Optika I.
| Beállítható fókusztávolságok | |
|---|---|
| |
Mint az S1 IS-nél, úgy a PowerShot S2 IS-nél is a legfőbb erősség az optika. Az UltraSonic Motornak köszönhetően a zoom és a fókuszálás igen csendes, ráadásul rengeteg fókusztávolság állítható be, szinte megszámlálhatatlanul sok. Bár a zoomkar használatával viszonylag nagy lépésközöket használhatunk, több előre/hátra mozgással köztes pozíciók is elérhetők. Talán érdemes megjegyezni, hogy a Sony DSC-H1 és a Canon PowerShot S2 IS hajszálra pontosan ugyanannyi beállítható gyújtótávolsággal rendelkezik: a nagylátószögűn kívül 116 darabbal. Az egyes pozíciókhoz tartozó gyújtótávolság értékek viszont különbözőek. A beállítható fókusztávolságok nagylátószögnél elsőként a pontos beállításhoz szükséges lineáris, később exponenciálishoz hasonló ívet rajzolva követik egymást. A zoompozíciók beállítása egyébként kétféle sebességgel történhet, attól függően, hogy milyen erősséggel húzzuk ill. toljuk a zoomkart.
Az S1 IS-hez hasonlóan az S2 IS objektíve is 11 elemet tartalmaz 9 csoportba rendezve, de a korábbi 1 aszférikus tag mellett immár UD (ultra alacsony szórású – ultra low dispersion) lencsét is beépítettek a kromatikus aberráció csökkentésére. Az objektív gyújtótávolsága 6-72 mm, amely az 1/2,5″-os CCD-vel kisfilmre vonatkoztatva 36-432 mm-nek megfelelő fókusztávolságot jelent. Az optika fényereje remek, nagylátószögnél egyedülálló f/2,7, míg tele állásban f/3,5 fényerővel bír. Bár ebben a kategóriában a Panasonic DMC-FZ5 fényereje tele állásban picivel jobb: f/3,3.
Az UD tag segítségével a kromatikus aberráció valóban nem lesz zavaró tényező a fotózás során. A legdrasztikusabb tesztünkön érezhető, hogy teljes rekesznyílásnál és igen nagy fényerőkülönbségnél azért előcsalogatható, de rekeszeléssel ez a hatás jól csökkenthető. Az 5 Mpixeles képeken legrosszabb esetben 4-5 pixeles szélességű lila elszíneződést láthatunk, ami 3 Mpixelre vonatkoztatva kb. 3-4 pixelnek felelne meg. A képet 10×15 cm-es méretre kidolgozva ez a színi hiba mindössze 0,2-0,3 mm szélességű lenne. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy a drasztikus tesztképen kívül kromatikus aberrációval alig találkoztunk, a lenti két fotón 1:1 méretben látható kivágás is azt szemlélteti, hogy valós környezetben sokkal ritkábban jelentkezik ez a színi hiba, sőt, kis rekeszeléssel teljesen el is tüntethető. Ha összevetjük a Panasonic DMC-FZ5 és Sony DSC-H1 gépekkel, akkor ebből a szempontból a legjobban az S2 IS, leggyengébben az DMC-FZ5 teljesít.
A tesztfotók F2,7/3,5 és F8 blendével készültek. Az alsó két fotó a természetes környezetben előforduló enyhe színi hibát szemlélteti.
| Kromatikus aberrációk | |||
|---|---|---|---|
|
| ||
|
| ||
|
| ||
Az S1 IS-hez képest az S2 IS nagyobb látószöget és erősebb tele állást kínál. Vagyis nem csak a zoomátfogás nőtt meg, de annak mindkét végét kitolták. A 36 mm-nek megfelelő gyújtótávolság már általában elegendően nagy látószöget ad, a tele állás pedig olyan nagy, hogy szinte csak a tesztfotók kedvéért vettük használatba, egyébként a kisebb fókusztávolság is megfelelt volna. Az optika 12x-es zoomátfogásán felül maximum 4x-es digitális zoomot is használhatunk.
| Optikai- és digitális zoom | |
|---|---|
 teljes kép | kivágott képrészlet |
| f=36 mm ekv. 1x | |
 teljes kép | kivágott képrészlet |
| f=432 mm ekv. 12x | |
 teljes kép | kivágott képrészlet |
| 12x-es optikai és 4x-es digitális zoom | |
