 közeli érzékenységet jelent. azonban kicsit más a helyzet. A gépen tehát ISO50, ISO100, ISO200 vagy ISO400 érzékenységet tudunk kiválasztani.

Az ISO50 és ISO100 érzékenységű felvételeken a képzaj (az ideális színtől eltérő, véletlenszerűen eloszló színes pixelek) nem zavaró mértékű, de 1:1-es nézetben látható. Ez hosszabb záridőknél még inkább jelentkezik, a dark frame eljáráson alapuló hotpixel szűrés a képzajra nicns hatással. ISO200-nál már jól érezhető a zajosodás, de még ez is használható, papírképeken nem lesz zavaró mértékű. Az ISO400 viszont már erősen zajos a zajszűrés ellenére, s ráadásul részletek is elvesznek a képről. Az optikai stabilizátor ellenére természetesen adódhat olyan szituáció, amikor a téma mozgása megköveteli a gyors zár használatát. Ez esetbn bizony jobb lehet egy zajosabb kép, mint egy bemozdult, elmosódott témájú.

Összehasonlítva a Panasonic DMC-FZ5 és a Sony DSC-H1 gépekkel, a legkevésbé zajos képeket a H1-es alkotja, de az erős zajcsökkentés miatt a képek is mosottabbak lesznek. Az FZ5 és az S2 IS képzaj tekintetében nagyjából azonos szintűek, talán az S2 IS-nél az alacsonyabb érzékenységű felvételeken kevésbé láthatóak a véletlenszerű színes pixelek.






















Érzékenység – zajtartalom
ISO 50, F5,6; 1/2 mp, 1212 kB
ISO100, F5,6; 1/4 mp, 1406 kB
ISO200, F5,6; 1/8 mp, 1664 kB
ISO400, F5,6; 1/15 mp, 1970 kB

A fotók 22 oC hőmérséklet mellett készültek.

A felpattintható vaku teljesítményvezérlése jó, szinte csak szupermakróban lesz használhatatlan, makrózáskor is még általában jó teljesítményt választ ki a gép. Ha esetleg mégis rosszul dolgozna az automatika, a vaku teljesítménye ±2 Fé-kkel módosítható, vagy kézzel is megadható 1/3; 2/3 vagy teljes teljesítményre.

A vaku fényeloszlása közepes, az optika vignettálásával együtt a sarkokba 20%-kal kevesebb fény jut. Az S1 IS-nél kitűnő vakut használhattunk, ám ott a gyújtótávolság is magasabb volt és a peremsötétedés is kisebb mértékben jelentkezett. Az S2 IS-nél az új objektív és a nagyobb látószög lehet az egyik oka annak, hogy a vaku fénye már nem annyira szép egyenletes, de ez se fog jelentősebb problémát okozni.
A lent látható bal oldali kép a vaku eloszlás természetes módját mutatja (valós kép), a jobboldali képen pedig a fényeloszlás formája látható, hisztogram-széthúzással kiemelve (a valóságban nincs ekkora kontraszt!).